Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-09-01 / 1387. szám
1945. szeptember 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------AZ IPAROK ÁTÉPÍTÉSE Azt hiszem nem tévedek abban, hogy a még eddig le nem zár tgyárakban és ipartelepeken szerte az országban mindenütt legtöbb szó esik arról, hogy mit hoz a holnap. Ha elkészül a munka alatt álló rendelés bezárják-e a gyárat. Avagy csak redukálni fogják a munkások számát? És ha redukálják, kiket tesznek le először? És végre, akiket letesznek, kapnak-e másütt munkát, avagy meddig kell nekik várni arra, hogy visszahívják őket? Mint már annyiszor megírtam, a “mi” gyárunkban a beszélgetés legnagyobb része a hazárdjátékok különböző ágai körül forog. A más ipartelepeken dolgozó munkástársak biztosítottak róla, hogy ez nálunk is úgy van. így kimondhatjuk, hogy legalább is ezen a vidéken, a munkástömegeket legnagyobb mértékben a hazárdi- rozás különböző nemei érdeklik legjobban. Igen nagy eseménynek kellett annak lenuj, amelyik kiszorította a lóversenyt, vagy a professzionális sportokra tett fogadásokat a napi megbeszélések sorából Csak Berlin eleste, a V-E és a V-J napok dicsekedhetnek ily dicsőséggel. És ime, az utóbbi pár napban még nálunk is — hogy újságírói nyelven mondjam, — az utolsó oldalra került a ha- zárdirozás. Az első oldalt, vagyis a legtöbb munkásnál a beszélgetés tárgyát az képezi, hogy a háború megszűnése milyen hatással lesz a gyárra. Sőt mi több, még itt is az a főkérdés, hogy a béke mit hozott arra a munkásra, akivel éppen beszédbe ereszkedünk. És mint a legtöbb helyen, úgy nálunk is, az egyszerű munkás nem tud semmit, tehát össze-vissza beszélnek. Lehet hogy igen sok helyen még az irodában a “management” sem tudja s azért nem adnak információt a munkásaiknak sem. Ott, ahol tisztán csak háborús dolgokat készítettek, kapkodnak valami másféle rendelés után; ahol csak részben dolgoztak a hadsereg részére, mint például “nálunk” is, egyenlőre nem kapnak elég anyagot a nem-háborus áruk készítésére, noha már felszabadították a nyersanyagokat, de a nehéz iparokban is idő kell az uj rendelések szállítására. Ha nem írnák is a lapok, úgyis mindenki észrevehette, hogy a béke gyors beköszöntése országos méretű káoszt okozott. Csak itt, Cleveland városban 57,500 munkást tettek le három nap alatt. Ohio államban 225,000-re becsülik a letett munkások számát. Az egész országban már milliókra rug a munkanélküliek száma. Pontos számadatokat még nem hoznak, de jelzik, hogy pár héten belül öt millió munkanélküli lesz s újévre 8 millióra növekszik a számuk. KINEK HOZ HASZNOT? Pár héttel ezelőtt milyen nagy felzúdulást csaptak a lapok és a rádió, ha csak pár száz ember is abbahagyta a munkát. Most pár millió a NEM DOLGOZÓK száma és ezt a nagy kalamitást olyanformán veszik mint a járványokat, amelyeket “az isten küld az emberiségre”. Azonban vannak már elegen olyanok, akik nem hiszik el, hogy az ilyesmik az isteni kegy megnyilvánulásai volnának és kutatják, hogy vájjon terhel-e valakit felelőség? Nem-e történt valami mulasztás ? Egy francia közmondás szerint, ahol nem ismered az események rugóit: “keresd az asszonyt.” Éppen igy a marxi gazdaságtanokat ismerők mindjárt azt kérdezik: kinek van haszna belőle? Kinek van, vagy lehet haszna abból, hogy a rekonstrukció név alatt említett ipari átmenet a hadigyártásból a békebeli áruk készítésére ily nagy káosszal kezdődik. A válasz egyszerű: csak a munkáltatóknak. Olvasom például a mai lapban a Thompson Products kompánia nyilatkozatát. Ennek a cégnek a feje az a Fredrick C. Crawford, aki a múlt évben elnöke volt a National Association of Manufacturers (NAM) kutyaszövetségnek . és aki képes volt kompánia unionba terelni az alkalmazottait a War Labor Relation Board kétszeri rendelete ellenére is. Ebben a gyárban, ahol automobil és repülőgép részeket (legnagyobb részt szelepeket) készítettek, szintén letettek 4000 embert. A gyár vezetősége kijelentette, hogy hamarosan visszafogja hívni a munkásokat, mert számítanak sok rendelésre, hiszen már az automobil iparban is igen kifogytak azon részekből ,amelyeket ez a gyár készít. “A Thompson Products részére rendkívül nagy háboru- utáni piacra van kilátás” — mondották a nyilatkozatban, — “ha a termelés költségét le lehet szállítani”. ( . . .if cost of production can be reduced). Ez a rövid mondat nagyon fontos, mert ezt hangoztatja csaknem minden munkáltató. De hogyan lehet a termelés költségeit legkönnyebben leszállítani? Ez nem titok, legkevésbé nem a Crawfordok előtt. A termelés költségeinek leszállítására a legkönnyebb módszer a munkabérek levágása. És ha már egy munkáltató megkezdi, akkor a többinek követni kell, hogy versenyezhessen az első munkabér levágó val. LEVÁGJÁK A BÉREKET Viszont arról sem kell sokat tárgyalnunk, hogy a munkabéreket akkor lehet legkönnyebben levágni, ha sokkal több a munkakereső, mint a munkaalkalom. Aki ezt az egyszerű igazságot nem tudja megérteni, annak ajánlom, hogy nézze meg a John Steibeck “Grapes of Wrath” cimü könyvének mozi előadását, ahol megrázó erővel mutatják be, hogy mi történt ott, ahol 800 gyümölcsszedőre volt szükség, de kétezret csőditettek össze. Mihelyt több a munkát kereső, mint amennyire szükség van, azonnal leszállítják a munkabéreket. így nem tartom alaptalannak azt a vádat, hogy a munkáltatók megszabotálták azon intézkedéseket, amelyek az átépítést meggyorsították volna. Erre vall az is, hogy a kongresszusban megakadályozt a k minden idevágó törvényhozást. Sőt elodázták még a munkanélküli segélyzés felemelését is, amit a nagy drágaság megkövetel. Hiszen tudnivaló volt, hogy a németek összeomlása után a japánok nem sokáig fogják bírni. És azonkívül az arra illetékesek azt is tudták, hogy a Szovjet Union is segíteni fog a japánok leverésében, hiszen, mint most közreadták, ezt még Yaltában határozták el, tehát számíthattak a háború gyors befejezésére. És van még egy másik ok, ami miatt a munkáltatók számára kedvező ez a káosz. Erre is felvilágosítást ad a Thompson Products nyilatkozata, amelyben azt mondják, hogy méltányos áron kibérelték a kormány tulajdonát képező Tapco gyárat Euclid városban, amely harminc millióba került és amelyet megvásárolni remélnek. Ez az kérem! A szövetségi kormánynak billió és billió értékű gyárak és gyári felszerelések maradtak a kezén. Ezeket most a háborús milliomosok potom áron akarják kézre- keriteni. Ha sok a munkanélküli, akkor nagy az elégedetlenség, szidják a kormányt és a “megijedt” kormányközegek szép szóért adják majd oda a milliókat érő gyárakat és felszereléseket azoknak, akik megígérik, hogy munkásokat alkalmaznak bennük. Nos, hol van a költő, aki a “régi jó idők” ' beköszöntését ódával üdvözli?! BÚCSÚ ESTÉLY A magyar IWW-isták és Bérmunkás olvasók clevelandi társas összejöveteleinek egyik legaktívabb munkása a Bercsa család Californiába készül letelepedni. Ebből az alkalomból SZEPTEMBER 1-én, szombaton este a Buckeye Roadi Ifjúsági teremben BÚCSÚ VACSORÁT tartunk, amelyre lapunk olvasóit ezúttal is meghívjuk. Ezen búcsú estély keretében üdvözöljük azokat a delegátusokat is, akik az ország különböző részeiből érkeznek a másnapi országos értekezletünkre. ÉPITŐGÁRDA 1944-45-re befizettek: A. Alakszay, Van Nuys .. 9.00 Barcza G., Bridgeport ..... 6.00 Buzay J., Cleveland .........12.00 Detky St., Phila ............... 6.00 Decsi L., Akron ............... 8.00 Engli J., Cleveland ...........12.00 Farkas I., Akron .............12.00 Fishbein L., New York ....12.00 Fodor J., Cuy. Falls ........12.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland .........12.00 Hering P. Buffalo ...........12.00 Károlyi S., Bridgeport .... 2.50 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh ..-12.00 Kollár J., Cleveland .......12.00 Kovách E., Cleveland ..... 4.00 Kanchar J., Bay City ......12.00 J. Kozsány, Saratoga ......12.00 Lefkovits L., Cleveland . ..12,00 Lelkó A., Pittsburgh .......12.00 J. Lisszy, Phila...................10.00 Mogor J., Cleveland ......... 5.00 Munczy J., Cleveland ....... 5.00 Mácsay J., Detroit ........... 6.00 Molnár A., Cleveland ......12.00 Pataky J., Brooklyn .......15.00 A. Patchy, Duarte ........... 7.50 Pika P., Chicago .............10.00 J. Policsányi, Elm Grove 12.00 L. Rost. Phila. ................. 6.00 J. Reppman, Detroit .......12.00 M. Stefankó, New York ..12,00 Szilágyi J., Cleveland .... 8.50 Székely S., Cleveland ....... 5.00 J. Varga, Cleveland ......... 5.00 Visi L, Detroit .................12.00 Vizi J., Akron ................... 9.00 Zára J., Chicago ...............12.00 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének fe kinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL^ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadali-o szerkezetét építjük a végi társadalom keretein belül
