Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-07 / 1379. szám
1945. julius 7. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az kiabál, kinek a háza ég Káros sztrájkok (a.l.) Nem nagyon sok idő telt el azóta, hogy Mr. Dies saját ostoba taktikája folytán önmagát leplezte le, hogy minden- neki ellene volt, ami egy kicsit haladottabb törekvést képviselt. Ez a hírhedt volt Dies bizottság mindénkit leleplezett, csak éppen az amerikai fasiztákat nem. Ami bizonyos, hogy azok tényleg mindennemű haladásnak és demokratikus megmozdulásnak esküdt ellenségei. Amikor azután Mr. Dies látta, hogy puskája visszafelé sült el és saját reakciós maradiságát leleplezte bizonyos volt abban, hogy a valásztásoknál alul fog maradni, még idejekorán visszavonult. Igen ám, csak hogy nem ő képviselte egyedül a képviselőházban a sötét reakciót, sőt még őnála akadnak sokkal visszama- radottabb reakciósok. Ezeknek egyike Rankin, Missouri állam egyik képviselője. Amikor a Dies bizottság beadta a lemondását a fent nevezett Mr. Rankin rögtön javaslatot terjesztett a képviselőház elé hogy újjá kell szervezni a volt Dies bizottságot, amelyek hivatása az amerika ellenes mozgalmak leleplezése. (?) Az újonnan megalakult bizottságnak Hart, New Jersey képviselő az elnöke, aki már az első összejövetelen nem vett részt és igy Rankin mint a bizottság alelnöke vezette a tárgyalást és úgyszólván ő maga határozta el, hogy Hollywoodban nagy összeesküvés készül az Egyesült Államok kormányának erőszakos megdöntésére. Ebben az összeesküvésben szerepelnek a hires mozisztárok, rendezők és tulajdonosok. Ezért Mr. Rankin megbízta önmagát, hogy rögtön Hollywoodba utazzon, hogy személyesen győződjön meg arról a tényekről, hogy a hollywoodi mozisztárok, ténylegesen fasizta ellenesek, amiért azt állítják, hogy az amerikai katonák tényleg küzdenek? Hogy a haladó szellemet képviselő mozgalmak nincsennek nagyon Ínyére Rankinek az nagyon természetes, mert hiszen ő képviseli leghűségesebben a reakciót a képviselőházban. Természetes már tudjuk előre, hogy Hollywoodban csak saját reakciós magatartását fogja leleplezni, mert őneki minden törekvése semmi más, csak ténylegesen elterelni a közvélemény figyelmét a tényleges demokrácia ellenes fasiztákról, akik igazán veszélyeztetik az Egyesüt Államok népének közbiztonságát. Ugylátszik ilyen reakciós propagandára mindig van elég pénz, de a National Labor Board és a Fair Employment fentartására való összeget annyira megnyirbálják, hogy nem lesznek képesek működni. Egy kis megvilágítást akarok nyújtani a fent nevezett Missouri-i képviselőről, aki vezető szerepet játszik a képviselőházban a feketék elleni aktivitásban és mindent elkövetnek, hogy az úgynevezett “pol-tax”-et továbbra is életben tartsák a déli államokban. Mert mindig azok kiabálnak először, akiknek a háza ég. Nagyon érdekes, ha a tényleges eseményeket figyeljük meg, sem a jelenlegi, de még a dicstelenül kimúlt Dies bizottság sem tett lépéseket, hogy az amerikai fasiztákat leleplezze. Erre vonatkozóan nagyon jó az a közmondás, hogy “akinek vaj van a fején, ne menjen a napra.” Bizony, bizony, nagyon sok fiatal amerikai élet pusztult el a fasizmus elleni küzdelemben az európai meg az ázsiai harctereken és igen furcsa, hogy az amerika ellenes propagandát leleplező bizottság, nem is próbál vizsgálatot iditani Gerald K. Smith- ek, a McWilliamsok és azok ellen a sok mérgező propagandát terjesztő napilapok és más folyóiratok ellen. ygy vagyunk itt is, ebben a szabad országban, ahol minden mondatból amit az emberek kiejtenek kihangoztatják a “demokráciát”. Hogy azután ez a demokrácia hogyan néz ki a valóságban, hát csak Rankin képviselőt állítsuk oda mintaképül. (Vi.) Amidőn sztrájkról van szó, legtöbb esetben maga a szó is rokonszenvünket nyeri meg, pedig sokszor vamlak olyan sztrájkok, amelyek nevetségessé teszik az unionokat és káros hatással vannak a szervezkedés eszméjére is. Ilyen sztrájkok vannak most folyamatban Detroitban és vidékén. A Briggsnél azért mentek ki, hogy nincsen elég hús. A Packard, Ford és más nagy gyárakban meg azért, mert az AFL union tagjainak adták a gyárosok a gépek ide-oda hur- colását, akiknek 1.75 centet fizetnek olyan munkákért, melyekért a CIO tagoknak csak 1.25 vagy 1.30 centeket fizetnek. Ezen okok miatt közel 45 ezer munkás sztrájkolt a héten. Az ilyen sztrájkokon keresztül semmitsem érnek el, de alkalmat adtak a kapitalista lapoknak és rádió szónokoknak arra, hogy gúny tárgyává tegyék az egész munkásmozgalmat, sőt még az union tisztviselőket is a tagság ellen fordítsák. A Briggs munkások nem kaptak több húst mégis visz- szamentek és most egymást viccelik, gúnyolják a munkán. Az AFL ellen való harc mélyebb és régebbi eredetű. Ezt most a gyárosok ügyes taktikával még jobban elmérgesitet- ték, amig a CIO tagjait lefizetik, vagy 1.30 centről 98 centes munkákra teszik, az AFL tagjainak adják ki az olyan munkákat is, melyeket ezelőtt CIO tagok végeztek az átalakítással kapcsolatosan és azoknak 1.75 centeket fizetnek. így az ilyen munkákat végző munkások az AFL-hez csatlakoznak, mert azoknál még a segítő munkások is kapnak annyit, mint a CIO-nál a szakmunkások. Ez most a legveszedelmesebb alakulat a munkásszervezetek között. így sikerült a gyárosok szövetségének egyik munkás csoportot a másik ellen és a tagságot az unió vezérek ellen ingerelni. Már az a tény, amikor 1.40 centet kereső CIO munkádnak 98 centre levágják a fizetését elég súlyos ok a harcra, de amikor ugyan abban a gyárban olyan munkákra, melyet ezek is eltudnak végezni, más union- hoz tartozó munkásokat hoznak be, sokkal magasabb fizetésekért, más unionhoz tartozó munkásokat hoznak be sokkal magasabb fizetésekért, mint a CIO szakmunkások kapnak, elég ok volna sztrájkra. De ezt nem lehet úgy megoldani, mivel a gyárosok azon ürüggyel dolgoznak, használják ezt a munkás egységet romboló taktikát, hogy az átszervezés olyan sürgős, hogy ők hajlandók magasabb munkabért fizetni, csak hamarább legyenek készen az autógyártásra. Részben igazuk van, hogy az építő munkásoknak, ács, villanyszerelők, kőművesek legnagyobb része az AFL-hez tartozik még ezen a vidéken is, ahol magasabb munkabéreket kapnak, mint a CIO üzemekben. De az ilyen testvérharc kellene, hogy a munkásságot megtanítsa arra, hogy milyen káros, romoboló hatással van, mikor különböző uniókban egymás ellen feltudják őket használni. Valamint arra, hogy amig a CIO vezérei politizálnak és polgármesteri állásra pályáznak, még a munkás egységes gazdasági szervezkedését sem tudják megoldani, vagy arra már nem marad idejük. MÁR SHAW IS KOMMUNISTA LONDON, — George Bernard Shaw ,a világhírű iró, kijelentette, hogy most már ő is kommunista és a közel megejtendő választásoknál a kommunista párt jelöltjére fog szavazni. Shaw a Birmingham kerület szavazója. Shaw eddig mindig csak szocialistának nevezte magát. Az egyik alapitója volt a század elején nagy hírnévre tett “Fabian” szocialista csoportnak. Ennek a csoportnak voltak a tagjai H. G. Wells, hires iró és a Web házaspár, (Sidney és Beatrice), akik az angol szoci- álista mozgalom teóritikusai lettek. A Niagara vízesés átlagos magassága (vagy mélysége) 180 láb. Találkozás a ‘kivégzett’ gyerekkel Tizennégy esztendős fiú. Nyurga, magas, szőke kamasz. A szemét nem jól látom, állandóan lesüti. Arca balfelét eltakarja és hajlottan áll, mintha mindig fáradt lenne. Tegnap érkezett haza Ausztriából, gyalog. — Nem tud egyenesen állni, kérem! Olyan mint az öregember. Hiába is kérdezik, mióta “kivégezték”. Ezt a házmesterné mondja, akinek most házimunkában segít, az Árvaházban. Ide futott be tegnap a “kivégzett” fiú. Innen vitték el hat hónappal ezelőtt a nyilasok. Nem, mindezt nem álmodom. Ez a fiú 1945 tavaszán itt áll előttem. Az úgynevezett “civilizáció dicsőségére tizenhároméves korában kivégezték, félévvel ezelőtt deportálták és most, most hazatért. ^Óvatosan kérdezgetem. Cukorral kinálom; Közönyösen rázza a fejét. A cigarettára azonban felcsillan a szeme, elfogadja. Látszik rajta, hogy régen dohányzik. — A kivégzésem óta — jegyzi meg közömbösen. Az egész gyerek olyan, mintha fából lenne. Próbáld érinteni, fahangot ad. Mint a hegedű, amelyről leszaggatták a húrokat. Nincs benne többé zene, csak zörej. — Az úgy volt kérem — kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogy egyenesen álljon, de rögtön újra összeroskad — hogy az ősszel, egy nap, értünk jöttek a nyilasok . . . Engem és még ötven társamat elvittek ide, a szomszéd kertbe. A szüléimét már régen elvitték Németországba. — Azt mondják — folytatja — ássunk egy nagy gödröt. Megástuk, közben, a nyilasok puskatussal vertek, hogy siessünk. Amikor készen voltunk, akkor -azt mondták, álljunk a gödör széléhez, sorba. Nagyon féltünk, nem tudtuk mi jön. Sortüzet adtak ránk. Befordultunk a gödörbe. De nem haltam meg és amikor magamhoz tértem, fájt az arcom nagyon. Itt ment be a golyó és itt jött ki, kérem . . . Leveszi végre a kezét az ar- cáról. Két lyuk van ott, ahol más gyermeknek rózsás gömbölyű az arca. A kivégzés emléke. — Kimásztam a gödörből és visszamásztam az árvaházba. A nyilas urak nem értek rá, hogy eltemessenek minket. Az* árvaházban eldugtak és meggyógyítottak. Később egy másik csoport mégis elvitt. Wie- nerneustadtban voltunk. De tegnap hazajöttem . . . Nem érzik a beszédén, hogy fájna neki az emlék. Szürke, egyhangú, közömbös darálás, ahogy motyogja: “A nyilas urak nem értek rá . . .” Szelíd és fáradt; tizennégyéves öreg ember. Amikor megkérdem mit szeretne legjobban, soká, nehézkesen gondolkodik, aztán azt mondja halkan, végre mégis csak fiúsán, gyerekesen: — Egy bicskát . . . Máté Klára (“Népszava”)
