Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-28 / 1382. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. julius 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W, Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....'.................$2.00 c»ne Year .......................$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months ......... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE *®*°42 “Rémhírek” a békéről (gb.) Pár nappal ezelőtt a sajtóban az a korainak bizonyult hir terjed el, hogy a japán katonai hatalom teljes összeomlása minden pillanatban várható. Midőn a német összeomlást megelőzőleg jöttek hasonló hírek, határtalan öröm fogta el az amerikai közönség minden rétegét. Most azonban ellenkezőleg, fásultan, sőt sok helyen nagy megütközéssel, valósággoi rémülettel fogadták a hirt. Szó sincs róla, mindazok, akiknek közvetlen hozzátartozóik vannak még mindig a harcvonalban, most is a háború minél gyorsabb beszüntetését óhajtják. Azonban a nagy közönség, — a munkások és a középosztály tagjai megdöbbenve kérdezik: Mi lesz velünk, ha “kitör” a béke? A “mi lesz velünk” kérdés valójában azt jelenti, hogy miként élünk meg, ha a mai szörnyű nagy drágaságban elveszit- jük kereseti forrásunkat? Mert a háború hirtelen befejezése milliók és milliók számára a kereseti forrás elvesztését, más milliók számára pedig a kereset csökkenését, mindenféle jövedelem leesését jelenti. Az egyetlen, ami nem fog esni, a drágaság. Az árszabályozások és adagolások megszüntetése csak megerősíti a fekete-piacot, ami magával hozza a megélhetési árak újabb emelkedését. Ezért nem volt az öröm olyan általános most, mint a V-E napot megelőzőleg. Mert ha az annyira gyűlölt vérengzés mondjuk ma megszűnne, akkor a mai fonák termelési rendszer következtében ez az örvendetes esemény sokaknál krízist okozna. Nézzük csak, mi is lenne, ha holnap reggel a japán hadsereg lerakná a fegyvert, mint tették a németek május hó első napjaiban. Először is, — mint előbb is mondottuk, millió és millió munkás vesztené el a munkáját. Pár hét alatt nem a katonák, hanem a munkanélküliek hadseregéről beszélnénk, mert a mai termelési rendszerben a munkáltatók csak addig engedik dolgozni a munkásokat, amig azok munkája profitot hoz számukra. A kormány hiába Ígérte be a 60 millió munkaalkalmat, — az csak ígéret marad, mert a mai termelési rendszer béke idején megkvánja a sok munkanélküli munkást. Amikor a munkáltatók békebeli termelésnél egymással versenyezve igyekszenek profitot harácsolni, akkor szükségük van arra, hogy a munkapiacon mindig fölösleges munkástömegek álljanak rendelkezésükre, mert csak ily módon lehet a termelés költségeit leszorítani úgy, hogy a profit megtartása mellett is versenytársaiknál olcsóbban adhassák az áruikat. Most megláthatjuk, hogy vájjon a termelési rendszer törvényei, avagy a kormány igéretei-e az erősebbek. Eddig semmi bizonyságát sem láttuk annak, hogy az Ígéreteket bármiképpen is megvalósíthatnák. Sőt éppen ellenkezőleg, a kormány nem volt képes keresztülvinni még azon törvényjavaslatokat sem, amelyek az átmeneti időkre valamit segítettek volna a munkásokon. Ilyen javaslat volt például az elnök, — tehát a kormány részéről __ a munkanélküli segély felemelése és szélesebb körre való kiterjesztése. Sőt éppen ellenkezőleg, megakadályoztak minden fi- zetésjavitást, nehogy a munkások félretehessenek valamit a munkanélküliség idejére. Ha a háború holnap végetérne, pár hónap múltán a leszerelt katonák millió járnák az utcákat éppen úgy, mint az első világháború után, mert itt sem történt semmi érdemleges intézkedés. A mai nagy drágaság mellett a szabadságolt katona hamarosan elkölti a szabadulásnál kapott pár dollárt és azután mehet “al^ mát árulni”, mert a profitra való termelési rendszer nem engedi meg a 60 millió munkaalkalmat akkor, ha a munkások száma is annyi. Ha a háború holnap végetérne, akkor a fent felsorolt oknál fogva hamarosan nagy lenne országszerte az elégedetlenség, melyet a “féreg fasizta” elemek igyekeznének kihasználni. Ezek nem azt mondanák, hogy a munkanélküliségnek, a nehéz megélhetésnek oka az, hogy a termelő eszközöket egy kisszámú osztály bírja és azokkal a munkások nem dolgozhatnak, bármilyen szükségük is lenne a termert árukra; hanem mindjárt azzal álnának i elő, hogy a bajokat a “vörösök”, a “zsidók”; a “négerek” okoz- | zák. És ha valamennyire erőre kapnak, akkor a kapzsi munkáltatókkal szövetkezve megkezdik az unionok kiirtását. Ezek nem rémlátományok, mert igy történt Horthy Magyar- országban, Olaszországban, Németországban és mindenütt, ahol a reakció férgei valamilyen módon felszínre kerültek. És végre ha a háború holnap végetérne, akkor a munkáltatók azonnal megkezdenék a nagy bérlevágásokat még oly műhelyekben is, amelyek üzemben maradnak. És ilyen uj, alacsonyabb bérekkel fognak megindulni a békebeli iparokra átdolgozott, rekonstruált iparok is, amire természetesen a munkások nagy bérharcokkal fognak felelni, minden “no sztrájk” paktum dacára is. Ettől remegnek a két nagy szakszervezet vezérei és igy azok is azok közé tartoznak, akik “nincsenek felkészülve” a békére, tehát “rémhírek” gyanánt fogadják a gyors béke híreit. Szerintünk a mai termelési rendszer keretein belül a munkások nincsenek elkészülve sem a békére, sem a háborúra, mert mindkét korszak küzdelmei, veszteségei csak őket érik. Békére, békebeli temelésre csak akkor készül fel a munkásság, ha átveszi az iparokat, a termelőeszközöket, hogy azokkal megterhelje minden szükségletét. Háborúra pedig csak akkor lesz felkészülve, ha úgy szervezkedik, hogy szervezett erejével megvívhatja a termelőeszközök visszaszerzésének a harcát, melynek győzelmes befejezése után a béke hírei nem rémületet, hanem csak általános örömet fognak kelteni. Eredményes sztrájk (a.l.) A sokak által lekicsinyelt direkt akció, olyan előnyöket tud biztosítani a munkások részére, amit másképpen el nem érhetnének. Tudjuk a mindennapi eseményekből, hogy nem nagyon könnyű sem a War Labor Boardot, sem az O.P.A.-t megadásra kényszeríteni. Természetesen a fent nevezett kormányhivatalok tudják, hogy a munkásvezérek hüségesküje egyenesen a munkások sztrájk törekvései ellen irányul. Nagyon sok esetben a munkástömegek, amikor helyzetük elviselhetetlenné válik, bizony nem törődnek a vezérek hűség fogadalmával, hanem egyszerűen sztrájkba lépnek. így cselekedtek a Progresszív Bányász Szervezethez tartozó Illinois állami szénbányászok. Követelésük nem fizetés javítás, sem nem munkaidő rövidítés, hanem egyenesen az O.P.Á. ellen irányult. Ugyanis egyedüli követelésük a husjegyek mennyiségének felemeléséért hivatott életre. Ebben a sztrájkban körülbelül 12 ezer bányász vett részt. Alig öt napi sztrájk után az O.P.A. úgy határozott, hogy a nehéz munkát végző szén és ércbányászok részére 50 százalékkal felemeli a husjegyek számát. így hozott egy ks direkt akció eredményt nem csak a sztrájkolok részére hanem az egész bányász iparban dolgozók számára. Mennyivel több eredményt tudnának elérni a munkások, ha a politikusokhoz küldött petíciók helyett, egy kicsit több direkt akcót használnának? Vájjon milyen változás állna be a munkabér befagyasztásánál akkor, ha a munkásvezérek ahelyett, hogy könyörögnének a munkabérek befagyasztása ellen a politikusoknál, ha maguk a szervezett munkások, közvetlen cselekvés igénybe vételével a megélhetési viszonyok gyors emelkedésével párhuzamosan igyekeznének a munkabéreket kifagyasztani? Az amerikai munkásoknak rá kell jönni arra az igaz tényre, hogy feltétlen szüksége van egy forradalmi ipari szervezetre, amely kizárólag az osztályharc alapján vezeti a munkásokat, osztályérdekeik megvédésére. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és^keveT sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogv a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoz atni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- suntessek a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE 4 RP’R RENDSZERREL!’ BliK‘ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keil szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipar szervezkedéssel az aj társadalom tzerkezetét építjük a régi társadalom keretein helUi
