Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-28 / 1382. szám
1945. július 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI KUTMÉRGEZŐK Az emberiség, talán helyesebben az emberiesség a leg- megvetendőbb bűnnek, a legelvetemültebb gonosztevésnek tartotta a gutmérgezést, a kut- mérgezőt. De nem csak azt értjük alatta, akik a régmúlt háborúkban megmérgezték a kutakat, hogy a gyanútlan és ártatlan, nekik soha sem vétett szomjazót, elpusztítsák. Hisz ezeknek az aljassága, gonoszsága elhalványul a modern emberiség háborúinak a szörnytettei mellett. Hanem értsük a kutmérgezők alatt a toll banditáit, kik a tudást, a kultúrát, az emberszeretetre szomjazó ember vizét mérgezik meg. Értjük alatta azokat az elalja- sodott írnokokat, kik a tollúkat azért adják bérbe, hogy az Írásaikkal az emberi lelket mérgezzék meg, hogy a gyűlölet, a széthúzás, az egymás iránti acsarkodás magvát hintsék el. Ha van fokozata ennek a kutmérgezés aljasságának, akkor a leghitványabb, amikor a méregkeverő tudatosan olyan hazug állításokkal mérgezi meg a lelkeket, amelyekről nyilván meg van győződve, hogy azok kitalált mesék. Egy ilyen förtelmes lélek- mérgezésnek egy bűzös virága fakadozik most a bridgeporti papi szemétdombon, a “Mi Lapunk” cimü szennylapban, ahol az “Öreg mesemondó” a már amúgy is elhomályosított agyú olvasókat olyan “mesével” szédíti meg, amely a még annyira lezüllött amerikai magyar újságírás mocsarában is páratlanul áll. A mesét a “Szabadság”, a chicagói “írás” és más liberális lapok, sok néven szereplő Írója, Gondos Sándor követi el. Nem akarunk személyeskedni, pedig van egy-két apróság az öreg ur zivataros múltjában, amely kellő világításba helyezné az egyéniségét, de már ő maga is nem egyszer verte bűnbánóan a mellét, hogy egy életen keresztül hazug, lélekromboló szolgája volt azoknak, akik megfizették, de mint egy hivatásos bűnöző, ha meg is undorodik a tetteitől, de megjavulni képtelen. így van ő is. Nincs az az utolsó hazugság, amelyre kapható ne volna, ha megfizetik. Jó eszü, jó tollú iróember, de az eszét, a tollát soha sem a meggyőződés irányította, hanem a pénz .amelyet a munkájáért kap, pénzért azt szállítsa, amit megrendelnek nála. Nagyon öreg ember már, nem nagyon sok kell neki, hisz öregségére már a gyomor nem bírja a nehéz italokat, ételeket, amennyi neki kell, azt már megkaphatja a jótékonysági intézményeknél, az állami aggházakban. Jól tudom, hogy az nem egy elsőrangú hotel, de az ember élete végén inkább mondjon le a testi gyönyörökről, hogy a lelkiismeretét ne terhelje újabb bűnökkel. De ha annyira rabja az italnak, ételnek, kártyának ,akkor inkább lopjon lovat, legyen hamiskártyás, vegye ki a kislányok füléből a fülbevalót, ez mind kevesebb bűn, mint most a rettenetes világmészárlás után, amikor még el sem aludtak azok a tüzek .amelyek elhamvasztották Európa országait, amikor még meg sem száradt az emberiség millióinak ártatlanul kiontott vére, most újra kezdeni tudatos hazugságokkal a lélekmérgezést, elönteni a papi maszlag által erre már úgy is preparált tompa agyakat a gyűlölet bűzös gennyével. Hosszú volt a bevezetés, de arányban áll az aljassággal, amely azt kiváltotta. Papi lap, tehát stílszerűen bibliai idézetekkel, a vallási fanatizmus fel- piszkálásával rúg bele a »krisztusi szeretet tanába. A mese arról szól, hogy egy most felszentelt amerikai magyar katolikus papocska, az első miséjét a szülei szülőföldjének a templomában, Erdélyben kívánja elmondani és ezért nagy viszontagságok között odautazik. De Erdély román uralom alatt van, ahol a mese szerint kommunizmus van, ahol a fiatal pap rokona az elöljáró, akit Kievben az oroszok “neveltek át két éven keresztül” oly eredményesen, hogy az “elár- vereztette a katolikus templomot”, amelyet “egy juhász vásárolt meg, aki birka aklot csinált a templomból. Mikor februárban a birkák elleni kezde- . nek, odaterelik őket, hogy a gyenge bárányok a hidegtől el ne pusztuljanak”. A “Kievben képzett” elöljáró, mikor az amerikai rokon a rokoni kapcsolatot kezdte emlegetni kijelentette, hogy az “Uj rend nem ismer rokont, szülőt, gyermeket, testvért, csak az állam munkását” és keményen megtiltotta az amerikai papnak ,hogy vallási má- ! konnyal szédítse. Természetesen minden szó utolsó és aljas hazugság, mert nem igaz, hogy Romániában kommunizmus van, nem igaz, hogy ott a templomokat birka istálókká alakították át, csak tudatos hazug állítja azt, hogy ott a vallást betiltották és nagyon buta hazugság az, hogy a kommunizmus nem ismer se szülőt, se gyereket. De erre a mesére azért van szükség, hogy alátámassza a papok által terjesztett vörösök elleni gyűlöletet és ellensúlyozza az uj román és magyar rendszernek azt a törekvését, hogy szakítson a régi vad nacionalista uszítással és a két egymásra utalt nép között, testvéri békét teremtsen. De ez nekik nem kell, nekik revíziós uszítás kell, ők -a Bánffyak, Bethlenek birtokaiért harcolnak, azért kell, hazug, kitalált mesékkel gyűlöletre uszítani az elmaradt és gondolkozni nem tudó olvasókat. Ilyen szerepre vállalkozni Gondos ur, egy hetven éves Írónak nem is pénzért, mert ami a papi konyháról neki lehull, az nem fizetés, az csak borravaló. Nagyon szomorú, nagyon szégyenletes. Gondos ur folytatást igér, ha nem is szívesen, de mi is, ha a hazugság forrása továbbra is igy bugyog a mesemondóból, de az nem mese lesz, hanem bizonyítható valóság. KITELEPÍTENEK Az aljas nácizmusnak az utóhatásait még a nácizmus leverése után is sokáig érezni fogja az emberiség. A diadalmas győzők, akik olyan nagy hévvel tüzeltek a náci bitang- ságok ellen, most átveszik Hit- leréktől mindazt, ami nekik kedvező, elfelejtkezve arról, hogy azt még tegnap jogtiprás- nak bélyegezték. Ilyen hitleri gazságnak a lemásolását látjuk ma magyar, román és cseh földön, amely a német lakosság “áttelepítését” magyarok kitoloncolást jelenti. Tekintetnélkül minden németet, náci vagy nem náci volt, az illető gyermek vagy felnőtt, csak azért, mert németnek született, el kell hagyni azt a földet, amelyen élt és el kell mennie egy országba, ahol az őslakosságnak sincs munkája, lakása és ennivalója. Nagyon jól hangzik a sze- met-szemért bibliai elmélet szerint, hogy amiként náci hódítók alatt a zsidóknak, oroszoknak, lengyeleknek csak egy meghatározott mennyiségű ruhaneműt, élelmet lehetett magukkal vinni, éppen igy most a németek is csakugyan ilyen batyuval indulnak útnak. De szégyenletes az, hogy amikor válogatás nélkül tolonc- utra küldenek minden németet, még ha náci ellenes volt is, ugyan akkor a főbitangokkal nagyon keztyüs kézzel bánnak, a fogságban kivételes bánásmódba részesítik, csak éppen ki nem mehetnek. A feleségeik előkelő villákba laknak, szobalányt, komornát visznek magukkal és amig a nép éhezik ezek még most is tonnaszámra szállítják az élelmiszereket. A fentniekre még rádupláz a cseh kormány, amely egészen megvadulva minden magyart is elakar távolítani a németekkel együtt .aminek a szegény földművelő és iparos tömegekre végzetes hatása lenne, mert hiszen magyar földön ma talán még rosszabb a helyzet mint Németországban. Micsoda lelketlenség kell ahhoz, hogy a felvidéki magyarságot .amelyet talán Horthyék propagandája megmérgezett kikergetni arról a földről, ahol született, robotolt, élt, csak azért mert magyarok, ahelyett, hogy miként a románok kibékíteni igyekeznének a nemzetiségeket, különösen a magyarokat. A csehek ugylátszik az 1918- 19-es aljasságot akarják megismételni, amikor mindent elkövettek, hogy a Károlyi kormány helyzetét lehetetlenné tegyék és később még fegyveresen is rátámadtak a magyar köztársaságra. A mai üldöző politikájukkal, nem az egymás mellett élő népek békéjét szolgálják, hanem a gyűlöletet, áz elkeseredést .amely az ugrásra készen álló magyar reakciónak a malmára hajtja a vizet és feltámassza a revíziós komédiát, amely az elmúlt 25 évben állandóan nyugtalanságba tartotta Magyarországot, módot adva Horthynak arra, hogy a magyar népet simán belevigyék a pusztító háborúba Hitler oldalán. A Szovjetnek volna a hivatása az, hogy az orrára kop- pintson a feléledt cseh natio- nalizmusnak, mielőtt az újra elharapódzik Európában. Ez nem csak a magyar nép, hanem a Szovjetnek is az érdeke, mely nem gyűlöletet, hanem építő munkát, megértést akar magakörül látni. Akroni jelentés A Bérmunkás Akron, O. és környékén lakó hívei julius 8- án családi kirándulást tartottak, amelynek lefolyásáról csak most jelenthetek, mert a végleges elszámolást még csak tegnap ejtettük meg. Dacára a kevés számú közönségnek és dacára annak, hogy most mindenért jóval többet kellett fizetni mint tavaly, mégis a kirándulás 66 dollár és 11 cent hasznot eredményezett. A kirándulást megelőzőleg mindannyian nagyon kiváncsiak voltunk, hogy a sztrájk következtében, miután akkor tel- •jesen szünetelt a munka, milyen eredményes lesz a kirándulás. Ugylátszik azonban, a sztrájk semmi befolyással sem volt erre, mert tudomásom szerint másoknak sem volt sikeresebb kirándulásuk, mint a miénk. De azonkívül, — tekintettel arra, hogy Lefkovits munkástársnő szép számmal adott el jegyeket a Detky munkástársnő által készített s majd később sorsolás alá kerülő gyönyörű horgolt női kézitáskára, mi nem sorsoltuk ki a feleségem által készített kézimunkát, ami szintén hozott volna valamilyen- összeget. (Lefkovits mtársnő ott azt az értesítést kapta, hogy nincs szándékuk semmit sorsolni, azért fogott hozzá az árusításhoz — Szerk.) Nos, Akronban most megint minden csendes, mint a sztrájk előtt volt. A munkások nagy többsége nagyon bízik a Navy- ben, de nekem Horthy szereplése óta semmi bizalmam sincs a tengerészekhez, különösen ha szárazföldön intézkednek. Egyébiránt Geréb munkástárs vezércikke nagyszerűen mutatott rá az akroni sztrájkra és annak tanulságaira. Vizi József LEGYEN önnek is mondanivalója nekünk és a Bérmunkáson keresztül Munkástársainak, azokról, amiket a munkatelepen vagy másutt lát és amiknek, az ön meglátása szerint MÁSKÉNT kellene történni. írja meg ezeket levelében. írjon MINDEN HÉTEN!
