Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-28 / 1382. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. julius 28. SZEMELVÉNYEK Magyarországi Lapokból A "J eTrG L I" A toloncház régen a szegé­nyek börtöne volt. Elegendő volt, hogy egyszerűen rongyos legyen valaki ahhoz, hogy be­kerüljön ebben a börtönbe. A törvény szerint ugyan az őri­zetes csak néhány napig ma­radhatott itt, de a valóság az volt, hogy akadtak emberek, akik évekig ültek bent. A ter­mekben abban az időben egy­más hegyén-hátán csufolódtak a rongyosok ,akiknek nyolcvan százalékban valóban nem volt más bünük, mint hogy szegé­nyek és szerencsétlenek voltak. Hírhedt volt a földszint négyes számú terem, ahol egy óriás foghíjas, nemibajos, nyilas csa­vargó tartott rendet vastag seprőnyéllel a félőrült öreg kol­dusok között. A toloncházban ebben az időben valósággal meg lehetett gazdagodni azok­nak, akik “ügyesek” voltak, így éppen a fent említett szél­hámos, az ebéd-vacsora kiosz­tásnál ötszörös, hatszoros ada­gokat vett fel, amelyeket ké­sőbb hatalmas uzsoraáron adott el az éhségtől tántorgó őrizete­seknek. Rövid idő alatt ezreket keresett, majd pedig minden esetben “szabadulva” elverte a koldusoktól összecsalt pénzeket. Itt találkoztak ■ egymással_ az állampolgárságnélküliek, akiket különböző fasizta országok hi­res csendőrei, rendőrei, nálunk, a hírhedt KEOK kergetett vé­gig egyik határtól a másikig. Akadtak olyanok, akik évtize­dekig bolyongtak, mert nem voltak “megfelelő” okmányaik. A szerencsétlen sorsoknak, a társadalom ostobasága miatt tönkrement életeknek olyan halmazát láthatja itt a szemlé­lő, amely mintegy jelképezte az egész Európát elborító fa- sizta-kapitaista zsarnokságot. Az épület harmadik emeletén volt a nők terme. A női őrize­tesek hangossága és látszóla­gos nemtörődömsége mögött Dosztojevzskij tollára méltó sorstragédiák rejtőztek. Tehát Magyarország képmutató erköl­cse feltartózhatatlanul züllesz- tette le azokat a szerencsétlen, rendszerint vidékről feljött és munkanélkül maradt lányokat, akik a “jergli”-be, a toloncház- ba kerültek. Minden őrizetbe vett első ál­lomása az “egeres”, vagy a “vi­csorgó” volt. Alig van a mi mozgalmunknak olyan közkato­nája ,aki ne töltött volna egy éjszakát az “egeres”-ben, ahol fojtó bűzben szörnyű szenny­ben a puszta földön aludtak az őrizetesek. A falakon itt is, ott is felbukkantak a mozgalom hőseinek • jólismert nevei. . . . Azóta nagy viharok jár­tak erre. Az “egeres” romok­ban hever. A százszor átkozott köveken óriási sebeket ütöttek a fölszabadító Vörös Hadsereg ágyúi. A falak előtt törmelék hever. A tetőgerendák kopáran és-csontosán nyúlnak a magas­ba ... Az egyik épület előtt apró kosarakban áll a foglyok­nak hozott étel. Az egész épü­leten, az udvaron, mindenütt látható az igyekezet, hogy hely­rehozzák azt, ami megrongáló­dott. — Igen — mondja Temes- váry László rendőrtanácsos, a toloncház jelenlegi parancsno­ka, — a demokráciát meg kell védeni és meg is fogjuk véde­ni! Részemről tudom, hogy a hazámat szolgálom itt, ezen a poszton és mint a független, szabad, demokratikus Magyar- ország rendőrségének egyik tagja, hivatásnak fogom fel fel­adatomat. Az épület súlyosan megrongálódott a háború alatt és most, amint mindenki lát­hatja, mindent megteszünk, hogy ismét felépüljön. Bár a nehéz viszonyok miatt pénzü­gyi támogatásban ez az intéz­mény úgyszólván nem részesül. Lent, a fertőtelenitőben nyo­ma sincs a régi piszoknak és bűznek. Ott, ahol egykor vala­melyik kinzókamrából átcipelt kommunisták haját vágta le a toloncház borbélya, most tiszta és üres a helyiség. Most is szegények, nyomo­rultak és elesettek börtöne a toloncház ? Az egyik rendőr nemet int. Most leginkább azok vannak bent, akik ellenségei a magyar szabadságnak, akik kiszolgál­Az Országos Újjáépítési Kor­mánybiztosság elnöke, Fischer József az elmúlt tapasztalatok­ról és a jövő lehetőségeiről a vetkezőket mondta: — Hétszáz szakemberünk egy hónap alatt díjazás nélkül elkészítette a kimutatásokat a háborús károkról. Megtudtuk, hogy Budapest tetőinek rende- hozásához 20 millió darab cse­répre van szükség. Budapesten 15.000 háztető rongálódott meg és ablaküveg alig maradt épségben. Három millió négyzetméter üvegre van szükség. Ma már a négy leg­fontosabb budapesti téglagyár üzemben van, kizárólag tető­cserepet gyárt és pedig havi 4 millió darabot. Tehát öt hónap alatt, azaz őszig a tetőfedés be­fejeződik. Eddig csak ötszáz ház tetőzetét hozhattuk rendbe, mivel a nagy téglagyár csak most indulhatott meg. Az üveg­készletünk a 3 millió négyzet- méter szükséglettel szemben 350.000 négyzetméter volt. Eb­ből csak a középületek, az orvo­sok és a közellátási üzemek kaphattak. Újabban a MADISZ vállalta és végzi az üvegcsere­pek összegyűjtését. A közeli napokban indul az első 50 vá­gón a miskolci üveggyárba. Ez a gyár áttetsző üveget gyárt majd ebből az anyagból ötven ták a németeket .akiktől meg kell védeni az ország sok vér­rel és mérhetetlen áldozattal kivívott függetlenségét. A folyosókon léptek zörög­nek, felfegyverzett rendőrök járkálnak. Az egyik terem, amelyben internáltak vannak, majdnem teljesen üres. — Hol van a többi őrizetes ?' — Valahol a Józsefvárosbanj dolgoznak, — válaszolja az egy őrizetes, aki talán teremfe- j lügyelőnek maradt vissza. — Maga miért van itt? Az ember vállatvon. — Nyilas voltam. — Mit csinált? összenéz a másikkal és kel­letlenül ismét mondja: — Nem csináltunk mi sem­mit. Csak éppen . . . olyan mar­hák voltunk, hogy engedelmes­kedtünk. Kényszeredetten nevet. Általában mindenki ezzel ér­velt. A foglyok közül egyetlen egy sem akad ,aki nyíltan be- vallana valamit. De szemükben, tartásukban egyébként sincs semmi abból a törhetetlen hit­ből, harcvágyból, ami elvtársa­inkat annakidején jellemezte itt, ebben a komor épületben. Közönyösek, vagy megtörtek. A sokat emlegetett bátorság és a hit ereje teljesen hiányzik belőlük. Lent, a fürdőben, éppen ká­dakban ülve mosakodik néhány ember. Az egyk rendőr befelé mutat és kicsit mosolyogva mondja: — Mosakodnak a nyilasok. — Hát mosakodhatnak is. — A viz ,amely a fürdőterem padlóján árad, valóban piszkos. Nagyon piszkos . . . Kovái Lőrinc (“Szabad Nép”) vagon üvegtörmelékből mintegy 80.000 négyzetméter üvegtábla készül. FÉLMILLIÓ NÉGYZETMÉTER ÜVEGET KAPUNK Az üvegtáblákat egy hónap múlva Budapestre szállítják. Legörvendetesebb az, hogy megállapodtunk egy szomszéd állammal az üveg behozatalá­ra. Ez részben kompenzációs alapon, részben pengőért törté­nik. Ezer négyszetméter üveget várunk, amely teherautókon jön Budapestre és az első na­gyobb tétel, mely körülbelül félmillió négyzetméter üveg, néhány héten belül várható, őszig az összes ablakok beü- vegezése biztosítva van. A te­tőzethez szükséges faanyagot részben az óvóhelyeken fellel­hető faanyagokból fogjuk pó­tolni. A tetőfedéshez szükséges bádoganyag előteremtés éhez üzembe helyezzük a váci lemez­gyárat és ennek indulása már a legközelebbi időben várható. Nemrég állt munkába a légió­szolgálatosok első 1200-as cso­portja. A közmunkaváltságból fizetjük és élelmezni is tudjuk a légiósokat Vas Zoltán közel­látási kormánybiztossal történt megállapodás alapján. Ezek a munkások Buda első kerületé­ben dolgoznak most, ahol a romházak alatt legtöbb a hul­la. Kitünően dolgoztak az ala­gút megtisztításán is. Buda la­kosságának nem kell már a Várhegyet megkerülni. MUNKÁSOKAT KÉPEZNEK ÁT ÉPÍTŐIPARRA A magyar Épitőmunkások Országos Szövetsége nevében Somogyi Miklós nyilatkozott: — A munkaerő felosztása és felhasználása a legfontosabb kérdés. A főváros helyre állítá­sán jelenleg mintegy 1200 kő­műves dolgozik. Ez rendkívül alacsony létszám, de a közeljö­vőben megsokszorozódik a Bu­dapesten dolgozó épitőmunká­sok száma, mert vidékről ho­zunk fel Budapestre munkáso- | kát. Az Alföldről 1508 munkást, a Nyírségből ugyanennyit. A részükre már helyet biztosítot­tunk. Számuk növekedni fog, mert egyes iparágaknál mun­kásfeleslegek mutatkoznak és ezeket rövid utón építőipari munkássá képezzük át. Elsősor­ban ezer tetőfedőre van szük­ség. A leálló üzemek embereit (például bőripar) képezzük át erre az iparra három hét alatt. MOZGÓ BÉRRENDSZER A munkaerő elosztása a szer­vezés komoly kérdése. Lehetet­len az, hogy az anyaghiány mi­att szünetelő, vagy a fegyver­szüneti egyezmény miatt leállí­tott gyárak munkásai lézengje­nek és a munkáserkölcsöt rombolják, mig egyes iparágak­ban munkáshiány mutatkozik. A munkabérek megszabásánál szem előtt tartottuk az ország anyagi leromlását, szem előtt tartjuk a pénz vásárlóerejének változását is és igy mozgó, il­letve a közszükségleti cikkek áraihoz igazodó bérrendszer alapján áll az épitőmunkások szakszervezete. (“Szabad Nép”) EGYENLŐSÉG ERDÉLYBEN Miron Bélén, a román Ekés Front főtitkára beszédet mon­dott az erdélyi román és ma­gyar földművesek közös sorsá­ról : — Az elmúlt évtizedekben és évszázadokban az erdélyi ro­mán és magyar földmüvesség nagy szenvedéseken ment ke­resztül — mondota Bélén. — A román és magyar földmüvessé- get évszázadokon keresztül egy­aránt kizsákmányolták. Mialatt a magyar földbirto­kosok és a román bojárok jó barátságban éltek egymással, a román és a magyar földműve­seket, egymás ellen uszították. Mind a magyar, mind a román földmüvesség az egymás elleni harcban igen sokat szenvedett. Ez a szenvedés akkor vált kü­lönösen súlyossá, amikor Er­dély sorsának irányítást a hit­leristák vették kezükbe, Er­délyt kettészakították és ezzel még nagyobb viszályt szítottak a két nemzet között. A hitler­isták a Szovjetunió elleni há­borúba kergették a magyar és a román népet. Ezt a háborút a magyar és a román nemzet az emberéletek százezreivel fi­zette meg. Megindult Budapest újjáépítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom