Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-28 / 1382. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 JULY 28 NUMBER 1382 SZÁM Milyen legyen a békéi (f.) Már több mint egy hete tart a nagy 3 tanácskozása Potsdamban, de eddig még csak annyit tudunk azt ott tör­ténő határozatokról, hogy min­den az előre kidolgozott terv szerint halad. Hogy mi volt az előre kidolgozott terv, azt mindenkinek joga van a saját elgondolása szerint kitalálni. Ez a találgatási jog olyan fan­tasztikus méreteket öltött már eddig is, hogy ha még sokáig zárt ajtók mögött fog tartani '< a tanácskozás, egyes találgatá­si rádió hirmondókat megfigye­lésre kell majd küldeni. Kétségtelen, hogy a potsda­mi tanácskozás a legkényesebb az összes eddigi tanácskozások között. Határozott tény, hogy a 3 nagyhatalomnak ellentétes érdekeik vannak ,amelyek fölé könnyű volt helyezkedni addig, mig mind a hármat a közös ve­szély fenyegette. A náci-fasiz­mus leverésével ez a veszély el­múlt, igy az ellentétes érdekek elsimítása nem könnyű feladat. Mert azt mindenki tudja, hogy pl. az amerikai uj elnök nem azért játsza Stalin kedvenc nó­táit a zongorán, hogy ezzel Amerika külön gazdasági érde­keit elfelejtse .hanem talán ép­pen ellenkezőleg, hogy Stalin mint jó fiú, továbbra is adja be a derekát. Az is tudott tény, hogy Churchill és Stalin nem azért paroláznak olyan mosoly­gós arcai, mert csakugyan oly nagyon örvendenek egymást vi­szontlátni. A koncon való osz­tozkodás a legnehezebb dolog és ez tulajdonképpen az első lépcsőfoka az eljövendő béké­nek. A 3 nagyhatalom minde­gyike sokat vesztett a náciz­mus elleni háborúban és most erre a veszteségre számítanak az eljövendő békében kollektál- ni. A múlt tanulságai azt bizo­nyítják, Rogy minden háborús veszteség megfizetése csak újabb háborúra vezetett, de ilyesmiről nem lesz szó a jövő­ben, mert arra biztosítási köt­vénye lesz minden nemzetnek a san franciscoi charter alap­ján. Bármennyire értéktelen biztosítási kötvény van forga­lomban, a san franciscoi nem ilyesmi lesz, mert arra még el­len biztosítás is van kivéve a bretton woodi formula alapján. Szóval egész biztos, hogy béke lesz, ha az osztozkodást béké­sen megtudják oldani. Lehet­nek sokak olyanok, akik azt hi­szik, hogy ez sikerülni is fog és az sem kétséges, hogy ideig­lenesen fog is sikerülni az el­lentéteket fölületesen egyideig elsimítani. De azt mi egy pil­lanatra sem hisszük el, hogy tartós béke lehet ott, ahol az érdekek homlok egyenest ellen­tétben állnak egymással. Ilyen megállapítások ellenére, mégis örvendenünk kell annak, hogy tegyük föl nem megfor­dítva történt a háború kimene­tele és habár minden oldalon csakis a munkásnép veszített, j még nagyobb veszteség érte volna, ha most Hitler, Mussoli­ni és Hirohito ülnének Moszk­vában vagy esetleg New York­ban a tárgyaló asztalnál. A munkásosztály részére akkor még az a kis reménysugár is elveszett volna, hogy legalább nyíltan megírja, hogy “nem le­het béke mindaddig, amíg éh­ség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói kö­zött”. Csak azért volt fontos letörni a náci-fasizmust, hogy a világ dolgozóinak, legalább az a kis szabadságjoga am még van megmaradjon és alkalmat kapjon arra, hogy teljes fölsza­badulása érdekében ezen kis jog alapján szervezetileg fölké­szüljön. Bármi fog történni a pots­dami tanácskozáson, minket nem érhet meglepetés, mert mi nem várunk onnét sokat, sőt talán semmit. A mi részünkre nem fontos az sem, hogy mit fognak ott aláírni, mert mi jól tudjuk, hogy a munkásosztály­nak csak .annyi előnye és joga van, amennyit saját erejéből képes volt saját magának ki­vívni. És azt még sem hisszük, hogy talán potsdamban a szer­vezkedési jog kiirtására szövet­keznének, mint azt Hitler és társai tették volna. Hogy az­tán itt és másutt csak ismét a fasizta sötét elemek ütik föl a fejüket ez sem fog képezni nagy meglepetést a mi részünk­re, csak annak az osztályhar­cos kötelességnek a teljesítését, hogy mint eddig, úgy a jövő­ben is harcoljunk ellenük. Potsdamban arról tanácskoz­nak, hogy milyen legyen a bé­ke. A munkásosztálynak csak arról kell beszélnie, hogy mi­lyen legyen a harc ,a kapitalis­ta rendszer megváltoztatására, hogy megszűnjön a kizsákmá­nyolás és létre jöjjön az örök béke alapfeltétele. Nekünk olyan béke kell, mely alkalmát ad arra, hogy a kaptalista rend­szer megdöntésére szabadon folytathassuk az osztálvhábo- ! rut! (a.l.) A hírhedt fasizta Franco, Spanyolországban jó fiú akar lenni, legalább is azoknak szemében, akik eddig is magasz­talták. Ugyanis feloszlatta a régi kabinetjét és 12 uj tagot ne­vezett ki, akiket azonnal fel is esküdtettek úgy, hogy a jövőben is ő marad továbbra a kabinet elnöke. Hogy azután az a 12 uj miniszter, akit most feleskedtettek, kicsodák és kit képviselnek, az nem kérdéses. Tehát mi nyíltan mondhatjuk, hogy továbbra is fasizta jellege van, mint eddig volt, csak azzal a .különbséggel, hogy a legtöbbje a királyság visszaállításának hive. Azt tudjuk, hogy San Franciscóban a nemzetek szövetsége nem fogadta be Franco Spanyolországát, a tagjai közé. Azért kellett változást eszközölni és királypártiakat ültetni a miniszteri székbe azzal a biztos tudattal, hogy Mr. Churchill lesz az elsők között, aki ja­vasolni fogja Spanyolországnak a régi Francoval az élen való el­ismerését, hogy most már tényleg felvehető lesz a népek szövet­ségébe. így fogják szorgalmazni azt a sokat hangoztatott népek demokráciáját ? Megédesített politika (Vi.) Többször mondották, hogy nem lesz több, sőt még , annyi cukor sem a mi bőszünk­re, mint a közel múltban volt. De ugyan akkor azt akarták velünk elhitetni, hogy a kato­nák és a szövetségeseink kap­nak cukrot és azért nem jut nekünk több, bár azt mindenki tudja, hogy ebben az ország­ban, a közép-amerikai és az in­diai szigeteken, mint Jamaica, Cuba, Porto Rico, nagyon sok cukrot felhalmoztak és a ter­melést csökkentették, mert nem bírták azt eladni. Most Drew Pearson Írja, hogy az európai segély-bizott­ság, amelyet hivatalosan és rö­viden UNRRA-nek neveznek 140.000 tonna cukrot kért az amerikai Food Boardtól, Len­gyel, Csehszlovákia, Jugoszlá­via és Görögországok részére. Ezen országoknak együttvéve, közel hatvan millió lakosa van, akiknek nagy része velünk együtt harcolt a nácik ellen. A Board nagy kegyesen megen­gedett 40.000 tonna cukrot er­re a célra, de hamarosan azt is megtagadták, ehelyett a Fran­co spanyol kormánynak 60.000 tonna cukrot utaltak ki, annak a Franconak ,aki állandóan el­lenünk harcolt és mindenben a nácikat segítette. Ugyan akkor mint önvédeke­zés képen a Board azt mondta, hogy ők 100.000 tonnáról vág­ták le 60.000 tonnára. Tehát az egész háború alatt Francoék 100.00 tonna cukrot kaptak és mostan se nekünk, se a szövet­ségeseink részére nincsen cu­kor. Nagynehezen az UNRRA 20.000 tonna cukrot beszerzett Cubából, a Food Board megke­rülésével. A magyar közmondás szerint a holló a hollónak nem vájja ki a szemét. És bizony a kapi­talizmus fekete hollója, sokkal nagyobb szeretettel van a feke­te inges s fekete lelkű fasizták iránt, mint azon cseh, lengyel és jugoszláv munkások iránt, akik a háború keserves viszon­tagságai között megtanulták, hogy amíg kapitalizmus léte­zik, addig az ilyen fekete ter­ror megszervezése szinte ter­mészetes. Tudják, hogy kik szülték a fasizmust, a náciz­must és kik pártolták, segítet­ték ezen említett országokban. Most azáltal, hogy az ameri­kai kapitalizmus hiyei megta­gadják tőlük ezt a cukrot, oda adják a fasizta Francoéknak, még jobban meggyőzi őket és azokat a habozőíkat is, akik még remélték, hogy ha jó fiuk lesznek, ha nem harcolnak a világ kapitalizmusa ellen, ak­kor kapnak cukrot mint a jó gyerekek. Ugyan akkor mi is könnyen kimutathatjuk a kapitalizmus igaz mivoltát és meggyőzhet­jük a munkásság egy részét arról, hogy még mitőlünk az amerikai munkásoktól is elve­szik az uraink a cukrot csak azért, hogy kedves társuknak, a fasizta Franconak megédesít­hessék a diktatúráját, hogy ér­veket adjanak a kezébe a ha­talmon maradásra, mely sze­rint kitudja mutatni, hogy mig ő lesz hatalmon, addig kapnak mindent Amerikától, Angliától, de ha azok a rózsaszínű, vagy vörös szinü munkások kerül­nek hatalomra, akkor nekik sem adnak semmit, amint a cseh, lengyel, jugoszláv munká­soknak sem akarnak adni, mert az amerikai tőkések szerint azok nagyon vörösek. Vigyázz, csak mázolva!

Next

/
Oldalképek
Tartalom