Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-28 / 1382. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1945 JULY 28

NUMBER 1382 SZÁM

Milyen legyen a békéi

(f.) Már több mint egy hete tart a nagy 3 tanácskozása Potsdamban, de eddig még csak annyit tudunk azt ott történő határozatokról, hogy minden az előre kidolgozott terv szerint halad. Hogy mi volt az előre kidolgozott terv, azt mindenkinek joga van a saját elgondolása szerint kitalálni. Ez a találgatási jog olyan fantasztikus méreteket öltött már eddig is, hogy ha még sokáig zárt ajtók mögött fog tartani '< a tanácskozás, egyes találgatási rádió hirmondókat megfigyelésre kell majd küldeni.

Kétségtelen, hogy a potsdami tanácskozás a legkényesebb az összes eddigi tanácskozások között. Határozott tény, hogy a 3 nagyhatalomnak ellentétes érdekeik vannak ,amelyek fölé könnyű volt helyezkedni addig, mig mind a hármat a közös veszély fenyegette. A náci-fasizmus leverésével ez a veszély elmúlt, igy az ellentétes érdekek elsimítása nem könnyű feladat. Mert azt mindenki tudja, hogy pl. az amerikai uj elnök nem azért játsza Stalin kedvenc nótáit a zongorán, hogy ezzel Amerika külön gazdasági érdekeit elfelejtse .hanem talán éppen ellenkezőleg, hogy Stalin mint jó fiú, továbbra is adja be a derekát. Az is tudott tény, hogy Churchill és Stalin nem azért paroláznak olyan mosolygós arcai, mert csakugyan oly nagyon örvendenek egymást viszontlátni. A koncon való osztozkodás a legnehezebb dolog és ez tulajdonképpen az első lépcsőfoka az eljövendő békének. A 3 nagyhatalom mindegyike sokat vesztett a nácizmus elleni háborúban és most erre a veszteségre számítanak az eljövendő békében kollektál- ni.

A múlt tanulságai azt bizonyítják, Rogy minden háborús veszteség megfizetése csak újabb háborúra vezetett, de ilyesmiről nem lesz szó a jövőben, mert arra biztosítási kötvénye lesz minden nemzetnek a san franciscoi charter alapján. Bármennyire értéktelen biztosítási kötvény van forgalomban, a san franciscoi nem ilyesmi lesz, mert arra még ellen biztosítás is van kivéve a bretton woodi formula alapján. Szóval egész biztos, hogy béke lesz, ha az osztozkodást békésen megtudják oldani. Lehetnek sokak olyanok, akik azt hiszik, hogy ez sikerülni is fog és az sem kétséges, hogy ideiglenesen fog is sikerülni az ellentéteket fölületesen egyideig elsimítani. De azt mi egy pillanatra sem hisszük el, hogy tartós béke lehet ott, ahol az érdekek homlok egyenest ellentétben állnak egymással.

Ilyen megállapítások ellenére, mégis örvendenünk kell annak, hogy tegyük föl nem megfordítva történt a háború kimenetele és habár minden oldalon csakis a munkásnép veszített, j még nagyobb veszteség érte volna, ha most Hitler, Mussolini és Hirohito ülnének Moszkvában vagy esetleg New Yorkban a tárgyaló asztalnál. A munkásosztály részére akkor még az a kis reménysugár is elveszett volna, hogy legalább nyíltan megírja, hogy “nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között”. Csak azért volt fontos letörni a náci-fasizmust, hogy a világ dolgozóinak, legalább az a kis szabadságjoga am még van megmaradjon és alkalmat kapjon arra, hogy teljes fölszabadulása érdekében ezen kis jog alapján szervezetileg fölkészüljön.

Bármi fog történni a potsdami tanácskozáson, minket nem érhet meglepetés, mert mi nem várunk onnét sokat, sőt talán semmit. A mi részünkre nem fontos az sem, hogy mit fognak ott aláírni, mert mi jól tudjuk, hogy a munkásosztálynak csak .annyi előnye és joga van, amennyit saját erejéből képes volt saját magának kivívni. És azt még sem hisszük, hogy talán potsdamban a szervezkedési jog kiirtására szövetkeznének, mint azt Hitler és társai tették volna. Hogy aztán itt és másutt csak ismét a fasizta sötét elemek ütik föl a fejüket ez sem fog képezni nagy meglepetést a mi részünkre, csak annak az osztályharcos kötelességnek a teljesítését, hogy mint eddig, úgy a jövőben is harcoljunk ellenük.

Potsdamban arról tanácskoznak, hogy milyen legyen a béke. A munkásosztálynak csak arról kell beszélnie, hogy milyen legyen a harc ,a kapitalista rendszer megváltoztatására, hogy megszűnjön a kizsákmányolás és létre jöjjön az örök béke alapfeltétele. Nekünk olyan béke kell, mely alkalmát ad arra, hogy a kaptalista rendszer megdöntésére szabadon folytathassuk az osztálvhábo- ! rut!

(a.l.) A hírhedt fasizta Franco, Spanyolországban jó fiú akar lenni, legalább is azoknak szemében, akik eddig is magasztalták. Ugyanis feloszlatta a régi kabinetjét és 12 uj tagot nevezett ki, akiket azonnal fel is esküdtettek úgy, hogy a jövőben is ő marad továbbra a kabinet elnöke. Hogy azután az a 12 uj miniszter, akit most feleskedtettek, kicsodák és kit képviselnek, az nem kérdéses. Tehát mi nyíltan mondhatjuk, hogy továbbra is fasizta jellege van, mint eddig volt, csak azzal a .különbséggel, hogy a legtöbbje a királyság visszaállításának hive. Azt tudjuk, hogy San Franciscóban a nemzetek szövetsége nem fogadta be Franco Spanyolországát, a tagjai közé. Azért kellett változást eszközölni és királypártiakat ültetni a miniszteri székbe azzal a biztos tudattal, hogy Mr. Churchill lesz az elsők között, aki javasolni fogja Spanyolországnak a régi Francoval az élen való elismerését, hogy most már tényleg felvehető lesz a népek szövetségébe. így fogják szorgalmazni azt a sokat hangoztatott népek demokráciáját ?

Megédesített politika

(Vi.) Többször mondották, hogy nem lesz több, sőt még , annyi cukor sem a mi bőszünkre, mint a közel múltban volt. De ugyan akkor azt akarták velünk elhitetni, hogy a katonák és a szövetségeseink kapnak cukrot és azért nem jut nekünk több, bár azt mindenki tudja, hogy ebben az országban, a közép-amerikai és az indiai szigeteken, mint Jamaica, Cuba, Porto Rico, nagyon sok cukrot felhalmoztak és a termelést csökkentették, mert nem bírták azt eladni.

Most Drew Pearson Írja, hogy az európai segély-bizottság, amelyet hivatalosan és röviden UNRRA-nek neveznek

140.000 tonna cukrot kért az amerikai Food Boardtól, Lengyel, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Görögországok részére. Ezen országoknak együttvéve, közel hatvan millió lakosa van, akiknek nagy része velünk együtt harcolt a nácik ellen. A Board nagy kegyesen megengedett 40.000 tonna cukrot erre a célra, de hamarosan azt is megtagadták, ehelyett a Franco spanyol kormánynak 60.000 tonna cukrot utaltak ki, annak a Franconak ,aki állandóan ellenünk harcolt és mindenben a nácikat segítette.

Ugyan akkor mint önvédekezés képen a Board azt mondta, hogy ők 100.000 tonnáról vágták le 60.000 tonnára. Tehát az egész háború alatt Francoék

100.00 tonna cukrot kaptak és mostan se nekünk, se a szövetségeseink részére nincsen cukor. Nagynehezen az UNRRA

20.000 tonna cukrot beszerzett Cubából, a Food Board megkerülésével.

A magyar közmondás szerint a holló a hollónak nem vájja ki a szemét. És bizony a kapitalizmus fekete hollója, sokkal nagyobb szeretettel van a fekete inges s fekete lelkű fasizták iránt, mint azon cseh, lengyel és jugoszláv munkások iránt, akik a háború keserves viszontagságai között megtanulták, hogy amíg kapitalizmus létezik, addig az ilyen fekete terror megszervezése szinte természetes. Tudják, hogy kik szülték a fasizmust, a nácizmust és kik pártolták, segítették ezen említett országokban.

Most azáltal, hogy az amerikai kapitalizmus hiyei megtagadják tőlük ezt a cukrot, oda adják a fasizta Francoéknak, még jobban meggyőzi őket és azokat a habozőíkat is, akik még remélték, hogy ha jó fiuk lesznek, ha nem harcolnak a világ kapitalizmusa ellen, akkor kapnak cukrot mint a jó gyerekek.

Ugyan akkor mi is könnyen kimutathatjuk a kapitalizmus igaz mivoltát és meggyőzhetjük a munkásság egy részét arról, hogy még mitőlünk az amerikai munkásoktól is elveszik az uraink a cukrot csak azért, hogy kedves társuknak, a fasizta Franconak megédesíthessék a diktatúráját, hogy érveket adjanak a kezébe a hatalmon maradásra, mely szerint kitudja mutatni, hogy mig ő lesz hatalmon, addig kapnak mindent Amerikától, Angliától, de ha azok a rózsaszínű, vagy vörös szinü munkások kerülnek hatalomra, akkor nekik sem adnak semmit, amint a cseh, lengyel, jugoszláv munkásoknak sem akarnak adni, mert az amerikai tőkések szerint azok nagyon vörösek.

Vigyázz, csak mázolva!