Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-21 / 1381. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. julius 21. OLVASÁS KÖZBEN A lázongó Európa Ugylátszik Európában nem mennek a dolgok a reakció szá- jaize szerint. Legalább is azt kell következtetnünk, mert a reakciós sajtó, túlozva hozza a munkásosztály megmozdulásáról szóló hireket. Különösen nem tetszik a reakciónak Jugoszlávia Titója. A belga helyzet is izgatja. De a legjobban Olaszország tartja félelemben, ahonnan valóságos forradalmi hireket közöl. Úgyszólván egész Európával nincsen megelégedve. Még Görögország sem tetszik neki, pedig ott igazán kedve szerint rendezkedett be a tory nagytőke, amidőn Kyriakos Varvaressost a görög nemzeti bank kormányzóját teheti kormányba. Az uszítás nem csak a baloldal ellen folyik, de a Szovjet ellen is. Bevallom, — ami engem illet — nem a Szovjet elleni uszítás az, ami ellen szót emelek, mert a Szovjet elég jól eltudja intézni az ügyeit, nálam nélkül is, de Itália, Spanyol, Francia, Belga és Németország munkássága a reakció karmai között vergődik és csak annyira juthat előre, amennyit kiverekedhet — sokszor vérrel — a reakciós szövetséges katonai hatóságoktól. Szinte első fecskeként kell üdvözölnöm a németországi szervezkedésről szóló hirt. Habár az oroszok által megszállt területről jön is. Úgy vagyok ezzel a szervezkedéssel, hogy csak örülni tudok neki, bárhonnan jön is, mert tudom, hogy a reakció túlbuzgó cselekvései ellenére jönnek létre. Hogyan is mondta a magyar paraszt? “Nem bánom akármilyen párti, csak negyvennyolcas legyen.” A minap a szociáldemokraták és kommunisták nyilvánosan pártot alakítottak egy könak, ami történni fog, amikor, ha a vérengzések ténylegesen szünetelni fognak amikor a temérdek kormány-rendelések is megszűnnek és a munkáltatóknak nem kínálkozik az a nagy profit amilyet az utóbbi pár esztendő biztosított nekik. A munkás hamar feléli azt a pár dollárját ,amit esetleg módjában volt “megtakarítani” és mert most is elmulasztotta felépíteni osztály szervezetét, amely igazából az ő és csakis az ő érdekét védné meg, legbizonytalanabb helyzetbe kerül. Nem szívesen látom ezt a képet, de a mai rendszer csak igy jutalmazhatja az elhasznált munkást, amig tudatára nem ébred a dolgozók milliói, hogy a rendszert fentartó munkaerejét megszervezze az Egy Nagy Szervezetbe .amelynek alapját negyven évvel ezelőtt lefektette az Industrial Workers of the World. G. Bakos. zös programmal az oroszok által megszállt német területen, most pedig jön a hir, hogy tizenhét ipari és kereskedelmi szakegyesület szervezke d e 11 meg, a két párt közös programja alapján, amelynek vezérei most jöttek ki az internáló táborokból. Az egyik egy kommunista Reichstag küldött, Roman Chivalek, a másik egy szociáldemokrata szakszervezeti vezér Otto Brass, aki éveken keresztül a náci uralom alatt szervezte a földalatti mozgalomban a szociáldemokratákat. A programjuk keveset mondó, de mégis többet várhatunk tőle, mint azon emberektől, akiket Bajorországban a mi hadvezetőségünk hivatalokba tett. Körülbelül ilyenformán hangzik: “Az uj szakszarveze- tek egyesültek azon célból hogy a munkásosztályt egyesítsék, egy harcos táborba, hogy a fasizmussal egyszer és mindenkorra végezzen. Továbbá, segédkezet nyújtson Németország ujáépitéséhez, hogy azon sebek behegedjenek, amit a hitleri háború ejtett rajta.” Más, kevésbé jelentékeny szervezet is alakult, a “Kultúra Liga“, amely a német nép tanítását tűzte ki célul “demokrata” alapon amelynek végrehajtó bizottságában helyet foglal Johannes R. Becher kommunista költő is. Még egy másik, “Ifjak tanácsa a fasizmus kiirtására”, ennek feje a még Moszkában alakult “Szabad Németek Tanácsáénak egyik tagja, Heinz Kessler. Jellemző ezen egyesületekre, hogy a volt politikai ellenfelek működnek benne együtt, a szociáldemokraták és kommunisták. A közelmúltban számoltam be, hogy az amerikaiak által megszállt területen, milyen elemek kerültek hivatalokba a State Departmentünk jóvoltából, most csupán összehasonlítás céljából leközlöm, hogy az oroszok által megszállt területen milyen elemek kerültek hivatalokba. Mecklenburgnak az elnöke a szociáldemokrata Höcker Vilmos. A három alelnökből kettő kommunista. Szakszoniának elnöke a szociáldemokrata Rudolf Friedrichs, az öt alelnök, két szociáldemokrata, két keresztény demokrata és egy kommunista. Brandenburg elnöke Dr. Arthur Stenhoff (szoc. dem.) 4 alelnökből egy keresztény demokrata, egy szociáldemokrata és két kimagasló alakja a “Szabad Németek Tanácsának”, Bernhardt Bechler őrnagy és Edwin Hornié, volt kommunista Reichstag küldött. Mint érdekességet meg kell említenem, hogy a londoni “Szabad Németek” szervezetéből vagy hatszá- zan vissza akarnak menni Németországba, miután látják ezen menekültek, hogy az oroszok alkalmat adnak nekik Németország ügyeinek intézéséhez. OLASZORSZÁGRÓL Ha igazak a jelentések, a hivatali közegek amit vetettek Olaszországban, most aratják. Dél-Olaszországban Andria uc- cáin Vincenzo de Gaetano vezetésével (állítólag kommunista) 600 ember és 500 asszony, kik géppuska és kézigránátokkal fölfegyverezve leszerelték a gyűlölt “carabinieriket” elfogtak egy élelmiszert szállító vonatot és Andria polgármesterét kicserélték saját emberükkel. Amidőn a szomszéd Bari-ból több “carabinierit” küldtek ellenük, megütköztek velük és kettőt megöltek közülök. Zavargásokat jelentenek még a közeli Corato, Trani, Barlet- ta és Canosa di Tuglia városokból is. Rómától kérnek segítséget. Ferruccio Parri miniszter- elnök, aki egyúttal belügyminiszter is, valamint a rendőrség feje, leküldte Gaeteno Bar- barechi és Mauro Scoccimarro minisztereket lecsendesi t e n j őket, ami sikerült is, de a lázadók nem adták át a fegyvereiket. A rendőrök azt állítják, hogy. a barlangokban rejtik el fegyvereiket. Azok után, amit a közelmúltban Írtam Olaszországról a Bérmunkás hasábjain, ez várható volt. Most csak ismétlésekbe bocsátkoznék, ha fölsorolnám az igazi okokat. A reakciós sajtó egyenesen kommunista izgatásnak bélyegzi az esetet. Én úgy tudom szelet vetettek és most vihart aratnak. . . . tudja Pál . . . Az igazi békeszeretők (a.l.) Azt szokták mondani, hogy az emberek tévedni szoktak. Legöbbször pedig azok szoktak tévedni, akik felületesen és egyoldalulag bírálják meg a helyzetet. Bizony nagyon sok embernek az a rossz tulajdonsága van, hogy minden gondolkozás nélkül elfogadja másoknak véleményét anélkül, hogy kutatná annak igaz voltát. Azért azután az egyoldalú érdekeket szolgáló sajtótermékek, nagyon sokszor elhitetik az olvasókkal éppen az ellenkezőjét, mint az igazi tényállást. Még a háború befejezést sem nyert, már újabb háborút tesznek jó előre kilátásba. A legnagyobb hangon azok szólalnak meg, akik minden igyekezetükkel próbálták megakadályozni a fasizmus elleni háborút. Most azután ezek az elemek minden alap nélkül, már úgyszólván meg is üzenték a háborút Oroszországnak. ..................................... Én a magam részéről sem hiszek az állandó világbékében, még akkor sem, ha azt 50 nemzetnek képviselői is Írták alá. A forradalmi munkásmozgalomban nyert nevelésünk tudatosan azt diktálja, — ami megfelel a tényleges valóságnak — hogy amig a magántulajdon rendszerén épült kapitalista társadalmi rendszer létezni fog, addig mindig lesznek háborúk. A gazdasági hatalmat továbbra is biztosítani vágyó kapitalizmus, ha soha azelőtt, de most az egyszer előrelátó. Félelme abban nyilvánul meg, hogy látja Európa gazdasági helyzetének a kapitalista osztály szempontjából bizony nem nagyon virágos átszervezését. Tolvajt kiabálnak azok, akik évszázadokon keresztül rabolták a termelő munkásokat. A magántulajdon rendszerére épült kapitalsta országokban bizony van miért veszélyt jósolni. A magán kapitalizmus emlőjén táplálkozó reakció és azoknak nyomtatványai, már jó előre beharangozzák az Oroszországgal való háborút. A magam részéről nem is tartom ezt lehetetlennek, mert a kapitalizmus a legbrutálisabb eszközök igénybe vételétől sem riad vissza akkor, ha rendszerének védelméről van szó. Nem is csodálkozunk azon, hogy Hearsték és McCormikék lapjai Oroszország ellen uszítanak. Nem is kívánhatunk jobbat, a legszélsőségesebb reakciót képvselő kapitalista nyomtatványoktól. Hogy mi teljes egészében helyeseljük-e az orosz rendszert, az más lapra tartozik, de egészen bizonyos, hogy szivvel-lélekkel lelkesedtünk akkor, amidőn a vörös hadsereg győzedelmesen vo- nut keresztül a legsötétebb fekete terror által elnyomott országokon és már tudjuk, hogy nem az ezerholdasok, hanem az elnyomott dolgozó millióknak hozták el az öröm napot. Felszabadították a fasizmus vassarka alatt letaposott embermilliókat. Most aztán ahol még a kapitalizmus gazdasági erődménye szilárdan áll, azért tartják már jó előre szükségesnek a Szovjet elleni agitációt. Azután, hogy a tényekről közelebbről meggyőződjünk, egy kis közleményt adunk az amerikai hadsereg hivatalos lapjából, a “Stars and Stripes”-ből: “Az önkéntes bajnicsálók. — Az Egyesült Államokban biztos háborúról beszélnek Oroszországgal. Egyenesen a háborús uszítok kezébe játszák az országot. Az amerikai harcoló katonáknak, akiknek tényleges része van a háborúban, semmi ellenvetésük nincsen az oroszok ellen. Éppen az ellenkezője áll, nagyon is nagyra becsülik az oroszok teljesítményét a németek ellen.” Hogy azután az amerikai közvélemény hogyan nyilvánul meg, éppen úgy, ahogy fentebb jeleztem. Elhisznek mindent, amit a háborús uszítok méregként beadnak az olvasó közönségnek. Még mindig úgy vagyunk mint régen, hogy a papírnak türelme van, mindent eltűr, amit rányomtatnak. Legjobban csak azon csodálkozunk, hogy az amerikai szervezett nyomdai munkások még mindig csak a maradiság ósdi szervezethez tartoznak amely nem törődik azzal, hogy a kapitalista sajtó, hogyan uszít egy újabb emberirtó háborúra. Ilyen köpönyeg alatt uszítanak azok a békeszerető amerikaiak, akiknek igen fájó érzés volt a fasizmus bukása, ők a fasizta törekvéseiket a “demokrácia” redőnyével takarják le.
