Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-12-29 / 1404. szám

1945. december 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal Äz áruló angol arisztokrata (Vi.) John Amery, akit a napokban kivégeztek Angliá­ban, egy .könnyelmű és régen erős fasizta harcos volt. Nagy bátorsággal harcolt még Fran­co mellett a fasizmusért, ami­kor még apja, aki akkoriban az indiai ügyek minisztere volt és a többi arisztokrata társai mint hőst ünnepelték. így termé­szetes, hogy örömmel szolgálta tovább Hitleréket és a többi közismert fasizta vezért. Mindamelett, hogy propa­ganda beszédeket intézett a náci rádiókon keresztül az an- gon nép ellen, még csapatokat is akart szervezni, hogy azokat az Amery urfi által nagyon gyűlölt oroszok ellen felhasz­nálhassa Hitler. Ilyen verbuvá­ló kirándulása alakalmával fog­ták el az olasz partizánok Mi­lano vidékén, még a múlt áp­rilisban és ahelyet, hogy ők a Mussolini mellé felakasztották volna, amit megérdemelt, átad­ták az angoloknak és hosszú huza-vona után, a múlt héten felakasztották. Apja, Leopold Amery, na­gyon befolyásos tory politikus, Churchillnek iskolatársa és jó barátja. Az utolsó mentség ké­pen a Lordok házához fordult, hogy a csemetéjét megmentse, melynek sok barátja tagja, de azok sem merték ezt a nagyon megrögzött fasizta fattyut ki­menteni. John fiatalabbik testvére Ju­lian, meg a spanyol fasizta ba­rátaik között szerzett tanukat, hogy John spanyol polgár lett de ez még nagyobb szégyen TÁRCA Vendel kocsis lett Irta: Kaczander József Gyerekkorában sem volt az élet szebb Sződi Vendelnek, mint most, deres fejjel, félig megrokkanva. Akkor az apja meg az anyja dolgoztak. Az ap­ja kocsis volt, az anyja varró­nő — meg anya. Az apja korán hajnalban ment el hazulról nehéz bagaria- bőrből készült, erősen meghal- zsirozott csizmákban, kék sure- cal az elején és mikor befogta a kiméit, pihent lovakat, min­dig hazagondolt. Azután a nagy teherrel meg- rakottan, pipával a szájában, behajtott a nagymalomba és onnan végig a városba. Minden lisztesbolt előtt megállt és má­zsás lisztes-zsákkal megterhel- ten bukdácsolt be a boltba. Eső, vihar, tikkasztó hőség, der­mesztő hideg nem kímélte az öreg Sződit. Vendel édes anyja ugyanak­kor kelt föl, amikor az apja. Az ő kettős foglalkozása ko­rán megvénitette és arcára torz vonásokat nyomott a tü gondja meg az anyai gond. A reggeli lárma kiverte Ven­delt is vackából. Álmos szemek­kel, pettyhüdt tagokkal oda­kuporodott az anyja lábaihoz és hallgatta a gép berregését, nézte anyja lábainak gyors ta­lett volna a családra s nagyobb ok a megvetésre, igy nem en­gedték a spanyol fasiztákkal való szoros összekapcsolódá­sukat nyilvánosság elé hozni. Nagyon megnyugtató lehet az angol népnek, hogy éppen azon hóhér, Albert Pierrepont akasztotta fel, aki a belseni bestiákat. Valószínűleg, hogy az amerikai születésű, de angol polgárrá lett Lord Ha Ha-at is ez a Pierrepont fogja akaszta­ni minden kapálódzása ellenére is. Az ilyen fasizta ha ha házó lordok mellé még több hires angol lordot, Hamilton, Gowan, Bedford, Mosley és sok más nem ennyire ismert lordokat kellene felakasztani éppen oly joggal és okkal, mint Ameryt és William Joyce-t ,azoknak is nagyrésze éppen úgy harcolt, sőt még nagyobb sikerrel Fran- coért, Hitlerért, Mussoliniért, mint az a két lordnak csúfolt arisztokrata, csak az volt a kü­lönbség, hogy azok Angliában voltak és tanácsosnak tartot­ták hallgatni. A VILÁG FŐVÁROSA LONDON — Az United Na­tions Organization (UNO) úgy döntött, hogy a szervezet szék­helyét valahol az Egyesült Ál­lamok keleti részében fogja el­helyezni. Miután ez a szervezet mint a világ ügyét intézi, igy székhelye a világ fővárosi lesz. posását. Nagyon fájhatott a szegény asszony dereka, mert olyan gyakran fölegyenesedett és nagyokat sóhajtott, de olyan rövideket. Mindaketten Ven­delért dolgoztak. Azután, mikor már nagyon elfáradtak, azt mondta az öreg Sződi, hogy ő beteg, az izmai meggyöngültek. A lovakat nem tudja befogni, a mázsás lisztes-zsákokat se bír­ja emelni és otthon maradt fekve. Sződiné tovább dolgozott és ápolta őt. Mikor aztán a nagy, szélesvállu, erős csontozatu ember meghalt, jajgatva kisér­te ki a Bató-temetőbe, ahová Sződiné is hamarosan kikerült. * Mit tudta a kis Vendel, gye­rekésszel, mi a halál. Az apját nem látta holtan, mert a szom­szédok elvitték őt, de az any­ját, azt látta. És most is látja, deres fejjel, félig megrokkan­va. A húsát lerágta az élet meg a betegség. Csontjaira a meg- pattanásig ráfeszült a bőr és fehér volt, mint a hó. A szája nyitva maradt és a kezét oda­vonta homlokához, mintha még íalálában is gyötörték volna a gondok. A szemei is nyitva vol- ak és mereven egy pontra fi­gyeltek. Bárhová ment Vendel, min­dig látta a meredt, megüvege­sedett szomorú, aggódó tekin­tetet. A fogai fehérlettek és mintha nevetett volna. Pedig életében soha nem nevetett. Mindig csak dolgozott. A szomszédok nagyon sírtak és akkor Vendelnek is mege­redtek a könnyei. JEGYEZD------------------------Ajánlja: Képzeld el! A General Mo­tors elnöke, Mr. C. E. Wilson, egy szemtelen karácsonyi kár­tyát küldött nekem és a többi sztráj kólóknak, melyben “Vig karácsonyt“ kíván. Hát kell még ettől nagyobb hipokrata? Mostani világban, a magán­üzleti vállalkozás rendszerében, a zsebmetszőknek van legboldo­gabb karácsonyuk. Ilyenkor aratnak. Ugylátszik a hires DDT ro­varirtó nagyon jól bevált. Most már mifelénk nincsennek szú­nyogok. Csak a hideg csip, nem tudom az ellen is fognak vala­mit feltalálni? Az amerikai delegátusok Moszkvában egy bagolyt fogad­tak fel fő tanácsadónak. Most igy remélhetjük, hogy nagyobb sikerrel fog ez a konferencia végződni, mint a londoni, ahol nem volt ilyen okos madaruk nekik. Pat Hurley által feltámasz­tott müvihar is elült, már mint az ilyen politikai szélviharok szoktak. Az egyik Saipan szigeti ki­kötőben már három hónapja 50 amerikai hajó rostokol meg­rakodva és naponta több mint ezer dollárba kerül egy hajó az adófizetőknek. És nincs elég hajó az amerikai elbocsájtásra váró katonáinkat visszahozni, tott müvihar is elült, már mint Egy kovácsmester vette ma­gához kegyelemből. És mikor idővel úgy látta, hogy erősödik a gyerek meg izmosodik, az ül­lő elé vitte és azt mondta: — Itt a kalapács. Amint én odaszoritom a tüzes vasat, ad­dig ütöd, amíg ki nem vertél belőle minden szikrát. Ha ezt megtanultad, lovat is fogsz patkolni, kereket is vasalni. Idővel legény leszel. Légy szor­galmas, mester is lehetsz. Meg­értetted, Vendel? * Tizenötéves volt Vendel és már három éve egyebet sem csinált a kovácsmühelyben, csak verte a szikfát a vasból, meg az öreg, nagy tüzetélesztő fujtatót taposta lábaival. Egy napon aztán álmosan, kora hajnalban munkához fo­gott és mikor fölemelte a ne­héz kalapácsot, hogy leüssön a pirosló vasdarabra, nem a vasból jöttek ki a szikrák, ha­nem a kovácsmester ujjaiból serkent ki a piros vér. A tüzes vas helyett leütötte Vendel a kovácsmester ujjait. Ijedten dobta el a kalapácsot és úgy állt ott a mester előtt, mint aki az életét igyekszik va­lamiképen megmenteni. — Juj, az apád göthös iste­nit. Juj, te ügyetlen, te esetlen, te rongy — szisszent föl a mes­ter és a szoritóval végigvágott Vendel széles hátán. Az ütés beleszorult a húsába és a fáj­dalom végigfutott a lábain, az­után vissza föl az agyáig. A fülében hirtelen zúgást érzett és szemei előtt elhomályosult minden. MEG St. Visi________ Ennek megoldásához kell olyan sok ész, melyét ezen hires ge­nerálisokról feltételeznek. A UAW union vezérei a múlt héten az angol kormányhoz fo­lyamodtak segítségért a G.M. elleni harcban. A héten meg Santa Claushoz fognak folya­modni egyforma sikerrel és hit­tel. Csak a saját szervezetük­ben nincs sok reményük. Amíg a meggörbült pisai to­rony mindég fen áll, a kis isten­nek tartott Mussolini porrá vállott, még sok más ilyen kis isten porba hullott. Az amerikai State Depart- mentben, nagyon rossz ladba játékosok kerültek be, minde­gyik a maga részére akarja a labdát és egyedül akarják meg­nyerni az egész játékot. Nincs összmüködés. Ezzel is nagyon szépen bemutatják a “rugged individualista” egyéniségekre épült rendszer sikertelenségét. Az elnök saját beismerése szerint a kormány elvesztette a tényeket és most egy bizottsá­got akar kinevezni azokat meg­keresni. így nem csoda, hogy az egész kormányzat olyan za­varos. Hogyan lehetne tények nélkül helyesen kormányozni ? Ezzel egyszersmint azt is beis­meri a kormány, hogy eddig minden tények ismerete nélkül kormányoztak, intézkedtek és törvényeket hoztak. — Nem akartam mester ur. Nem akartam — szólt sajnál­kozva s megeredtek a könnyei. Vízért szaladt. És mikor a vizet meghozta és odatartotta a nyöszörgő kovácsmester elé, balkézzel pofonteremtette a minden izében remegő Vendelt. — Pusztulj a szemem elől, mert kettéhasitalak, te szé- gyenkölyök! — ordította a mes­ter. Vendel hátán a szoritóval, arcán a mester öt ujja nyomá­val futott ki a műhelyből és szeméből sűrűn pergő könnyek­kel visszaszólt: — Nem is lát engem többé, mester ur. Keserves, fuldokló zokogás­sal haladt végig utcáról-utcára, néha-néha visszatekintve, nem siet-e utána a mester. Kezeivel megtapogatta fájós hátát és a> fájdalom nyomán még keserve-' sebben zokogott. A város teljesen néptelen volt még. A csöndes hangtalan- ságot csak Vendel görcsös zo­kogása zavarta, amelytől oly­kor megrémült. Egy temető fe­lé ment, ahol a nagy, szomorú csöndesség félelemmel töltötte el. Tovább ment, ahol már nem volt temető, hanem befásitott terület, amit magas domb öve­zett. A domb tetején megállt és lenézett a völgykatlanba fek­vő városra, amelynek közepé­ből szelíden emelkedett ki az Avas gyönyörű púpja. A sok torony tetején különféle jelvé­nyek voltak: érckakas, kettős­kereszt meg egyes kereszt. Ezekre esett legelőször a nap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom