Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-12-29 / 1404. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND 1945. DEC. 29 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM NUMBER 1404 SZÁM ÖSSZEGYŰJTI . . .‘(f.) . . . A munkafront hírei A SZTRÁJK MOZGALMAKBAN NEM TÖRTÉNT JELENTŐS VÁLTOZÁS. — A GENERAL MOTORS ÚJRA TÁRGYALNI FOG A MUNKÁSOKKAL. — A KERESKEDELMI SAJTÓ TU­DATOSAN nagyítja a bérmozgalmakat. WASHINGTON: — A “la­bor-management” harci front­ján, amelynél a General Motors munkásainak bérharca áll elő­térben, az ünnepek következté­ben semmi jelentősebb válto­zás sem történt. A Truman el­nök által kinevezett “fact-find­ing” bizottság a mindkét féllel folytatott rövid tárgyalás után elhatározta, hogy a tanácsko­zásokat elhalasztják december 28-áig. Annyi azonban már bizonyos, hogy ez a bizottság kénytelen lesz utána nézni annak is, hogy vájjon a General Motors képes lenne-e megadni a mun­kások által kért 30 százalékos béremelést az automobil árak felemelése nélkül is. A cég ve­zetősége ezt ellenzi legéleseb­ben, az érdekelt szervezetek pe­dig viszont azt hangoztatják, hogy éppen ez a legfontosabb tény (fact), amit a bizottság­nak meg kell állapítania. INFLÁCIÓ, VAGY IPARI PANGÁS A General Motors különben az ország összes nagyobb lap­jaiban nagy hirdetéseket tett közzé, amelyben azt akarja el­hitetni az olvasókkal, hogy a sztrájkok inflációt okoznak. A hirdetésben leadott érvelés sze­rint az amerikai munkások igen nagy összegeket takarítot­tak meg a háború alatt, miután nem volt elegendő áru a piacon, hogy rendkívüli nagy keresete­iket elköltsék. Ha ezen állapot még tovább tart, akkor a for­galomba hozott kevés árucikk­ért igen nagy árakat fognak fizetni, vagyis a pénz elérték­telenedik. így tehát a sztrájko­lok elősegítik az inflációt. Ezzel szemben azonban a tény az, hogy nem a munká­sok, hanem a munkáltatók sze­reztek óriási összegeket a há­borús profitok révén. A hábo­rús termelés beszüntetése igen sok munkást dobott ki a kere­setből, másoknak viszont meg­csappant a keresete. Hozzájuk kell számítani a szabadságolt katonák nagy tömegeit is és akkor látni fogjuk, hogy az emelkedett drágasággal szem­ben csak úgy marad meg a munkásság, — tehát a nagy tömegek vásárló képessége, ha a dolgozók megkapják az álta­luk követelt béremelést. Ellen­kező esetben rövidesen felélik az esetleges kis megtakarított összegeiket és akkor nem lesz­nek képesek vásárolni ipari tér-1 melvényeket még a mainál ol­csóbb árak mellett sem, ami ipari pangást fog előidézni. Másszóval amig a General Mo­tors tulajdonosai infláció elő­idézésével vádolják a szerve­zett munkásokat, ezek viszont jogosan állítják, hogy a mun­káltatók jelenlegi magatartá­sa rohamosan az ipari pangás­hoz vezet. A VALÓ TÉNYEK Egyébiránt nem igaz az, hogy a sztrájkok következté­ben a rekonstrukció olyan na­gyon elmaradt volna. A sztrájk híreket a kereskedelmi sajtó tudatosan kiszínezi, hogy mun­kásellenes hangulatot keltsen. Erre viszont azért van szük­ség, hogy a kongresszus tag­jainak alkalmat adjanak mun­kásellenes törvények hozására. A sztrájkokra vonatkozólag a Department of Labor statiszti­kai irodája az alábbi adatokat tette közzé: A V-J (japán fegyverletétel) nap óta felmerült összes sztráj­kokban 1,550,000 ember vett részt, akik együttesen 24,000,- 000 munkanapot veszítettek. Ez valamivel kevesebb, mint egy százaléka az összes munkások által dolgozott munkaidőnek. Vagyis a sztrájk veszteség nem nagyobb, mint midőn a száz munkást dolgoztató gyárból egy elmarad. A kimutatás sze­rint ez a veszteség egész ponto­san az egy százaléknak 94 szá­zadrésze volt. Tekintettel azon­ban arra, hogy a sztrájkok kö­vetkeztében olyan helyeken is megakadt a munka, ahová a sztrájkolok által készült anyag nem kerülhetett el a további munkára, igy a teljes vesztesé­get számíthatjuk egy százalék­nak, ami sokkal de sokkal ki­sebb, mint ahogyan a kereske­delmi sajtó v azt feltüntetni igyekszik. BEENGEDNEK MENEKÜL­TEKET WASHINGTON — President Truman úgy intézkedett, hogy a következő 1946-os évben a bevándorlásnál a kvóta betöl­tésénél előnyben részesüljenek a közép-európai országokból kiüldözött menekültek. Ezen rendelet következtében 1946- ban körülbelül 39,000 menekült vándorolhat be az Egyesült Ál­lamokba. Még mindig tárgyalják a pearl harbori támadás adatait, amelyből azt akarják bizonyos politikai körök kihámozni, hogy az egész háborúért Roosevelt volt a felelős. Különösen ilyen irányban vakaróznak a repub­likánus párt vezérei, akik mint tudjuk az összes nagyfejü re­akciósaival és az egész Hearst sajtóval head-lineon szellőzte­tik a tárgyalás részleteit. Érde­kes ezeknek a politikus úri bi­tangoknak az érveléseibe né­melykor beletekinteni ,legin­kább csak azért, hogy a politi­kai züllöttségről még inkább meggyőződést nyerjünk. Ezek úgy beszélnek mintha az telje­sen egy ember akaratától függ­ne és még álmukban sem akar­ják meglátni, hogy a háború okozója maga a kapitalista pro­fit rendszer, amit viszont ők védelmeznek legjobban. Sőt még a nácizmusnak és fasiz­musnak is fő előidézője a ka­pitalista profit rendszer volt. Ezt mi állandóan hangoztattuk még mielőtt az angol és ameri­kai kapitalisták háborúba ke­veredtek á náci-fasizmussal. Hogy aztán a mi náci ellenes álláspontunkat egyesek félre­magyarázták, ez nem változ­tatja meg az igazságot, éppen úgy, mint a pearl harbori tár­gyalás sem tudja elvitatni azt az igazságot, hogy a háborúért a kapitalista profitrendszer a felelős. A fasizmus ellen har­colni osztálykötelesség és nem nevezhet j ük osztálytuda t o s munkásnak aki pl. a Franco fasizta diktatúrája ellen nem hajlandó síkra szállni. Viszont ha most véletlenül a kapitalis­ta profitrendszer Francoval háborúba keverednék minden vádaskodás ellenére is, Franco fasizta diktatúrája ellen tovább harcolnánk. Ha tehát a világ munkásnyuzó kapitalistái azt mondják, hogy kétszer-kettő négy, nekünk is rá kell monda­ni, hogy négy. De ez még min­dég nem jelenti azt, hogy a munkásnyuzó kapitalista pro­fitrendszer védelmére keltünk volna. * * * A Katolikus Magyarok Va­sárnapja, legalább csak annyi­ra volna áthatva a szentlélek bűvös szellemétől, hogy vasár­nap ne hazudozna olyan közön­séges hétköznapi módon. Ez az újság amióta Magyarországon olyan rendszer van kialakuló­ban, amely a födesuri, grófi és papi uralmat, bizonyos korlátok közé szorítja a hazugság lánco­latát írja azokról a “borzalmak­ról” amik ott történnek. Egyik helyen azt mondja, hogy Tildy Zoltán miniszterelnök sem mer beszélni és amit mond az is csak orosz parancsra történik; Mintha külön telefon összeköt­tetés volna, Kukla főszerkesztő és Tildy Zoltán között és a szé­les Amerikában éppen egy Kuklát választott volna ki Til­dy Zoltán akinek titkos érzel­meit elmondja. Egy másik he­lyen azt írják, hogy a “lemon­dásra kényszeritett” Horthy kormányzó tanúskodni fog a nürnbergi tárgyaláson. “Le­mondásra kényszeritett”, elég jó hagzásu védelmi bevezetés arra, hogy valakit mint tekin­télyes tanút mutassanak be. Csupán csak annyit felejtett el a szentatya főszerkesztő hozzá fűzni a “lemondásra kényszeri­tett” bemutatáshoz, hogy MI­KOR is lett lemondásra kény­szerítve. Mert az ilyen kis el- csusztatás könnyen azt hitet­heti el, hogy Horthy egy pilla­natra sem volt hajlandó Hitle- rékkel együtt menni, hanem in­kább azonnal behódolt a lemon­dásra kényszerítésnek. - Elfelej­tetni akarja azt, hogy Horthy volt az utolsó, aki beadta a de­rekát a lemondásra kényszerí­tésnek, csak akkor amikor már teljesen biztos volt abban, hogy Hitler kebelbarátjának véglegesen fuccs. A lemondás­ra kényszerítés csak azután történt meg, amikor már éve­ken keresztül Hitler és magyar bandája Horthy val az élén mindenből kifosztották az or­szágot és a terror uralmat még a nácikat is túlhaladó kegyet­lenséggel folytatták. A “lemon­dásra kényszeritett” kormány­zó tehát nemcsak tanú, hanem a Kukla lóditás ellenére bűn­társ is. És amikor Horthyról van szó nincs egészen párhu­zamban olyan végtelen nagy magyarságról beszélni és olyan sokat az idegen orosz erősza­kos beavatkozást emlegetni. Horthy Miklós is erőszakos be­avatkozással került Magyaror­szág élére és ha magyarságról van szó, kétheti magyar nyelv tanulás után talán még Sztálin is kitudna vágni olyan gyönyö­rű magyarhangzásu beszédet mint Horthy Miklós. * * * Mintha meg sem történt vol­na egy-két hét alatt úgy elfe­lejtették, hogy Washingtonban csődöt mondott a MUNKÁS- TŐKÉS konferencia és az egye­düli eredmény csak annyi volt, hogy néhány banketten béké­sen jól befalatoztak a konferen­cia résztvevői és kezet szorítva (Folytatás a 6-ik oldalon) HETI KRÓNIKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom