Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-29 / 1404. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. december 29. Egyről-Másról =ELMONDJ A • I 7 BILINCS A MUNKÁSOK KEZÉRE Az utóbbi hetekben az általános érdeklődést kétségtelenül az autó ipari munkások bérharca vonta magára, amely aránylag nagyobb számú munkástömeget érint, mint amelyről a munkás történelem eddig beszámol. Bár eddig csak egy korporáció telepein szünetel a a munka, mégis több százezer munkást érint közvetlen, vagy közvetve. Elvoltunk készülve, még mielőtt a munkabeszüntetés kezdetét vette, hogy kemény dió megtörésére vállalkoztak az autó munkások, mert mint tudott tény, a General Motors Corp. nemcsak az autó ipar leghatalmasabb vállalata, hanem az egész ország, sőt az egész világ leghatalmasabb korporációinak egyike. A G. M. a múltban sem mutatott szimpátiát az union iránt és ma sem takarja véka alá az ellenszenvét, amelyet a szervezet és a szervezett munkások ellen táplál. Arról kétségtelenül meg van győződve a G.M., hogy az uni- ont ma már kivégezni nem tudja, mert a munkások sziklaszi- lárdan állnak minden ily törekvéssel szemben és az erőszak csak erősiti a munkások között a szolidaritást, igy tehát a másik megfelelő módszerhez folyamodnak, amely szerint az union megmarad, de a megkötendő szerződések bilincset tegyenek a munkások kezére. Mint ismeretes, a sztrájkot a 30 százalékos bérkövetelés megtagadása idézte elő. Bár a vállalat és az union között érvénybe levő szerződés csak a jövő év áprilisában járna le, azonban mivel a sztrájk már ötödik hetében van, a vállalat kijelentette, hogy a sztrájk kezdedétől számított tiz nap után a szerződést érvénytelennek tartja és igy nemcsak a bérkövetelés van napirenden, hanem uj szerződés kidolgozása is .Erre vonatkozólag a vállalat megbízottai már nyilatkoztak is, hogy mit óhajtanak és mit nem óhajtanak az uj szerződésbe befoglalni. Többek között kiküszöbölni kívánják a “chekk-off” rendszert, ami az union havidij levonását jelenti a munkások béreiből és azt átszolgáltatni az unionnak. Ebben a kérdésben az IWW hivatalos álláspontja megegyezik a vállalat óhajával, bár más szempontból, de a tény az, hogy az IWW ellene van, hogy a tagsági illetéket a vállalat vonja le a bérekből. Hogy ez helyes, vagy helytelen álláspont-e, arról lehetne vitatkozni. Amikor látjuk a munkások viselkedését oly helyeken, ahol az union el van ismerve, de nem zárt műhely, hanem csak az úgynevezett “maintenance of membership” szabály van érvényben, bizony gondolkozhatunk felette, hogy helyes- e vagy helytelen. Amikor látjuk, hogy a munkások jelentős v százaléka mint a paraziták minden előnyt élveznek, amit a szervezet kivív, de a teherviselést nem hajlandók vállalni, hanem azzal érvelne^, hogy “minek lépjek én be a szervezetbe, hiszen úgyis megkapok mindent amit a többi” ami nagyon rossz hatással van a kevésbé osztálytudatos tagokra is és általában nagyon gyengítik a szervezet szilárdságát. Vannak azonban ennél súlyosabb követelései a vállalatnak, .mint pl. büntetés kiszabása azon munkásokra, akik részt- vesznek “wildcat” sztrájkokban. Wildcat sztrájknak nevezik oly munkabeszüntetéseket, amikor egy csoport, vagy az egész gyár munkásait valamelyes súlyos sérelem érte és annak megtorlására minden előzetes tárgyalás nélkül beszüntetik a munkát. Ilyen sérelmet képezhet pl. ha egy agilis műhely bizalmit (shop stewardot) kivágnak a munkából, mert az komolyan veszi hivatását. Vagy pedig egy vagy több munkást lefokoznak; magasabb fizetésről alacsonyabb fizetésű munkára teszik, vagy az iramot annyira fokozzák, hogy a munkások képtelenek azt követni, stb. Számos ilyen dolog adott már munkabeszüntetésre okot, bár rendszeresen ha ily eset előfordul a mühelybizottság azonnal orvoslást követel, de rendesen elutasító választ kap a gyárvezetőségtől, aminek a természetes következménye a munkabeszüntetés és ezt “wildcat” sztrájknak minősitik. Követeli továbbá a G.M. a szerződésbe foglalni, hogy a munkások teljesítő képessége megállapítása teljesen a munkáltató körébe tartozzon és az unionnak abba semmi beleszólása ne legyen. Ugyancsak, a munkások felvétele és elbocsátása teljesen a munkáltatók dolga legyen. Ezek és más hasonló pontoknak a szerződésbe való foglalása azt jelentené, hogy a szervezet ugyan megmaradna, de az annyira meg volna bilincselve, hogy moccanni se tudna és az érdekelt munkásoknak rosszabb volna, mintha teljesen szervezetlenül volnának* mert igy legalább nem kötné őket a szerződés a munkához s nem kényszerítené a sérelmek eltürésé- se. MINDENNEK MEG VAN AZ IDEJE A G.M. sztrájkkal kapcsolatban sok kritika hangzott el, melyek némelyike ugyan jogos, de annak hangoztatása nagyon időszerűtlen. Vannak esetek, amikor még a jogos kritika^ is ártalmas a munkások ügyére és azok elmondása több kárt jelent, mint hasznot. Tagadhatatlan az, hogy a sztrájk kihívása abban az időben, amikor az megtörtént nem a leggondosabb körültekintésre vall és az idő sokkal kedvezőbb a munkáltatókra, mint. a munkásokra, azonban ennek örökös hangoztatása á sztrájkólókhoz intézett felhívásokban egyáltalán nem viszi előbbre a munkások ügyét, hanem ellenkezőleg lerontja a morált és ezáltal a munkáltatók malmára hajtja a vizet. Ha a sztrájk készülőben^ volna, a figyelmeztetés helyénvaló volna és az előrelátó osztályharcos munkásoknak kötelességük is, erről felvilágosítani az érdekelt munkásokat, ma azonban, amikor már a sztrájk gyakorlati tény, semmi jó nem származhat annak hangoztatásából. Nem mentheti az ilyen cselekedetet még az sem, ha a harcot irányitó szervezetnek összetétele és gyakorlati működése nem minden tekintetben egyezik meg a mi felfogásunkkal, mert ez esetben a szervezet, vagy annak irányitói csak másodrangu kérdések; a fő, hogy közel kétszázezer munkás aktiv harcban áll a leghatalmasabb munkásnyuzó korporációval és ennek a harcnak a kimenetele felmérhetetlen befolyással lesz a további harcokra melyek készülőben vannak. Azt mondhatja valaki, hogy: “mi közünk nekünk ahoz, hogy a G.M. felemeli-e az autók árát; mi csak azzal törődünk, hogy megkapjuk a 30 százalékos bér- javitást, mert házbért kell fizetnünk, élelmiszert vásárolnunk és néhány nickelre van szükségünk egy kis élvezetre”. Azt azonban elfelejti aki igy beszél, hogy az áremelkedés nem fog megállni az autóknál, hanem azt követni fogja a házbér emelés, az élelszimerek árainak emelkedése és mindennek az árai emelkedni fognak any- nyira, hogy a 30 százalékos bér javítást sokszorosan felülmúlják az emelkedések, még mielőtt megkapnánk. Azt sem vonjuk kétségDe, hogy Walter P. Reuther működése minden tékintetben kifo- ! gástalan, de az tény, hogy az ő vállaira nehezedik a sztrájk irányításának oroszlánrésze és aki cselekszik, különösen ilyen esetben, ki van téve annak, hogy hibát követ el. Az azón- ban tény, hogy a G.M. local tagsága emelte őt abba a pozícióba és bízta meg azon munka végzésével és a személye elleni áskálódás csak gyengíti az ügyet, amelyet képvisel. A G.M. telepein a jelenben folyamatban levő sztrájk az osztályharcban egy fontos mérföldjelző. Egyetlen munkásra sem lehet közömbös annak kimenetele. Nemcsak azért mert abban közel 200,000 munkás áll aktiv harcban és osztálykötelességünk azokat minden tekintetben támogatni, hanem mert ezen harcnak a kimenetele lesz az útmutató a munkásság jövőbeni sorsa hováfor- dulásának. Éppen ezért időszerűtlen minden oly kritikának hangoztatása, amelyek a sztrájkoló munkások morálját aláássák, vagy okot szolgáltatnak a szolidaritás megbontására. Lehetnek kifogásaink a szervezet összetétele és gyakorlati működése ellen, lehet kifogásunk a szervezet vezetői ellen, vagy okolhatjuk a hibás stratégiát, azonban azok hangoztatásával egy lépéssel sem visszük előbbre a sztrájk sikerét, ellenben súlyos hátrányok származhatnak azokból. Hagyjuk tehát azokat arra az időre, amikor elmondhatjuk anélkül, hogy kárt okoznánk osztálytársainknak és ellenségeinket segítenénk. Mert mindennek meg van az ideje. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse regébe? BESZÜNTETTÉK A “HARC”-OT Az uj demokratikus Magyar- országért indított mozgalom “Harc” cimü hetilapját beszüntették és kiadói a december 15- én megjelent utolsó számban búcsúztak el olvasóiktól. Minket nem ért váratlanul ez a dolog, amennyiben a “Harc” szerkesztője, Dr. Vámbéry Rüsztöm, jó pár héttel ezelőtt tudatta velünk, hogy a lapot és mozgalmukat csak addik fogják fentartani, amig az uj Magyarországnak alkalma lesz, hogy ide hivatalos képviselőjét elküldje. Most, hogy ez megtörtént, erre a hivatalos megbízottra hárul az a feladat, hogy az uj magyar kormány álláspontját ismertesse és védelmezze a sók irányú, rosszakaratú, reakciós támadásokkal szemben. Mindazonáltal mégis sajnálattal vesszük tudomásul a “Harc” beszüntetését, mert ez a kis hetilap egyike volt azon nagyon de nagyon kevés amerikai magyar sajtó termékeknek, amelyekben az emberi tisztesség és becsületesség megnyilvánulását láthattuk. Noha mi nem vagyunk követői a “Harc” által hirdetett politikai iránynak, de megbecsülést váltott ki belőlünk az az őszinte becsületesség, amivel a “Harc” köré sereglett csoport küzdött a politikai és gazdasági felfogásukért. Azt hinné az ember, hogy az elvi felfogásért folyó BECSÜLETES küzdelem egészen természetes és azért semmi különös elismerés sem jár. Azonban mi, akik hetenként átnézzük a több mint 50 különböző amerikai magyar sajtó terméket, nagyon jól tudjuk, hogy az ily becsületesség ritkább a fehér hollónál is. Mi nem azt kifogásoljuk a velünk ellentétes politikai és gazdasági nézeteket hirdető újságoknál, hogy olyan irányt követnek, hanem azt, hogy azt eltakarva, a legdurvább hazugságokba bujtatva, mások szemérmetlen támadásaival kapcsolva és minden alkalommal csak PÉNZÉRT ÁRULVA teszik. Ismételjük: az amerikai magyar lapok közül csak nagyon de nagyon kevés képez kivételt. Ezen nagyon kevesek egyike volt a “Harc” és azért sajnáljuk, hogy beszüntették. (gb.) CÍMERES “ELVTÁRS” LONDON — Lord Cavelry, aki azelőtt mint a Labor Party egyik szocialista tagja a közönséges George Muff névre hallgatott, de akit mostanában főnemesi ranggal a felsőház tagjává neveztek ki, eldicsekedett azzal, hogy családi címerében, amit a nemesi rangjához választott, megemlékezik a múltjáról, amennyiben a címer közepét a bányász lámpa és a keresztbe tett két bányász csákány képezik. Lord Calvery apja bányász, az anyja szövőnő volt s ő maga is mint bányász kezdte keresni kenyerét. így most is hü maradt a múltjához — a címerben.
