Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-21 / 1381. szám

1945. julius 21.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT NEM HAGYHATUNK SZŐNÖM

___CS. . .Ő MEGJEGYZÉSEI

MÉG EGYSZER ,

CSEPEL

Már vártam azt, hogy az én , régi “hometown”-om is jelentkezzen az Uj Magyarország nagy munkájára. Biztos voltam abban, hogy Csepel, régi kipróbált harcos vasasai, fásai, kivették a részüket a földalatti munkából éppen úgy ott vannak most amikor Uj Magyar- országot kell építeni.

Lang az esztergályos, Bedes az öntő, Virág a dróthuzó, Fried a lakatos, Feldman a famunkás főbizalmiak neveltjei, a csepeli munkások. Élet-halálra ragaszkodtak a szakszerve- zeteikhöz, mindig harcra kész tagjai voltak a szociáldemokrata pártnak, a központi szervezeteikkel szemben, mindig teljesítették a kötelességüket, de teljesen függetlenek voltak az ügyeikbe, gazdasági harcaikba, megbízottaik megválasztásába, a szak és párt tisztviselők bele nem szólhattak, a tárgyalásokban részt nem vehettek, azokat a saját maguk által választott bizalmiférfiak intézhették el. Hat-hét főbizalmi volt a teljhatalmú irányitó mindaddig, amig a tagság bizalmát bírta, de amelyik nem felelt meg a kötelességnek, azt a bizalmit a legközelebbi gyűlés megfosztotta a megbízatásától.

A fent felsorolt főbizalmiak, a bizalmiakkal karöltve végezték a hatalmas szak és párt szakosztályok adminisztrati v munkáját, tagdíj befizetés, tagellenőrzés, a munkások érdekeinek a védelmét, dacára, hogy, 8-15 ezerig ment az ott dolgozó munkások száma, nem volt fizetett alkalmazott, csak 1914 elején az uj választói jog alapján történendő választások előkészítésére lett e sorok írója kiszemelve. A munkából és gyári fizetés arányába alkalmazva, hogy biztosítsa a saját megválasztását országgyűlési képviselővé.

Soha harcosabb, egységesebb és fegyelmezettebb munkástö-1 meget nem láttam, mint Csepel munkásai. Magyarország legjobban megszervezett gyára volt. A legnagyobb keresete a csepeli munkásoknak volt és nekik voltak a legjobb munka- viszonyai is. De Csepelre bejutni nem is volt könnyű, csak 6 hónapos szakszervezeti tagsággal lehetett elkezdeni, csakis úgy ha valaki nem emelt ellene kifogást munkásmozgalmi szempontból.

Az első világháború kitörésekor a gyár munkásai, kivétel nélkül fel lettek mentve a katonai szolgálat alól, mint nélkülözhetetlen hadimunkások.

De ez a kivétel nélküliség csakhamar megszűnt, miután a munkások a háború dacára is ragaszkodtak a kivívott jogaikhoz, a katonai hatóság a gyár uj igazgatójával karöltve bevonultatta és rögtön a frontra szállította a főbizalmiakat. A helyüket szakszervezeti bürokraták foglalták el, akik túlóráztak azon, hogy a gyár munkásainak a harcait leszereljék. A főbizalmiak után még számos

I más, harcos bizalmiférfit vonultattak be, de csak a csendőri megszállás volt képes ,ugy- ahogy kordában tartani a csepeli harcos proletárokat.

A forradalmak idején is Csepel állta meg legjobban a helyét, igy nemi volt meglepetés az, hogy a két hét előtti Bérmunkásban újra olvastam Csepelről. Csepel az első világháború előtt fogalom volt, Csepel jelképezte a harcos, fegyelmezett, öntudatos forradalmi tömeg szervezetet. Jóleső büszkeség tölt el, hogy a 30 év előtti munkástársaim és azok utódai ma is méltók a régi “Csepel” nevére.

Abban az időben gyakran fenyegetőzött a “Népszava” a reakcióval szemben, hogy “majd bevonul Csepel”. A reakció mindig jól tudta azt, hogy ez nem üres fenyegetés, mert egy- egy tüntetésre Pestre marsoló 4-5 ezer munkás, komoly veszedelmet jelentett a reakció részére.

Innen messziről munkás szolidaritási szeretettel üdvözlöm Csepel harcos munkásait és biztos vagyok abban, hogy továbbra is méltók lesznek Lang, Virág és Bede, a mártír halált halt főbizalmiaik szelleméhez.

NE SÍRJ, NE SÍRJ

KUKLA OSZKÁR

Megértő ember vagyok, nagyon meg tudom érteni azt, hogy milyen keserves lehet az, amikor valaki mindent egy kártyára tesz fel. Mikor egy hamiskártyás a huszonegyesnél : a 11-re egy tízest vár és egy disznó jön be és ezzel befucs- csolt, tehát oda minden reménység.

így jártak azok a hitvány firkászok, akik habzó szájjal köpködtek Magyarország felé, mert ott földet osztanak és urat akasztanak. Nekik egy pipa bagót sem jelentett a 3 millió koldus, földnélküli magyar paraszt, őket nem döbbentette meg az, hogy a nagybirtok és a vele szövetkezett Horthy rendszer uralmának a biztosításáért tízezrével pusztították el a magyar fiukat, az ukrajnai síkságon. Nem hatódtak meg, hogy az utolsó hónapokba vagy félmillió magyart gyilkoltak halomra és az egész országot romhalmazzá változtatták. Az ő szivük nem fáj az éhező, pusztuló magyar' gyerekekért, ők nem háborodnak fel, hogy a nácik és a nyilasok minden elvihetőt, vasúti felszerelést, gyári és mezőgazdasági gépeket, az állatállomány 90 százalékát elvitték Magyarországról.

Az ő szivük csak azért fáj, mert a magyar nép visszavette azt a földet, amelyet az urak évszázadokon keresztül bitoroltak. Az ő szemük csak azért könnyes, mert a volt uraik nevei ott díszelegnek a háborús bűnösök lisztáján, vagy “földönfutóvá” váltak (persze a vagyonukat már előre elszállították) vagy börtönben várják a sorsuk beteljesülését. Ezért bőgnek és tehetetlen dühükben ezért mocskolódnak az oroszok,

a radikálisok ellen.

A magyar amerikai papi lapok, élükön a harcos klerikális Magyarok Vasárnapja három mákvirágjával, Kukla, Zákány és Györfi papokkal és a leghitványabb áruló Róbert Oszkárral, nagyon jól tudják, hogy a magyar helyzeten csak az változtat, ha valóra válik Hitler álma és a szövetségesek egymás torkának ugranak és ezzel a régi bandita uralom visszakerül a magyar nép nyakára.

Persze azt még ez a futóbolond Oszkár sem hitte el, hogy a magyar urak kedvéért majd háborút indítanak. Azt ők sem hitték el, hogy egyetlen amerikai katona is életét kockára teszi azért, hogy az Eszterhá- zyak visszakapják a 290 ezer hold földjüket és vele együtt az az. 1600 nagybirtokos, akiknek több mint ezer hold földjük volt és újra legyen egy millió 800 ezer földműves, kinek egy talpalattnyi földje se legyen.

De ott volt a lengyel kérdés, ebbe volt minden remény. Itt uszítottak teljes nyíltsággal, hogy háborút a Szovjet ellen, nem csak a fenti papok és cselédjeik, hanem a pápától kezdve egészen a harangozóig, minden pap és papcseléd, a londoni lengyel kormány hatalomra segítését követelte, remélve, hogy egyben ezzel megoldódik a reakció válsága Európában és visszajutnak hatalomra a lengyel urakkal együtt a többi országok népnyuzói is.

De ez a reménység is összeomlott. A szövetségesek megegyeztek, a londoni lengyel kormány hoppon haradt a lengyel, magyar, román, stb., felosztott nagybirtokok a nép kezében maradnak, a régi uri-papi uralomnak örökre befellegzett.

Ezért nagy most a sirás, át- kozódás a cigánysoron, oda minden remény, még talán az is elkövetkezik, hogy az amerikai magyar báránykák is látni fognak, észreveszik, hogy a Kuklák és Oszkárok és más hasonló cselédek, nem a magyar nép, nem a magyar haza, hanem a régi magyar gentry mágnás, papi uralmat siratják vissza és akkor a veszett fejszének a nyele is elvész és nem fogja pénzelni sem a papokat, sem a papok utolsó cselédjeit.

“Busul a lengyel”, de most vele együtt busul a “hona álla- potján” Kukla, Győrfi, Zákány, Róbert Oszkár is.

EGYSÉGFRONT

Nagyon rossznéven vették tőlünk a náci ellenes csoportok, hogy mi nem igen lelkesedtünk olyan egységfrontokért, amelybe válogatás nélkül, mindenki betartozhat. E meggyőződésünk az volt, hogy azok az urak, kik 25 éven keresztül kiszolgálták Horthyt, kik nagyon megértő- ek voltak Hitler-Mussolini eszméivel szemben, amig azok nyeregben voltak, amig úgy hitték, hogy a fasizmus fog győzni az egész világon.

Mi nem hittük, hogy ezek megváltoztak, csak a vereség után jónak látták takarodót fújni és az egységfront köpönyege alá menekülni. A magyar nép felsegélyzési akciója meghozta a balszárny által annyira óhajtott egységfrontot, együtt turbékolt ott a Horthyt ölő kommunista, a Horthyt imádóval, a nyílt és burkolt nyilas legényekkel. Mi nyíltan megmondottuk, hogy undorodunk ettől a perverz szeretkezéstől és hogy azt nagyon rövid életűnek tartjuk, amiből csak a baloldal és a magyar nép segélyzése kerül ki vesztesen.

Csak .rövid pár hónap kellett hozzá, hogy a sértődött baloldaliak is rájöjjenek, hogy ismét nekünk volt igazunk. Ma már ők is megtagadják a nyílt fasiztákat, de még együtt haladnak a rosszabbik, a gyávábbik részével, akik burkotan, sunyin bent vannak az akcióban csak ezért, hogy azt elszabotálják, megakadályozzák és amellett bujtogassanak a mai magyar rendszer ellen. Ezek az álcázott Horthy legények veszedelmesebbek mint azok, melyek nyíltan kivonultak a new yorki egységfrontból.

Ha az úgynevezett baloldal, komolyan veszi azt, hogy a fasizmus minden megnyilvánulása ellen, mindenhol és mindenkor küzdeni kell, ha tényleg sziv-ügyük a magyar nép segélyezése ,akkor kíméletlenül ki kell kergetni maguk közül mindazokat, akik csak megbújnak az antifasizta jelszó mögött, hogy onnét álcázva, biztonságosabban terjeszthessék a dögletes eszméiket és főleg, hogy szabotálják a magyar nép segélyakcióját, mert nekik a mai magyar rendszer és az azt támogató magyar nép, gyűlöletes és azt nem segíteni, hanem elpusztítani óhajtják.

Higyjék el az egységfronto- zó barátaink, hogy nem a nyíltan kivonuló new yorki gang, nem is a segélyakció ellen agitáló papi gárda a veszedelmes, hanem a belső, a velük együtt levő és az ő munkájukat szabotáló Kerekesek, Hercegek és a többi Magyar Szövetségi Horthy legények, hogy nekünk van ebbe is igazunk, arra nagyon hamar rájönnek a baloldaliak, de akkor megint a fasizmus elleni harc, a magyar segélyakció, — amelyet már úgy is csődbe vittek — fog érzékeny veszteséget szenvedni.

Oszladoznak a reményfelhők

A napsugaras Californiában alig pár esztendeje a fü módjára megnőtt gyárak, amelyek a munkások és azok családjainak tízezreit hozták ide az ország minden részéből, most hirtelen hervadásnak indultak. Pedig még az ágyuk zenéje, amiket a munkás kezek a föld minden részében túlórázva is szolgáltak el sem hallgattak. Még folyik a vér, amelynek címzetesen a demokrácia hajtásait kell érlelni és erősíteni. A munkások tömegei úgy érezték, hogy most másképpen rendezik a dolgokat, hogy holnap is lesz mit a tejbe aprítani.

A repülőgépgyár ezrével teszi már le a munkásokat, akik még tegnap azt vallották, hogy nekik a gyáros is, meg a kormány is állandó munkát, a munkanélküliségtől mentes időket ígért.

Ez a kép előreveti árnyát an-