Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-12-08 / 1401. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. december 8. ________________________/______ Egyről-Másról-......... ELMONDJA : J. Z. ===== MUNKÁBAN A REAKCÓ Az utóbbi hetek nagyarányú bérmozgalmai láttán a reakciósok is meggyorsították tevékenységüket, amellyel gátat remélnek vetni a sztrájkok terjedésének. Természetesen a sztrájkok terjedését nem az okok megszüntetésével igyekeznek meggátolni, hanem büntetéssel: oly törvények hozatalával »amelyek büntetéssel sújtanák az unionokat, ha a törvény által megszabott határokat túllépik, vagy pedig törvénytele- nitenék azokat. Több ilyen törvényjavaslat fekszik a kongresszus mindkét háza előtt és a jelen, valamint a készülő bérmozgalmak által felcsigázott szenvedélyek hatása alatt igyekeznek azokat keresztülhajszolni. A legnagyobb port a General Motors Corp., automobil telepein folyamatban levő bérmozgalom verte fel. Ezen sztrájkban, amely e sorok Írásakor már kilencedik napjába lép, 170 ezer produktive munkás van közvetlen érdekelve, bár közvetve a sztrájk sokkal nagyobb számú munkást érint, akik részben a nemproduktiv munkások a G. M. telepein, részben pedig oly gyárakban dolgozók, amelyek a hatalmas autó telepeket látják el részekkel. Ez a harc természetesen nem mindennapi jelenség, mert az ország legnagyobb szervezete — a United Auto Workers of America, amely szerves része a C.I.O.-nak — áll szembe az ország egyik legnagyobb iparvállalatával, amely közel 300 ezer alkalmazottat foglalkoztat és ez elég ok a törvényhozóknak, hogy a munkáltatók által régóhajtott törvényjavaslatot jogerőre emeljék. Hogy ebben a gigászi harcban melyik oldalon van a jogosság és igazság azt szükségtelen bizonyítanunk, csak a tényeket kell felsorolni és minden gondolkodó ember a muna sírásói parancsadókat védelmezik meg velük. * * * * A reakció élénk ficánkolása nem csak Magyarország és általában a külföld helyzetében észlelhető, hanem itt körünkben is az amerikai “demokrácia” védőszárnya alatt. A tőkések a háborús profit gyűjtésébe megkábulva csapkodnak jobbra-balra ahonnét a legkisebb jelét tapasztalják, hogy részt kérnek az eddigi nagy profitból. A katonafiuk jönnek vissza, leszerelnek, megkapják a leszerelési dij első részletét, ami még arra sem elég, hogy rendesen kiöltözzenek belőle. És aztán nincs elég ruha a piacon, mert a jó hazafi szövőgyáros urak, az utolsó három hónapban * visszatartották az anyagot a raktárban és majd csak január elseje után adják ki, mert igy milliókat csinálnak a jövő évi leszállitott adó- befizetésnél. Ezt az eljárást törvényesített racketnek nevekások követelése mellett kell foglaljon állást. Ez a harc egy lépéssel tovább megy az átlagos bérharcnál, amennyiben a 30 százalékos bérköveteléssel kapcsolatban azt is kiköti, hogy a termelvény árai nem emelhetők, hanem a bér javítást a felhalmozott profitból kell eszközölni. És ez az, amit a munkáltatók a legmesszebbmenő “szemtelenségnek” minősítenek. Ezen követelésnek az éle odairányul, hogy az esetleges bér javítást ne a vásárló közönség fizesse, mint ahogy azt általában csinálni szokták a munkáltatók, mert ez esetben a bér javítást felemésztené az áremelés és a végeredményben azt a munkások — akik a vásárlók — fizetnék meg, mig a munkáltatók profitja tovább tornyosulna az elérhetetlen magasságig. Amikor a munkások a követeléseket benyújtották tisztában voltak azzal, hogy a G.M. példátlanul magas profitot zsebelt be a háborús évek alatt. Amikor a háború véget ért a G.M. rögtön szélnek eresztett 140,000 munkást és a megmaradt 180,000 munkás heti keresete több mint egynegyeddel kevesebb lett a túlórázás megszűntével. A munkások úgy gondolkoztak, hogy a G.M. elég tartalékkal rendelkezik, hogy a munkások hetibérét felemelje megközelítőleg oly összegre, amilyen volt a hosszú munkaidő melett. A G.M. azonban rögtön kijelentette, hogy csak az esetben tárgyal a bér javításról, ha az áruk árát hasonló összeggel felemelik. Ebbe természetesen a munkások nem mentek bele, azonban hajlandónak mutatkoztak az eredeti követelést redukálni, ha a vállalat átengedi az üzleti könyveket egy semleges bizottságnak felülvizsgálni és ha a vizsgálat eredményeként a bi- I zottság megállapítja, hogy a ' bér javítás a vállalatnak vesztességet okoznak. Erre azonban zik ,amire a “free enterprise” termelési módszer alatt mindenkinek joga van. Persze, hogy joga van, de csak azért, mert a munkásságnak nincs meg az egységesen megszervezett ereje, hogy az ilyen esetekben a törvényes racketeerek közé tudna vágni, hogy megtudná tanítani őket az emberi tisztesség elméletére. Hogy megtudná érteni mindenki azt, hogy sekinek sem lehet még törvényesített joga sem arra, hogy embertársát kizsákmányolja. Ezt az elméletet nem akarják jnegérteni, ezért kell szervezett erőt gyakorolni annak megértetésére és általános végrehajtására. Ezt az erőt szervezik az ipari bérmunkások és ezért válltak megbélyegzett forradalmárokká. Akire ezt a megbélyegzést rásütötték nem kell szégyelje magát, sőt a legbátrabban emelheti magasra ^ a I fejét, mert az egész emberiség I jövőjének és jólétének az előkészítésén munkálkodik. C .E. Wilson a G.M. elnöke kijelentette, hogy a könyvek és a profithoz a munkásoknak “semmi közük”. Azonban nem minden esetben ilyen fukar a G.M., amikor “bérjavításról” van szó. Mint ismeretes a háború ideje alatt a munkabéreket “megfagyasztották” és az 1942 évi béreket véve alapul csak 15 százalék emelést engedélyeztek. És ez a Mr. Wilson, aki lévén tagja a War Production Boardnak Washingtonban befolyásos ember volt és valószínű, hogy nagyban hozzájárult a 15 százalékos maximum létrejöttéhez. Azonban ezt saját részére nem vette figyelembe, mert az 1941 évi 288.170 dollár ‘éhbérét’ két év leforgása alatt évi 459.041 dollárra emelte. Ugyanakkor O. E. Hunt G.M. alelnök fizetése évi 235.875 dollárról 359.- 519 dollárra emelkedett és Albert Bradley egy másik alelnök évi fizetése 250.170 dolláról 350.432 dollárra. A munkásoknak pedig azt ajánlotta, hogy ha több fizetést akarnak, dolgozzanak több órát, de 40 órán felüli órákért nem kapnak más- félszeres fizetést. Igen ám, de ha 170,000 munkás heti 5 órával többet dolgozna az legalább is 20.000 munkást tenne feleslegessé, mert heti 5 óra többlet munkával 150.000 elvégezné azt, amit ma 170.000 végez és hogy ezekkel mi történne, azzal a G.M. nem törődik. A munkásság szemszögéből nézve azonban ez egy nagyon fontos tényező. Mert a hosszú munkaidő kevés számú munkást juttat foglalkozáshoz, mig a rövidebb munkaidő révén több munkásra van szükség egy bizonyos munkamennyiség elvégzéséhez. És ezt a mai fejlett termelési eszközök mellett a munkásságnak feltétlen figyelembe kell venni, ellenkező esetben rövid időn belül 20 millió munkás fogja az uccákat róni munkát hajszolva. A G.M. telepein folyamatban levő bérmozgalom, amely jelentékeny ugyan, de nem a csúcspontja, hanem csak a kezdete egy sokkal nagyobb arányú mozgalomnak, amely a közel jövőben az ország minden számottevő iparára ki fog terjedni. Bár a jelenben a munkáltatók abban a kedvező helyzetben vannak, hogy a sztrájk által okozandó veszteséget a profitban a kormánnyal fizettetik meg, amennyiben egy szövetségi törvény jogot ad nekik, hogy ha bármily okból a profit nem éri el a háború előtti magaslatot, a különbözetet joguk van levonni a szövetségi adóból. Ez azonban semmi esetre sem pótolja azt a profitot, amelyet ma volna módjukban csinálni, ha az árut piacra vinnék, amikor oly nagy a kereslet azokra. így ellehetünk készülve, hogy minden eszközt igénybe fognak venni, hogy a telepeket üzemben tartsák; a törvényhozókat éppen úgy, mint az alvilági gunmeneket. Ezekkel szemben a munkásságnak is szüksége van minden ko-operációra, minden szolida- tásra mindenki részéről, aki a munkásosztályhoz tartozik és akinek jóléte szoros összefüggésbe van a munkásosztály jólétével. Ma félre kell tenni DETROIT FIGYELEM! A Detroit IWW Branch 1945 december 8-án, este 8 órai kezdettel TÁNCESTÉLYT rendez a Spanish Hallban, 3564 W. Vernor Hwy. egy blockra a Grand Blvd.-tól. Kérjük a magyar IWW tagok és általában a magyarság pártfogását. Kellemes szórakozásról, valamint hűsítőkről gondoskodott a rendezőség. minden elvi, taktikai faji, vallási, létező és képzelt ellentéteket, mert a munkásosztály; a mindannyiunk érdeke ezt követeli. A reakciósok támadására ez legyen a felelet. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIÉRT. Az IWW ellenőrzése alatt álló General Defense Committee közel három évtizedes létezése alatt, mindig kötelességének tartotta az osztályharcból kifolyólag baj baker ült munkásoknak nem csak törvényes védelmet nyújtani, hanem oly egyéni szükségletekről gondosk o d n i, amitől egyébként megvannak fosztva. Évek óta gyakorlati szokássá vált, hogy mindazoknak valamelyes összeget juttat karácsonykor, akik asz osztályharcból kifolyólag kerültek börtönbe, internáló táborba, vagy esetleg kórházba. Ezt teljesen pártatlanul gyakorolja a G.D. C. tekintet nékül, hogy az illető mely szervezethez tartozik, vagy nem tartozik szervezethez. A múltban, amikor nagyobb számmal voltak az osztályharcnak foglyai, szélesebb körben folyt a gyűjtés e célra és lapunk olvasói is kaptak gyűjtő- iveket, ez évben azonban a gyüjtőivek kiküldését elejtette a G.D.C., hanem a General Defense és az IWW csoportjai mulatságokat rendeznek minden városban e célra. Chicagóban december 8-án, szombaton este lesz ilyen mulatság az IWW csoportok közreműködésével, amely tekintve a nemes célt, megérdemli a legszélesebb körű támogatást. Az estély a 716 Noble Streeten levő Stefanik Hall-ban lesz, amely legkönnyebben megköze- ithető, ha bármely irányból átszáll a Chicago Av. cárrá és az- za\ a Noble St..-ig amely 1400 west, két block eastre az Ash- .and Ave.-től. A helyiség nem egészen egy block délre a Chicago Ave.-től. Az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói jól tennék ha számosán megjelennének e mulatságon, ahol jó alkalom volna megbeszélni egy akció megindítását a Bérmunkás érdekében, a közel jövőben. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen helyekre MENŐ levelekre is nemcsak a hozzánk küldött levele- I iken, de MINDEN LEVELÜ- i KÖN jelezzék a város mellett a i zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát.
