Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-12-01 / 1400. szám

6 oldai BÉRMUNKÁS 1945. december 1. cent volt egy kanna, most 46 cent. Az is lehet sok pénzt köl­tünk mondta az asszony, de ta­karékoskodunk más dolgokon. Joe, aki eddig komoran hall­gatta, most beleszólt. — Persze — mondotta — egyáltalán nem megyünk a moziba. Szerencsések vagyunk, hogy nem igen szeretjük a mo­zit, ugye anyukám. Az asszony bólintott és bá- * múlt gondolataiba merülve. — Egy másik dolog, amit egyáltalán nem tudok megérte­ni — tűnődött Joe — a baráta­im, akiknek gyermekeik van­nak, hogyan képesek ezen ke­resetből nevelni őket. Eltudod képzelni édesem? — Mondotta Joe feleségéhez fordulva. — Továbbá mondotta Joe, hogy a General Motors még mindég nem válaszolt az uni­on érvére, hogy a régi és uj profitból megengedhetnék a 30 százalékos béremelést és még akkor is több profitot csinálná­nak, mint bármikor is. Még a legutolsó kormány jelentés is megegyezik ezzel, magyarázta Joe. És ugylátszik egészen lo­gikusnak tűnt föl Joe előtt, hogy ha az összes automobil társaságok fölemelnék a mun­kások béreit, több munkás tud­na automobilt is venni. — De van egy másik nagy akadály — mondotta Joe — még ha a társaság 12 dollárral többet is adna egy hétre az nem jelentene semmit sem, ha levennék az árakról a sza­bályozást, mert rögtön többet kellene fizetni az élelmezésért és holt biztos, hogy a házbért is emelnék és ott lennénk, ahol a part szakad. — De más oldalról, ha nem kapjuk meg a béremelést és mégis leveszik a szabályozást az árakról végre, akkor aztán igazán nem tudom mi a poklot csinálunk. Te tudod édesem — mondotta mégegyszer a felesé­géhez fordulva. Száját fölbiggyesztve hall­gatta az asszony egy percig és aztán halkan felelte — Nem Joe. Igazán nem tudom melyi­ken kezdjek spórolni. Ennél ol­csóbban nem találnék lakást, még hozzá, hogy tisztességes is legyen. Persze a telefont azt kidobhatnánk, de az nem so­kat segítene, inkább keveseb­bet ennék, mint hogy a tele­font föladjam. — Ott az autó, azt minden percben eladhatnám, de nem sokat kapnék érte — mondta Joe — de úgy érzem, mintha a családnak egy tagját adnám el. — Tudod mit gondoltam Joe — mondotta az asszony mosolygást erőltetve — a vil­lanyt fogjuk korábban lezárni este. Egy másik vonat száguldott el sietve valamerre és a ház megint megremegett, a vonat zaja lassan eltávolodott. Azután Joe kemény szavak­kal ezeket mondta: “Ne értse­nek félre, nincs kedvem a sztrájkoláshoz, mert amikor sztrájkolok nem keresek pénzt, de ha a kompánia nem ad több fizetést adni, akkor a sztrájk marad egyedüli fegyverünk amit használhatunk.” — Nem kérek én lehetetlent — mondotta Joe — csak tisz­Gazdasági összeesküvés (Vi) Most, hogy valami 380,000 General Motors mun­kás sztrájkjo mely sztráj­kot a gyárosok minden áron kierőszakoltak, meg kell vizs­gálni az okokat, hogy miért nem féltek a gyárosok a sztrájktól, sőt éppen azok erő­szakolták ki azt, még ezen év­ben. Minden nagy iparvállalat, autó, rádió, mosó és varrógé­pek, valamint a ruhaiparban, a készárukat is visszatartják a piacról. Nem engedik eladni, nehogy mint bevételt kelljen nekik azokat elkönyvelni, még ezen évben. Mert minden nagy ipar ezen évnek az első felé- oen megcsinálta a nagy hasz­not a hadiárukon és az elké­szített, megfizetett, de a há­ború vége miatt nekik vissza­maradt árukon. , A General Motors egyedül képes lett volna vagy 300,000 autót kiadni ezen évben, me­lyekhez több mint kétszáz ezer darabra már készen vannak az alkatrészek, de nem engedik őket összerakni és a piacra dobni. Mert igy az előkészitési költségeket levonhatják az évi haszonból, azáltal becsaphat­ják a kormányt, nem fizetnek jövedelmi adót, a nagy haszon után. És az igy elkészített áru­kat majd jövő évben eladják, amikor 20 százalékkal keve­sebb jövedelmi adót kell nekik majd fizetni. Ezen összeesküvés minden nagyipart érint, azért nincs még ma sem a szükséges áruk­nak előfutárjai sem a piacon Négy hónappal a háború után, mely idő alatt sok ipar, mint a ruha .rádió és más kisebb- nagyobb gépek, szerszámok tö­megeit gyártották, de raktá­rakba csukták és csak majd a jövő évben dobják a piacra, amikorra már az árakat is feljebb tudják préselni, mivel most a karácsonyi ünnepek előtt olyan nagy mesterséges hiányt bírnak előidézni. Az autóiparban 150 millió dollárt használtak fel erre a célra. A General Motorsnak, 52 millió dollár volt félretéve már a múlt évek hasznából er­re a célra. És ehez hozzájárul még ezen évben erre a célra félretett összeg. Ha ezen milli­ókat nem költik el ezen évben akkor annak legnagyobb ré­szét adóba kellett volna a kor­mánynak befizetni, amit az ul­tra hazafi iparmágnások nem akarnak. így elég sajnos ,hogy még az union is ezen összeesküvők kezére játszik, hogy ezen év­ben hívták ki a sztrájkot, ami­kor az iparfejedelmek akarták. Ugyan akkor alkalmat adnak a nagy lapoknak, rádió szóno­koknak, propagandistáknak, hogy az áruhiány miatt az uniókat okolják, hogy a hiszé­keny tömegeket a szervezett munkásság ellen fordítsák, úgy a drágaságot, mint az áruhi­ányt a sztrájkoknak tulajdo­nítják és az igazi összeeskü­tességes életet akarok megte­remteni. (The New Republic-ból for­dította) . . . tudja Pál . . . , vökről a figyelmet elterelik. A Fordnál nincs sztrájk, de ezen a héten lezártak. Pén­teken sem engedtek dolgozni. A Kelsey Hayes sztrájk alatt, a Ford hetekig lezárt .pedig az alkatrészek gyártását a sztrájk nem akadályozta volna. A Ge­neral Motors levélben értesített minden alkalmazottat, hogy ez a sztrájk nagyon hosszú lesz, í másszóval ezen évben nekik nem kell munkás, nem kell áru. Mind e mellett Rumney, az automobil gyárosok szövetsé­gének az elnöke kijelentette, hogy a G. M. sztrájk miatt minden autógyárat lefognaK csukni egy pár héten belül. Már a független de az automo- | bilok részére dolgozó üzemek- j ben is lefizetéssel fenyegetőz­nek, részidőket dolgoztatnak mert a megrendelések csak a jövő évre szólnak. Hát mi egyszerű munkások, nem éppen alázatosan, de kér- i dezzük a törvényhozó és végre­hajtó urakat MI EZ HA NEM ÖSSZEESKÜVÉS ? MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: Itt nagy falragaszokon hir­detik, hogy “veszély van a ter­melés szinterén”. Hát azt el­hisszük, hogy most veszély van a termelésnél, de ha a há­ború alatt lett volna ilyen meg­mozdulás, akkor kevesebb zaj- jai nagyobb eredményt lehetett volna elérni. Az igaz, hogy még most sem késő, de a hatás_ na­gyobb lett volna akkor, midőn 12 meg 15 órákat dolgoztat­tak a türelmes emberi birkák­kal. De sok szenvedéstől mene­kült volna meg az emberiség, ha még a háború előtt egy ha­tározott megmozdulással a munkások az egész földtekén letették volna a szerszámokat. Mennyi vért és nyomort lehe­tett volna megmenteni, ha a termelő hadsereg egy kicsit is előrelátóbb lett volna! De az emberiség mindég csak a saját kárán tanul, igy van ez már a történelem kezdete óta. A munkásság is hol megbot­lik, hol elesik, de megint feláll és tovább halad azon az utón, amely végre a végső felsza­baduláshoz vezeti. El fog jön­ni az az idő, hogy az emberi­ség fel fogja magát szabadíta­ni azon rettentő rendszer alól, ' amelyben ma élnie kell a föl­dön. G. Bakos Los Angeles, Cal. Tisztelt Szerkesztőség: ' Mellékelten küldőn a nap- I tár árát és járulékomat a nap- tár előállítási költségeihez. Ez az év maradhatós volt részünk­re, farmerokra is. Legfeljebb csak azért' panaszkodhatunk, hogy ezen a vidéken semmi gyümölcs sem volt. Jó lesz, ha “cső” munkástárs is hozzá­fog az íráshoz, amiket azt hi­szem az összes Bérmunkás ol­vasók nélkülöznek. Mrs. Lachko East Saugatuck, Mich. Tisztelt Lapbizottság: Készséggel teszek eleget fel- szóllitásuknak és mellékelten küldöm csekély hozzájáruláso­mat a naptár költségeinek fe­dezéséhez. Én egyike vagyok azoknák, akik hosszú évekkel ezelőtt résztvettem az IWW ál­tal itt tartott retorikai tanfo* lyamokön .amelyeken nagyon sokat tanultam. Azóta látom, hogy mennyire hamisak azon tanok amelyeknek tanítói és szónokai a szegény népnek a túlvilágra Ígérik a boldogságot de ők mennyországot csinálnak maguknak a földön azon ja­vakból .amiket a szegény nép­től eltulajdonítanak. Valóban ideje volna, hogy minden mun­kás rájönne erre és az ipari szervezkedéssel ők is itt a föl­dön juttatnának maguknak egy kis mennyországot. I. Soos Newark, N. J. Kedves Munkástársak: Itt küldök 2 dollárt a női gárda alapra és egyet a nap­tár költségeire. Mindig jobban érzem magam, ha tehetek va­lami kicsit is a mozgalmunk erősbitésére. Igaz, hogy tett- leg már másképpen képtelen vagyok. Mari Mayer Philadelphia, Pa. Tisztelt Munkástársak: Mellékelten küldöm a nap­tár árát és hozzájárulásomat a naptár kiadási költségeihez. A lapra vonatkozólag azt kí­vánom megjegyezni, hogy ha a lap ezelőtt legalább 15 esz­tendővel ilyen közös, egyetér­tő irányban lett volna Írva, mint most, akkor szerintem, sokkal nagyobb eredményeket értünk volna el, mert szó ami szó, a múltban nagyon sok olyan kritikák jelentek meg a lapban, amelyek ártottak moz­galmunknak. P. Turucz Newark, Ohio A BÉRMUNKÁS NŐI GÁRDÁJA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S.-né, Hollywood 2.00 id. Farkas J.-né, Akron .. 3.00 Farkas J.-né, Akron ........ 3.00 Fodor J.-né, Cuy. Falls .... 2.00 Gáncs. L.-né, Carolina ___12.00 Suzan Hering, Buffalo .... 6.00 Kanchar J.-né, Bay City 1.00 Kern P.-né, Akron .......... 3.00 Kucher A.-né, Pittsburgh 4.00 Lefkovits L.-né, Cleveland 2.00 Mary Mayer, Phila. ......... 2.00 Vizi J.-né, Akron ............ 7.00 Zára J.-né, Chicago .......... 2.00 Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse regébe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom