Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-24 / 1399. szám
N oldal BÉRMUNKÁS 1945. november 24. Kik a bűnösök? (a.l.) A közmondás szerint I “mindig az kiabál ,akinek a | háza ég”. Nagyon furcsa, de' igy van, most is bűnöst keresnek azok ,akik a bűnözőkkel egy húron pendülnek. Nem nagy szakértelem kell ahoz, hogy megállapítsuk a tényeket, amelyek bizonyítják a kapitalizmusnak egy húron való pendülését a fasizmussal. Nem találnak elég bizonyítékot arra, hogy bármi kép- pen Ítéletet hozzanak azok felett ,akik az egész emberi társadalmat a közelmúltban lángba borították. Azt tudjuk 262 ezer amerikai fizetett életével a második világháborúban és talán három annyit tettek nyomorékká. Akiknek a fasizmus leveretése még ma is fájó érzés, most is keresnek kutatnak arra vonatkozóan, hogy is történhetett meg az a furcsa dolog, hogy ezt az országot a fasizmus ellen háborúba lehetett vinni. Amikor ennek az országnak uralkodó osztálya a kapitalizmus. Ugyan olyan eszközökkel küzdött és mai is folytatja ezen taktikáját, minden haladás meggátlására, ami nem kizárólag szolgálja az ők gazdasági érdekeit. Például a kapitalizmusnak nem az a fontos, hogy milyen kormányforma létezik, náluk az a mérvadó hogy a politikai gépezet 100 százalékban teljesítse a kapitalizmusnak minden törekvését. Erre pedig legbiztosabb garanciát nyújt a fasizmus. Első bizonyítéka annak, hogy a fasizmus alatt a munkásoknak minden önálló szervezkedési joga megszűnik. A fasizmus gondoskodik arról, hogy a termelő munkásokat felhajtsa I a kizsákmányoló kapitalizmus | számára, éppen úgy mint az igavonó barmokat. Más oldol- ról világitva meg a helyzetet, az iparbáróknak sem Németországban, sem Japánban nem történt semmi bántódásuk, csak óriási profitra tettek szert a fasizmus védelme alatt. Az itteni sajtó, amely mindig nagyon hűen szolgálta és szolgálja ma is a reakciót, törekvéseik ez irányban semmivel sem áll hátamegett a fasizmusnak nálunk csak az a különbség, hogy a “demokrácia” burkolata alatt folytatják fasizta üzérkedéseiket. Ebben az irányban nagy segítségükre vannak, a fasizmust titokban valló honatyáink ,akik a “demokrácia” hangzatos jelszava alatt azon szégyenkeznek, hogy a fasizmusnak még mindig burkoltan kell támadást intézni a haladás ellen. Pearl Harbor van ma a napilapok feliratain. A legotrombább a dologban az, hogy azok siratják legjobban a 262 ezer amerikai halottat, akik akasztófán szeretnének látni minden gondolkozó munkást és liberális elemet. Nem is kutatnának semilyen bizonyíték után, ha az ország ahelyett, hogy a japán, vagy a német fasizmus ellen ment háborúba, ha bebörtönöztek volna minden haladó elemet és hadatüzentek volna az oroszoknak. És még ma is ezirányban uszítanak. Nem voltunk és nem is vagyunk hive semilyen háborúnak, azonban azt tudjuk, amig a világ munkássága, mint egy osztály nem szervezkednek, hogy minden háborús törekvést megakadályozzanak, addig mindig lesznek háborúk, mert addig a kapitalista rendszer létezni fog. Akik figyelmesen olvassák a Pearl Harborra vonatkozó tárgyalásokat, azt láthatják, hogy a legsötétebb reakciót szolgáló napi sajtó üvölt, bűnbakot keresnek arra vonatkozóan, hogy ennek az országnak kormánya miért merészelt a fasizmus ellen nyílt harcba menni! Ezerszer és ezerszer elsiratják a halottakat és dugva pedig megemlítik, hogy a koncentrációs táborokon keresztül hány millió ember lett áldozata a barbár fasizmusnak. Azzal sem számolnak, hogy ha a fasizmus döntő győzelmet aratott volna, úgy ebben az országban nem 262 ezer, hanem 2 milliónál is többen pusztultak volna el a fasizmus hóhérainak a kezei között. A fasizmus térhódításáért azok felelősek elsősorban, akik nem igyekeztek mindjárt csirájában a fasizmust kiirtani. Ma azok keresik nagy buzgalommal a Pearl Harbor-i bűnösöket a legnagyobb erénnyel, akik mindig nagyon szívesen látták volna a fasizmus tényleges uralmát az egész földtekén. Belátásunk szerint a Pearl Harbor tárgyalással kapcsolatban azok az igazi bűnösök, akik sajnálatos ügyet csinálnak belőle, mert nem az ő ideájuk alapján, aratott döntő győzelmet a harctereken. Ha a háború másképpen fejeződött volna be, mint ahogyan véget ért, akkor is ugyanazon elemek vádaskodnának azok ellen, akik ellen ma vádaskodnak. AZ ÚJSÁG HIRDETÉSTŐL TÖBBET VÁRNAK . . . LONDON — A rochesteri püspök jelenti, hogy az angliká negyház négy millió dolláros, öt éves hirdetési kampányt kezd Angliában, mivel az ország lakosságának fele elfordult Istentől “és rosszabbak mint a pogányok.” Misszionáriusok módjára fogják “megdolgozni” saját hazájuk hihetetlen jeit az egyház szolgái, hirdetésekkel, rádióval, filmhíradókkal és a modern propaganda mindenféle furfangos eszközeivel Ígéri a püspök. “A mai generáció elfordult Istentől” mondja a kiáltvány. “A neurológusok és a pszichiáterek rendelői tele vannak lelki betegekkel, akik materiális dolgoktól várják a gyógyulást, holott golfozás helyett imádkozásra lenne szükség” — fejezte be jelentését a püspök. ÉPITŐGÁRDA 1945-46 ÉVRE: Alakszay S. Hollywood .... 2.00 J. Bercsa, Los Angeles .... 1.00 J. Buzay, Cleveland* ......... 3.00 J. Engli, Cleveland ......... 2.00 L. Gáncs, Carolina ...........12.00 J. Geréb, Cleveland ....... 6.00 J. Gulyás, Cleveland ....... 1.00 J. Farkas, Akron ............. 3.00 L. Fishbein, New York .... 1.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kanchar, Bay City .... 1.00 J Kollár, Cleveland ....... 1.00 É. Kovách, Cleveland ..... 6.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland .. 2.00 J Mácsay, Detroit ......... 1.00 A. Molnár, Cleveland ....... 4.00 J. Mogor, Cleveland .......... 1.00 L Pall, Ambridge ........... 1.00 A. Patchy, Montrovia ..... 3.00 P. Pika, Chicago .............. 1.00 J. Reppman, Detroit ....... 2.00 A. Székely, Cleveland ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 1.00 St. Visi, Lincoln Park ..... 1.00 J. Vizi, Akron ............ 3.00 J. Zára, Chicago ............. 1.00 dalol, nem muzsikál. Hulla lesz, hideg, mozdulatlan hulla. Én adok a holt anyagba életet .. . Én, a munkásember, keresz- tülhasitom a végtelen óceánt óriástestü hajókkal, amit én építettem, amin én dolgoztam. Én megyek le a bányába, áttöröm a földet, kutatok, túrok vaksötétben; fölhozom a legnagyobb értéket: az ércet. Földolgozom. Szorgalmasan olvasztom gyilkos hőségben; gyúrom, faragom, formálom. Fölhozom a legszebb, a legragyogóbb értéket: a gyémántot. Csillogót meg feketét . . . Szétválasztom. Megcsiszolom. Tüdőt sorvasztó görnyedéssel kutatok, keresek többet, még többet, hogy sok legyen, hogy soha ki ne fogyjon; hogy ott fönt, a földön, sok-sok arany meg gyémánt, meg fekete gyémánt legyen. Én, a munkásember, gyűjtöm az értéket halomra . . . Kora reggeltől késő estig egyebet sem teszek, csak dolgozom és dolgozom. A munka a zeném, a dalom, a nevetésem, a halálom. Hü társam a szerszámom. Vele vagyok, vele beszélgetek. Minden egyes szerszám egy-egy csodát müvei. Néha megszólal. A csákány ezt mondja olykor: — Föltörtem a tenyered? Sajnállak. Látod, minek szo- ritsz úgy. Dobj sarokba pillanatra, ha fáradt vagy, pihenj. Ne siess, hisz én nem kívánom, hogy folyton ütögess, hogy óraszámra, nap-nap után döngesd a sziklát. Kinek kell any- nyi sok egyszerre ? Az ember ne csak azért éljen, hogy dolgozzék. Föl a fejjel, ember! És én, a munkásember, a világ ura, dolgozom, csak dolgozom. Minden van bennem, amire szükség van az embernek. Az agynak szikráiból kipattanó gyönyörű Írásoknak én, a munkásember, adok életet, hogy odajuttassam a tudást, hogy megközelítsem a lángészt a tudatlannal. Én, a munkásember, vagyok a tudás közvetítője és én maradok tudatlanul. Ami szép, ami jó, ami kellemes, nagyszerű és fönséges, az mind az én karom alkotása. Az agyagháztól az acél és márványpalotáig mind az én alkotásom. A kényelem a palotákban, a remek és ízléses bútorok, a fény, a pompa, az ember nyugalmas otthona, mind az én munkám, az én büszkeségem. És én, a munkásember, a görnyed hátú, a göbös kezű, esetlen félszeg munkás, csak bámulom a remekeimet. És én, munkásember, a lesajnált, a megvetett, az örökké mozgó gép — rongyos, düledező, férges odúba lakom és eszem, ha van mit, alszom, ha van hol és dolgozom — ha van munkám. És dolgozom és dolgozom szüntelenül. Az évek sietve-rohanva múlnak el. Ifjan megöregszem. Az életem egy röpke pillanatnak tűnik, amely alatt nem éltem, nem láttam, nem hallottam, csak dolgoztam. Azután jönnek a pihenő napok, a pihenő órák, a pihenő évek. A küzdelmes ifjúság után a siető öregség gondterhes, szomorú napjai. A kidolgozott kezeken megdagadnak az erek, de erőtlenek, elrutul az arc a kihasznált erőtől, rán- cos-lottyanó bőrcafatok lógnak le a testemen —: belealkottam minden erőmet, minden ifjúi erőmet a fönségesbe, a szépbe —, a munkába. Hát igy szép az élet? így volt szép az élet? Akkor, mikor az erőm, az ifjúságom, az életem, a munkám az enyém volt, mikor annyi sok millió olyan ifjú és izmos karú, mint én, szótlanul, hangtalanul megelégedetten dolgoztam, folyton dolgoztam és tűrtem és gyűjtöttem a vagyont egy másiknak, miért nem lázadtam föl, miért nem törtem össze a láncokat?! Miért nem, miért nem! . . . A lázas öreget körülálló ifjak összenézve bámultak értelmetlenül. Azután mosolyogtak és egyenként tűntek el és homlokukra téve ujjaikat mutogatták egymásnak, hogy az öreg eszelős. Nem tudja mit beszél. ^1^^. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" W “ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ ^ ^
