Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-10 / 1397. szám
oiflai BÉRMUNKÁS 1945. november 10. Miért lázad Indonézia? Soha szemtelenebb hazugsággal nem traktálták az amerikai népet a rádiókon és lapokon keresztül, mint most a já- vai zavargásokkal kapcsolatban. Ne csodálkozzon az olvasó azon: Ha azt is figyelembe vesszük, hogy fiainkat használják föl a jávai munkások ellen a holland, angol és amerikai tőkések érdekében, akkor rögtön érthetővé válik a hazugságuk oka. Persze, hogy nem szivesen látjuk Dél-Ázsiá- ban csatangolni fiainkat, tehát föltalált a sajtó és a rádió egy mesét, hogy az Indonéziában rekedt németek és japánok fegyvert fogtak és lázitják a benszülött lakosságot ellenünk. Ezzel szemben a szimpla igazság az, hogy a benszülött lakosság egyformán lázadt mind a két fél tőkéseinek kizsákmányolása ellen. A japánok megszállása idején a holland kémszolgálat Ausztráliában iparkodott leírni, hogy mennyire lenyomják a japánok az indonéziakat és a leghőbb vágyuk, hogy a korábbi uraik, a hollandok fölszabadítsák őket. Igaz, hogy nem jó dolguk volt a jávaiaknak a japánok megszállása alatt, de ez nem jelentette azt, hogy a korábbi uraikat és kizsákmányolóikat kívánják vissza. Nagyon sokan egészen indiferensek voltak a kormányváltozással szemben. A benszülött lakosságra a hódítás, visszahóditás csupán azt jelentette, hogy földesurat cserélt és mind a kettő egyformán 'hem felejtette el beszedni az árendát. A japánok nagyobb sikereket értek el, noha brutálisab- bak voltak velük szemben mint a hollandok, mert a propagandájuk, hogy “Ázsia az ázsiaiaké” és függelenséget Ígértek nekik. Azonban a közönséges emberek előtt a kenyérkérdés jön előtérbe és őket nem izgatta semilyen politikai propaganda “demokrácia” vagy a m^sik oldalon “Dai Nippon” amit kevésbé értenek a politikához szoktatott fülek. Ha azonban választások után akadunk sok amerikai polgárra, akik nem szavaztak és tudni akarjuk miért maradtak el az urnától, azt a feleletet, kapjuk: mit ér az részünkre? És valóban ez a felfogás uralja az indonéziai gondolkozást is. Bár akadt közöttük, akik elfogadták az olcsó japán hazafias propagandát, “függetlenséget és önkormány- zaot” amit a hollandok nem tartottak érdemesnek sohasem hangoztatni, hiszen ők reálisabbak voltak, mint a japánok, mert tudták legalább, hogy olyasmit Ígérnek, amit eszük ágában sem volna megadniok. A hollandok jelentése szerint a japánok ötven százalékkal kevesebb béreket fizettek, mint a holland urak, ámbár jól tudják a holland urak, hogy csalnak, amidőn az olcsó japán in- váziós pénzt veszik alapul, amely jóval alul volt a holland forint alatt. Például Bornoban a japánok a benszülött munkásoknak 25 forintot fizettek hetenkint, ami ezer százalékkal magasabb volt, mint a hollandok által fizetett bérek, ám- 1 bár a holland forint sokkal többet ért mint az inváziós forint, amellett az áruk is fogytán voltak. Amidőn a japánok bejöttek Jávába, fegyvertelenül találták a lakosságot, mert a volt uraik nem kockáztatták magukat azzal, hogy a benszülött lakosságot fölfegyverezzék és katonai kiképzésben részesítsék, tehát nem is védekezhettek a japánok ellen. A hollandok alatt olyan nagy volt az .éhség a benszülöttek között, hogy a japánok már nem is voltak képesek lejebb szállítani a béreket, ha azt akarták, hogy a benszülöttek dolgozzanak is. Az indonéziak fizetése a holland monopolisták alatt 50 centtől egy dollár ötven centig rúgott, egy hét alatt minden nap tiz órát dolgozva. A benszülött átlagos jövedelme két cent volt naponta a holland urak alatt. Hasonlítsuk össze ezen két centet azzal a száz millió dollár porfittal, amit belőlük a holland cég kipréselt, akkor tudjuk fölfogni igazán a benszülöttek lázadásának az okát. A szigetország évi jövedelmének tizenkét százalékát kapta a lakosság kilencvenöt százaléka. Az európaiak a lakosság öt százalékát képezték, akiknek jövedelmük hatvanöt százalékot tett ki évente az ország jövedelméből. A szabadszolás — beleértve a függetlenségről és önkormányzatról való beszéd — bér javítás az élet viszonyok jobbátételéről mind a két földesúri uralom alatt tilos volt beszélni, vagy Írni. Midőn 1926- ban az indonéziak nem bírták tovább a kizsákmányolást és helyzetük javítását követelték, egy nyilvános tüntetés következtében, huszonhatot végeztek ki közülök, 4,500-at a börtönbe dobtak és 1,360-at a világ legborzalmasabb internáló táborába, Tanah Merah-ba küldtek, amely Dutch Uj-Gé- nua lápos haraszttal befutott területén fekszik. Sok közülök a lápos vidék kibírhatatlan éghajlata következében elpusztult és többen pedig ismeretlen okok^ következtében haltak meg. Különösnek hallik, de úgy van, hogy a többi megmaradt szerencsétlenek részére a japán invázió hozott csak kiszabadulást a táborból, tizenhat borzalmas év után. Ezek ismerete után kell-e csodálkoznunk, ha a benszülöttek nem akarják visszafogadni régi uraikat ,a hollandokat, ha nincs kedvük a gyalázatos internáló táborok lakóivá válni, amelyek majdnem tiz évvel meg előzték Hitler kormányzási módszerét. A holland urak ahelyett, hogy addig mig Ausztráliában lapultak egy jó tervezetet dolgoztak volna ki a fölszabadítandó jávai rabszolgák részére, amely elviselhetőbbé tette volna szomorú életüket, az első cselekvésük az volt, amidőn a “fölszabaditó” seregekkel megérkeztek, hogy fölállították újból a Tanah Maruh koncentrációs tábort. Dacára az erős cenzúrának mégis kiszivárgott annyi hir az erősen elzárt Jávából, hogy 16 indonéziai már bekerült a táborba, mert elég bátrak voltak, hogy kinyissák szájukat magasabb bért követelve, akikre aztán ráfogták, hogy a japánokkal működtek közre. Egy eset foglalkoztatta az ausztráliai lakosságot. Ugyanis az odamenekült holland urak magukkal vittek két foglyot, akik a tanas merahi táborból valók voltak és 16 évet töltöttek benne. Misar és Doelrach- man tovább is foglyok maradtak, mert a holland urak megtagadták szabadon engedésüket, noha az ausztráliai törvények szerint kellett volna kezelni őket és szabadon kellett volna bocsátaniok. Egy másik esetben két munkást tartóztattak le “extradition” rendelettel, azért mert résztvettek a Supratu és Troet indonéziai munkások a Május elsején tartott munláásünnepi fölvonulásban Ausztráliában. Különös valami egyezmény ez az államok között. Ausztrália megengedi a menedék jogot a holland-indiai kormánynak. A holland-indiai munkások semilyen ausztráliai törvénybe ütköző dolgot nem követnek el és a holland-indiai kormány az extradition alapon letartóztatja a két munkást azért, mert Ausztráliában olyan dolgot cselekedtek, amit a feudális Jávában tilt a törvény. Még más bünük is van ezen munkásoknak, kiakartak adni egy fasiz- ta ellenes lapot Ausztráliában. Egy másik esetben röpiratot nyomtattak, amelyben Loge- man ,Netherland minisztert kritizálták. Világos tehát, hogy ilyen embereket hamar el kell távolítani az élők sorából, nehogy a szervezkedés eszméjét beplántálják a 70 millió indoné- i zián közé, kiknek 90 százaléka irni-olvasni nem tud. Bálik Pápán a Borneo szigeten mutatót szolgáltat arra i nézve, hogy a holland toryk mit fognak cselekedni ha egészen berendezkednék a visszafoglalt szigeteken. A Shell Company most javítja az olaj- termeléshez használatos gépezeteket, ahol a benszülött munkásoknak 35-40 cent napibért fizet, éppen úgy, mint háború előtt. A tanult munkásoknak, hogy ne kelljen magasabb bért fizetni, napszámos munkára kényszerítik, hogy aztán az uj munkakörében elégedetlen legyen és ezen alacsony fizetésért inkább fogja végezni a már általa megszokott képzett munkát. Ha azután megtagadják a munkát az utakon, börtönbe vetik és kegyetlenül összeverik őket. Ismeretes gyűlöletük a japánok iránt, de éppen úgy gyűlölik a holland imperialistákat is. Ezekután könnyű megérteni a távol kelet lázadásának okait, hogy hazug propagandával félrevezetik Amerika munkásosztályát, iparkodnak elhitetni vele, hogy a német és japán propaganda folyik azon szigeteken és kötelességünk segíteni a hollandusoknak, hogy az ellenséges náci és japán propagandától megtisztítsák az Indonéziai sziget csoportot. Ezen bűnben a mi State Departmentünk is részes, mert jól tudják uraink, hogy ez úgy van, ahogy föntebb leírtam és mégis oda- vezénylik a U.S. Navyt, oda- küldik fiainkat, hogy a holland indiai uraknak vissza segítsék terelni rabszolgáikat a járomba. Szégyen és gyalázat ránk, hogy megengedjük. . . . tudja Pál . . .. Lehet-e az atombombát még iszonyatosabbá csinálni? Érdekes nyilatkozatot tett Dr. J. Robert Oppenheimer az atombombáról. Kétségkívül az egyike a legbeavatottabbaknak, talán legjobban tudja mit beszél, azért engedték, hogy barátainak bizonyos mennyiségű nyilatkozatot tegyen.' Oppenheimer nem örömest támogatja a May-Johnsan törvényt, amely a teljes titoktartás mellett van. Bizonyos titoktartást ő is akar, de hozzáteszi : “A fizikának éltető ereje, ha egy csomó tudós összeül tré- cselni és yágódnak fölötte. Mielőtt minket ezen munkánkkal megbíztak és mielőtt ezen általános veszedelem a nyakunkba nem szakadt, egy egész világ egyesülten dolgozott rajta. Ez nem volt tudomány, nem volt egyéb mint őrült, vagy inkább kegyetlen kihasználása mindazoknak, amit ismertünk róla. Nem próbálkoztunk józanul és szerényen behatolni az ismeretlenbe, ami a hivatásunk lett volna.” Egy szenátor megkérdezte Oppenheimert, igaz-e, hogy egyetlen támadással az U.S. városokban 40 millió embert tudnának megölni? A felelet a következő volt: “Félek, hogy igaz.” És hozzátette: A bomba végtére nem erősiti, hanem gyöngíti az Egyesült Államok katonai és nemzetközi pozícióját. Az is meglehet, hogy az atom fegyvér nagyon is meg- gyöngiti az Egyesült Államok általános katonai helyzetét, mert mi ipari központokkal rendelkezünk. Húsz év múlva az atom fegyver nagyon olcsó lesz .... Mielőtt Oppenheimer New Mexicoból Washingtonba ment Kihallgatásra a bomba felől, az újságírók megkérdezték: Van- e az atombomba ellen valami lényeges korlátozás, vagy védelem ? — A korlát vagy védelem azon tényben áll, hogyha nem akarnak önök azon oldalon lenni akik kapják. Ha azt kérdezik tőlem tudjuk-e még rettenetesebbé csinálni? Az a válaszom, hogy igen. Ha azt kérdezik, tudunk sokat csinálni belőle? Megint azt felelem igen. És ha azt kérdezik tőlem, tudjuk-e még iszonyatosabbá csinálni? Felelet az, hogy meglehet.” Q
