Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-11-10 / 1397. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. november 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .................$2.00 ./ne Year ........ $2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ............. 5c < somagos rendelésnél 3c Bundle Orders ....... 3c 4iinscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. ".mered as second-class matter at the Post Office, at. Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésiek még lem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ii Fair” profit Az országos méretű bérmozgalmak tovább folynak dacára a Truman elnök október 30-án tartott beszédének, amelytől az ország népe nagyon sokat várt, mert előzőleg azt a hirt terjesztették, hogy a kormánynak valamilyen határozott tervei vannak az ipari feszültség megoldására. Truman elnök azonban semmiféle határozott tervet sem említett. Inkább csak azt a régi nótát emlegette, hogy a munkáltatóknak és a munkásoknak a kormány beavatkozása nélkül kell egyezségre lépniök. Valójában Truman elnök olyanformán beszélt, mint az a bi- ró, aki a pörlekedő felek mindegyikének igazat ád. Elismerte, hogy a munkások jogosan követelik a béremeléseket, de ugyanakkor azt is kihangsúlyozta, hogy a korporációkat is jogosan megilleti a profit. Éppen azért kinevezett egy bizottságot, — felerészben a munkáltatók, felerészben pedig union tisztviselők j közül és most azoknak dobta oda az egész kérdést, hadd mara-1 kódjának felette. Igaz, az elnök annak a reményének adott ki-1 fejezést, hogy ez a bizottság a zöld asztal mellett majdcsak talál valami módot az egyezségre. Megemlítésre méltó, hogy Truman elnök ebben a beszédében nagyon pontosan követte a National Association of Manufacturers (A gyárosok országos szövetsége )által megszabott frazeológiát. Sehol nem használta a “munkáltató”, a “tőkés” és hasonló szavakat, hanem azok helyett az “industry” meg a “management” kifejezéseket említette. így a munkásoknak, illetőleg a munkának (labor) nem a kegyetlen szivü tőkésekkel, hanem a mindenkire annyira hasznos “industry”-val van egy kis elintézetlen ügy. Ennélfogva elvárják a munkásoktól, hogy ne legyenek annyira követelők a mindannyiunkat éltető “industry”- val szemben. “Az ország joggal várhatja”, — mondotta Truman elnök, — “hogy industry és labor jóindulattal veszik fel majd a tárgyalásokat és labor elismeri, hogy industry jogos a fair profitra.” Semmi kétség ugyebár, hogy nem az “industry” akar profitot, hanem azon emberek; akik az iparokat bírják, akiket tehát sokkal helyesebb tőkéseknek, vagy munkáltatóknak nevezni. Truman elnök tehát azt mondotta, hogy a munkásoknak el kell ismerni, hogy a tőkéseknek joguk van a “fair” profithoz. Több mint száz éve folyik már a vita ezen kérdés felett. Ezerszer meg ezerszer bebizonyították, hogy magát a tőkét, amit a munkáltató az iparba fektetett, előző profitokból hozta össze, amiket szintén a munkások termeltek ki. A tőkésnek csak azért van joga a profithoz, mert olyan társadalmi rendszerben élünk, amelynek jogi alapjává tették ezt a jogtalanságot. Sőt mi több, az ország összes rendőri és katonai ereje hajlandó ennek a jogtalan-jognak a megvédésére. De most nem akarunk a profit jogos vagy jogtalanságáról elmélkedni. Csupán rá akarunk mutatni arra, hogy milyen naiv dolog a “fair” profit mellett kardoskodni. Erre a “fair” szóra a szótárban a következő magyar szavakat találjuk: méltányos, csinos, szép, illő. Ebben az esetben a “fair” fogalmát talán legjobban megközeleti a “méltányos” szó. Eszerint Truman elnök azt kívánja, hogy a munkások ismerjék el a munkáltatóknak a méltányos profithoz való jogait. Igen ám, de ki határozza . meg azt, hogy mennyit is jelent az a “méltányos”? Ma már az emberiség egy igen jelentős része úgy véli, hogy a méltányos profit egyenlő a zéróval, — vagyis mihelyt profit, már nem jogos, tehát nem méltányos. Viszont vannak olyanok, — különösen a profit élvezői, akik még a száz százalékos profitot sem tartják elég magasnak, vagyis elég méltányosnak. És az is közismert dolog,1 hogy az amerikai tőkések, akiket Truman elnök olyan szerényen bujtatott el az “industry” fogalom alatt, — szintén azok közé tartoznak, akik a profitharácsolásnak határait nem ismerik és nem is akarják ismerni. Nézzük csak például, hogy mit értenek MÉLTÁNYOS profitnak az ecélipar tulajdonosai. Harold J. Ruttenberg “research” irodájának adatai szerint az acélipar tulajdonosai a háborús öt év alatt (1939-1944) két billió dollár tiszta hasznot zsebeltek be. Az előző évek profitjához hasonlítva ezen öt háborús évben a profit 276 százalékkal emelkedett. , j Az acélbárók azonban eltitkolják a profit egy részét s “tartalék”, “beszerzések”, “építkezések”, stb. nevek alatt mint kiadásokat említik. Ha ezeket is számításba vesszük, akkor a profit még magasabb százalékot mutat. A múlt évre az acélipar 190,366,000 dollár profitot ismert be. Ugyanakkor azonban az “eltitkolt” profit 271,165,000 dollárt tett ki. így az ecélipar profitja 1944-ben 407,531,000 dollár volt. A folyóévre még csak az első hat hónapra vonatkozó adatok ismeretesek. Megtudjuk ezen adatokból, hogy az acéliparhoz tartozó kilenc nagy korporáció 149,000,000 adó visszfaizetést kapott, ami alaposan növelte a profitjukat. Ezen kilenc korporáció 1945 első hat hónapjában az alábbi MÉLTÁNYOS profitot jelentette: United Steel ................... $15,355,00 9% emelkedés Betlehem Steel ........... 13,166,000 20% emelkedés Republic Steel ..... 4,275,000 49% emelkedés Jones & Laughlin ....... 3,588,000 22% emelkedés National Steel ......... 6,883,000 27% emelkedés Inland Steel ............... 5,416,000 5% emelkedés American Rolling Mill 2,441,000 62% emelkedés Alleegheny-Ludlum .... 1,165,000 18% emelkedés Rustless Iron & Steel 1,087,000 6% emelkedés Az amerikai iparokban az acélipar az irányadó. A profitha- rácsolás a többi iparokban is ily határtalan nagy fokra hágott az utóbbi években. Semmi kétség, hogy a béremeléseket keresztül lehetne vinni, ha az amerikai iparfejedelmek a MÉLTÁNYOS profit alatt nem a határtalan profitharácsolást értenék. Meg lehetne adni a bérjavitást, mert mint az elnök is kimutatta, az újabb adó elengedések, a javított gépek és módszerek, továbbá a túlórázás beszüntetése még emelni fogják a profitot. Az a makacs ellenállás ,amit az amerikai munkáltatók most a nagyon is jogos bérkövetelésekkel szemben tanúsítanak, bizonyítja, hogy a “jóakaratukra” való hivatkozásnak nem sok értelme van, lehull róluk, mint a falrahányt borsó. Éppen azért nem sokat remélünk a Truman elnök által kinevezett industry- labor bizottság tárgyalásaitól sem. Az amerikai profitharácsolókat csak az amerikai munkások egyöntetű, kitartó, kemény harca tudja észretériteni. Az amerikai munkások és igy az amerikai nép jövője úgy fog alakulni, amint azért a szervezett munkások a közeljövőben harcolni fognak. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról) hogy a horthyizmus Magyarországon megmarad .akkor is ott volna Himler Márton .Göndör és hozzá hasonló elemek bűneit vizsgálni. * Mi már el is felejtettük azt a kis incidenst, ami a Daily Worker szerkesztő táboruban történt a múltkor. Tudni illik a főszerkesztőjük faképnél hagyta az egész társaságot és belépett a Katholikus Egyházba. A katholikus újságok még mindig erről vezércikkeznek és úgy tüntetik föl a dolgot, mintha egy tiszta lelket nyertek volna meg Louis Budenz személyében. Azt elfelejtik a lé- lekmentők, hogy Budenz nemcsak a lelkét, de a nadrágját is magával vitte a Daily Workertől. Már pedig a nadrág nagyon gyorsan elpiszkul. A gazdaságiam magyarázat szerint igy kerül a nadrág a lélekhez mint gazdasági szimptoma. Vagyis a vasalt tiszta nadrág egyenlő a piszkos lélekkel, ezek az urak, papok és csirkefogók, a rongyos nadrág a tiszta léleknek a jelképe, ezek a munkások (csak képletes magyarázat). Persze, Budenz nem ilyey értelemben fogja tanítani a gazdaságtant a notre damei egyetemen, ő azt fogja tanítani, hogy a pénznek nincs szaga, ha csak 50 dollárt kapsz egy héten, de kellemes akác illata van akkor, ha kétszáz dollárt nyomnak a markodba hegenként. Ha ilyen tanároktól tanulnak az ifjak az Egyetemen, csodálkozhatunk-e azon, hogy idiótákat találhatunk, még pedig nagy számban, az egyetemi diplomások között. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet héke mindaddig, am g éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az elet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert Úgy találjuk, hogy az iparok iga-gatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni osszpontosnlása a szakservezeteket (trade uni,'ns') kén- telenné teszik arra hogy a munkáltató osztály egvre növekvő ha'a'mi'al felvegvék a küzdelmet, a szakszervezetek «ivan állapotot ápolnak sn>"'v lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon loarhan dolgozó másik esoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz- tálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkep felépített szervezettel lehet, melynek minden a2 egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- síin tessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamel'Ík osrtálváhan. igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének ; kinti E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért’' ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL»’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel! szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel yz ni társadalom «T4krlr»7!«>té+ énitiiik ^ + ár«*trfí*Jív»*r 1 Mnl
