Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-14 / 1380. szám
1945. julius 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal A beteg társadalom (Vi.) A társadalmi rendszer mely hivatva volna a népesség, a társadalom egészségi és jóléti ügyeit szabályozni, javítani, most éppen az ellenkezőjét csinálja. Mivel mindent, a nép jólétét is a haszontól teszi függővé. Ezt legjobban megláthatjuk most az öreg Európában, ahol a nagy vérvesztesség, elgyengülés mellett, a haszonrednszer élvezői a fasizmus, nácizmus megmaradt tüskéit nem engedik á megkínzott társadalom testéből. kiszedni. Darlan, Ba- doglio, a görög, olasz király és most a német nácizmus hűséges vezérei jutnak hatalomra, fontos kormány állásokba, az angol-amerikai tőkések jóvoltából. Ezeket erőszakkal akarják a nép nyakára kényszeríteni, akik mint kínzó töviskoszoru szorították az emberiség lázas megkínzott fejét. Elképzelhetünk egy emberi testet mely beteges, nagy vér- vesztességen ment keresztül, mindezek mellett egynéhány nagy akácfa tövisk van a testében, melyet nem engednek neki eltávolítani. A náci-fasizta elemek hatalmon tartása ilyen kínzó tüske a társadalom testében, állandóan lázban és kínok között tartja. Nem engedi meg a felgyógyulást, a megerősödést. Orvosi megállapítás szerint, legjobb gyógyszer az okokat, ezen esetben a profitrendszert megszüntetni, de minden esetre szükséges az, hogy ezen haszonrendszert minden terrorral védelmező fasiztákat, nácikat, királyokat, reakciósokat eltávolítani, hogy a társadalom megerősödhessen, ne legyen rászorulva az orvosra, mely szerepet Anglia és Amerika akarja a maga részére állandósítani . Amint a hírekből kivehetjük, az ilyen terror tüskéket, fasiztákat, nácikat, csak a vörös hadsereg által megszállt területen távolították el teljesen, kipucolták a nácizmus híveit, a haladás, egy közös társadalmi rendszer ellenségeit. Ezt leginkább éppen ezen ellentétes politika miatt Németországban láthatjuk meg. Ahol nem csak hogy nem tűrik meg a nácikat a hivatalokban, hanem azokat mind lakat alá tették és hozzáfogattak a töbiekkel, eltakarítani a romokat, azokat előidéző nácikkal együtt, hogy a német társadalom minél hamarább felgyógyulhasson, megerősödhessen, ne legyen kitéve az állandó gyötrésnek, szenvedésnek azáltal, hogy ezen vérö- zönt, rombolást előidéző okok és emberek tovább is mint egy- egy tövis a testükben maradhassanak. Ezt mi magyarok óhazából ideküldött és több oldalról jövő, de egybevágó jelentések nyomán régebben tudtuk. így látjuk, hogy űzőn országokban, ahol nem kaptak védelmet, a betegséget előidéző eszközök, emberek, tüskék, ottan maga a nép kiirtotta vagy ártalmatlanná tette őket, igy megkezdődött a gyógyulás, az újjáépítés, a megerősödés. De ahol ezt nem tették, vagy nem tehették meg, ottan állandó seblázban szenvednek, forrongások, lázadások, kormányválságok egymás után jönnek mert nem engedik, hogy az okokat és a betegséget fokozó egyéneket eltávozhassák. Ez a társadalmi betegség, nem csak a megszállott, vagy úgynevezett felszabadított országokban van meg, hanem minden országban, ahol a ha- szonredszer, a borzasztó háborús rombolásokkal, költségekkel párosulva annyira ránehezedik a népre, hogy már roskadozik a teher alatt. Ezt most a napokban láthattuk az angol választásoknál, ahol először, a nagy benső nyomás és szükséglet hatása alatt a munkás párt részletes szocializmust, a nehéz ipar, a bankok, közlekedési és ellátási telepek köztulajdonba való vételét tette célul. A közel jövőben látni fogjuk, hogy csak azok az országok, nemzetek képesek gyors gyógyulást, megerősödést femutat- ni, ahonnan gyorsan, minden habozás nékül kiráncigálták a tüskéket, eltávolították azon elemeket, akik gyógyulás helyett még jobban elmérgesitet- ték a sebeket, melyeket a haszonrendszer védelmébe szervezett és megindított háborúban ejtettek az emberiség testén. El kell takarítani a romokat és azokat, akik azt előidézték, valamint a tőkés rendszert is, mely csak terrorral képes önön magát megvédeni, mely a társadalom felgyógyulását akadályozza. TÁRCA Titánia nászuton Irta: Szomaházy István Miután fél Európát szerencsésen átfutotta, Nyitray megállt egy napra Münchenben, hogy a Bavariáról is mesélhessen majd otthon, a rendes vacsorázó asztalának, A droschke elvitte a Vier Jahreszeiten-be, ahol a portás jóakartából megkapta azt az első emeleti szobát, amelyből tizenöt perccel azelőtt utazott el egy porosz vezérkeri ezredes. Nyitray fölvitte a csomagjait, átöltözködött ,majd lecsavarván a villamos világítást, vállalkozón nekiindult a bajorok ismeretlen fővárosának. Körülbelül másfél óráig csatangolt, tizenegy után pedig betért egy café restaurantba ,ahol lomha jóakarattal nyugodott bele abba a a menübe .amelyet a fehérkötényes fölszolgáló kisasszony ajánlott neki. Nyitray nem is igen tudta, mit eszik, mert a huszonkétó- rai utazástól megernyedt idegei ez estén még jobban zaklatták, mint rendesen, öt héten át szerencsésen kiverte a fejéből azt az ostobaságot, amely az első nap majdnem az öngyilkosságba kergette -— és most megint szomorúan érezte, Tiogy nincs egészen meggyógyulva. Az utazás nem izgatta többé, az egyedüllét pedig terhes volt neki. Amig a rossz bajor kalácsot öntudatlanul morzsolgat- ta, igy szólott magában. __ Bár megfojtották volna azt a csacsit, aki legelőször szerelmes volt. Nyitray mosít is az volt, hiába' akarta magával az ellenkezőt elhitetni. Egy reggel a hírek közt olvasta, hogy Terka kisasszony jegyét váltott Katona úrral. Terka kisasszonyt Nyitray ur öt évig a magáénak tekintette, üres óráiban képzeletbeli lakásokat bútorozott be, amelyekben Terka kisasszony hímzett köténnyel járna ide-oda, mint a világ legbá- josabb felesége, — s ime egy nap kiderült, hogy tervezgeté- sei nem értek egy fabatkát. Egy öreg nagynéni vagy egy ügyes házasságközvetitő kihalászta Katona urat az ismeretlenség homályából, Terkáéknál föltették az ezüstgirandole-okat és az idősebb nővér és a Terka sógora bizonyos méltósággal foglaltak helyet a családi asztal mellett, s egy szombat este, ötödfél napi ismeretség után, Terka szerelmesen omlott a Katona ur nyakába. Nyitray úgy szégyelte magát, mint egy siheder kölyök, s talán tiz évet elenged az életéből, ha igy szólhat a hütelen leányhoz: — Szálanként szeretném kitépni a hajamat, hogy csak egy pillanatig is eszembe juthatott az a badarság . . . Maga lenne a feleségem, maga? ... És én még ellágyulva sóhaj tozgattam az ercképéhez, amig maga türelmetlenül várakozott erre a kövér, duplatokás filiszterre. ötödfélnapos ismeretség után belebolondult egy fekete ruhába, mert hiszen Katona urat sem ismerhette jobban, mint a ruháját. De azért ne bánja, az ő ostobasága mellé kitünően illik a maga üressége és hiúsága. Nyitray azonban nem mondott semmit, hanem úgy vágtatott az uccán két napig, mintha elvesztette volna a józan eszét. Később, mikor az esküvő napjának is hírét vette, ideges gyorsasággal váltott meg egy fél Európára szóló körutazási jegyet. Egy nappal a Terka esküvője előtt Nyitray már az orient-express kocsijában ebédelt s azóta öt héten át, amíg a színházakat, a galériákat és a legalávalóbb chantantokat bújva .bizonyos megelégedéssel konstatálta magában, hogy a ■■ 1 t Tér kával kezdett egész epizódot véglegesen kiverte a fejéből. Sajnos, nem úgy volt, — most jobban érezte, mint valaha. Nyitray még bejárt vacsora után néhány kávéházat, egymásután a földhöz vágott egy csomó rossz bajor szivart, s éjfél után hazatért a hoteljébe. Miután meghagyta, hogy kilenc előtt ne háborgassák, rosszkedvűen ment föl a szobájába és vetkőzni kezdett. Cigarettázva oldogatta le a nyakkendőjét, mikor a szomszédos szobában, amelyet magas szárnyasajtó választott el az övétől, hangos beszélgetést hallott. Az’ ajtót zajosan nyitotta föl pár későn jövő vendég s a papirfalakon át tisztán lehetett hallani, amint egy férfihang igy szólott magyarul: — Azt hiszem, pont tizenkettőkor indul Bécs felé a párisi expressz. Egy női hang igy felelt: — Jó lesz, ha nyolc után fölkelünk, mert még Hanfstaen- gelnél i& rendbe kell hozni az acélmetszetek dolgát. Nyitray úgy érezte, hogy szédülni kezd, — a hang isme-' rős volt előtte. Mi volt ez, álmodott? De nem, a női hang megint megszólalt a szomszéd szobában és Nyitray rémülten esett le az egyik székbe. Nem a Terka hangját hallotta. Ter- lehetett többé tévedésről szó; ka itt volt a szomszédban, alig öt lépésnyire .tőle. Honnan került ide, micsoda pokoli véletlen volt ez, Nyitray egyszerre úgy érzete, hogy megbolondul, Terkát és a férjét egy vékony ajtó választotta el az ő szobájától. Mielőtt valami ostobaságot elkövetett volna, izgatottan nyomta meg a villamos csengőt. A szobalány csak egy negyedóra múlva került elő éjjeli pongyolában. — Kik laknak a szomszéd szobában? — kérdezte tőle. — Egy fiatal pár, amely tegnapelőtt jött Párisból. Azt hiszem, nászutasok lehetnek. — Hogy hívják őket? — Azt nem tudom, de magyarok és Budapestre valók. Nyitray diszkrétül mosolygott: — Két éjjel nem aludtam, — szólt — és most meg ezek háborgatnak a folytonos csacsogásukkal. Nem volna egy üres szoba, ahová átköltözködhét- nék. __— Nincs, még az udvari szobák is mind el vannak foglalva. Tegnap húsz vagy huszonöt angolt kaptunk Londonból. Mikor a szobaleány kiment Nyitray végigsimitotta a homlokát. Mit tegyen? Érezte, hogy nem tudná behunyni a szemét. Meg kellett volna vetnie ezt a léha, nevetséges leányt, de a szive tele volt kicsorduló szerelemmel! . . . Még mindig szőke, leányos pompájában látta maga előtt a kis Terkát, akinek ablakai alatt órákig elgyalogolt olykor a legesősebb éjszakákon, aki fehér, bolyhos belépőjében néha olyannak tűnt föl előtte, mint egy illatos, májusi tündér. Amióta egyizben Terkával táncolt valami vidéki majálison, évekig érezte az erdei fenyők harmatos, részegítő illatát, ha a kékszemü leányra gondolt. És ez a kis tündérkirálynő lenne itt a szomszédjában egy idegen férfi oldalán? Nyitray előtt világos volt, hogy valami ostobaságot kell elkövetnie, de most fogalma sem volt arról, hogy mit fog tenni? Egy pillanatra az járt a fejében, hogy hangosan meg fogja kopogtatni' a szobáikat elválasztó szárnyas ajtót, s ha egy félénk hang megkérdi, ki van itt, igy felel majd az ő láthatatlan rejtekéből: — Én vagyok, Nyitray, tudja, akivel a második négyest táncolta azon az erdei majálison. Ha egyébre nem emlékszik kis Terka, ezt a négyest még
