Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-10-27 / 1395. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 27. Nácik a hivatalokban i. Nem érdektelen tudni azt, hogyan működik katonai hatóságunk Németországban. Sokakat villámcsapásként érintett Patton generális elmozdításának hire. Sokan nem tudják azt, hogy klerikálisokra bízta hadvezetőségünk a polgári adminisztrációs ügyeket és ugy- látszik kevesen tudják azt, hogy “ahol pap emel szót, az igazság megfeszittetik.” Nem Patton generálisról kívánok beszélni, hanem általában a katonai kormányzásunkról Németországban, amelynek Patton csak eredményé. Lényegében csak az történt Patton- nal, hogy összetévesztette feljebbvalóit. Nem tudta, hogy kiknek a parancsát hajtsa végre. Faulhaber kardinálisét, ami nem egyéb mint a Vatikán, XII-ik Pius Pápa (Pacelli Jenő) parancsa, avagy Eisenhower generálisét, amely a szövetségesek határozatait volna hivatva képviselni. Ebben a kevert világban nem éppen olyan nagy bűn, ha Patton összetévesztette a papi csuhát a bírói talárral, különösen Bajorországban, ahol nagyon is teljhatalmú a csuha. De amint említettem nem Patton generálisról lesz szó, hanem arról, hogy miképpen kerültek a nácik állásokba, vagy jobban mondva, hogyan maradtak a nácik hivatalokban. * Saul K. Padover akit már említettem pár héttel ezelőtt elmondja a “Nation”-ban miképpen állították föl a polgári hatóságokat Aachen városban a katonai kormányzóságpk. Igaz, ma már Aachen a brittek megszállása alatt van, de ami most Bajorországban végbemegy, hü képmása annak, ami Aachen-ben történt egy évvel ezelőtt. Erre vonatkozóan pedig Padover a következőket mondja: — A katonai kormány legelső teendője az volt, hogy érintkezésbe lépjen a püspökkel. Nagyon sokáig ezután egyetlen egy lépést sem tettek a püspök, vagyis az egyház feje nélkül. A püspök volt az aki nem csak bemutatta Oppen- hoff-ot a katonai kormányzóságnak, hanem melegen ajánlotta, tegyék meg főpolgármesternek. Oppenhoff nem csak főpolgármester lett, de biztosította a katonai kormányunk, hogy a hedsereg nem avatkozik bele ha nácikat is alkalmaz. Szóval szabad kezet kapott emberei megválasztásában. Ezt a szabad kezet használta föl Oppenhoff, hogy összeválogatott nyolc polgármestert a legreak- ciósabb alakok közül, akik aztán a keze alatt működtek. Oppenhoff-ról Padover a következőket mondja “Kétségtelenül érdekes karakter. .Több órán át beszélgettem vele és elárulta, hogy erős támadó egyéniség, aki tudja, hogy mit akar. Ügyvédje volt nem csak az aacheni egyházmegye kerületiek, hanem a Veltrup gyárnak is, a legnagyobb hadifölszerelést gyártó üzemnek a környéken. Az hírlik felőle, hogy a terrorisztikus harmin[ cas években, egyike volt azon néhány ügyvédeknek Aachenben, akiknek meg volt a bátorságuk zsidó cégeket és katho- likus papokat védeni. Mint legtöbb kollégája, Oppenhoff nem volt sem náci, sem demokrata, hanem fasizta volt a szó szoros értelmében, amint hogy Mussolini, Dollfuss vagy Franco. Nem is takarta meggyőződését, hanem nyilvánosan fitogtatta. A katonai kormánnyal is azért működött közre, hogy a munkásmozgalomtól és a politikai pártoktól megvédje Németországot, legalább is egy évtizedre. Gott sei Dank — mondotta nekünk — hogy katonai kormányzatunk van és nem német, mert ez legalább kizárja a fecsegőket, a politikusokat és az agitátorokat”. A munkásmozgalmat ann y i r a gyűlölte, hogy kérte a katonai hatóságot, hogy semilyen körülmények között ne apelláljanak a munkásmozgalomhoz. “Ne ígérjenek nekik semmit, de semmit”. Olyan emberekkel vette körül magát, akik demokrata ellenesek, munkás ellenesek és orosz ellenesek. De lehetett közöttük találni még szövetséges gyűlölőket is. És egész sor az ilyen emberekből működött az amerikai zászló védelme alatt. Nem érdektelen ha fölsorolom őket: munkaügyi polgármester Gerhard Heisch, aki $gy hadseregbeli őrnagy, Pskov nevű orosz városban teljesített szolgálatot a megszállás alatt. Tagja volt még öt náci kisegítő szervezetnek is, amit az el- lenkémszolgálat derített ki. De Oppenhoff megvédte és a katonai kormány továbbra is megtartotta, mig végre a katonai titkos rendőrség le nem tartóztatta, mint' közönséges háborús bűnözőt. Schefer rendőrfőnök pedig egy időben Berlinben a Wehrmacht-nak teljesített szolgálatot. Pontsegger, mint törvényes és adminisztrációs ügyek polgármestere, egy ausztriai orosz gyűlölő,Doll- fuss-nak volt lelkes követője. Az iskolaügyek polgármestere egy hazafias klerikális egyházi politikus lett, ki az iskolák belsejét az utolsó negyven évben nem is látta. Pfeiffer egy nagykereskedő, lett a városi pénztárnok, aki 1933-ba lépett be a náci pártba és azután még öt nácikisegitő szervezetnek, vagy alakulatnak volt tagja. Mies, a lakás és épitkezésügyi polgármester kevésbé reakciós múlttal rendelkezik mint a többi. Oppenhoff általi jelölt, Köln-ben volt egy háborús gyárnak a főnöke. Szolgálataiért a nácik kitüntették. 1943- ban. Hirtz, egy gazdag szövőgyáros, aki gyűlölte a munkásokat, de szerette a nácikat, lett a kereskedelmi és élelmezési ügyek polgármestere. Azt mondotta Padovernek: ha az anyai oldalról nem csörgedezett volna zsidó vér ereiben, nem maradt volna ki a náci pártból. Az a hir járta Aachenben, hogy ez a csömörletes reakciós, állandóan próbálkozott csatlakozni a nácikhoz, de sikertelenül. A közgazdasági ügyek polgármestere Faust lett, egy municiógyári mérnök, egy igen erőszakos fasizta. Utoljára Oppenhoff helyettese egy különös nevű egyén Opt de Hipt, a Veltrup müveknek egy magas tisztviselője, közismert besúgó, akinek mellék foglalkozása volt a külföld rabszolga munkások beárulása a Gestapohoz, aminek eredménye nagyon soknak a pusztulása lett. Dacára az utolsó szabad választásoknak, ahol Aachenben a szociáldemokraták a szavazatok 20 százalékát kapták és a kommunisták is kaptak 5 százalékot, a magas állásokban vagy akár másodrendű, avagy harmadrendű állásokban egyetlen egy demokrata, szociáldemokrata vagy liberális egyén nem került. Olyan szépen elrendezte Oppenhoff a dolgokat, hogy a hetvenkét vezető állást betöltő egyének közül huszonkettő volt náci párttagokból került ki. És ezen náci tisztviselők egyike Anton Felser az élelmiszer üzletek engedélyeit kezelte, ami tekintettel a súlyos élelmezési helyzetre, igen tekintélyes állássá változott át. Felser ur kiadott hatvanhárom engedélyt, abból harmincat náciknak, vagy feleségeiknek, amiből az eredmény az lett, hogy az aacheni lakosok keserűen fakadtak ki: “Ahoz, hogy az amerikaiak kormányzása alatt üzletet nyithas, előbb jó nácivá kellett válnod.” A gúny legalább ötven százalékban fedi a valóságot. Egy másodrendű állásban pedig egy Bolog- nini nevű olasz fasizta volt, aki tagja is volt az olasz fasizta pártnak. Ez a Bolognini nagy háborús vállalkozó volt, akinek a külföldi munkások alkalmazása terén rettenetes neve volt Aachenben. Ezt az alakot nevezte ki Oppenhoff a városi építkezés vállalkozójának. Az aacheni lakosságra borzasztóan nagy csüggedést hozott az ilyen kormányzat, mert a város népességének többsége náci ellenes volt, amit azzal is (Vi.) Úgy General Marshall I mint Patton, azon nyilatkozó-1 tot tették, hogy a következő háború kikerülhetetlen. Éppen azért, Marshall egy állandó 4 milliós hadsereget akar. De, hogy az amerikai nép meg ne ijedjen a háborútól, felsorakoztatják, hogy milyen nagyszerű találmányok, fegyverek vannak már rendelkezéseinkre, így a jövő háborúban az emberek már csak a gombokat fogják nyomogatni és az atom bomba, rocket bomba, a repülőgépek, hajók csak úgy fognak ide-oda röpködni, már ahová azokat küldeni akarják. Marshall felsorolja a Radar nagyszerűségét. Az atombomba mindent elpusztító erejét, az ötven tonnás bombák és azokat szállító repülőgépeket Ígéri be, csak ne féljenek egy újabb háborútól. Persze Marshall és Patton nem említik, hogy ezekből a modern gépekből, fegyverekből esetleg az ellenségnek — és minden tévedés nélkül megál- lapithathatjuk hogy ők és minden angol-amerikai generális i csak az oroszokra gondol, mint í megmutatott, hogy az amerikaiak előnyomulása alkalmából az S.S. kiakarta üríteni a várost és a lakosság ellenállt. Miután a közlekedés minden tekintetben letört, vagyis hiányzott, a hírek persze a kormányzás felől, jobban mondva a gonoszsága felől, százszorosára nőttek, de nagyon közel volt az igazsághoz, amit könnyű megérteni, amikor a Gestapo volt otthonában, újfajta német basákat látnak, akik csodálatos^ hasonmásai az előzőnek. A nép nyelvén nevezve meg őket: “Herrenklub” vagy “Klikk”. Azután ne csodálkozzunk azon, ha a lakosság cinikusan ezeket mondta: “mi a különbség az amerikaiak vagy a nácik kormányzása, vagyis uralma között ?” Két műveltebb lány, akiknek édesapjuk a koncentrációs táborban volt, ezeket mondták: “Ugyanazon régi banda, nem is lehet tenni ellene semmit Németországban. A németek mindég is ilyenek voltak és lesznek is. Minek egy 11,000 lakosú város élén nyolc vagy kilenc polgármester ? Mielőtt az amerikaiak bevonultak, egy polgármesterünk volt, egy helyettessel és most ezek a Her- ren-nek (urak) hivatalos gépkocsikon száguldoznak akkor, amidőn a népek és más szükségletek szállításához nincsen gasoline vagy olaj.” Egy szociáldemokrata munkás, akinek egy tizenöt éves tuberkulózisban szenvedő fia dolgozik a közmunkáknál, a halottak eltemetésén és ugyanakkor a középosztály tagjai nincsenek kirendelve ezen közmunkákra, akiknek soraiból kerültek ki a legpiszkosabb nácik ezen megjegyzést tette: “Azt hittük, hogy megváltozik minden. Az angol rádió folyton azt mondta minden náci ki lesz pucolva. Most láthatjuk, hogy mindenütt hivatalokban vannak és üzleteket nyitottak.” . . . tudja Pál . . . I ellenségre — is meg van, vagy I amint az itteni atombombán dolgozó tudósok a szenátusi vizsgáló bizottság előtt egyhangúan kijelentették, hogy ha még nincs meg más országoknak .akkor hamarosan meg lesz az atombomba is. De amellett sok más titkos és közismert modern fegyverek vannak, melyeket még nem is használtak. De a rocket bomba elegendő volna, hogy legtöbb nagy ipari városokat, az első huszonnégy óra alatt szétrombolják. Persze ezt, ha a generálisok be is ismernék, de nem fogják azt mondani, hogy a puskát és ezen fegyvereket meg is fordíthatják és mielőtt az amerikai gyerek megnyomhatná a gombot, már esetleg egy orosz gyerek megnyomta és az amerikai gyerekeknek nagy része a levegőbe repülnek, repülőgép nélkül. Ha a generálisokon függ, nem lesz hiány izgalmakban, háborúban, rombolásban, ők sem akarnak munkanélkül len- i ni. És szinte természetes, hogy I (Folytatás a 8-ik oldalon) Nagyobb és jobb háború beigérete
