Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-10-27 / 1395. szám
1945. október 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal Szervezkedés szabadsága A KERÜLETI BÍRÓSÁG HATÁROZATA MEGSEMMISÍTI A MUNKÁSOKNAK A WAGNER TÖRVÉNYEKBEN BIZTOSÍTOTT SZERVEZKEDÉSI SZABADSÁGÁT. A Bérmunkás megírta annak idején, hogy a National Labor Relation Board már másodízben feloszlatta a clevelandi “Thompson Product, Inc.” cég gyáraiban a kompánia uni- ont. Ennek a gyárnak az elnöke és egyben főrészvényese az a hírhedt Frederick C. Crawford, aki egyidőben mint a National Association of Manufac- urers (kutyaszövetség) elnöke a munkásszervezetek elleni agi- tációjával országos feltűnést keltett. Ez a Crawford az ország egyetlen nagy munkáltatója, aki éveken át képes volt kompánia uniont fentartani a gyáraiban. Midőn a munkások elé szavazásra bocsájtották, hogy melyik unionhoz csatlakozzanak, Crawford és a bérencei fenyegetésekkel, terorral vagy megvesztegetéssel avatkoztak bele a szavazásokba, minek következében a National Labor Relation Board (NLRB) minden esetben' érvénytelennek nyilvánította azokat. Crawford azonban nem vette tudomásul az ily intézkedéseket hanem továbbra is beleavatkozott a munkások szervezkedési kérdéseibe. Ekkor a National Labor Relation Board a szövetségi bírósághoz fordult, amelynek a “Circuit Court of Appeals” közege azonban most úgy döntött, hogy Crawford- nak jogában áll a szervezkedésre vonatkozó véleményét a munkásaival közölni. Ezt a határozatot ez az alsóbbfoku bi- sóság a “szabad szólás” jogára hivatkozva hozta meg, de ugyanakkor természe t e s e n megsemmisítené a munkásoknak a Wagner törvényekben biztosított azon jogait, amelyek eltiltják a munkáltatókat attól, hogy a munkások szervezkedésének kérdésébe beavatkozzanak. Ezt a bírósági határozatot a National Labor Relaion Board a Supreme Court elé viszi s csak annak a döntése lesz a végleges. Crawford azonban máris kihasználta a kerületi bíróság döntését. Miután a napokban a munkások újból szavazni fognak, hogy vájjon akarnak-e uniont egyáltalán? És ha akarnak, a CIO-t, vagy az AFL-t akarják-e? Most az NLRB rendeleté folyán a kompánia union nem szerepelhet a szavazólapon. A szavazást megelőzőleg Crawford beszédeket tart a munkások egyes csoportjaihoz, amelyben az AFL és a CIO uniókról a legképtelentbb hazugságokat mondja. Crawford beszédeinek a lényege az, hogy a munkás és a munkáltató érdekei azonosak, ő a legmagasabb béreket akarja fizetni a munkásoknak, mert tudja, hogy csak magas béreket kereső munkások vannak megelégedve és dolgoznak szorgalmasan. Viszont a magas béreket csak akkor fizetheti, ha a munkások szorgalmasan dolgoznak és megteremtik azt az árumennyiséget, aminek eladásából a magas béreket megkaphatják. Természetesen magának tartja fenn annak meghatározását, hogy mik azok a MAGAS bérek és mi az a SZORGALMAS munka? A gyakorlat azt mutatja, hogy ily esetekben az egyetlen mértékadó a PROFIT, amit a gyárosok bezsebelnek. Éppen azért kell a szervezet, hogy a munkásoknak is legyen beleszólásuk abba, hogy mi a magas bér, mi az elegendő mun- j ka, de leginkább pedig abba, | hogy mennyi legyen az elegendő PROFIT, amit a munkáltaJEGYEZD MEG,------------------------Ajánlja: St. Visi------Az Egyesült Államok elnökének hivatalos jelentése szerint, csak az a bajunk van az oroszokkal, hogy nem értenek angolul és a fordítások miatt van zavar és félreértés. A mi elnökünk szeme előtt az az óriási gazdasági és politikai kü- lömbség a két ország között, semmi.* Az amerikai szervezett és szervezetlen munkásság n a k, úgy állították be a múlt elnök- I választások eredményét, mint • munkásgyőzelmet. Az igazi eredmény az, hogy a Hoover reakciós banda vezére Eulles, akinek még a Republikánus Willkie is túl radikális volt, most a főszerepet játsza az amerikai külügyi politikában, mintha csak Dewey lett volna beválasztva. A Rockefeller által birtokolt Standard Oil társulat, most a háborús győzelme gyanánt kimutatja, hogy teljesen birtokába vette az arábiai olaj mezőket, melyekben két és húsz billió hordó közötti olajmeny- nyiség van és ezáltal uralni fogják az urópai olajpiacot. Majd a Rockefeller dél-amerikai hódításairól máskor fogunk hallani. I --Amikor Truman elnök magára vállalta az atombombáért és erőért való felelőséget, az ugynézett ki, mint amikor Atlast látjuk a képen, tartja a feje fölött ezt a födnek nevezett sártekét. Csak azt nem mutatják, hogy min állnak ezek a hatalmas egyének, akik olyan nagy teher viselését magukra vállaltak. tók soha sem akarnak korlátozni, hanem éppen ellenkezőleg, határtalanul emelni igyekszenek a munkabérek és a munka- viszonyok letörésével. Sok amerikai olyan okos, hogy amikor a Quisling-ről van szó, mindjárt a “Rádió Quiz programra” gondolnak. Azt hiszik, hogy Quisling csak abban bűnös, hogy ezen rádió programot vezette. Amerikai katonák szálltak meg több észak kínai várost Azt állították, hogy Chiang Kai Sheknek nem volt elég katonája. Ugyan akkor Chiang öt diviziós hadsereget akar Japánba küldeni. Persze azt nem akarják beismerni, hogy a Chiang kínai katonái nem gyilkolnák halomra a vörös kínai testvéreiket olyan vígan, mint az amerikaiak megteszik, ha úgy parancsolják nekik. A Japán militaristákat úgy lehetne legjobban megbüntetni, hogy ha lenyeletnék velük azokat a hires samurai kardokat. Pearl Harbori támadás óta, tehát amióta a General Motorsnak nem kellett hirdetni, hogy az áruját jó pénzért eladja, mert ezt a kormány vette át minden kérdés és vitatkozás nélkül. Mégis a General Motorsnál 45,8000.000 dollárt költöttek hirdetésekre, mely összeget a kormánytól lopták el és hozzáadták az előaállitá- si költségekhez. Mindez csak azért történt, hogy a társulatot fehérre mossák és a nagy- közönséget félrevezessék, a társulat érdekében megnyerjék és a szervezett munkásság ellen uszítsák. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is. TÁRCA AZ ÖREG UR Irta: Kóbor Tamás (Folytatás) Ezt már nem bírja el az öreg ur, Eszébe jut, hogy csak negyven koronája van s ebből most tizennyolcat el akarnak szedni. —Mit? — orditott, hogy a két teremtés ijedten megkövült. — Ez legyen a vacsorám? Hazajövök későn, fáradtan, s ahelyett, hogy vacsorát kapnék, megrohannak számlával ? Ezt teszi egy feleség? Ezt te-! szi egy gyermek? Hát mi vagyok én? Családfő, vagy pénzeszsák? Hol van(a vacsora? — Cs . . . cs . . . — súgja az anya s átfogva siró leányát, befelé vonja. — Igaza van apádnak, — súgja aztán — olyan fáradt és ideges, várni kellett volna, majd vacsora után ismét jó lesz. — Már nem kell a cipő, — zokog a gyermek — hiszen nem akartam semmi rosszat! — Na, — ordít az öreg ur — vagy bocsánatot kérjek, amiért vacsorát kívánok? — Tálalva van — csititja az asszony s a gyermeknek súgja: — Most ne sírj, különben még idegesebb lesz. Csakugyan tálalva van. Hideg felvágott. Az öreg ur valami meleget várt. Belevág a sonkába, sós. Ellöki magától. A szalámi ? Dohos. A máj ? Semmi ize. A nyelv ? Minek hoznak nyelvet, mikor ő soha hozzá nem nyúl. Nagy oszten- ciával egy darab kenyérbe markol s abból tépeget a fogával dühös falatokat. Száraz kenyér : — neki ez is jó. A szegény asszony odáig van s ajánl mindenféle pótlékot. Főzzön rántottét ? Egykettőre meglesz. — Ne fárassza magát. Hamarosan egy borjuszeletet is ki lehetne rántani. — Tetszett volna előbb megtenni. Vagy szaladjon le a lány más étéiért? — Úgy, — gúnyolódik keserűen az öreg ur — más ételért? Persze, ezt ki lehet lökni s mást hozni. Talán ingyen? Persze, a pénz csak úgy dűl. A kisasszony lakktopánkákat rendel, majd fizet az öreg igavonó. De honnan? Honnan? — ordít föl egyszerre türelmét elvesztve s az asztalra dobja tárcáját. — Itt van, egyétek meg, adjátok a suszternek, — de nem! — Visszakapja a tárcát s a késsel akkorát üt a tányérra, hogy elreped. — Ennek a gazdálkodásnak véget vetek. Nem fogtok többet pazarolni, nem fogtok engem tönkretenni, nem azért öregedtem meg tisztességben, hogy most, vén napjaimra uzsorások kezébe kerüljek. Mert uzsorások kezébe kergettek ! Alászolgája! Ezzel fölkel s a hálószobába akar rontani, mikor kint megszólal a csengő. — Az ördög vigye, csak nem látogató? Nem vagyok itthon. De ekkor már behallatszik az előszobából a látogatók vidám hangja, egy vastag női' és egy vékony férfihang. — Még vacsoránál? No nem ; baj, majd végignézzük. S az ajtó nyílik s a jövevények, egy boldogsága delelőj én álló házaspár az öreg ur távoli rokonságából, nyájas arcokkal köszönt nyájas arcokat. Az öreg ur a helyén ül, villája hegyén egy sonkaszelet fityeg, a leány elibük szalad s összecsó- kolódzik őnagyságával. Székeket tologatnak, egészség után tudakozódnak, inditv á n yo k hangzanak, hogy csak semmi alkalmatlankodás, folytassák a vacsorát, s mikor végül ők is elhelyezkednek, a vendégasz- szony észrevesz valamit: — Ejnye, de szép cipő, te kaptad, Magdus ? Magdusnak fölragyog a szeme. — Most este hozta a suszter. — Kis lurkó, aztán ebben a cipőben fogsz férjhez menni? Na, ne pirulj, még sok cipőszámlát látok addig, hála Istennek ! S a boldogsága delelőj én levő házaspár megindulva néz össze: — Mikor leszünk mi is ilyen boldogok ? A férfi sóhajt. Csakugyan, ilyen boldog szeretnék lenni.