Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)
1945-07-14 / 1380. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. julius 14. OLVASÁS KÖZBEN Lássunk tisztán a lengyel ügyben Bármely oldalról vizsgáljuk a lengyel helyzetet tény az, hogy esősen a Szovjet befolyása szerint alakul a belsü-kormány berendezkedése. Ez a Szovjet befolyás szálka nem csak a katholikus egyház, a reakciós nagytőke, de még bizonyos úgynevezett munkásmozgalmi körök szemében is. Az 1939-es Hitler-Stalin paktum után történt Lengyelország megszállása a Szovjet csapatok részéről keserű kritikát váltott ki az egész vonalon a munkásmozgalomban. Az ellenszenv mindig elfogulté teszi az embereket. Ezen ellenszenv közepette kevesen vették tudomásul, hogy az orosz csapatok megjelenése Kelet-Lengyelor- szágban lelkesedést váltott ki a lengyel dolgozókból. Ma már szemtanuk leírása szerint jobban megtudjuk Ítélni az 1939. évben történt Szovjet megszállás hatását Lengyel- országra vonatkozólag és bátran kimondhatjuk, hogy a lengyel nép javára történt. Erre vonatkozólag álljon itt egy elbeszélés Folkmann Adolftól, amit Szende István közöl (The Promise Hitler Kept) cimü New Yorkban megjelent könyvében, ahol nem csak az oroszok által elfoglalt Kelet-Len- gyelország vidéke megszállásának részleteit Írja le, de szemtanuk nyomán leírja öt millió lengyel és zsidó kiirtásának a történetét is a német kormányzás idejéből. Amidőn a Szovjet hadsereg a lengyel területre behatolt és Lemberg alá érkezett, Lemberg lakossága elkeseredett csatáját Vívta a nácikkal. “Mi fölszaba- ditóként jöttünk” — mondták az orosz katonák nyájasan a lembergi polgároknak, aminek eredményeképpen előreláthatólag számíthattak bizonyos kooperációra. Ámbár tízezrei a középosztály tagjainak a hivatalos közegekkel együtt elmenekültek a német vonalakon keresztül, vagy pedig Románia és Magyarországba kerestek menekvést, de a lakosság többsége helyén maradt és azt a benyomást lehetett észlelni a lakosság között, hogy a hódítókat — a Szovjet hadsereget — úgy fogadták mint barátokat és nem mutattak velük szemben félelmet. Az oroszok elkövettek mindent, hogy meggyőzzék a lengyel lakosságot a Szovjet ellenes propaganda valótlanságáról, amit a reakciós lengyel kormány hosszú éveken át hirdetett közöttük, hogy a “bol- sevikiek brutálisak és kegyetlenek”. Miután a lengyel katonákat lefegyverezték, szabadon bocsátották őket, ámbár más helyeken Kelet-Lengytelország- ban úgy kezelték őket, mint hadifoglyokat, bizonyára azért, mert Lemberg környéke nagy töbségben ukrán. Azonban a hadifogság ellen nem igen volt a lengyel katonáknak kifogásuk, mert úgy sem volt hová menniök, miután a lakásaik fölpörkölve, élelmiszerek nélkül az éhenhalásnak lettek volna kitéve, mig a Szovjet hatóság gyorsan megkezdte az élelmiszer osztást elég hatékonyan, amelyből még a bol- seviki elleneseket sem zárta ki. Munkástanácsokat állított föl, polgárőrséget szervezett amelyben a volt kommunista párttagokat be sem vették. Szóval mindent elkövettek az orosz katonák, hogy meggyőzzék a lengyel népet a jólétről, ami Oroszországban van. Ugyanekkor nagymennyiségű fényüzési cikket vásárolt a nyugati államokban a Szovjet, nevezetesen órákat, töltőtollat, nem törődve az árak magasságával, néhány hét alatt a könyvek millióit dobták piacra úgy, hogy rövidesen a lengyel munkások megváltoztatták a kommunizmusról alkotott fölfogásukat. A legpraktikusabb eljárásuk azonban a munkabérek rendezésében nyilvánult meg. Átlagos béreket állapított meg a napszámos munkások részére, a szakképzettek részére arány- lagosan magasabbat. Az iparokat azonnal szocializálta. Ez utóbbiban keresendő a lengyel urak s papok Szovjet elleni propagandája. Ezért siettek az angol és amerikai urak nem elismerni a warsoi kormányt, ezért uszit a reakciós amerikai sajtó a Szovjet ellen a lengyel kérdésben, mert erősen érdekelve vannak a lengyel iparokban. Részükre a , lengyel nép szabadsága egyenlő saját zsebük érdekével, ami nagyszerűen összevág a vatikáni érdekekkel is tudva azt, hogy a lengyel nép túlnyomó részben római katholikus és igy a katholikus egyház erősen érintve van a földbirtok szocializálásában. A végrehajtó hatalmat is. meghagyta a Szovjet ahogy volt, de kontrolt gyakorol fölötte. Hamarosan megszüntette a munkanélküliséget és a gyárakban a munkát három váltásba osztotta be. Semmilyen megszorítási intézkedést nem tett a parasztság ellen/ A rekvirálást. nem használta ellenük, noha megmutatták, hogy nem hajlandók élelemmel ellátni a városi népet. A Szovjet pénz elleni bizalmatlanságukat azzal győzte le, hogy ellátta áruval a vidékeket, igy hamar tudatára jöttek, hogy a Szovjet pénznek nagyon is gyakorlati értéke van. Azokból, akik otthon nélküliek voltak, néhány ezret elküldött belőlük a Szovjet a Donee vidékére. Néhányan hevesen tiltakoztak ellene, azonban a többség nyugodtan fogadta. Bár nem örömmel hagyták el hazájukat, hogy más vidékekre menjenek dolgozni. Ezen munkáscsapatok szervezésénél az észszerüség határait követte a Szovjet, mert akik bizonyítani tudták, hogy rokonaik laknak Lembergben vagy közel Lem- berghez, vagy van kilátásuk munkához jutni, azokat kivették a csapatból és szabadon engedték őket. Másszóval sem erőszakot, sem kegyetlenséget nem használtak. Politikai letartóztatások voltak. Legtöbbje a gazdag osztályhoz tartozott, vagy pedig vezető hivatali egyének vagy tisztek, akik Szovjet ellenes cselekvéseket hajtottak végre a megszállás előtt, vagy után. A papokat csak kivételes esetben tartóztatták le. Az ukrán lakosság többsége mellettük volt csak a tanult osztály és a szélsőséges hazafiak bújtak el és fejtettek ki ellenállást. Ha megfogták őket, természetesen deportálták. A lengyel hadsereg volt tisztjeinek biztonsági okokból jelentkezniük kellett az N.K.V.D.-nél. Akik ezt elmulasztották, azokat kényszermunkára deportálták Oroszországba. Az 1939. november 3-iki orosz-német egyezmény szerint a lakosságot kölcsönösen kicserélték. A folyamodók kérvényei között a/, orosz zónából nem csak németek jelentkeztek, hanem nagyon sok lengyel és ukrán, meg zsidó is. Amidőn a lisztát átadták a németeknek, azok a zsidókat nem fogadták el, mire a Szovjet letartóztatta őket és Oroszországba deportálta, mint megbízhatatlanokat. “T e k i tsünk csak vissza” Folkmann mondja — “ezen szigorú eljárásnak köszönhetik ezek a zsidók az életüket, még azon esetben is, ha ideiglenesen szenvedésen is estek keresztül, mert ha elfogadják a nácik a folyamodványukat és a németek által megszállt lengyel területre jutnak, bizonyosan ma nem élnének.” Az orosz munkaviszonyokat vezettette be a Szovjet minden gyárban. Uniókat szervezett, miután a tagokat elővigyázatosan megválogatta. Azok részére esti tanfolyamokat rendezett technikai dolgokról, gazdaságtanról, általános ismeretekről, könyvelésről, marxizmusról. A gyári gyűléseken a termeléssel kapcsolatos dolgokról vitatkoztak, a politikáról ezen gyűléseken sohasem volt szó. “Nemsokára megtanulták a munkások, hogy egy különös és határozott élettani törvény működik a Szovjet unióban” — mondja Folkmann. “Ha valaki politikába bocsátkozik, hamar meghal — és senkisem akar meghalni” — mondja Folkmann. Fegyelmet hoztak be a gyárakba, büntetéseket szabtak a későn érkezők vagy kimaradók részére. Ha a kihágás megismétlődött, a pénzbüntetés börtönné alakult át, 3-6 hónapig terjedő időre. A munkanélküli munkásokat deportálták. Dacára ezen kemény megszorításoknak Folkmann ezeket mondja: “Amidőn hírek érkeznek a németek által megszállt terület visszafoglalásáról, nem győznek a lembergi lakósok hálálkodni és saját maguknak gratulálni, hogy Szovjet-csillag alatt élnek és nem a Hakenkreuz alatt, mert a német megszállás alatt a lengyelek rabszolgák, mig az orosz megszállás alatt a lakosság Szovjet polgár.’ Mégis, azonban mielőtt a németek megtámadták Oroszországot, egy pár nap választotta el őket, hogy az 1939-es szavazás eredmények épen a Szovjet Unióhoz csatlakozzanak. Ez a szavazás 97-98 százalék arányt mutatott — kételkednünk kell, mert ezreket kellett letartóztatni 1941. junius 22-én, főleg ukránokat, az N.K.V.D.-nek és deportálni volt kénytelen őket, midőn a németek támadtak. “Az utcán nyíltan tárgyalták a lengyelek annak lehetőségét, hogy Lengyelország újjáéled, mint szabad, független állam, német segítség és védelemmel. Persze tudjuk csak illuzó maradt, de a gyárak munkásai megmutatták, hogy a Szovjet mellett vannak és védeni fogják. Még azt sem lehet rájuk fogni, hogy parancsra tették, mert a cselekvésük spontánsze- rüen nyilatkozott meg. . . . tudja Pál . . . MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak:— Mellékelten küldök hat dollárt, amelyből két dollár Bihari munkástárs előfizetése, három dollárt pedig a lap javára küld, amelyhez én is mellékelek egy dollárt. Egyben kérem, szíveskedjenek nekem a január 27-iki lapszámból, amelyben Vince Sándor levele Lengyel Menyhérthez jelent meg, lehetőleg két példányt küldeni, agitáló célra volna rá szükségem, miután a nekem küldött példányt valakinek odaadtam olvasásra, de nem kaptam vissza. Dobisz Pál Newark, N.J. Tisztelt Munkástársak:— Itt küldök három dollárt a lapunkra. Nincs nyugtom, ha egy kicsit is nem segíthetem lapunkat, noha sokszor nem tehetem. "Bárcsak fáradtságos, nemes munkájukat jobban tudnám segíteni. Hogy milyen értékes részemre a lap, azt leírni nem is tudom. Igaz hívük Mary Mayer Philadelphia, Pa. Tisztelt Lefkovits Munkástárs: Mellékelten küldök ismét egy uj előfizetést. Igaz, hogy már ideje is, mivel közel nyolc éve már, hogy ide költöztem Flint- re, dé a megélhetésért folytatott küzdelem annyire lekötött, hogy az agitálásra kevés időm maradt. De azonkívül az is nagyon hátrányos, hogy az itteni magyarságtól nagy távolságban lakunk. De mint a múltkori soraimban is említettem, lehetőleg utána leszek, hogy minél több alvó magyart ébredésre keltsek. Charles Udvarnoky Flint ,Mich.
