Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-10-20 / 1394. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. október 20. Jogosak a bérkövetelések A háború befejeztével az amerikai munkások országszerte nagy bérharcokat indítottak. Tekintettel arra, hogy a szövetségi kormány intézkedései képtelenek voltak megakadályozni a drá­gaság emelkedését, a munkások most elérkezettnek látták az időt, hogy a béreket 30 százalékos emeléssel arányba hozzák a megélhetési árakkal. De azonkívül a háború alatt szükségessé lett rendkívüli munkairamot sem akarják tovább folytatni. Le akarják szállítani a munkaidőt heti negyven, vagy annál is ke­vesebb órára. A rövidebb munkaidőért természetesen ugyanazt a fizetést kérik, mint kaptak a 48 óráért. A munkáltatók szolgálatában álló kereskedelmi sajtó újból a profit védelmére kel. Jól látják, hogy a rövidebb időre adott magasabb bérek a profitot lohasztják, azért mindenütt úgy ír­nak a “take home pay” megtartására vonatkozó követelésről, mintha az valami rettenetes nagy merénylet lenne az igazság és az emberi erkölcsök ellen. A hirdetőket ily nagyon hűségesen szolgáló lapok egyike az “Akron Bacon Jouranl” is. Ez a lap, amelyikben először látott i napvilágot az a nagy hírhedtségre szerttevő hazugság, hogy Gu- j adalcanal szigetén a rakparti munkások megtagadták a hadisze-, rek kirakását s ezáltal annak a veszélynek tették ki az amerikai j katonákat, hogy a japánok kiirtják őket. Hiába bizonyították az i érdekelt munkás unionok meg a katonaság is, hogy egy szó nem sok, de annyi sem igaz az egészből, ezt a hazugságot újból meg újból megismételték az országban. Sőt hálából a “dicső hazug­ságért”, az amerikai lapkiadók és szerkesztők egyesülete elnöké­nek választotta a Bacon-Journal szerkesztő-tulajdonosát. Ez a lap természetesen az akroni gumigyári munkások har­cában is éppen olyan szemérmetlenül fordult a munkások ellen, mint tette eddig minden munkásügynél. A multkorában pedig ve­zércikkben magyarázta, hogy milyen jogtalanság a munkásoktól több fizetést kérni kevesebb termelésért. Erre a cikkre az Inter- nacional Rubber Workers Union helyi három lokáljainak az el­nökei, — névszerint George R. Bass, I. H. Watson és C. H. Whee­ler, érdekes választ küldtek a lapnak, amelyet eldugva, az olva­sók által beküldött levelek között közölték. Ez a levél, amelyet egyik akroni olvasónk küldött be hoz­zánk érdekes azért mert felsorakoztatja a mai általános bérhar­cok okait és megindokolja, hogy miért jogos a 48 órás kereset­nek 40 órára való követelése, vagy esetleg még az annál is rövi­debb munkaidő bevezetése minden bérlevágás nélkül. A levél fon­tosabb részei a következők: “A Bacon-Journal vezércikke felvetette ezt a kérdést: — ‘Magasabb fizetések, ,— de mit adna érte viszonzásul?’ — Aztán ismerteti a cikk, hogy követeljük a heti 30 órás munkahetet a heti kereset levágása nélkül. Ez tény, sőt mi több, állítjuk, hogy ez a követelésünk jogos. Nem látjuk be, hogy a munkások miért egyezzenek bele a bérlevágásba most, amikor a munkaidőt leszál­lították. ... , “A munkaidőt le kell szállítani, hogy többen jussanak mun­kához, de a munkások jövedelmét (nem az órabért) fenn kell tartani, hogy megmaradhassanak az eddig elért életszínvonalon. Már a kormány is elismerte a legalább is 30 százalékos áremel­kedést, tehát a munkások VALÓDI bére ennyivel esett. A vezér­cikk szerint a rövidebb munkaidő 20 százalékkal ejti a munkások keresetét. így tehát a tény az, hogy a munkások összkeresete 50 százalékkal esett, vagy esne, ha a leszállított munkaidőre ugyan­azon órabéreket kapnák, mint kapták előbb. “A munkások összjövedelmét kell figyelembe venni. Miért kellene az akroni gumigyári munkások jövedelmét felére vágni? És ha ez megtörténne, nem-e érezné meg maga Akron város is? Elképzelik önök, hogy a munkások szónélkül elfogadnák élet- standarjuk ily nagymérvű leszállítását? De tegyük fel, hogy el­fogadnák, mi lenne a következménye annak, ha a munkástöme­gek vásárló képességét felére redukálnák? “Aztán azt kérdezik önök, honnan vegyék a munkáltátok ezt a felemelt béreket? A korporációk túlságos nagy profitjából! Egy kicsit magasabb béreket és egy kicsit kisebb profitot jelen­tenek a követeléseink; a munkások részére egy kicsit embersé­gesebb életmódot, az üzlet részére pedig egy kicsit méltányosabb profitot. Hogy a verseny ezt nem engedi? Ugyan-ugyan, hát a Goodrich kompánia nem félt a versenytől, midőn két hétre le­zárta a gyárat? A tény az, hogy ezen gyárak összetartanak, mi­dőn a munkások elleni harcról van szó. “A mi szervezetünk alkotmánya azt mondja, hogy ‘a munka­béreket soha sem lehet a végzeti munka teljes értékének tekin­teni.’ Mi tartjuk magunkat ehez az alapelvhez.” Nem kell külön magyaráznunk, hogy amit itt a gumi mun­kások a saját bérmozgalmukból kifolyólag mondanak, az áll min­denféle más bérmozgalomra is. Amerika munkássága nem fogja harc nélkül feladni az utóbbi években elért életszínvonalat. Kü­lönösen nem akkor, midőn a munkáltatók óriási profittal biztosí­tották magukat. A War Production Board jelentése szerint 1944- ben a nagy korporációk profitja az adók levonása után 6,400,000,- 000 dollárt tett ki. Három évvel előbb, 1941-ben, 3 billió volt a profitjuk. így a háború három évében több mint száz percenttel emelték hasznukat, — a tiszta, már adómentes profitot. Hát a munkások keresete emelkedett-e ugyanazon idő alatt száz százalékkal? Dehogy is emelkedett! Megfagyasztották a Little Steel Formula értelmében 15 százalékban. Azonban ebből kellett még fizetni a mindenféle adókat is. Fizetett a munkás visszatartott adót, social security, fogyasztási, mulatsági és más adókat. Nos, kérdezzük mi is, JOGOSAK-E AZ ÁLTALÁNOS BÉR- KÖVETELÉSEK? Nem mindegy Tokyoból jövő táviratok szerint Douglas MacArthur gene­rális csaknem naponként újabb és újabb rendeletekkel igyekszik a japán diktatórikus rendszert likvidálni. Legutóbbi rendelete értelmében az uj japán kormány köteles: 1. az összes állami in­kvizíció beszüntetésére, 2. az ipari monopóliumok feloszlatására, 3. a szervezkedés jogának megadására. A sajtó és szólás szabad­ságokat már előző rendeletekben biztosította. Nem ismerjük a MacArthur katonai kormányzásának rész­leteit, itt sem dicsérni, sem kritizálni nem akarjuk azt. A fenti rendeletek kiadására valószínűleg Washingtonból kapta az utasí­tást. Amit itt le akarunk szögezni az, hogy vájjon ha Tojo japán vezérnek az álma teljesült volna és most ő ülne Washingtonban, mint Mac Arthur Tokyoban, ILYEN RENDELETEKET AD­NA- KI? Ami minket leginkább érdekel, vájjon a munkás szervezete­ket bátoritanák-e? Avagy tiszteletben tartanák-e a gondolat sza­badságát? Nem-e kényszerítenének mindannyiunkat, hogy isten gyanánt imádjuk a közönséges profit harácsoló császárt? Nem kell felelnünk a kérdésre. Feleljenek azon bárgyú egyé­nek, vagy titkos fasizták, akik azt hirdették, hogy nekünk mind­egy, akármelyik fél kerül ki győztesen ebből a háborúból. MAGASABB FIZETÉS RÖVI­DEBB MUNKAIDŐRE NEW YORK — A new yorki liftkezelők egy heti sztrájk után heti 2 dollár és 64 centtel többet kapnak a heti negyven óra munkáért mint kaptak az­előtt a 46 órás hétért. Azonkí­vül visszamenőleg számitó heti 3 dollár ötven centet kaptak, ami a legtöbb liftkezelőnél kö­rülbelül 100 dollárt tesz ki. Párisból jövő távirat szerint élethossziglani börtönre Ítélték a 42 éves Pierre Grangey tech­nikust, aki a Gestapo részére “villanyos rázó készüléket” ké­szített, amivel az elfogott fran­ciákat a vallatásnál kínozták A United Air Lines nevű repülő vállalat alkalmazottai­nak 48 órás munkaidejét 40 órára szállította le a teljes he- tibér megtartásával. Ez az első nagyobb vállalat, mely a “take home pay” megtartásának el­vét elfogadta. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin- eaeiL Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a doigozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak amelv lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban doigozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ©sz- talynak a munkasokba beoltani ama tévhitet hogv a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oiykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be suntessek a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE 4 RER RENDSZERRE]/’ * A A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- ízert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az „j társadalom szerkezetét éoitjük „ régi társadalom keretem belül BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. . Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 ^>ne Year ........................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c Usomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ...._____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

Next

/
Oldalképek
Tartalom