Bérmunkás, 1945. július-december (33. évfolyam, 1379-1404. szám)

1945-07-14 / 1380. szám

1945. julius 14.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

____CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI

MAGYARORSZÁGBÓL

Át és átolvasom az ideérkező magyar lapokat. Olvasom a sorokat és a sorok között is és ha sok reményt keltő dolgot olvasok is, de nagyon sok az olyan is, amely azt mutatja, hogy otthon sem megy minden simán, ott is működnek titkos reakciós erők és- ott is nagyon sok a fél megoldás, a múlt törvényeihez való ragaszkodás. Nézzünk csak körül:

KÁROLYI MIHÁLY

Olvastuk, hogy a magyar kormány Károlyit hazahivta, olvastuk, hogy ugyanezt megtette a pártközi “Nemzeti Tanács” i^. Olvastuk hogy Budapest népe képviselővé választotta. Olvastuk végül, hogy a magyar nép május elsejére várta őt haza. A lapok írták, hogy a nagy május elsejei ünnepélyek főszereplője Károlyi Mihály lesz.

Ma már júliust írunk és Károlyi Mihály még mindig Londonban van. Mi az oka, hogy Károlyi Mihály a magyar köztársaság elnöke még mindig nem tett eleget a hazahívásnak, hogy még mindig a már több mint 25 éves száműzetésben van. Károlyi maga kétségtelen, hogy eleget tenne a meghívásnak, amint ezt ismételten le is szögezte. Bizonyos az is, hogy nem csak a magyar nép, de a kormány és a nemzeti tanács is komolyan vette a meghívást és szeretettel várja haza a sokat szenvedett harcos Károlyit. Hol az a hatalom, amely megakadályozza azt, hogy Károlyi hazatérjen? Az oroszok? Egyáltalán nem valószínű, mert ha ők nem akarnák ,akkor a meghívások el sem mentek volna. Köztudomású dolog, hogy Károlyi az elsők között volt, aki az oroszokhoz való szoros kapcsolat hive volt, az emigrációban annyira balra tolódott, hogy ma otthon a szélső baloldalon állna. Igen, itt van a kutya eltemetve. Károlyi “túl baloldali” az angol tory kormánynak, mely egyetlen hatalom aki megtudja akadályozni azt, hogy Károlyi Magyarországba utazzon, az az angol kormány. Ugyanis Károlyi Angliában van és csak úgy utazhat haza, ha erre az angol kormánytól engedélyt és alkalmat kap és a helyzet úgy néz ki, hogy az angol kormány nem ad módot arra, hogy Károlyi hazatérhessen, mert Károlyi baloldali, hive a kártérítés nélküli földosztásnak a múlt radikális összetörésének, a szomszédokkal való teljes megbékélésnek és az oroszokkal való szoros kapcsolatoknak.

Ismerve az angolok, olasz, francia, belga, görög politikáját nagyon kézenfekvő, hogy megismétli az olasz Sforza féle trükköt, de hogy Sforza elgán- csolása nem tette az olasz népet királypártivá, éppen úgy valószínű, hogy Károlyi Londonban való tartása se menti

meg a dögrovásra régen megérett magyar rendszert.

MIKOR KEZDIK?

Már úgy értem, hogy mikor kezdik meg komolyan a nagy magyar istáló komoly kitisztítását. Az itteni magyar reakció által annyira kárhoztatott és rettegett Népbiróságok nem tudnak belejönni a kerékvágásba .nagyon nehézkesen, nagyon lassan dolgoznak és amit végeznek is túl enyhén, a magyar közvélemény kezd türelmetlen lenni, nem elégíti ki az, hogy egy pár vérebet már felkötöttek, ezek csak aljas eszközei voltak a nagy bitangoknak, akiknek a névsorát ugyan már közreadták, kik közül egy csomó már magyar kézben van, de az eljárás még nem indult meg ellenük. A magyar nép, amint ezt a lapokból olvassuk, ezeknek a fő kutyáknak a Népbiróságok elé való állítását és a megérdemelt akasztását kívánja, nagyon sürgősen. Ezt olyan komolyan veszi, hogy előfeltételnek a Népbiróságok sürgős átszervezését tartja szükségesnek, megtisztítva az oda nem való elemektől. A reakció odahaza kezd szemtelenkedni, látva a gyenge kezet, egy pár főkutyának a sürgős felakasztása észretéritené őket és megerősítené a mai rendszert. Nagyon üdvös volna, ha a bolgár példát követné Magyarország, ahol nagyon alapos tisztogatást végeztek, pedig a bolgár uralkodó osztály szelíd ölebecske volt a magyar vérebekhez képest.

AZ “IGAZOLÁS”

Minden állami, megyei, községi, sőt a magánintézmények vezetőit is vizsgálat alá vették az igazoló bizottságok »amelyeknek korlátlan hatalma van, nemcsak az elbocsájtásra, de arra is, hogy a bűnösöket a Népbiróságok elé állítsa. Egyes bizottságok elég jól kezelik a seprőt, alaposan kiseprik a szemetet a magyar hivatalokból, itt jó magasra ér el a seprő, sok méltóságos és kegyelmes bitang repült ki a hivatalokból, csak az érthetetlen, hogy elég soknak a büntetése csak “kényszer nyugdíjba való küldés”. Ebből azt látjuk, hogy ennek az élősdi bandának a régi kiváltsága, hogy élete végéig nyugdijat élvez, még fen áll, sőt alaposan megszaporodik a kényszer nyugdíjba küldött állami hivatalnokok által. A rettenetes nyomorban levő magyar népnek ez az élősdi osztály a ténykedésével óriási terhet rakott a nyakába a háborús gazságokkal, nagy segítség volna, ha a régi nyugdijakat is beszüntetnék, vagy legalább is átvizsgálnák ahelyett, hogy uj élősdiek légiójával terhelnék, az amúgy is roskadozó magyar államháztartást.

ÉRDEKLŐDNEK

Nem sok jót jelent az a szives érdeklődés, amelyet egyes amerikai nagytőkés csoportok tanúsítanak Románia, Magyarország és más kelet-európai államok iránt.

Ezek a jó urak, nem az iránt érdeklődnek, hogy a sokat szenvedett magyar népnek van-e ennivalója, ruhája, nem-e kell nekik mezőgazdasági gép, felszerelés, olaj, autók, telefon, mert az International Harvester Co. a Standard Oil, a Gene-' ral Motors, a Ford és a telefon kompániákról van szó, akik aziránt érdeklődnek, hogy mi van a befektetéseikkel. Sok millió dollárt fektettek be magyarországi vállalatokba, hogy kedvezményeket kapjanak a magyar föld és nép kizsákmányo- nyolására, bőségesen megfizették a magyar urakat, akiktől függött a szabad rablás engedélyezése.

A részvényes urak most idegesek, hogy meg vannak-e a befektetések, hogy fen fog-e maradni a korlátlan profit rendszere, nem-e fogják túladóztatni a vállalataikat, stb.

Hogy a vállalataik mennyire rongálódtak meg, azt nem tudjuk, de kétségtelen, hogy a magyar kormány nem biztosíthat nekik adómentességet, sőt kénytelen lesz a legnagyobb adókat kivetni ezekre a nagy vállalatokra, hogy feltudja tartani az államháztartást és eleget tudjon tenni a Horthy banditák által felidézett háborús következményeknek, a hadikár- térités fizetésének, a lerombolt ország felépítésének, rengeteg háborús sérült és árva valamely módon való eltartásának.

Ezt csak adó utján lehet előteremteni, a kifosztott magyar nép nem adó alany, ezt csak a nagytőke, a gyárosok, bankárok tőkepénzesek fizethetik meg s ez joggal aggassza a fenti amerikai profitőröket és félő, hogy nem maradnak meg az aggódásnál, hanem vad uszításba fognak kezdeni az uj magyar rendszer ellen, mert az veszélyezteti a mindennél szen- tebb profitot.

AZ ADAKOZÓK

A jókedvű ajándékozót szereti az úristen, prédikálják a papok, hogy minél többet kiszedhessenek a híveikből. Magyar- országon most rengeteg ilyen jószivü adakozó van.

A magyar urak egy jórésze félve attól, hogy a gazságaikért felelősségre vonják, semleges országokba mentették át a hitvány bőrüket, de jó előre elküldték a saját és az összerabolt értékeiket, hogy addig is legyen mit a pezsgőbe aprítani, amig visszatérhetnek az uralmuk színhelyére, mert ők bíznak abban, hogy miként 1919- ben, úgy most is visszasegitik a hatalomra az angol-amerikai urak. Persze elfelejtik nem csak azt, hogy ma már reméljük, nem Hoover és társai intézkednek, hanem főleg azt, hogy most az oroszok szava a döntő ott keleten és az nem nagyon valószínű, hogy őkelmé- ket hazasegitse külföldről, ahol most tanyáznak a jó urak.

Törvény értelmében az ilyen hazaárulók vagyona elkobzan- dó az állam javára. Mikor a hatóságok megjelennek ilyen helyeken, kitűnik, hogy ezek az urak erre is gondoltak, mert megjelenik valamelyik lakáj és közjegyzői okirattal igazolja,

hogy a méltóságos vagy kegyelmes ur, neki ajándékozta a palotát, kastélyt berendezésével együtt. Más nyilas gazemberek, házakat, gyárat, üzletet “ajándékoztak” el úgy, hogy a kormány kénytelen volt az ösz- szes ilyen ajándékozást semmisnek jelenteni ki. Sok minden sikerült ezeknek az uraknak, de az a trükk nem vált be és a kastélyok, paloták, kéjlakok munkások és szegény proletár gyermekek üdülő házai leáznek és ezek által a bitangok által eltiport magyar népnek, szüksége is van arra, hogy a volt urai palotáiban nyerje vissza az egészségét, a munkaképességét még ha a falon lógó ősök képeinek nefn is tetszik a paraszt és munkás szag.

Az orosz ősöknek sem tetszett, pedig ott felfüggesztették az utódokat is, reméljük, hogy az elmenekült urak is felkerülnek rövidesen, ha nem is az ősök mellé a falra, de a kastély park valamelyik százados tölgyének az ágára.

OHAZAI HÍREK

Ilovszky Jánost, a Baross Szövetség élén tanúsított magatartása miatt, mint megírtuk, már letartóztatták. A vizsgálat folyamán azonban kiderült, hogy a szélső-jobboldali “honmentés” mellett nem feledkezett meg a szövetség pénztárába befolyó jövedelmek egy kis zsebrevágásáról — szükebb vezérkarával együtt tüntette el azokat a szövetség pénztárából.

A minisztertanács legutóbb hozott döntése értelmében a kultusz-kormány meghívja a , budapesti egyetemre Szent- Györgyi Albertet, Nobel-dijas tudósunkat, akinek számára külön kutatóintézetet is berendeznek.

Azok a munkások, akiknek idegen hangzású nevük van, tömegesen kérik a belügyminisztertől nevük megváltoztatásának engedélyezését. Sok elvtársunk most panasszal fordult hozzánk, hogy a belügyminiszter nem ad nekik névma- gyarositási engedélyt, mert már elmúltak ötvenévesek. Utánanéztünk ennek a hihetetlen dolognak és megállapítottuk hogy a panasz jogos. Hivatalos hirdetmény tudatja a kérvényezőkkel az illetékes ügyosztályon, hogy a névváltoztatáshoz milyen iratok szükségesek. A hirdetmény a következő szavakkal végződik: “50 éven felüliek nem kapnak névváltoztatási engedélyt, tehát ilyenek ne adjanak be kérvényt.” Ezt nem értjük. A demokrácia csak az ötvenévesekig terjed?

Most jelent meg a közellátás- ügyi miniszter rendelete egyes személyek hatósági élelmiszerjegyének megvonásáról. A rendelet szerint hatósági élelmiszerellátást nem igényelhet az a 18—60 éves munkaképes férfi és 18—40 éves korú nő, aki a társadalom szempontjából nem üz rendszeresen hasznos fogalkozást.