Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-03-31 / 1365. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. március 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W, Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ........ 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ----- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ______Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ______________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Amerika nagy szégyene (gb.) Közel három éve már, hogy az amerikai munkások béreit “befagyasztották” azon Ígéret mellett, hogy a maximális árak megszabásával elejét veszik a drágaság emelkedésének. Mint tudjuk, a drágaság emelkedését nem sikerült megakadályozni és igy azok, akiket a bérbefagyasztás alacsony kerestnél ért el, ma a szó szoros értelmében véve éhínséggel küzködnek. A Michigan államban való Albert J. Engel, republikánus képviselő most arra hívta fel a kongresszus és általában az amerikai nép figyelmét, hogy a bérbefagyasztás következtében ínség elé került embereket még az adóval is keservesen sújtják, amennyiben jövedelmi adót szednek olyanoktól is, akik nem keresnek eleget a tisztességes megélhetéshez. Ez a képviselő szégyenteljes dolognak tartja azt, hogy az évi hat vagy hétszáz dollárt kereső embertől még jövedelmi adót is követeljenek, amikor ez az összeg még a tengődésre sem elég. És a tény mégis az, hogy akinek 500 dolláron felüli évi jövedelme van, már jövedelmi adót kell fizetnie. Ezrét ez a képviselő azt javasolta, hogy az adómentességet legalább is 800 dollárra kellene felemelni. Engel képviselő szerint az ily alacsony keresetű emberek, akiket még adókért is zaklatnak, valamilyen “izmus” (szociáliz- mus, kommunizmus, fasizmus, stb.) hívei lesznek és éppen ezért állt elő a fentebb említett javaslatával. Nem hisszük, hogy az Ínséget látó egyéneknek elegendő segítséget fog nyújtani az, ha az adózást csak a 800 dolláron felüli kereset után fizetik. És mi nem rettenünk meg attól sem, hogy az Ínséges emberek valamilyen “izmus” karjaiba dobják magukat. Mindazonáltal szégyenteljes dolognak tartjuk, hogy most, az állítólagos prosperitás idején is annyira kizsákmányolhassanak embereket, hogy képtelenek megkeresni a létminimumot. Hogy milyen széleskörű ez a határtalan kizsákmányolás, azt Engel kongressman számadatokkal bizonyította. És itt éppen ezen számadatokra akarjuk felhívni olvasóink figyelmét, melyekhez még azt is hozzátehetjük, hogy ezen adatok nem radikális íorrsából erednek, hanem ez a republikánus képviselő állította össze az adóra vonatkozó jövedelmi bevallásokból. Ezen adatok szerint az Egyesült Államokban az elmúlt évben 21,600,000 egyénnek a jövedelme nem érte el az 1000 dollárt. Szinte hihetetlen, de maga a Treasury Department állítja, hogy 21 és fél millió egyén keresete meg sem közelítette a létminimumhoz szükséges összeget. És ami mér rosszabb, hogy ezek között 9,370,00 családientartó volt, vagyis több mint kilenc millió családnak ezer dolláron aluli jövedelemből kellett megélni a múlt évben. Az ezertől kétezer dollárig terjedő jövedelműek száma 24,400,00-t tett ki. Engel nem mondja meg, hogy ebben a csoportban hány családot találtak. Azonban még ennek a csoportnak a családjai is csak nagy Ínséggel élhettek. Tekintettel arra, hogy az ezer dollár jövedelmű egyéntől már 500 dollár után adót vesznek; azonkívül lefogják az aggkori és egyéb biztosítási dijakat; a megmaradt összeggel a drágaságnak legalább is 40 százalékos emelkedése következtében nem vásárolhat annyit, mint vásárolhatott 1940-ben 500 dollárért. Pedig annyiból már akkor sem lehetett megélni, különösen a családos embernek. A Bérmunkás hasábjain már számos esetben szóvátettük azt a nagymérvű igazságtalanságot, ami az ily alacsony keresetű munkásokat érte a bérek befagyasztásával. És most, midőn eiv nak a republikánus képviselőnek a számadatait látjuk, csak megismételjük, hogy Amerikának és az amerikai demokráciának a legnagyobb szégyene ennek a 20 millión felüli egyénnek ez a borzalmas kizsákmányolása. A munkához való jog (gb.) Az utóbbi időkben a munkásellenes kereskedelmi sajtóban és a hasonló rádió leadásokban sokszor halljuk említeni a “munkához való jog” kifejezést. Ezt a szólamot eredetileg a haI ladó munkásság használta és azi értették alatta, hogy minden ! munkásnak joga van a munkához, amelytől azonban a termelő- eszközök tulajdonosai megfosztják őket. A munkához való jogért folyó küzdelem tehát valójában a magántulajdon jog alapján álló termelési rendszer ellen irányult. Most azonban a National Association of Manufacturers (NAM) központi irányítása mellett azt az értelmet adják ennek a kifejezésnek, hogy a munkásokat az unionok tiltják el a munkától, mert union műhelyekben nem dolgozhatnak, ha nem csatlakoznak a szervezethez. Miután ennek a kutyaszövetségnek a kezeiben vannak úgy az újságok, mint a rádió és mindenféle más propaganda eszköz, ezen szólamnak az általuk adott uj értelmezésével kedvező hangulatot igyekszenek támasztani munkásellenes törvények hozására. A Gyárosok Országos Szövetsége a háborús viszonyokat a sok, igen gyakran véres hacok árán elért munkásjóléti törvények és intézkedések megsemmisítésére akarja felhasználni. Számos esetben irtunk már lapunkban azon kísérletekről, amiket a kutyaszövetség, vagy valamilyen alcsoportja tettek a szövetségi törvényhozó testületnél. Tekintettel azonban arra, hogy az ország népe, de maga a munkásság is, jobban figyeli a szövetségi törvényhozást, számos ilyen kísérlet dugába dőlt. Az amerikai kizsákmányolok eme csoportja azonban nem állt meg a kísérletnél, hanem ravaszul áttette működési terét Washingtonból az egyes államok fővárosaiba. Vagyis azon munkásellenes törvényjavaslatokat, amelyek nagyrésze Washingtonban az albizottságok papírkosarába került, most sikeresen fogadtatják el az egyes államok törvényhozó testületéivel. A Labor Department “Labor Standards” nevű irodájának jelentése szerint 22 államban fogadták már el, vagy pedig tárgyalnak munkásellenes törvényjavaslatokat. Az ily törvényjavaslatokat mindenütt a munkához való jog védelmének nevében teszik, mutatván, hogy valamilyen központból irányítják őket. Természetesen ezen törvények vagy javaslatok valójában sehol sem védik a munkásoknak munkához való jogait, mert egyetlen céljuk csak a munkásszervezetek szétrombolása. Szinte hihetetlen, hogy a kizsákmányolok hü szolgái milyen intézkedéseket akarnak foganatosítani a munkához való jog nevében. így például South Dakota államban MÁR ELFOGADTÁK azt a törvényt, amely TÖRVÉNYELLENESNEK JELENTI A ZÁRT MŰHELYT. Alabama és Florida államok hasonló törvényei már a Supreme Court elé fognak kerülni, amely meg fogja állapítani, hogy a szervezkedést tiltó törvények összeegyeztet- hetők-e az Egyesült Államok alkotmányával? Az ilyen munkásellenes törvényjavaslatokat oly módon állítják össze, hogy abból azt magyarázhatnak ki, amit akarnak, így például a Massachussett állam szenátusában benyújtott javaslat előírja, hogy az union, mielőtf sztrájkba menne, köteles azt bejelenteni az állami hatóságoknak, amelyik aztán kijelöli a piketvonalakat és azt is, hogy hány embernek szabad piketelni. De azonkívül ez az állami hatóság arcképpel ellátott igazolványokat adna a piketeknek, nehogy mások is elfoglalják a helyüket. Semmi kétség tehát, hogy az ilyen intézkedések a munkához való jog meghamisított jelszava alatt megfosztanák a munkásokat a szerevezkedés és a sztrájk szabadságától, tehát végeredményében megrabolnák őket teljesen a munkához való jogtól is, mert hiszen a munkaalkalmakkal teljesen a munkáltatók rendelkeznének minden korlátozás nélkül. Amerika munkásságának fokozott éberséggel kell őrködnie kivívott jogai fölött a közel jövőben. A munkáltató osztály készen áll a régi, korlátlan kizsákmányolási korszak visszaállítására. Ha nem teheti olyan erőszakkal, mint évtizedekkel előtt, akkor megkísérli ilyen ravasz jelszavakkal álcázott propagandával. Ennek ellensúlyozására nagy szükségünk van első sorban is erős, osztálytudatos munkásszervezetekre és azután bátor, harcias, nevelő munkássajtóra. ELV IN YIL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz- talynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- suntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala- melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A rpr RENDSZERREL!’ A A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor iá bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az nj társadalom szerkezetét, építjük a régi társadalom keretein belül.
