Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-03-31 / 1365. szám

1945. március 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI MÉG EGYSZER Olyan jó pesti kiszólással azt mondhatnám, hogy aki nálam- nál jobban gyűlöli a nácikat, az csal. így R.J. barátunk egy kis­sé elkésett, hogy engem tanít­son meg nácit gyűlölni. Ezen a téren vagy 20 évvel előnyben vagyok R.J.-nál, amennyiben én nem Hitlernél, nem is Mussoli­ninál, sőt még nem Horthynál kezdtem a harcot a mindent le­gázoló fasizmus ellen, hanem 1918-19-ben ott a Garam völ­gyében később a Tiszánál, ami­kor a cseh és román imperializ­mus rátámadt a magyar forra­dalomra. Bizony kedves R.J. a modern fasizmusnak akkor ve­tették az ágyát Benesék, Tusár és Flueresku elvtársakkal, akik bent voltak a cseh és román kormányokban, amelyek hadat- üzentek a magyar forradalom­nak. A francia és angol reakció segítette uralomra Horthyt, amely a kezdete volt mindan­nak a rothadásnak, amit ma fasizmusnak, nácizmusnak ne­vezünk. Ha akkor nem buktat­ják el a magyar forradalmat, valószínű, hogy Hitler a mün­cheni sörcsarnokban rothadt volna el. Akkor én is odaálltam a diví­zióm élére és a betolakodott cseh légionistára halált köve­teltem, mint most Ehrenburg, mert fel kellett a gyülöleletet kelteni a támadó cseh és ro­mán hordák ellen. Amit ma Ehrenburg az égő német váro­sok gyönyörűségéről ir a Prav­dába, vagy a Vörös Csillagba, az valószínű szükséges ahoz, hogy az orosz munkás termelő, a vörös katona harci készségét emelje. De meg vagyok győ­ződve arról, hogy ez az újságí­rók között a legkiválóbb, legér­tékesebb ember, a legnagyobb megnyugvással venné tudomá­sul, ha a nácizmus leverésével kevesebb németet kellene meg­ölni és kevesebb várost felgyúj­tani. Mi nem hiszünk a rombolás­ba, mi minden értéket úgy te­kintünk, mint az összesség tu­lajdonát, amelyet a tömegek tudatlansága miatt egyesek bir­tokolnak, mi nem akarjuk azt szétrombolni, csak köztulajdon­ba venni. Hogy ezeket az égő német városokat R.J. úgy élve­zi, mintha hájjal kenegetnék (engem még soha se keneget- tek meg hájjal, de nem hiszem, hogy az különösen jó legyen) én meg elborzadással figyelem azokat dacára, hogy mindket­ten halálosan gyűlöljük a náci­kat, ez onnan van, hogy "R.J. a polgári, én meg az Ipari De­mokrácia szemüvegén nézem a dolgokat, ő csak a nyugalmas életének elvesztését látja, én azt már 25 éve elvesztettem, már el is felejtettem, de a jö­vőbe nézek és hiszek abban, hogy a világ munkásságát kö­zös nevezőre lehet hozni, bele­értve a német munkást is. Az­ért ellenzem azt, hogy a né­met nemzet ellen hirdessenek olthatatlan gyűlöletet. De jóleső érzéssel állapítom meg azt, hogy a felszólalásom hatással volt R.J.-re, mert mig az általam kifogásolt cikkben igy irt: “Egy bizonyos, hogy a fel­szabadult középerópai államok­ban #élő-németek, mind el lesz­nek *távolitva. Hová? Közmun­kára, feleségeikkel, gyermeke­ikkel együtt . . . Követ törni, utakat építeni és elpusztulni az utakon.” De amikor nekem válaszol, már nem beszél min­den németről feleségestől, gye­rekestől, hanem most már ná­cikról van szó. Megírja azt is, aki az utolsó 15 évben tagja volt valamilyen munkásszerve­zetnek, az mentes minden ül­dözés alól. Kedves R.J. hát ez a lényeg, gyűlölni, büntetni, minden nácit — és amit elfe­lejtett, minden Junkert, min­den katonatisztet, akár tagja volt a náciknak, akár nem, eze­ket kell közmunkára vinni, ha esetleg nem futná ki a szüksé­ges- számot, úgy lehet és kell találni kiegészítést a közép, sőt a nyugat európai nácik és Hit­ler támogatói és szolgái közül. Azt hiszem, hogy itt sem kel­lene nagyon megerőltetni ma­gunkat, hogy egy-két hajórako­mány nácit és szimpatájzert összeszedjünk. A nácizmus nem faji jelleg. Ha kiirtják német földön, de meghagyják, sőt támogatják más országokban, mint azt te­szik Churchillék, akkor holnap újra kezdhetjük a harcot. A nácizmus feltámadása ellen az egyetlen biztosíték, ha vele együtt elpusztul a szülőanyja a tőkés termelési rendszer is. Nagyon szomorúnak tartom, hogy a német munkásosztály a háború kitörése, vagy még in­kább München óta, nem halla­tott magáról Ennek van ma­gyarázata, ha az nem is ment­ség, de ez kívül esik a cikk ke­retén. Viszont ez áll a magyar népre, a románra, bolgárra, sőt Lidice óta a csehekre is, de amig a németeknek volt egy Thomas Mann-juk, akit ismert az egész világ ,aki kiállt a náci bitangság ellen, addig a mi vi­lágmárkánk Molnár Ferenc, le nem irt, el nem mondott egy szót sem a magyar bitang ura­lom ellen. Közvetlen munkástársa i m között is vannak számosak, akik R.J. felfogását vallják. Kétségtelen, hogy nagyon egy­szerű megoldás volna minden németet kiirtani, de 80-90 mil­lió embert kiirtani nem csak erkölcsi, de fizikai lehetetlen­ség is. Ezért kell találni más és emberibb megoldást. Még Ehrenburg is azt Írja “Mi nem fogjuk a gyerekeket bántani, de jaj a tanítóknak.” Ez az ké­rem, a tanítóknak, a vezérek­nek, a parancsnokoknak jaj lesz, én rábízom ezt az oroszok­ra, mert tudom, hogy ők vi­szonzásul, nem dugják orosz bordélyházakba a német leány­zókat, nem erőszakolják meg a német asszonyokat, nem ölik halomra a német gyerekeket, még a német halálgyárakat se tarják üzemben, mert a győze­lem után a német nép megmen­tése, az emberi közösségbe va­ló visszavezetése lesz a cél. Igaz, hogy én előbb hagytam el a szülőföldemet vagy 20 év­vel mint R.J. Igaz, hogy nem egészen önkéntesen, Horthy bí­rái és ügyészei, no meg Héjjas Iván sokáig számot tartottak rám. Nekem is volt felépített emberi életem, amelyet el kel­lett hagynom. A feleségem, le­ányom itt vannak, de, a csodá­val határosnak találnám azt, ha az apám, testvéreim, átélték volna a magyar borzalmakat, a nagy ember irtást. De ettől el­tekintve, én nem faji, vallási, vagy családi alapon gyűlölöm a nácizmust, hanem elvi ala­pon, mint a munkásosztály leg­kíméletlenebb ellenségét, ezért van az, hogy a közös ellenség, közös küzdelem dacára is el­lentét van köztem és R. J. kö­zött. Együtt harcolunk a náciz­mus katonai leveréséig, amikor R. J. megpróbálja folytatni az életét ott ,ahol 1938-39-ben ab­ba hagyta, mi meg folytassuk a magunk harcát a nácizmus nemzetközi megnyilvánulása el­len és egy olyan társadalmi rendszerért, amely eleve kizár­ja azt, hogy a nácizmus még egyszer rászabaduljon az em­beriségre. Ezt a biztosítékot nem a németek kiirtása, hanem a szocialista társadalmi rend­szer adja meg. VÉRES KARD Ősi szokás szerint, nagy huj- huj sikoltozással hordozzák kö­rül a véres kardot az amerikai magyarság között. Újra harcra szóllitanak bennünket, hogy nosza fogjunk hozzá, szerezzük vissza Nagy Magyarországot. Némelyik kardhordozó Nagy Lajos király birodalmáért hir­det harcot. Már úgy képletesen, de annál nagyobb lármát csap­nak a papi újságok, most, ami­kor Stalin megengedte az uj román kormánynak, hogy átve­gye a közigazgatást azon a ré­szén Erdélynek, amelyet Hitler visszaadott Magyarországnak, mig a szövetségesek, amelyek előre érvénytelennek jelentet­tek ki minden olyan határvál­tozást, amelyet Hitler idézett elő, ezt a területet visszacsatol­ták a románokkal kötött fegy­verszüneti szerződés értelmé­ben Romániához. Nem akarok most azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mi volt az oka, hogy a Szovjet el­buktatta a Radescu kormányt és helyére “oda javasolta” Gra- za kormányát, de a román fegy­verszünet óta tudtuk azt, hogy Erdély legalább is a békeköté­sig ismét Romániához fog tar­tozni, de tudtuk a magyar fegy­verszüneti szerződésből is, hogy Magyarországnak vissza kell vonulnia az 1938-as, az úgyne­vezett trianoni határokra. így nagyon erőszakoltnak látszik Kukla Tarzicius (engedelmet, de nekem ez a Tarzicius név túl hosszú, most háború van és anyaghiány, miután a hecc­káplánokkal és az őket kiszol­gáló hep-hep hazafiakkal ugy- látszik nagyon gyakran kell foglalkoznom. Nevezzük el egy­szerűen Tarzánnak, a vadon hőséről, aki mindent s minden­kit legyőz. Ilyen (száj) hősök, ezek a Kuklák és Oszákrok és éppen olyan nevetségesek is.) Tehát a Tarzánnak késői tüz- okádása, mikor nagyon jól tud­ják, hogy ennek a handa-ban- dázásnak jó időre befellegzett. Bármilyen aljas és igazságta­lan volt is a trianoni békepa­rancs, amelyet nem Károlyi, de Horthy irt alá, tarzáni butaság kell ahoz, hogy azt követeljék, hogy a szövetségesektől vegyék el és az ellenséges Magyaror- országnak adják vissza a Tria­nonnal elvett területeket. Most akarják szédíteni a híveiket, hogy a román megoldást a Szovjet egyedül intézte és az angol és amerikai külügyi hi­vatalok ilyen nyilatkozatát úgy állítják be, mintha Anglia és Amerika fegyverrel is vissza­helyezné Radescu kormányát. Csak azt felejtik el, hogy an­nak idején Anglia sem kérte ki a Szovjet és Amerika tanácsát és beleegyezését a görögök le­bombázásához, de akié az erő, azé a hatalom és ott Anglia tankjai és repülőgépei jelentet­ték az erőt. És kétségtelen az is, hogy akár tetszik Tarzánék- nak akár nem, Román, Bolgár és Magyarországon orosz tan­kok és repülőgépek vannak fö­lényben és igy Radescunak és a Tarzánék revíziójának jó idő­re befellegzett. De akármilyen zavartfejü is egy ilyen pap és a cselédjei, mégis jól tudják azt, hogy ezt az aljas uszítást a Szovjet el­len sokáig folytatni nem lehet, de ők nem is akarják, csak ad­dig, amig Róma érdeke azt igy kívánja. Legérdekesebb az, hogy Sta- linon kívül a legnagyobb bűnös az uj Trianonért a “Szabad­ság” ,amelyet irgalmatlanul pü- fölnek és követelik tőle, hogy csatlakozzon hozzájuk a revízi­óért való harcban. Három egy­mást követő nagy cikk vágja irgalmatlanul a Szabadságékat, akik a régi Cherna féle takti­kát veszik elő, nem vesznek tu­domást a támadásokról. Na­gyon kétséges, hogy ez a takti­ka most beválik-e, hogy a két lap közös olvasói nem-e a Tar­zánék mellé állnak. Az emberek nem keresztényi türelemnek IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom