Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-03-10 / 1362. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Olyo under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1945 MARCH 10

NUMBER 1362 SZÁM

A yaltai tervezet és az igazi viiágbéke

(f.) Kétségtelenül, a múlt hét legnagyobb eseménye Roosevelt elnök beszéde volt, amit a yaltai konferenciáról való hazaérkezése alkalmából tartott. Ezt a beszédet a világ minden nagyobb nemzet nyelvére lefordítva rádión közvetítették a föld minden sarkára. Nem kis dolog és nem is lehet csak úgy egy kis cikk keretében erről a hatalmas diplomáciai alkotásról véleményt mondani. Nem köny- nyü dolog és nem is lehet azoknak akik hisznek abban, hogy a kapitalista társadalom keretén belül véglegesen meglehet oldani a gazdasági ellentéteket. Mi nem ezek közé tartozunk igy bármilyen precizen felépített tervezetre is csak azt mondjuk, ezt nem lehet uram! És miért nem, hát csak azért, mert kétszer kettő az négy és nem öt.

Mint tudjuk a yaltai konferencián három nagyhatalmi tényező vett részt, Anglia, Amerika és a Szovjet Unió. Még a konferencia folyamatban volt és már is megkezdődött a zúgolódás amiért Franciaországot kizárták onnét. A jövő békéjére már ez az egy kis jelenség nagy rést fog vágni. A három nagyhatalmi tényezők hatalmi erejüknél fogva közös megegyezés alapján intéznek mindent, amihez majd később a többi nemzetek is hozzászólhatnak. Az ilyen hozzászólási alkalomról mindjárt a yaltai nagyhatalmak gondoskodtak és április 25-re San Franciscoba rendelték a szövetséges nemzetek képviselőit.

Roosevelt elnök beszédében kihangsúlyozta, hogy ezután a háború után olyan tartós békére fognak egyesülni a világ nemzetei, mely biztosítani fogja, hogy még az unokáink unokái is békében fognak élni a földön. Ehhez hasonló kijelentést mi hallottunk Wilson elnöktől is az első világháború után, de 20 évvel később újra megindult a vérengzés. Lehet azonban, hogy most tanultak a múltból és a 20 évi időtartamot a nagy előkészület kapcsán jóval megtudják hosszabbítani. Az is lehet, hogy azon időre a világ népeinek megjön az esze és nem lehet lesz őket, sem a nácizmusba sem pedig háborúba sodorni.

Ha azonban most a háború tartama alatt, megkérdeznénk sokezer lengyel nép véleményét, már is hajlandó volna fegyvert fogni a lengyel határok miatt,

, dacára annak, hogy Roosevelt elnök beszédében kihangsúlyozta, hogy a lengyel-orosz kérdés a körülmények arányában a legigazságosabb elintézésb e n részesült a yaltai konferencián, így tehát érthető a yaltai nagyhatalmak terve, mellyel legalább 50 esztendőre fegyveres hatalommal számítják a békét biztosítani. És itt valahogy nem stimmel a yaltai terv, mert a fegyveres béke az ellentétek melegágya.

Hogy aztán az ellentétek elintézésére meg lesz a nemzetközi bizottság szintén a yaltai tervezet alapján, hát ennek a működését majd látni fogjuk és remélhetőleg nem lesz a halva született Nemzetek Ligájának a képmása. Még sok minden-másról tett jelentést beszédében Roosevelt elnök, amiből arra lehet következtetni, hogy ők komolyan hiszik, hogy a jövő világ békéjét megalapozni fogják. Ez elég szép elgondolás és ha csak ideiglenesen is sikerrel jár ,akkor is elismerésre méltó. De hol van az elismerés azok részére, akik nemcsak ideiglenesen, hanem állandósítani akarják a világ békéjét.

Ezek azok a munkásemberek, akik elsősorban a kapitalista termelési rendszert akarják megszüntetni, mely előidézője a fasizmusnak és háborúknak. Akik nem az országhatárok mérete szerint akarják a világ nemzeteit egyesíteni, hanem az országhatárok figyelembe vétele nélkül a népmilliókat a gazdasági érdeküknél fogva a világbékét biztositó ipari szervezetekbe egyesítik. Amidőn a világ ipari termelése a termelők javát fogja szolgálni és nem egy kiváltságos osztályét, a világbéke biztosítva lesz. Addig azonban az olyan terveket, mint amit Yaltában készítettek elő, bármilyen horderejű jelentőséggel bir ma. és bármilyen jó szándék is vezérli azok előkészítőit, az igazi világbéke szempontjából csak álmodozásnak lehet tekinteni.

DE GAULLE TERVEI

(a.l.) Remélhetőleg az olvasók tudják, hogy Charles De Gaulle az ideiglenes francia kormány feje, aki március 2-án tartott beszédében körvonalazta azokat a terveit, amely szerint kívánja Franciaország gazdasági berendezkedését irányítani. Első sorban kiemelte azt, hogy Franciaország összes fő iparait kormány kezelésbe akarja venni. Ezek a főbb iparok a közlekedési eszközök, a villany, gáz, olaj termelése és az összes bányák, telefon, táviró és rádió.

Remélhetőleg ezen tervei nem nagy örömet okoznak elsősorban a frania kapitalisták körében, de az egészen bizonyos, hogy a világ össze kapitalistái elfanyarodott arccal fogadják a tervezetet. Különösen azok, akiknek befektetései vannak a fent nevezett iparvállalatoknál.

Tovább menve De Gaulle még azt is tervezetbe vette, hogy az összes többi iparvállalatok csak kormány ellenőrzés alatt folytathatják az üzemeiket. Talán De Gaullenak tervei túl korán jöttek, mert a fenti kijelentéseik után egész bizonyos, hogy sem amerikai, sem más országok kapitalistái kölcsönére egész biztosan nem számíthat. Nem tévedtem akkor, amikor már megírtam néhányszor jó előre, hogy a magánkapitalizmust az államkapitalizmus fogja követni.

De Gaulle egyenes, szókimondó és nem próbál az ellenségeivel alkuba bocsátkozni. Amikor 1944 augusztus 25-én bevonult Parisba, egy bizottság jelent meg előtte, amely bizottság azt az ajánlatot terjesztette eléje, hogy jó volna neki, ha Marshal Henri Petain híveivel kiegyezne, mert másképpen Franciaország polgárháborúnak néz elébe. De Gaulle ajtót mutatott a bizottságnak és tudjuk, hogy a francia kormány nem igen bánik nagyon keztyüs kézzel a fasiztákkal.

Lázadási sztrájkok

A legsikeresebb sakkhuzás, amit Roosevelt csinált az volt, hogy Vanderberget, a republikánus párt nagyszájú, de reakciós vezérét nevezte ki a San Franciscoi, nemzetközi nagy konferenciára, mint egyik de- legtáust .Ha Vanderberg jobban tudja, akkor csinálja meg a világbékét.

(Vi.) A detroiti nagy lapok “Head Line”-ok sorozatában hirdetik ezen nem engedélyezett sztrájkokat. Mint mindég most is igyekeznek minden felelőséget a munkásokra hárítani és elhallgatják az igazságot. Ezen lázadások nem csak a kompániák ellen, akik tucatszámra “fire”-ozzák el a ste- wardokat és shop bizottság tagjait ,hanem az union tisztI viselőség ellen is, akik semmi körülmények között sem akarnak sztrájkot. A társulatokat felbiztatják, hogy most van az alkalom kipucolni a gyárakat az aktív unionistáktól, igy ha nem is megsemmisíteni, de nagyon legyengíteni az uniont minden üzemben. Ezen lázadások folynak a tehetetlen War Labor Board ellen is, melyet csak a munkások bolondi- tására tartanak meg.

A múlt héten a Dodge telepen az igazgatóság elküldött 8 munkást, mert nem bírták kitermelni az igazgatóság által követelt 224 darabot egy-egy ember után. Kezdetben csak 126 darabot termeltek, ezt fokozatosan felemelték 154 darabra, de még ez sem volt elegendő és hónapokon keresztül követelte az igazgatóság, hogy a 224 darabot adják ki, amire a munkások képtelenek voltak.

A szerződés szerint ilyen esetben a központi tisztviselőség bevonásával kellett volna megállapítani, hogy lehetséges-e ez a követelés, vagy nem, de erre a gyárigazgatóság nem volt hajlandó, hanem minden teketória nélkül elcsapta ezeket a munkásokat, amire több ezer munkás, akik ismerték ezt az ügyet, már régebben, sztrájkra mentek.

Ez mint futótűz terjedt, más telepekre is, ha nem is a munkások mentek ki, akkor a gyárosok küldték őket haza, azon ürügy alatt, hogy nincs valami, amit más gyártól vártak.

A Briggsnél is felujult a harc, nem hogy visszavette volna a gyár azokat, akiket előbb lefizettek, hanem még más ste- wardokat és shop bizottsági tagokat fizettek le. így a Mack Ave.-i telepről vagy háromezer ötszáz munkás haza ment. Ezt más telepekről is követték, de legtöbbeket az igazgatóság küldött haza .szintén azon ürügy alatt, hogy nem lehet nekik dolgozni, mert más telepekről nem kapnak anyagot. De az igazi ok az, amit már a múltkor megírtunk, hogy nagyon előre vannak minden nagy üzemben és ezt nem akarják beismerni. Vagy nem akarnak nagymérvű lefizetéseket, most amikor a prostituált sajtóban 1 e g h angosabban ordítják a

*