Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-17 / 1359. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. február 17. tő — itteni vezértollnokává avatott. Ha ezen a bandán végigtekintek, gyakran gondolom: nem is élnek, csak álmomban látom őket, valami rossz vidéki színpad utolsó felvonását képzelvén magam elé. Ott áll a gonosz szolgabiró, hegyeseket köpve maga elé és viaszkozott bajszát rángatva, mert tudja, baj van; Festetich Sándor gróf, aki zselléreiből futball-csapatot szervezett szerelmi célokra és most várja az ítéletet; a hát* térben a kis Jud Süss, ki mert zsebe tele van pénzzel, azt hiszi, baja nem lehet, mert pecu- nia Horthii non ölet mint Pán Simon Fényes memoárjából, ki borospalackot tart egyik kézé* ben, a másikban kártyát és bízik benne, hogy az ördög meghatódik történetein, R.Z. hajdani barátom nagyapja, ki nem szerette az izzadt lovat és ezért szürkéit mindig lelőtte, ha barátnőjéhez kocsizott Egerbe és nem pénzen kártyázott, hanem abban, hogy a vesztest néhány percre, mig elkékül, felakasszák az előszoba fogasra, mert a pénz már nem érdekelte, ellentétben Jud Süssél, kit különben mindig megvetett. Az asztal alatt is ül valaki, aki román származása ellenére nagy magyar volt és már annyira berúgott, hogy csak ezt ordítja “Hazaárulók”, mig oldalt két gróf párbajozik, nem tudva eldönteni, hogy lépjen be elsőnek a sülyesztőbe. Mert most a sülyesztő jön: csak egy pillanat, és az egész cirkusz egy és mindenkorra eltűnik. > Talán már megnyomták a sülyesztő gombját, de ha nem, a magyarság élő lelkiismereteként fogunk erre untalanul figyelmeztetni. Oroszország, átjőve a Kárpátokon, úgy könyököl le a magyar Alföldre, mint a versben Szilágyi Erzsébet cselédjei a tornác könyöklőjén. Talán ők sem tűrik meg ezt és nem kell figyelmeztetni őket, mert felesleges; de talán böl- csebb, ha mint Milton verse, mi magyarok mondjuk meg egymásnak : nem győztünk még. Közöttünk az ellen mely százados béklyót készít a szellem szabadságnak. ‘Most segéld beverni e zsarnokbérenc farkascsorda száját, amely hasában hordja Bibliáját! (Harc) Mint utolsó mentséget, Rich pennsylvaniai képviselő azt ajánlja, hogy az elnök és a külügyi hivatal, valamint a képvi- selőház mindkét része jöjjön össze és imádkozzanak az istenhez útmutatásért. Annyira el vannak veszve a világ külügyi politikai vadonjában, hogy csak az isten mentheti meg őket. A hét legjobb vicce: Hitler azt mondta, hogy csak a nácik védelmezik a nyugati civilizációt. Azon sírnak az amerikai urak, hogy Stalinnak nagyon sok “ász”-a van azon “póker game”-ben, melyet mostan ját-» szanak, valahol a fekete tenger napsütéses partján. Akik sohasem tanulnak (a.l.) Az a közmondás, hogy “az ember a saját kárán tanul”, sohasem alkalmazható a politikában hívőkre. Első sorban igen téves felfogás az, hogy a politika irányítja az emberi társadalmat. A gazdasági rendszer az, amely szerkezetének megfelelőleg irányítja politikáját. Vagyis magában a mindennapi életben is úgy van, hogy az embereknek minden gondolatát és cselekedetét a gazdasági körülményei szabják meg. Én magam részéről nem is képzelem el másképpen mint, hogy a politikusok nem mások, mint a társadalom élősdijei. Ennek a feltevésemnek bizonyítására hozom fel azokat, akik ugyan gazdaságilag a nincstelenek osztályához tartoznak, de politikai állások révén próbálnak megélhetéshez jutni, mindent elkövetnek, hogy ezen céljukat elérjék. Minden politika az Ígéreteken és megalkuvásokon alapszik. Talán sokan, akik tényleg őszintén gondolják, hogy a politikai pártok hasznára vannak a munkás- osztálynak, célkitűzésének elérésére. Ezek nem szívesen veszik ha mi például megírjuk, hogy a politika megalkuváson és kizárólag ígéreteken alapszik. Vegyük például a magyar amerikai társadalmi életet, akkor nagyon tiszta képet láthatunk a megalkuvás terén. Nem akarok történelmet Írni, de azok, akik háromnégy évtized óta éber figyelői voltunk ez esetben a magyar eseményeknek, tudjuk, hogy mikor Gárdos Mariskát kihozatták a magyar nyelvű szocialisták Amerikába, hogy megteremtsék a szocialista napilapot “Az Előrét” és mikor Gárdos Mariskát South Bend, Ind. a rendőrség a gyűlés kezdetén letartóztatta később kitudódott, a magyar templomok vezetői jártak közbe, hogy elnémítsák a szocialista tanítást! Ebben az időben Eördögh Elemér volt a So. Bend-i plébános, erre még nagyon sok ottani munkás emlékszik. Ugyan ezzel az Eördöghel léptek egységre az úgynevezett kommunista vezérek, köztük a fő mogul Dr. Gyetvai Nagy János. Ez csak egy eset a sok közül. Természetesen igen jó politikai fogás,' hogy az Eördögh-gel is meg kell alkudni, ha eredményt akarnak elérni. Éhez hasonló megalkuvások a politikai pártok mindennapi eseményeihez tartoznak. A politikai pártokban hívőkre van szükség éppen úgy, mint a vallási felekezeteknél. A vezetők bármilyen megalkuvásánál a hívőknek helyeslőleg kell bólintgatni, minden ellenvetés nélkül. Ha azután magának a munkásmozgalmaknak az élére, vagy irányítására ilyen fajta elemek kerülnek, maga a munkásmozgalom is a mindennapi megalkuvások színhelye lesz. Nem akarok senkit bántalmazni csak a való tényeket hozom fel, amelyből, ha nem is minden munkás, de legalább azok, akik még gondolkozni tudnak, levonhatják maguknak a tanulságot. Mindenki által tudott dolog, hogy a drágaság napról-napra emelkedik. Hiába mondják azt, hogy a kormány árszabályokat állított fel. Ezek az árszabályok csak annyira lesznek megtartva, amennyire a profitrendszer megkívánja. Ennek ellenében a munkások béreit befagyasztották. Most azután a munkásszervezetek már két év óta azon vannak, hogy a munkások bérei az adott viszonyokhoz mérten 17 centel óránként emelkedjenek. A múlt választások alkalmával a két balkezesek által vezetett munkás- mozgalmak úgy a CIO mint az AFL, olyan jelölteknek az érdekében agitáltak, akik 100 százalékosan megígérték, hogy a munkásoknak ezen követelése azonnal teljesítve legyen, ahogy az uj kongresszus összeül. Nagy volt az öröm a választások lezajlása után! De a képviselő urak mire Washingtonba értek el felejtették, hogy mit is ígértek a munkásoknak. Azután a szervezetek, hogy felelevenítsék a honatyák emlékezetét, több millió aláírást gyűjtöttek össze, amit aztán elküldték a honatyáknak Washingtonba. Igen ám, de szénhiány esetén a papír is jó fűtőanyag, ebből lehet következtetni, hogy megint nem történt intézkedés a 17 centes bérjavitás megvalósítása. Természetesen a szervezeti vezetőség nem nyugodott bele csak úgy egyszerűen a dologba. Minden kerületből küldötteket választottak, hogy kopogtassanak Washingtonban kihallgatás végett. De mivel a szenátus is, meg a kongresszus is a Dies Committee további megtartásával, meg Wallace ügyével volt elfoglalva, igy a munkás küldöttek csak annyi eredményt értek el, hogy a washingtoni újságok hozták a fényképüket az első oldalon. Most azután, hogy egészen kudarcot ne valljanak, hát az itteni helybeli városatyák gyűlésére ment el a szervezeti bizottság, őket kérték, hogy hassanak oda, ha más eredménye nem is lesz, de ismerjék el, hogy a munkásoknak követelése jogos. Ilyen cselekedetekre csak azok kaphatók, akik vakon hisznek abban, hogy a munkásoknak a kapitalista osztályképviselőktől kell kikönyörögni bér javítást. Nem tudom, hogy annak a 12 millió szervezett munkásnak, miért van szüksége a fenti megalázkodásra. Mert hiszen egészen valószínű, hogy nem a politikusok a kizsákmányoló munkáltatók ők nem is adhatnak bér javítást. Meg ami a fő, a munkások azért szervezkednek gazdaságilag, hogy saját gazdasági helyzetükre orvoslást biztosítsanak. De ugylátszik minden hiába, a munkásosztály még a saját kárán sem tanulta meg, hogy nem a politikai Ígéretek, hanem a megszervezett munkástömegek közvetlen cselekvése hozhatja csak meg a kívánt eredményt. Ez az Industrial Workers of the World tanítása. Megkezdődött a harc (Folytatás a 2-ik oldalról) sa” miatt, akiket Hitler s banditái “belekényszeritettek” a világháborúba. Lefogadom azt, hogy nem sokára megalakul a “Bündel for Germany” c. jótékony organizáció a fosztogató és gyilkos németek megtámo- gatására. Itt is csak az az egyetlen reménységünk, hogy a< hazatérd fiuk a pofájára fognak mászni mindazoknak, akik a győzelem gyümölcseit hamis humanitárius jelszavak szavalatával fogják próbálni kitépni azok kezéből, akik eben a háborúban a legtöbbet szenvedtek. A magyar amerikai fronton is nagy a változás. Nem hittem szemeimnek, amikor a Verho- vayak Lapja részletesen állást foglalt a moszkvai magyar-* szovjet megállapodás mellett és elismerte, hogy a “kanibál” vörösök, nagyon is humánus feltételeket szabtak a magyar nácik után jövő magyar kormánynak. A cikk logikus és úgy néz ki, hogy a magyar reakció elemei, a népbutitó papok, egyesületek és a sajtó, kiakarja venni a “falatot” azoknak a szájából, akik eddig minden erejükkel harcoltak a nácik ellen, első sorban itt, ahol éppen a liberálisabb protestáns papok között alig volt olyan, aki nem lett volna antiszemita, irredenta, munkás és kommunista faló. A katholikus papság még ennél is rosszabb volt, most egyesült erővel átnyergelnek. Ha ugyan lesz olyan bolond, aki hisz nekik. Kutyából nem lesz szalonna és reakciós papból még sohasem lett népbarát demokrata. R. J. LESZ-E UJ SZAKSZERVEZETI INTERN ACIONALE? LONDON — Nagymérvű előkészületeket tesznek a február hatodikén megnyíló szak- szervezeti kongresszusra, mely 42 államból 250 delegátust vár. A delegátusok legnagyobb csoportját az angol és az orosz szakszervezetek küldték. Amerikából a CIO képviselteti magát. Az AFL nem küldött delegátusokat, mert nem hajlandó együttműködni az orosz munkások küldötteivel. Az eddigi hírek szerint az orosz delegátusok és az amerikai CIO küldöttei uj nemzetközi szakszervezeti egyesület alakításának elgondolásával foglalkoznak. Az angolok és más, kisebb országok küldöttei azonban szeretnék feleleveniteni a régi Nemzetközi Szakszervezeti Szövetséget, amelyet azonban az oroszok nagyon elleneznek, mert a régi, “sárgának” bélyegzett szakszervezeti szövetség legfontosabb működése az orosz munkásság elleni rágalom hadjárat volt. Hitler most már szemlélhető példát mutathat be a vörös veszedelemről. De hozzá teheti, hogy ő nem úgy gondolta ahogyan történik.
