Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-17 / 1359. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. február 17. tő — itteni vezértollnokává avatott. Ha ezen a bandán végigte­kintek, gyakran gondolom: nem is élnek, csak álmomban látom őket, valami rossz vidéki szín­pad utolsó felvonását képzelvén magam elé. Ott áll a gonosz szolgabiró, hegyeseket köpve maga elé és viaszkozott baj­szát rángatva, mert tudja, baj van; Festetich Sándor gróf, aki zselléreiből futball-csapatot szervezett szerelmi célokra és most várja az ítéletet; a hát* térben a kis Jud Süss, ki mert zsebe tele van pénzzel, azt hi­szi, baja nem lehet, mert pecu- nia Horthii non ölet mint Pán Simon Fényes memoárjából, ki borospalackot tart egyik kézé* ben, a másikban kártyát és bí­zik benne, hogy az ördög meg­hatódik történetein, R.Z. haj­dani barátom nagyapja, ki nem szerette az izzadt lovat és ez­ért szürkéit mindig lelőtte, ha barátnőjéhez kocsizott Egerbe és nem pénzen kártyázott, ha­nem abban, hogy a vesztest né­hány percre, mig elkékül, fel­akasszák az előszoba fogasra, mert a pénz már nem érdekel­te, ellentétben Jud Süssél, kit különben mindig megvetett. Az asztal alatt is ül valaki, aki ro­mán származása ellenére nagy magyar volt és már annyira be­rúgott, hogy csak ezt ordítja “Hazaárulók”, mig oldalt két gróf párbajozik, nem tudva el­dönteni, hogy lépjen be elsőnek a sülyesztőbe. Mert most a sülyesztő jön: csak egy pilla­nat, és az egész cirkusz egy és mindenkorra eltűnik. > Talán már megnyomták a sülyesztő gombját, de ha nem, a magyarság élő lelkiismerete­ként fogunk erre untalanul fi­gyelmeztetni. Oroszország, át­jőve a Kárpátokon, úgy könyö­köl le a magyar Alföldre, mint a versben Szilágyi Erzsébet cse­lédjei a tornác könyöklőjén. Ta­lán ők sem tűrik meg ezt és nem kell figyelmeztetni őket, mert felesleges; de talán böl- csebb, ha mint Milton verse, mi magyarok mondjuk meg egy­másnak : nem győztünk még. Közöt­tünk az ellen mely százados béklyót készít a szellem szabadságnak. ‘Most segéld beverni e zsarnokbérenc farkascsor­da száját, amely hasában hordja Bibliáját! (Harc) Mint utolsó mentséget, Rich pennsylvaniai képviselő azt ajánlja, hogy az elnök és a kül­ügyi hivatal, valamint a képvi- selőház mindkét része jöjjön össze és imádkozzanak az is­tenhez útmutatásért. Annyira el vannak veszve a világ külü­gyi politikai vadonjában, hogy csak az isten mentheti meg őket. A hét legjobb vicce: Hitler azt mondta, hogy csak a nácik védelmezik a nyugati civilizáci­ót. Azon sírnak az amerikai urak, hogy Stalinnak nagyon sok “ász”-a van azon “póker game”-ben, melyet mostan ját-» szanak, valahol a fekete tenger napsütéses partján. Akik sohasem tanulnak (a.l.) Az a közmondás, hogy “az ember a saját kárán tanul”, sohasem alkalmazható a politikában hívőkre. Első sorban igen téves felfogás az, hogy a politika irányítja az emberi társadal­mat. A gazdasági rendszer az, amely szerkezetének megfelelőleg irányítja politikáját. Vagyis magában a mindennapi életben is úgy van, hogy az embereknek minden gondolatát és cselekedetét a gazdasági körülményei szabják meg. Én magam részéről nem is képzelem el másképpen mint, hogy a politikusok nem mások, mint a társadalom élősdijei. En­nek a feltevésemnek bizonyítására hozom fel azokat, akik ugyan gazdaságilag a nincstelenek osztályához tartoznak, de politikai állások révén próbálnak megélhetéshez jutni, mindent elkövet­nek, hogy ezen céljukat elérjék. Minden politika az Ígéreteken és megalkuvásokon alapszik. Talán sokan, akik tényleg őszintén gondolják, hogy a politikai pártok hasznára vannak a munkás- osztálynak, célkitűzésének elérésére. Ezek nem szívesen veszik ha mi például megírjuk, hogy a politika megalkuváson és kizá­rólag ígéreteken alapszik. Vegyük például a magyar amerikai társadalmi életet, akkor nagyon tiszta képet láthatunk a megal­kuvás terén. Nem akarok történelmet Írni, de azok, akik három­négy évtized óta éber figyelői voltunk ez esetben a magyar ese­ményeknek, tudjuk, hogy mikor Gárdos Mariskát kihozatták a magyar nyelvű szocialisták Amerikába, hogy megteremtsék a szocialista napilapot “Az Előrét” és mikor Gárdos Mariskát South Bend, Ind. a rendőrség a gyűlés kezdetén letartóztatta ké­sőbb kitudódott, a magyar templomok vezetői jártak közbe, hogy elnémítsák a szocialista tanítást! Ebben az időben Eördögh Ele­mér volt a So. Bend-i plébános, erre még nagyon sok ottani mun­kás emlékszik. Ugyan ezzel az Eördöghel léptek egységre az úgy­nevezett kommunista vezérek, köztük a fő mogul Dr. Gyetvai Nagy János. Ez csak egy eset a sok közül. Természetesen igen jó politikai fogás,' hogy az Eördögh-gel is meg kell alkudni, ha eredményt akarnak elérni. Éhez hasonló megalkuvások a politikai pártok mindennapi eseményeihez tartoznak. A politikai pártokban hí­vőkre van szükség éppen úgy, mint a vallási felekezeteknél. A vezetők bármilyen megalkuvásánál a hívőknek helyeslőleg kell bólintgatni, minden ellenvetés nélkül. Ha azután magának a munkásmozgalmaknak az élére, vagy irányítására ilyen fajta elemek kerülnek, maga a munkásmoz­galom is a mindennapi megalkuvások színhelye lesz. Nem akarok senkit bántalmazni csak a való tényeket hozom fel, amelyből, ha nem is minden munkás, de legalább azok, akik még gondolkozni tudnak, levonhatják maguknak a tanulságot. Mindenki által tudott dolog, hogy a drágaság napról-napra emelkedik. Hiába mondják azt, hogy a kormány árszabályokat állított fel. Ezek az árszabályok csak annyira lesznek megtartva, amennyire a profitrendszer megkívánja. Ennek ellenében a mun­kások béreit befagyasztották. Most azután a munkásszervezetek már két év óta azon vannak, hogy a munkások bérei az adott vi­szonyokhoz mérten 17 centel óránként emelkedjenek. A múlt választások alkalmával a két balkezesek által vezetett munkás- mozgalmak úgy a CIO mint az AFL, olyan jelölteknek az érde­kében agitáltak, akik 100 százalékosan megígérték, hogy a mun­kásoknak ezen követelése azonnal teljesítve legyen, ahogy az uj kongresszus összeül. Nagy volt az öröm a választások lezajlása után! De a képviselő urak mire Washingtonba értek el felejtet­ték, hogy mit is ígértek a munkásoknak. Azután a szervezetek, hogy felelevenítsék a honatyák emlékezetét, több millió aláírást gyűjtöttek össze, amit aztán elküldték a honatyáknak Washing­tonba. Igen ám, de szénhiány esetén a papír is jó fűtőanyag, eb­ből lehet következtetni, hogy megint nem történt intézkedés a 17 centes bérjavitás megvalósítása. Természetesen a szervezeti vezetőség nem nyugodott bele csak úgy egyszerűen a dologba. Minden kerületből küldötteket választottak, hogy kopogtassanak Washingtonban kihallgatás végett. De mivel a szenátus is, meg a kongresszus is a Dies Committee további megtartásával, meg Wallace ügyével volt elfoglalva, igy a munkás küldöttek csak annyi eredményt értek el, hogy a washingtoni újságok hozták a fényképüket az első oldalon. Most azután, hogy egészen kudar­cot ne valljanak, hát az itteni helybeli városatyák gyűlésére ment el a szervezeti bizottság, őket kérték, hogy hassanak oda, ha más eredménye nem is lesz, de ismerjék el, hogy a munkások­nak követelése jogos. Ilyen cselekedetekre csak azok kaphatók, akik vakon hisznek abban, hogy a munkásoknak a kapitalista osztályképviselőktől kell kikönyörögni bér javítást. Nem tudom, hogy annak a 12 millió szervezett munkásnak, miért van szüksége a fenti megalázkodásra. Mert hiszen egészen valószínű, hogy nem a politikusok a kizsákmányoló munkáltatók ők nem is adhatnak bér javítást. Meg ami a fő, a munkások azért szervezkednek gazdaságilag, hogy saját gazdasági helyzetükre orvoslást biztosítsanak. De ugylátszik minden hiába, a munkásosztály még a saját kárán sem tanulta meg, hogy nem a politikai Ígéretek, hanem a megszervezett munkástömegek közvetlen cselekvése hozhatja csak meg a kívánt eredményt. Ez az Industrial Workers of the World tanítása. Megkezdődött a harc (Folytatás a 2-ik oldalról) sa” miatt, akiket Hitler s ban­ditái “belekényszeritettek” a világháborúba. Lefogadom azt, hogy nem sokára megalakul a “Bündel for Germany” c. jóté­kony organizáció a fosztogató és gyilkos németek megtámo- gatására. Itt is csak az az egyetlen re­ménységünk, hogy a< hazatérd fiuk a pofájára fognak mász­ni mindazoknak, akik a győze­lem gyümölcseit hamis huma­nitárius jelszavak szavalatával fogják próbálni kitépni azok kezéből, akik eben a háborúban a legtöbbet szenvedtek. A magyar amerikai fronton is nagy a változás. Nem hittem szemeimnek, amikor a Verho- vayak Lapja részletesen állást foglalt a moszkvai magyar-* szovjet megállapodás mellett és elismerte, hogy a “kanibál” vö­rösök, nagyon is humánus fel­tételeket szabtak a magyar ná­cik után jövő magyar kor­mánynak. A cikk logikus és úgy néz ki, hogy a magyar reakció elemei, a népbutitó papok, egyesületek és a sajtó, kiakarja venni a “falatot” azoknak a szájából, akik eddig minden erejükkel harcoltak a nácik ellen, első sorban itt, ahol éppen a liberá­lisabb protestáns papok között alig volt olyan, aki nem lett volna antiszemita, irredenta, munkás és kommunista faló. A katholikus papság még ennél is rosszabb volt, most egyesült erővel átnyergelnek. Ha ugyan lesz olyan bolond, aki hisz ne­kik. Kutyából nem lesz szalon­na és reakciós papból még so­hasem lett népbarát demokrata. R. J. LESZ-E UJ SZAKSZERVEZE­TI INTERN ACIONALE? LONDON — Nagymérvű elő­készületeket tesznek a febru­ár hatodikén megnyíló szak- szervezeti kongresszusra, mely 42 államból 250 delegátust vár. A delegátusok legnagyobb csoportját az angol és az orosz szakszervezetek küldték. Ame­rikából a CIO képviselteti ma­gát. Az AFL nem küldött dele­gátusokat, mert nem hajlandó együttműködni az orosz mun­kások küldötteivel. Az eddigi hírek szerint az orosz delegátusok és az ameri­kai CIO küldöttei uj nemzetkö­zi szakszervezeti egyesület ala­kításának elgondolásával fog­lalkoznak. Az angolok és más, kisebb országok küldöttei azon­ban szeretnék feleleveniteni a régi Nemzetközi Szakszerveze­ti Szövetséget, amelyet azon­ban az oroszok nagyon ellenez­nek, mert a régi, “sárgának” bélyegzett szakszervezeti szö­vetség legfontosabb működése az orosz munkásság elleni rá­galom hadjárat volt. Hitler most már szemlélhető példát mutathat be a vörös ve­szedelemről. De hozzá teheti, hogy ő nem úgy gondolta aho­gyan történik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom