Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-24 / 1360. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3. 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 FEB. 24 NUMBER 1360 SZÁM Egyhuron pendülö két konfe­rencia Magyarországi Hirek (f.) Két nagy világ jelentősé­gű konferencia van folyamat­ban e sorok Írásakor. Az egyik a “Big 3” Roosevelt-Churchill- Stalin együttes, vagyis a há­rom nagyhatalmi tényezők, akiknek döntő szavuk van a há­ború és a jövő békéjének a megalapozásában, a másik a World Trade Union kongresz- szus, amely Londonban ülése­zik. Az egyiken a három nagy­hatalom van képviselve, mig a másikon 45 nemzet akiknek a három nagyhatalom adott jo­got és alkalmat kongresszusi találkozásra. A Trade Union Kongresszus elnöke Citrin Ang­liából, valamint két társelnök a Szovjet Unió és Amerika (CIO) képviseletében. E két különbö­ző konferenciának különböző kérdésekkel kellene foglalkozni, de ahogyan a jelentések jönnek a titkos helyen tartott nagyha­talmi konferenciáról a fő kér­dés ott, hogy mi legyen a né­metekkel. A londoni jelentések szerint a szakszervezeti kong­resszuson ugyanez volt a főkér- űés. Azt még nem tudjuk, hogy a nagyhatalmi tanácskozás mi­lyen megoldást ajánl, habár is­meretes a tanácsadóiknak a vé­leménye. Annál nagyobb meg­lepetést jelentett Citrinnek, a szakszervezeti kongresszus el­nökének a tervezete, amelyet a kongresszus elé terjesztett, mely szerint a német munká­sokat kell elszállítani az össze­rombolt országok felépítésére. Éhez hasonló terv már előbb is hangoztatva volt a Szovjet ré­széről, amiről annak idején megírtuk véleményünket. An­nál meglepőbb a szakszerveze­ti kongresszus tanácskozása, ahol a világ dolgozóinak sza­badabb munkaviszonyairól, az életnívó emeléséről kellene be­szélni. Azt nem is várhatjuk az idejét múlta szervezkedési alapon csoportosult szakszerve­zetektől, hogy a munka fölsza-1 badulásáról beszéljenek vagy készülődjenek arra. De azt azonban még az ósdi szakszervezetektől is remélni lehetett, hogy legalább nem a rabszolga munkának a beveze­tésére ösztökélik bizonyos or­szágok kormányzatát. Az igaz, hogy a német nép náci uralmi vezetőinek a parancsára óriási rombolást s pusztítást zúdított az emberiségre, de kérdés az, hogy ezért felelőssé lehet e tenni az egész német népet és különösen az egész német mun­kásosztályt. Mint osztálytuda­tos munkások mi tudjuk, hogy a népakarat nélkül nem létez­hetett volna a nácizmus, de vi­szont azt is tudjuk, hogy a nép akaratát nem maga a nép kon­trolálja. Ha a nép rendelkezne a saját akarata fölött, sok min­den máskép történne és az bi­zonyos, hogy gyilkos háborúk se itt, se ott soha nem jöhetné­nek létre. Az uralkodási rend­szer kontrolálja a nép akara­tát, az uralkodási gyeplőjével, nem a nép, hanem a saját ural­kodásának az érdekében és ezt különösen a szakszervezeti ve­zér, uraknak illő volna tudni. A forradalmi munkásság a legelső volt, a nácizmus ellenit harcban, de ennek a harcnak a befejezését nem úgy képzelte el, hogy a német munkásosz­tályt ki kell irtani és az esetleg megmaradt részét rabszolga munkára kell rákényszeríteni. Mert ha ez lett volna a cél ak­kor csatlakozni kellett volna a náci párthoz, akik ennek a cél­nak a tényleges végrehajtói voltak. A nácizmus elleni hare a mérget és gyilkot hintő náci pártvezérek és a kizsákmányo­ló junkerek kipusztitását van hivatva végrehajtani és magát a német «épet is, ettől a pestis­től megszabadítani. A nácizmus által elvakitott néptömegek a vadállat nívójára sülyedtek le különösen az orosz nép és a zsidó származású egyének ellen elkövetett rémtettekben. Sza- bad-e a nép jogokat, demokráci­át, szabad sajtót és szabad szervezkedést hirdető munkás­ságnak ugyan arra a nívóra he­lyezkedni? Nem és ezerszer is nem. A szakszervezetek hivatásuk­hoz híven most is a reakció szolgálatába állanak. A mun­kásosztály jövőjének a ková­csolása azoknak a forradalmi munkásoknak a kezében van, akik országhatárok figyelembe vétele nélkül a munkásnépet osztályhelyzeténél fogva, nyel­vi, faji s vallási származásától eltekintve Egy Nagy Ipari Szer­vezetbe tömöríti. Erről azon­ban egyik konferencián sem lesz szó. Annál többet kell be­széljenek erről a forradalmi munkások és csak örvendhet­nek annak, hogy a náci-fasiz­mus letörése után, erre még több alkalmuk és módjuk lesz. MEGKEZDTÉK BUDAPEST ÚJJÁÉPÍTÉSÉT WASHINGTON — Az Office of War Information által felfo­gott budapesti rádió leadásból megtudjuk, hogy Budapesten a négy demokratikus politikai párt képviselői megalakították a városi tanácsot, amelynek el­nökévé Tildy Zoltánt választot­ták. Tildy beiktatása alkalmá­ból mondott beszédében többek között ezt mondotta: “Végre a hosszú ideig tartó szenvedés és nélkülözés után al­kalmunk nyílt arra, hogy dol­gozhassunk a romok feletti uj élet kiépítésén. A Szovjet Uni­on és hatalmas hadserege nagylelküek voltak velünk. Se­gítségükkel a magyarság visz- szaszerezte az otthonát, hazá­ját és szabadságát.” A Debrecenben megjelenő “Néplap” szerint Budapest köz­úti forgalmi munkásai lelkese­déssel fogtak hozzá a szétrom­bolt villamos rendszer visszaál­lításához. Részben már a*viz- üzemeket is kijavították és egyes városrészekben a villany­világítást is helyreállították. Azonkívül kijavítottak két nyomdát, amelyek egyikében újból kiadják a szocialisták új­ságját, a “Népszavát”. Egy másik újság “Szabadság” cím­mel jelenik meg. Ugyancsak ki­javítottak már négy színházat és a telefon rendszert is hama­rosan használhatóvá teszik. GUTAÜTÉS ÉRTE HORTHYT NEW YORK, febr. (ONA) — Horthy Miklós súlyos betegen fekszik az ausztriai Semmering városban, a fiát, ifjabb Horthy Miklóst pedig egy bécsi kórház­ban kezelik, miután kioperál­ták testéből azt a két golyót, amelyet a Gestapo lőtt belé Bu­dapesten. Az Overseas News Agency megbizható helyről ka­pott értesítése alapján jelenti azt is, hogy körülbelül 500 is­mert volt magyar politikust “védő őrizet” alá vettek Né­metországban. Az 500 védő őrizet alatt tar­tott magyar politikus között számos képviselő van. Ugyan­csak köztük van Kállay volt magyar miniszterelnök is, aki önként távozott a török követ­ségről, amelynek nem sikerült számára szabad elvonulást biz­tosítani. A németek az utolsó pillana­tig elkövettek mindent, hogy a budapesti helyőrség harcias szellemét fentartsák. Ejtőer­nyővel nemcsak utánpótlást dobtak le, hanem vaskereszt érdemrendeket is, amivel azt akarták kihangsúlyozni, hogy Németország nem feledkezett meg katonáiról. Ugyancsak né­met újságokat is küldtek ne­kik, amelyek óriási betűkkel írták, hogy Németországban a pániknak nyoma sincs. Azon­ban a katonák még az ily pro­paganda dacára is már elcsüg­gedtek és régen megadták vol­na magukat, ha tisztjeik revol­verrel a kezükben nem kény- szeritették volna őket a továb- küzdelemre. A SZERBEK KÖVETELIK HORTHY ÉKAT t WASHINGTON, feb. : — Az a jugoszláv bizottság, amely a háborús bűnösök után kutat, dokumentumok alapján kijelen­tette, hogy a jugoszláv nép el- len elkövetett háborús atrocitá­sok főbünöse Horthy Miklós, Magyarország volt kormányzó­ja, akinek a kiadását kérni fog­ják az Egyesült Nemzetektől. Ez a bizottság azt ajánlja, hogy az Egyesült Nemzetek Horthy Miklós és társait állít­sák jugoszláv bíróság elé. Hort- hyn kívül még számos egyént felsoroltak, akik között a kö­vetkezők az ismertebbek: Dr. Bárdossy László ,aki miniszter- elnök volt akkor, midőn a ma­gyar honvédek Jugoszláviát megtámadták; Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére; Im- rédy Béla, volt miniszterelnök és zsidó származása dacára is az antiszemiták vezére; Bartha generális, aki hadügyminiszter volt: Feketehalmy-Czeider Fe­renc tábornok, aki a vojdovinai okupáló sereg parancsnoka volt és még sok más vezető szemé­lyiséget. Ezen bizottság szerint a fel­sorolt egyének felelősek 21,000 szerb alattvalónak, továbbá sok ezer zsidónak a lemészárlásáért a Bácska és Baranya körzet­ben. BUDAPEST ROMHALMAZ MOSZKVA, feb.: — Buda­pestről ide érkező hirek szerint a magyar főváros teljesen rom­halmazzá lett. A történelmi, nagy monumentális épületek, mint például a királyi palota, az országház és a múzeumok elpusztultak, vagy nagyon meg­rongált állapotban maradtak. A főutcákon a rombadőlt há­zak között nagy hófúvások ke­letkeztek. Az ablakok csaknem minden épületen ki vannak tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom