Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-06 / 1353. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. január 6. Horthy legényeivel vagyonúkon, profitjukon, igy a vagy» nuk egy részét és a bőrüket is külföldre csempészték. Meg a legfeketébb korszakban is kivételt képeztek ,de kiváló írókat, művészeket, a szegény zsákkal együtt vitték a munkatabo- rokba, a halálgyárakba., míg a gazdag zsidóknak, külön koncentrációs táboruk volt, ahol “aránylag” ismét jól eltek. A svéd követ és a pápai nun- cius “védő útleveleket” adtak ki a zsidóknak, az ilyen vedo útlevél birtokosa bizonyos könnyebbséget kapott, igy az nagyon sokat jelentett _a magyar zsidók borzalmas eleteb6Hogy az a tétel, amelyet a cikk elején állapítottunk meg, mennyire megállja a helyet, azt élénken igazolja az alabbi pset • Vagy ezerháromszáz ily védő utleveles zsidó, most elérkezett Svájcba ,az itteni magyar lapok megkezdték a megmenekültek névsorának és a foglalkozásának a leközleset. Ez a névsor és főleg a foglalkozási rovat, még minket is megdöbbentett. Az eddig leközölt névsor csupa bankár, gyáros, igazgató, földbirtokos, nagykereskedő, egy pár orvos és ügyvéd, de egyetlen egy iró, művész és főleg egyetlen egy olyan kis ember sem, akinél! már Horthy alatt sem volt “aránylag jó dolga”, nem szerepel a kimenekültek között. A követ uraknak, a zsidó jótékonysági intézeteknek, csak a gazdag zsidó a fontos, kis proli zsidót, azt ott hagyjak Hitler-Szállasiek kezében, vigyék őket a koncentrációs táborokba, a munkásszázadokba, amelyekből az ut a halálkamra-* ba vezet. Még talán hálásak is az urak ezért Hitlernek, hisz ezzel a mindenéből kifosztott, megkínzott tömeggel, úgy is csak baj lenne, ez követelőzne, nem csókolná meg a tegnap ra sújtott korbácsot, ez lázadna, sokkal jobb tehát, ha Hitlerek elveg* zik helyettük a kiirtásukat, nehogy görög módra lázadjanak a “felszabadítók” ellen. A tanulságot mi már régen tudjuk “Az ur a pokolba is ur . A gazdag zsidó még a koncentrációs táborból is ki tud jutni a pénze és az előkelő összeköttetése révén. AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG ELISMER Amint a jelentésekből tudjuk az oroszok védelme alatt megalakult az uj magyar kormány. Ez a kormány pont úgy néz ki, mint ahogy annak idején kinézett a francia Darlan és az olasz Badoglio kormányzat. Két Horthy tábornok, egy gróf ,egy pár kisgazda, két szoc. dem és két kommunista, őszintén megmondva, nem nagyon bízunk ebbe a kormányba, igaz, hogy egy részét nem is ismerjük, de főleg azért, mert nagyon is jól ismerjük az osztályt amelybe tartoznak és nem hiszünk a darlanokban és reméljük azt, hogy a magyar nép sem és ez a kormányzat is a Badoglioék sorsára fog jutni. Az uj kormány, amint a je- j lentések mondják, várja AngI lia, Amerika és a semleges kor i mányok elismerését, de hogy a várakozásba ne idegeskedjenek, hát Pokornyi Ferenc, az Amerikai Magyar Szövetség — a “liberalizálódott” Horthy ügynökség — elnöke megelőzve Amerikát és Angliát, egy nyilatkozatba “elismerte” az uj magyar kornfányt. Ezután a döntő elismerés után, nem marad más hátra, mint a másik president is kövesse a kollegájának a példáját és Roosevelt is ismerje el a magyar kormányt. Éhez még két kis megjegyzésünk van. A magyar szabadságharcnak ,amely évtizedek óta folyik, nagy és sok áldozatot hozó vezetői élnek emigrációban úgy polgári, mint szoci- álista részről, ha a Szovjet a magyar népnek “ideiglenes” kormányt nevez ki, nem talált ezek közül egyet sem alkalmasnak, vagy az alkalmasság előfeltétele az volt, hogy az illető milyen megalkuvó szerepet játszott a Horthy rezsim ideje alatt? Ugylátszik az oroszoknak a Sforza ja, Károlyi, Gar- bai, Bőhm, Vámbéry stb. lettek. A “felszabadítók” nem népkormányokat, hanem árulókat akarnak, akár Churchill akár Stalin a felszabadító. Ezt a tényt előre láttuk, amikor megírtuk már hónapokkal ezelőtt e rovatban, hogy nagyon valószínűtlen, hogy az emigráció vezérei mint kormányok kerüljenek haza, most csak az a kérdés, hogy egyáltalán haza engedik e őket? BÁTORSÁG A Gyárosok Szövetsége, a már jelzett hirdetési kampányát megkezdte, amelynek a célja, hogy az összes lapokban kampányt kezdjen a kapitalizmus védelmére, az unionizmus és minden haladás ellen. Ezt a jól fizetett hirdetést liberális polgári lapok visszautasították. A kommunista lapok, köztük a Magyar Jövő is lehozták a “Bátorság” cimü nagy hirdetését a gyárosoknak. Éhez nem kell megjegyzést tenni, ez illatozik magától is. ÉVENTE NEGYVENEZER SZIFILITIKUS CSECSEMŐ WASHINGTON, — Paul V. McNutt, a Közbiztonsági Iroda vezetője kijelentette, hogy 25 női szervezet/ képviselői most az egész országban megkereséssel fordultak a helyiségek vezetőihez, hogy minden rendelkezésükre álló eszközökkel igyekezzenek megakadályozni a prostitúciót. A prostituált elkülönítése ugyanis nem elég, mondják e női szervezetek képviselői, akik most az érdekeltek okulására egy tanulmányt tettek közzé a következő címmel: “Ismerd meg ellenséged . . . a nemi betegségeket.” A sorozás alkalmával felállított adatokból a következők derülnek ki: 1941-ben több, mint 3,2000.00' amerikainál állapítottak meg szifiliszt. Évente átlag 18.000 ember hal meg szifiliszben. A szifilisz több, mint 30.000 gyermeket öl meg évente születés előtt és másik 40.000 csecsemő születik szifilisszel. A tények ismerése a fontos (a.l.) A felületes ember sohasem vesz magának fáradtságot, hogy a történő vagy már megtörtént események igazi okát kutassa. Sokakkal találkozunk az életben olyanokkal, akik mások hangzatos mondásait nagyon szeretik utánozni. Sőt a legtöbb esetben azokat jogerős bizonyítéknak veszik. Innen van azután az, hogy az emberiség nagy tömegét olyan könnyen lehet félrevezetni és minden hátsó gondolat nélkül, valósággal a hiszékenységet beleoltani. Ezek a dolgok legjobban észlelhetők a vallást hívőknél ,akik tényleg minden gondolkozás és kétely nélkül elhiszik, hogy a mesebeli megváltó december 25-én született. Mivel régen volt, igaz sem volt talán, de a történelem úgy jegyzi fel, hogy 1456-ban, Franciaországban határozták el egy papi konferencián, hogy december 25-ike legyen az a nap, amikor a hívők “Krisztus” (magyarul kristály) születés napját ünnepeljék. Az 1456-os évek előtt is ünnepelték, de az az ünnep január 6-ika volt. Hogy a hívők milyen hűségesen ragaszkodnak a papok által mesterségesen csinált karácsonyi ünnepekhez azt a népek ténykedése bizonyítja legjobban. Hogy azután üzleti oldala is legyen a dolognak amit nagyon sokan lelkesen fogadtak. Egy angol költő 1822-ben egy igen hangzatos költeményt irt a mikulásról. Megírta, hogy hogyan jár szánkóján házról házra és ajándékokat hord. így aztán már 1823-ban hivatalositották ezt a mesét úgy, hogy december 24-én hozza az ajándékokat és mennél többet hoz annál nagyobb lesz az üzleti forgalom — ami nagyon is fontos esemény. De hiszékeny ember máskülönben is hisz mindenféle hangzatos lej szavakban. Az emberiségnek ez a gyengesége annak tudható be, hogy a kényelem kedvéért inkább elhiszi amit mondanak neki, de különösen elhiszi azoktól, akikről tudja, hogy magasabb társadalmi körökbe tartoznak. Már az emebreknél olyan szokássá vált, hogy nem azt veszik mérvadónak, hogy mit mondtak, hanem az a fontosabb, hogy ki mondta. Nagyon igaz az a közmondás, “Senki sem lehet próféta a saját falujában”. Az emberi társadalomban különböző néposztályok vannak és ha tényleg valaki megakarja vizsgálni a tényeket, hogy tulajdon képpen mik azok a tényezők, amelyek az emberiséget osztályozzák, feltétlen arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a gazdasági különbözetek okozzák az emberiség osztályozódását. Ha már eljutottunk ahoz a felismeréshez, hogy a gazdasági különbözetek okozzák az emberiség osztályozódását, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy minden ilyen külön osztálynak, különböző gazdasági érdekeik vannak. A társadalom irányítása annak a csoportnak van kezében, akik kezeikbe tartják az élet összes javait. Ez a csoport azután minden osztályintézményével arra törekszik, hogy uralmát továbbra is megtartsa. Ezért a szabadság különböző jelszavai csak semmit nem jelentő jelzők, annak tudatában, hogy az emberek legnagyobb tömege hiszékeny és felületes és természetesen el is hiszi, ha azok a jelszavak a felsőbbség részéről jönnek. Ma mikor milliók pusztulnak el a csatatereken, amikor naponta nem hallunk és olvasunk mást, csak milyen szörnyű pusztítást visznek véghez a legmodernebb hadi felszerelések. Azt halljuk, hogy az emberiség szabadsága forog kockán és amikor a szabadságért küzdők a tényleges szabadságot taposó uralkodó osztály ellen mernek harcolni, itten aztán a szabadság jelszó hátterében ott leselkedik a mindéi, emberi jogokat taposó reakciós jelenkorbeli uralkodó osztály. Milyen kár, hogy az emberek csak a hangzatos jelszavakban nisznek. Ha a jelenlegi háború amelyre azt mondják, hogy a fasizmus teljes leverése ellen folyik, akkor miért nem hoznak az úgynevezett demokrata országokban a napi lapok, a rádió, meg minden más folyóiratok teljes magyarázatot úgy a nép, mint a katonaság részére, hogy mi tulajdonképpen a fasizmus. Ha az uralkodó osztály megmagyaráznál a fasizmus igazi voltát és annak létrejövetelét, akkor saját maga ellen folytatna agitációt. Mert meg kellene mondaniok, hogy a fasizmus tényleg nem más, mint a modern technika fejlődésének ipari feudalizmusa. Vagyis egyszerű kifejezéssel, a munkásoknak helyhez kötött és ténylegesen erőszakos rendszabályozása, amely elméletnek a gyakorlatba vitele nem megvetendő egyetlen egy ország kapitalista osztálya szempontjából sem, még akkor sem, amikor a dmokrácia hanzatos puffogtatása fülhasogató is. Mindenki állandó békét igér, kanaán földjét mindenki részére, demokráciával fűszerezve, de mindennél a legfontosabb, hogy bízzuk sorsunkat minden ellenvetés nélkül arra az uralkodó osztályra, amely minden esetben az emberiség rabszolgaságba való tartására törekedett és az eddigi összes háborúknak előidézője volt. Az emberiség szempontjából ma a tények ismerése a fontos és a tényeket soha neazoktól vegyük át, akik ma teljhatalmú urai a társadalomnak és minden törekvésük csak oda irányul, hogy ezt a hatalmat továbbra is megtarthassák. Minden embernek éber figyelemmel kell kisérni a történendő eseményeket és ha az emberek saját osztálytársaiktól fogadják el a tanítást és a társadalmi bajok orvoslására irányuló tö- terkvéseket ,akkor rövidesen egy táborban találja magát a kizsákmányolt, bérért dolgozó, termelő proletáriátus. Egy szebb, egy gazadaságilag tényleg demokratikus társadalmi rendszerben, ahol a társadalmi osztályozódás csak a múltak emléke lesz.
