Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-06 / 1353. szám
1945. január 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal A magyar nép védelmére (Folytatás) A kész memorandumot többen nyújtottuk át Sir George Clerknak, aki angol hidegvérrel vette tudomásul az abban foglaltakat. Kijelentette, hogy a rend fentartásának kérdése kivülesik az ö hatáskörén, de vállalta, hogy memorandumunkat eljuttatja az elé a tábornoki bizottság elé, amely akkor az ántánt katonai missziónak élén állott Budapesten és tőlük fogja megkövetelni a megfelelő intézkedések megtételét. Persze: soha semmiféle intézkedés nem történt. Az alkalmat azonban felhasználtuk arra, hogy Sir George Clerkkal a legnyomatékosabban közöljük, hogy az úgynevezett nemzeti hadsereghez és annak fővezéréhez, Horthy Miklóshoz semmi bizalmunk. Közöltük vele azokat a rettenes atrocitásokat, amelyeket éppen ez a hadsereg követett el Dunántúl, végig mindenütt, ahová a lábát betette. Figyelmeztettük arra, hogy nagyon helytelen volna ezt a hadsereget előbb Budapestre beereszteni, mielőtt itt egy végleges és az ántánt részéről is megerősített kormány tekintélyével találná magát szemközt, mert könnyen megtörténhetik, hogy ez a hadsereg itt olyan nyomást gyakorol és olyan dolgokat müvei, amelyek minden további politikai tárgyalást lehetetlenné tesznek. Sir George Clerknak nyilván nem voltak ínyére ezek a fejtegetések, mert erősen igyekezett bennüm két kapacitálni. Kijelentette, hogy ő már beszélt Horthy fővezérrel, aki reá nagyon jó benyomást tett, aki őt megnyugtatta a nemzeti hadsereg intenciói felől és akinek a szavaiban ő föltétlenül megbízik. — He is a gentleman — jelentette ki. Amikor mi mondtuk neki, hogy mi vagyunk azok, akik Horthyt jobban ismerjük és nem ő és hogy az ántántól kívánt cél elérésére föltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy előbb alakuljon meg az a kormány, amelyet Sir George Clerk elfogad és csak azután vonuljon be a hedsereg és az rendeltessék azonnal az uj kormány felelőssége és hatalma alá, akkor kijelentette, hogy szeretne minket meggyőzni álláspontunk helytelenségéről és erre módot fog keresni. Még aznap vagy rhásnap közölte is velünk, hogy megtalálta a módját és azt óhajtja, hogy az együttműködő demokratikus ellenzék vezetői és Horthy Miklós őnála közös értekezletre üljenek össze s ott szemtől-szem- be, tisztázzák a helyzetet egymással. Ez elől, természetesen, nem lehetett kitérni és valóban meg is történt a találkozás. A politikai pártokat Lovászy Márton, Vázsonyi Vilmos, nagyatádi Szabó István, Várj assy Lajos és én képviseltük. Amikor valamennyien együtt voltunk, lépett be közénk fekete polgári ruhában Horthy Miklós. A kölcsönös bemutatkozások után azonnal hozzáláttunk a megbeszélésekhez. Kérésünkre Vázsonyi Vilmos adta elő álláspontunkat. HORTHY FENYEGET Vázsonyi körülbelül egy óráig tartó, rendkívül kemény beszédben vázolta a helyzetet és tette szóvá mindazokat az atrocitásokat, amelyeket a nemzeti hadsereg a Dunántúlon elkövetett. Sorra-rendre vette az összes eseteket, élesen feszegette a különítmények dolgait, a zsidóüldözéseket, Tószegi- Freund meggyilkoltatását, a siófoki főhadiszállásról kiszivárgott rémes híreket és megkérdezte Horthyt, hogy mi az álláspontja ezekben a kérdésekben és miféle garanciákat hajlandó adni, hogy Pestre való vonulása esetén ezek a szörnyűségek megismétlődni nem fognak ? Horthy mozdulatlanul hallgatta Vázsonyi súlyos vádbeszédét, de amikor Vázsonyi befejezte és őrá került a sor, hogy nyilatkozzék, egy pillanatra elhagyta a nyugalma. — Tudom, ez leckéztetés akart lenni — mondotta izgatottan —, de én mégis igyek- szek higgadtan válaszolni. Ezután hosszabb beszédbe fogott, amelyet reprodukálni azért nem tudok, mert ennek a beszédnek sem gondolatmenete, sem tartalma nem volt. Nem is volt válasz Vázsonyi beszédére. Rám olyanféle benyomást tett, mintha folyton-folyvást betanult mondatokat ismételgetne. Emellett fokozta ezt a hatást az, hogy az ilyen szűk társaságban, megbeszélésszerü ta- nácsokzás alkalmával, egészen szokatlan népgyülési mondatokat szavalt el, nagyop hiányos magyarsággal és rettenetes magyar kiejtéssel. Ezek a szavak: “hazám”, “szeretet hazám” minden mondatában csak úgy röpködtek és tízszer is kijelentette, hogy ő előtte csak egyetlen érdek van, a haza érdeke, ő csak egyért él, a hazáért. Ugylátszik: ezekkel az általános kifejezésekkel akart kitérni a konkrétumok megtárgyalása elől. Nehéz is volt ezekre rávezetni, mert ahol a hazafias szavaló módszer nem segített, ott a sértődöttség módszeréhez folyamodott. így például felháborodottan utasította vissza Vázsonyinak azt az állítását, hogy az ő úgynevezett nemzeti hadseregében és különítményében számos olyan tiszt követ el “hazafias” atrocitásokat, aki a vörös hadseregben is buzgón szolgált. Pa- tetikus hangon kérdezte: — Mit csinálna Vázsonyi ur, ha ezért helyt kellene állnia és meg kellene neveznie az illetőket? Vázsonyi igen nyugodtan jelentette ki erre, hogy szívesen állja a dolgot és megnevezte rögtön például az egyik külö- nitményi főhőst, Bibó Dénest, aki az egyik bolsevista népbiztosnak volt a soff őr je. Horthy erre indulatosan irta föl Bibó nevét, azzal a fenyegetéssel, hogy ezért Vázsonyinak még helyt kell állania. Vázsonyi ismételten kijelentette erre azt, hogy a felelősséget ezért is és mindenért, amit mondot vállalja. “FELKONCOLOM” Horthy viszont nem igy tett. Ő minden felelősséget a dunántúli atrocitásokért buzgón elhárított magáról. Kijelentette, hogy azokért nem a nemzeti hadsereg felelős, mert nem az követi el, hanem vagy “a fölháborodott nép” vagy — a különítmények. Igaz, hogy másrészt papa- gályszerüen ismételt folyton- folyvást egy rettenetes szót: “felkoncolom”. Szükségesnek tartotta tízszer is kijelenteni, hogy aki pedig a hadsereg fegyelmét veszélyezteti . . . ’ aki pedig bolsevizmusra izgat . . . aki pedig igy . . ., aki pedig úgy . . ., azt ő kérlelhetetlenül felkoncolja. Amikor a nemzeti hadsereg számtalan atrocitásait firtatgattuk, akkor egyszerre csak kiszaladt a száján a szó: — Uraim, háborúban ez nincsen másként! Csodálkozva kérdeztük, hogy miféle háborúról beszél, ki ellen visel háborút? Habozás nélkül válaszolt: — A bolsevisták ellen! Valamelyikünk rezignált a n próbálta megmagyarázni neki, hogy a bolsevista-hadjárat már megszűnt, hogy már semmiféle háborúra nincs szükség, de hát mi hatása lehetett rá az ilyen fejtegetésnek ? Tárgyalásaink során legfőbb problémának az mutatkozott, hogy a nemzeti hadseregnek' Budapestre való bevonulása esetén: milyen lesz a viszony közte és az alakítandó koncentrációs kabinet között ? Erre Horthy a leghatározottabban kijelentette, hogy a nemzeti hadsereg alá fogja rendelni magát az uj kormánynak. Semmiféle polgári közigazgatási teendőt magához; nem ragad és semmiesetre sem lesz katonai diktatúra. Ez nagyon megnyugtató lett volna, ha Horthy előzőén nem beszélt volna a különítményekről, mint olyasvalamiről, apii nem alkotó része a hadseregnek. S ezért én azt a kérdést vetettem föl, hogy: tulajdonképpen mi a különítmények helyzete, kinek vannak a különítmények alárendelve, ki a felelős érettük? Mert hiszen ha nem részei a hadseregnek, akkor Horthy kijelentései után is azt csinálhatnak továbbra is ezek a különítmények, amit akarnak. Horthy erre a kérdésre szemmeláthatóan zavarba jött, egyideig tétovázva vono- gatta a vállát, aztán pedig igy válaszolt: — Azt hiszem, hogy a különítmények a belügyminiszter hatáskörébe tartoznak. (Folytatjuk) A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Helen Alakszay, Tarzana 5.00 Bischof Józsefné, Akron 12.00 Deák Jánosné, Akron .... 6.00 Detky E.-né, Phila ........... 3.00 özv. Farkas, Imréné, Akron 6.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 5.00 Feczkó J.-né New York .. 6.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 8.00 Ganch L.-né, Carolina .....12.00 Helen Kanchar, Bay City 4.00 Kern Péterné, Akron __ 5.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 6.00 Lefkovits, Lajosné, Clev. 6.00 Mary Mayer, Phila ......... 7.00 Molnár A.-né, Cleveland 3.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Székely S.-né, Cleveland 2.00 Udvarnoky K.-né, Flint .... 5.00 Visi Istvánná, Detroit .... 4.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 6.00 Zára Jánosné, Chicago .... 6.00 JEGYEZD MEG... Ajánlja: Az angolok is csak úgy tudnak megmenteni másokat, mint a vízbe fulókat szokták, először eszméletre VERIK őket. Az egyik kibukott képviselő gúnyosan megjegyezte, hogy ő azt hitte, mindenki a munkához van fagyasztva. A keresztényi szeretet, de még az árszabályozó bizottság sem akadyályozza meg a népet, hogy az ajándékokon felejtett “price tag”-eket ne magasztalják fel egy pár dollárral. A belga underground vezére arra kéri a szövetséges hadvezetőséget, hogy engedje meg neki újjászervezni a csoportjait. Ezt még mostan is megtagadták, várni kell nekik ,amig a nácik elfogdossák őket, amit fegyvertelenül könnyebben tehetnek meg velük. Most legújabban a Carl Norden corporációt Ítélték el, mert mesterségesen csökkentették a hires “Norden bombsight” készítését, gondolva, hogy ha kevesebb az áru, nagyobb a keSt. Visi., resiet és az árak. Ez egyszer- smint az egész ilyen elméleten működő rendszert is elitéli. Mi azt hisszük, hogy kár volt ezeket a harcosokat lefegyverezni, még nagy szükség lehetne rájuk. Nagyobb mint azon fasizta vezérekre, akiknek az élete megmentése miatt, igyekeztek ezeket lefegyverezni. A “Privat enterprize” annyira ügyes, hogy még az évben egyszer gyakorolt keresztényi szeretetet is aprópénzre váltják. Ha nem hiszed, kérdezd meg a misziszedet. Egy darab rongyért 2-3 dollárt kérnek. Drew Pearson szerint, azt a parancsot küldte Churchill Sco- bie angol generálisnak Görögországba, hogy úgy kezelje azokat, mint a meghódított országot. A múlt év is olyan volt amilyenre csináltuk, a jövő év sem lesz jobb vagy boldogabb. Nem csak az újév, hanem az egész emberiség sorsa is csak attól függ, hogy mit csinálunk mi munkások a saját érdekünkben..
