Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-17 / 1359. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under Jhe Act of March 3, 1879

CLEVELAND, 1945 FEB. 17

NUMBER 1359 SZÁM

Osztályharcos ipari szervezkedést a háborús győzelmek nyomában

Egy minta politikus

VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM

(f.) A háborús frontok eseményeiből most különösen arra lehet következtetni, hogy az európai háború a befejezés felé közeledik. Nem olyan értelemben, hogy talán Berlin elfoglalása után vége van a háborúnak, eltekintve attól, hogy Berlin még nincs elfoglalva és hogy mennyi ideig tart még az elfoglalása azt senki sem tudhatja. De azt viszont tudjuk, hogy Budapest elfoglalása hónapokig tartott, sőt még az utóbbi jelentések szerint, Buda egyes részeiben még vannak harcok ma is. Tehát egy ország fővárosának az elfoglalása még azon ország népeinek a részére sem okvetlen jelenti a háború befejezését. Erről már mint bizonyíték itt van előttünk Róma és Budapest.

De ahogyan egy ország fővárosának az elfoglalása nem okvetlen jelenti a háború befejezését, ugyanúgy egész biztosan nem jelenti a náci-fasizmus eltűnését azon országban a láthatárról. Erről is elég sok bizonyíték van előttünk mint az “úgynevezett” fölszabadító 11 országok. Magyarországon a bizonyíték most van kialakulóban, amiről majd lesz alkalmunk később jelentéssel szolgálni, nem okvetlen muszáj, hogy ünneprontók legyünk. Állítólag már megkezdődött a földosztás a volt Horthy tábornok irányítása mellett. Senkinek sem lehet több mint 100 hold földje Magyarországon és a papi-grófi és privát nagybirtokok erre a számra lesznek le- zsugoritva. Hogy aztán kié lesz a termés, ezt még látni fogjuk. Mert reméljük azt, hogy a szétosztott föld, nem csak annyit fog jelenteni a földmunkás részére, mint az ásó-kapa, amivel azt megmunkálta.

Olaszországban azonban már jóval régebben hajtották végre a “fölszabadítást” és ha ugyanolyan formában lesz az Magyarországban is, akkor nem sokat fog érni a földosztás a nép részére. Az viszont igaz, hogy Olaszország nagyobb részén még mindig tart a háború és a náci-fasizta hordák még mindig az olasz földön taposnak. És éppen azért lett volna elég ok, hogy a fasizta banditákkal megszakítsanak minden összeköttetést. De éppen az ellenkezője történik ottan és a

volt fasizta elemek mindig több és több beleszólást kapnak az ország ügyeinek az intézésébe. Ez annak köszönhető, hogy a királyi ház megmaradt a papi szekértolóival, akik szivszo- rongva kacsingatnak vissza a fasizmusra.

Hogy aztán a Szövetségesek Intéző Bizottsága ahol csak lehet szintén a volt fasizták malmára hajtja a vizet, erről is van elég bizonyíték. Egyes városokban, ahol a fasizták kidobása után liberális, sőt egyes helyeken radikális elemek kerültek a fontosabb pozíciókba, később a Szövetségesek Bizottságának az aláírásával dobták ki őket onnét és volt fasiztá- kat tettek vissza a helyükre. Ahol csak lehetett a legkisebb demokratikus megmozdulást a demokráciát védelmező Szövetséges Bizottság szabotálta el. Az olasz nép részére eddig még mindig csak a szétrombolt falvak és városok és a fájó sebek maradtak - meg a felszabadító háborúból. És még valami az egyedüli, ami nem volt meg a nyílt fasizmus alatt. A harci lehetőség a saját helyzetük javítására.

Az a kérdés, hogy ezt menynyire fogja kihasználni az olasz munkásnép és az a kérdés, hogy legalább ugyanez a lehetőség meg lesz e adva a nagy demokrácia dicsőségére a magyar nép részére is. Mert Rómában a jelentés szerint 14 különféle elvet és célt szolgáló napilap jelenik meg. A legszélsőségesebb' politikai álláspontot képviselő alakulatnak, mely társadalmi forradalmat hirdet ma, napilapja van Rómában. Szóval a nép éhezése mellett, egy bizonyos fokú elvi szabadság megadatott a részükre. És mivel nemcsak kenyérrel él a kültur ember, rajta múlik, hogy ezt a szabadságot mennyire tudja kihasználni a jövő felszabadulásának az érdekében.

Az olasz nép harca a fasizmus eltörlésével nincs elintézve, csak éppen egy lépést tett az elintézés felé. A magyar nép harca a náci-fasizmus letörésével sőt még a földosztással sincsen elintézve, csak szintén egy kis lépés az elintézés felé. Most fog majd kezdődni az igazi harc, ahol a munkásnép igazi osztályérdeke kibontakozhat. A munkásosztály érdeke a porfi(Vi.) Minden államban akad egy-két ilyen politikai vezér, “boss” akik olyan hatalomra tettek szert, hogy az egész állam közigazgatása feletti kontrolt kezeikben tartják és óriási vagyonra tesznek szert egy néhány éven belül.

Egy ezek közül Frank McKay, michigani politikai “boss” még az sem lényeges, hogy melyik nagy pártnak a vezére, hiszen amig egy államban republikánus, a másik államban demokrata párt uralja a helyzetet s a pártot meg az ilyen “boss”- ok.

McKay harminc évig hasznos és tisztességes munkás volt. Sőt mint öntödei segédmunkás bizony nehezen dolgozott, de vagyonát nem az ilyen nehéz és tisztességes munkával szerezte, hanem az utóbbi harminc év alatt, a politikai vezé- reskedésen keresztül. Ugyan is harminc éves korában zugbankár lett, mások pénzén kezdett spekulálni. Ingatlanokat vett és adott szintén a mások pénzén. így Grand Rapids-en mintot nyúzó kapitalista termelési rendszer megszüntetése. Ez azonban nem valósulhat meg, hangzatos szavakkal sem pedig politikai beszédekkel. Ehhez szükséges a társadalom keretén belül szabadon felépített harci eszköz a forradalmi ipari szervezet.

Ennek propagálása és építése a náci-fasizmus rendszerek alatt teljesen kizárt lehetetlenség volt. Csakis ezért a munkásság öntudatos forradalmi rétege csak helyeselni tudja a náci-fasizmus kiirtását a föld színéről. Akik tehát ezt a forradalmi álláspontot nem ismerték föl, akár tudatosan vagy tudatlanul, de támogatói voltak annak a rendszernek, mely automatikusan kizárja a szabad szervezkedést, a szabad sajtót, mely a szive és vérkeringése a forradalmi ipari szervezetnek. Amikor tehát a nácifasizmus elbukik, mi nem a győzelmet ünnepeljük, hanem azt a harci lehetőséget, mellyel megindulhat az igazi harc a kapitalista termelési rendszer megszüntetésére. Ezt a harci lehetőséget kell kihasználni az olasz és magyar munkásságnak és szervezett erejükkel saját maguknak kell végrehajtani az igazi fölszabadulást, mely után nem csalódás és ál-demokrácia hanem igazi szabadság, ipari demokrácia lesz a jutalmuk.

dig nagyobb és nagyobb ismeretséget és befolyást szerzett, melyet felhasznált a politikai szavazatok szállítására is, valamint neki tetsző és jövedelmező pozíciókat szerzett. Először mint birósági hivatalnok dolgozott. Itt megismerkedett úgy a vádlottakkal, mint a vádlókkal és ennek a segítségével még nagyobb gépezetet épített ki a maga részére.

Majd később az állami kincs- tárnoki pozícióra pályázott, de ezt csak nagyobb harcok révén szerezte meg és hat évig tartott, mely hat évet arra használta fel, hogy minden befolyását felhasználta, az állami kincstár feletti kontrólt megszerezni, ami sikerült neki. Azóta ő rendelkezik az állami kincstár 15,000.000 dolláros bevásárlása fölött, ami között a szeszes italok nagy összeget képviselnek. Közismert dolog, hogy a múlt évben fél millió dollárt csinált az ilyen italok bevásárlásán, mint komissiót. A másik nagy összeg melyet szintén beismert a “Port Hu- roni” hid építésénél volt 100.- 000 dollár. De mivel most mán nem mint állami hivatalnok, hanem mint magán egyén kezeli ezeket a dolgokat, igy nem bírták vád alá helyezni.

Most már van bútor, sör és gumi gyárai. Amellett több real estate és biztositási iro- dájai. Mind amellett még igazgatósági tanácsos 40 más általa kontrolált rész vénytársu latnál. Hogy mennyi milliót szerzett a politikán ez a McKay ur, azt senki sem tudja és nem bírják kikutatni annyira bonyolult és összekevert dolog az egész. De azt mindenki tudja, hogy vagyonát az ily politikusok görbe utón szerezték és éppen olyan, vagy még nagyobb elszántsággal védik ezt a mai rendszert, mint Fordék, vagy Rockefellerék. Az állami politikai bószok kontrolálják a rendőrséget, az állami katonaságot és azoknak a parancsnokait. Nagy készséggel veretik le a sztrájkolókat, vagy azokat, akik egy jobb rendszert akarnak megvalósítani, amelyben nem lehetne ilyen nagymérvű rablás az adópénzből és a munkások kárán nem spekulálhatnának. Nem bírnának milliókat gyűjteni csak azért, mert képesek voltak a munkások szavazatait szállítani egyik vagy másik pártnak.

Ez egyszersmint azt is bizonyítja, hogy nem lehetséges politikai demokrácia, gazdasági, ipari demokrácia nélkül.