Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-17 / 1359. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under Jhe Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1945 FEB. 17 NUMBER 1359 SZÁM Osztályharcos ipari szervezke­dést a háborús győzelmek nyomában Egy minta politikus VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM (f.) A háborús frontok ese­ményeiből most különösen arra lehet következtetni, hogy az európai háború a befejezés fe­lé közeledik. Nem olyan érte­lemben, hogy talán Berlin el­foglalása után vége van a há­borúnak, eltekintve attól, hogy Berlin még nincs elfoglalva és hogy mennyi ideig tart még az elfoglalása azt senki sem tud­hatja. De azt viszont tudjuk, hogy Budapest elfoglalása hó­napokig tartott, sőt még az utóbbi jelentések szerint, Buda egyes részeiben még vannak harcok ma is. Tehát egy ország fővárosának az elfoglalása még azon ország népeinek a részére sem okvetlen jelenti a háború befejezését. Erről már mint bi­zonyíték itt van előttünk Róma és Budapest. De ahogyan egy ország fővá­rosának az elfoglalása nem ok­vetlen jelenti a háború befeje­zését, ugyanúgy egész biztosan nem jelenti a náci-fasizmus el­tűnését azon országban a lát­határról. Erről is elég sok bi­zonyíték van előttünk mint az “úgynevezett” fölszabadító 11 országok. Magyarországon a bi­zonyíték most van kialakuló­ban, amiről majd lesz alkal­munk később jelentéssel szol­gálni, nem okvetlen muszáj, hogy ünneprontók legyünk. Ál­lítólag már megkezdődött a földosztás a volt Horthy tábor­nok irányítása mellett. Senki­nek sem lehet több mint 100 hold földje Magyarországon és a papi-grófi és privát nagybir­tokok erre a számra lesznek le- zsugoritva. Hogy aztán kié lesz a termés, ezt még látni fogjuk. Mert reméljük azt, hogy a szét­osztott föld, nem csak annyit fog jelenteni a földmunkás ré­szére, mint az ásó-kapa, amivel azt megmunkálta. Olaszországban azonban már jóval régebben hajtották végre a “fölszabadítást” és ha ugyan­olyan formában lesz az Ma­gyarországban is, akkor nem sokat fog érni a földosztás a nép részére. Az viszont igaz, hogy Olaszország nagyobb ré­szén még mindig tart a háború és a náci-fasizta hordák még mindig az olasz földön tapos­nak. És éppen azért lett volna elég ok, hogy a fasizta bandi­tákkal megszakítsanak minden összeköttetést. De éppen az el­lenkezője történik ottan és a volt fasizta elemek mindig több és több beleszólást kapnak az ország ügyeinek az intézésébe. Ez annak köszönhető, hogy a királyi ház megmaradt a papi szekértolóival, akik szivszo- rongva kacsingatnak vissza a fasizmusra. Hogy aztán a Szövetségesek Intéző Bizottsága ahol csak le­het szintén a volt fasizták mal­mára hajtja a vizet, erről is van elég bizonyíték. Egyes vá­rosokban, ahol a fasizták kido­bása után liberális, sőt egyes helyeken radikális elemek ke­rültek a fontosabb pozíciókba, később a Szövetségesek Bizott­ságának az aláírásával dobták ki őket onnét és volt fasiztá- kat tettek vissza a helyükre. Ahol csak lehetett a legkisebb demokratikus megmozdulást a demokráciát védelmező Szövet­séges Bizottság szabotálta el. Az olasz nép részére eddig még mindig csak a szétrombolt fal­vak és városok és a fájó sebek maradtak - meg a felszabadító háborúból. És még valami az egyedüli, ami nem volt meg a nyílt fasizmus alatt. A harci lehetőség a saját helyzetük ja­vítására. Az a kérdés, hogy ezt meny­nyire fogja kihasználni az olasz munkásnép és az a kérdés, hogy legalább ugyanez a lehetőség meg lesz e adva a nagy demok­rácia dicsőségére a magyar nép részére is. Mert Rómában a jelentés szerint 14 különféle el­vet és célt szolgáló napilap je­lenik meg. A legszélsőségesebb' politikai álláspontot képviselő alakulatnak, mely társadalmi forradalmat hirdet ma, napilap­ja van Rómában. Szóval a nép éhezése mellett, egy bizonyos fokú elvi szabadság megada­tott a részükre. És mivel nem­csak kenyérrel él a kültur em­ber, rajta múlik, hogy ezt a szabadságot mennyire tudja ki­használni a jövő felszabadulá­sának az érdekében. Az olasz nép harca a fasiz­mus eltörlésével nincs elintézve, csak éppen egy lépést tett az elintézés felé. A magyar nép harca a náci-fasizmus letörésé­vel sőt még a földosztással sin­csen elintézve, csak szintén egy kis lépés az elintézés felé. Most fog majd kezdődni az igazi harc, ahol a munkásnép igazi osztályérdeke kibontakozhat. A munkásosztály érdeke a porfi­(Vi.) Minden államban akad egy-két ilyen politikai vezér, “boss” akik olyan hatalomra tettek szert, hogy az egész ál­lam közigazgatása feletti kont­rolt kezeikben tartják és óriási vagyonra tesznek szert egy né­hány éven belül. Egy ezek közül Frank Mc­Kay, michigani politikai “boss” még az sem lényeges, hogy me­lyik nagy pártnak a vezére, hi­szen amig egy államban repub­likánus, a másik államban de­mokrata párt uralja a helyzetet s a pártot meg az ilyen “boss”- ok. McKay harminc évig hasznos és tisztességes munkás volt. Sőt mint öntödei segédmunkás bizony nehezen dolgozott, de vagyonát nem az ilyen nehéz és tisztességes munkával sze­rezte, hanem az utóbbi har­minc év alatt, a politikai vezé- reskedésen keresztül. Ugyan is harminc éves korában zugban­kár lett, mások pénzén kezdett spekulálni. Ingatlanokat vett és adott szintén a mások pén­zén. így Grand Rapids-en min­tot nyúzó kapitalista termelési rendszer megszüntetése. Ez azonban nem valósulhat meg, hangzatos szavakkal sem pedig politikai beszédekkel. Ehhez szükséges a társadalom keretén belül szabadon felépített harci eszköz a forradalmi ipari szer­vezet. Ennek propagálása és építé­se a náci-fasizmus rendszerek alatt teljesen kizárt lehetetlen­ség volt. Csakis ezért a mun­kásság öntudatos forradalmi rétege csak helyeselni tudja a náci-fasizmus kiirtását a föld színéről. Akik tehát ezt a for­radalmi álláspontot nem ismer­ték föl, akár tudatosan vagy tudatlanul, de támogatói voltak annak a rendszernek, mely automatikusan kizárja a sza­bad szervezkedést, a szabad sajtót, mely a szive és vérke­ringése a forradalmi ipari szer­vezetnek. Amikor tehát a náci­fasizmus elbukik, mi nem a győzelmet ünnepeljük, hanem azt a harci lehetőséget, mellyel megindulhat az igazi harc a kapitalista termelési rendszer megszüntetésére. Ezt a harci lehetőséget kell kihasználni az olasz és magyar munkásságnak és szervezett erejükkel saját maguknak kell végrehajtani az igazi fölszabadulást, mely után nem csalódás és ál-demokrácia hanem igazi szabadság, ipari demokrácia lesz a jutalmuk. dig nagyobb és nagyobb isme­retséget és befolyást szerzett, melyet felhasznált a politikai szavazatok szállítására is, vala­mint neki tetsző és jövedelme­ző pozíciókat szerzett. Először mint birósági hivatalnok dol­gozott. Itt megismerkedett úgy a vádlottakkal, mint a vádlók­kal és ennek a segítségével még nagyobb gépezetet épített ki a maga részére. Majd később az állami kincs- tárnoki pozícióra pályázott, de ezt csak nagyobb harcok révén szerezte meg és hat évig tar­tott, mely hat évet arra hasz­nálta fel, hogy minden befolyá­sát felhasználta, az állami kincstár feletti kontrólt meg­szerezni, ami sikerült neki. Az­óta ő rendelkezik az állami kincstár 15,000.000 dolláros be­vásárlása fölött, ami között a szeszes italok nagy összeget képviselnek. Közismert dolog, hogy a múlt évben fél millió dollárt csinált az ilyen italok bevásárlásán, mint komissiót. A másik nagy összeg melyet szintén beismert a “Port Hu- roni” hid építésénél volt 100.- 000 dollár. De mivel most mán nem mint állami hivatalnok, hanem mint magán egyén ke­zeli ezeket a dolgokat, igy nem bírták vád alá helyezni. Most már van bútor, sör és gumi gyárai. Amellett több real estate és biztositási iro- dájai. Mind amellett még igaz­gatósági tanácsos 40 más álta­la kontrolált rész vénytársu lat­nál. Hogy mennyi milliót szer­zett a politikán ez a McKay ur, azt senki sem tudja és nem bírják kikutatni annyira bo­nyolult és összekevert dolog az egész. De azt mindenki tudja, hogy vagyonát az ily politiku­sok görbe utón szerezték és ép­pen olyan, vagy még nagyobb elszántsággal védik ezt a mai rendszert, mint Fordék, vagy Rockefellerék. Az állami politi­kai bószok kontrolálják a ren­dőrséget, az állami katonasá­got és azoknak a parancsnoka­it. Nagy készséggel veretik le a sztrájkolókat, vagy azokat, akik egy jobb rendszert akar­nak megvalósítani, amelyben nem lehetne ilyen nagymérvű rablás az adópénzből és a mun­kások kárán nem spekulálhat­nának. Nem bírnának millió­kat gyűjteni csak azért, mert képesek voltak a munkások szavazatait szállítani egyik vagy másik pártnak. Ez egyszersmint azt is bizo­nyítja, hogy nem lehetséges politikai demokrácia, gazdasá­gi, ipari demokrácia nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom