Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-10 / 1358. szám
1945. február 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL , CS.. .Ő MEGJEGYZÉSEI “NEM LEHET AZT MONDANI” Hiába a dolgok nem mennek olyan simán, mint ahogy azt az egységfrontosok szeretnék. Pedig elhihetik azt, hogy a Magyar Jövő “haladói” — ezért cserélték el az ijesztő kommunista nevet — mindent megpróbálnak, hogy megértessék, az utolsó sajtókulitól, a Chamber of Commerce elnökével, hogy ők komolyan veszik az “isteni béke” gondolatát. Szívvel és lélekkel hajlandók együttműködni. Miután betyárból lesz a legjobb pandúr, ők azok akik legélesebben ítélnek el minden sztrájkot, tekintet nélkül arra, hogy azt a bószok provokációja, avagy a War Labor Board szabotálása váltotta ki. De a tegnapi ellenfél ,a nagytőke és cselédei, ha el is fogadják a szolgálataikat ,nem hisznek egy ilyen nagy nemzeti összefogásban. ők jól tudják, hogy minden háború dacára is van osztályharc és semmiféle szövetkezéssel sem hajlandók korlá-i tozni a szabad kizsákmányolási lehetőségeket és egy fikarcnyit sem hajlandók feláldozni az előjogaikból, a nemzeti egység kedvéért. De baj az is, hogy a hívek is rugdalóznak az ellen a túlzott loyalitás ellen és a nagy felki- nálkozást az osztályharc, a jó öreg Marx és holmi Horthy betyárok emlegetésével zavarják ezt az egyoldalú szerelmet. Mikor Chicagóban összejött a Demokratikus Tanács gyűlése, nagyon simán ment volna minden, ha véletlenül, egy-két liberális polgári delegátus nem lett volna jelen, akiket nem kö-l tött a pártfegyelmet helyettesítő teheráni vonal — amelyet minden zagyvaságra rátakarnak — és ezek kézzel-lábbal tiltakoztak az ellen, hogy ők most álljanak össze egységeskedni Horthy itteni fulajtárjaival, de1 hiába ágáltak a jól bedresszírozott pártgépezet mégis felajánlotta az egységfrontot a Magyar Szövetségnek, ami ellen a polgári radikálisak úgy tiltakoztak, hogy tüntetőleg távoltartották magukat a konvenciót követő népgyülésről. De ez nem győzte meg a “haladókat” arról, hogy semmiféle antináci vagy háborús érdek nem kívánja azt, hogy a nagytőkével, Horthy cselédeivel a nácizmus itteni szálláscsinálóival szövetkezzenek, ők nem hiszik el azt, hogy éppen a jelen időkben élesen meg kellene huzni a választó vonalat a haladás és a reakció között, hogy éppen a jelen idők alkalmasak arra, hogy a legélesebb harcot vegyék fel és próbálják levakarni az amerikai magyarság testéről az évtizedek óta rajta élősködő parazitákat. Még szerencse az, hogy a Magyar Szövetségék azok, akik nem kérnek ebből az erkölcstelen szövetkezésből és igy talán majd rákényszerülnek a Magyar Jövőék arra, hogy a nácizmus elleni harcban számításba vegyék, mint ellenfelet a mi speciális magyar és amerikai náciainkat is. Még ennél a magyar ügynél is megdöbbentőbb az, hogy a Magyar Jövőnek a Wallace üggyel foglalkozó nóta és köz- gazdasági szakértője Mr. Deák azt írja, hogy a Wallace elleni támadásra “nem lehet azt mondani, hogy azt a nagytőke intézi”. Hát Mr. Deákon kívül senki sem tagadja azt, hogy igenis az “üzlet” az az a nagytőke .amelyik a harcot vezeti, mert neki a legelemibb érdeke, hogy a kereskedelmi minisztérium és a Reconstruction Finance Corp. élén olyan ember álljon, aki 100 százalékig a nagytőke embere, mint Jones nagy bankár volt. Nagyon vigyáznak ők arra, hogy egyrészt a gyáraikat ellenőrző minisztériumba és főleg a tfénzt kölcsönző intézetbe az ő érdekeik legyenek a döntőek, ezt Wallacetől, aki szerintük egy “álmodozó“ “radikális” sőt egyes lapok szerint kommunista ,a Szovjetek barátja, nem remélik. Másrészt mint előrelátó üzletemberek, igy kívánják megakadályozni azt, hogy ez a “radikális” Wallace legyen az elnökjelölt 1948-ban. A támadók, úgy a lapok, szenátorok és rádió komentátorok, mind az “ipar’,’ az “üzlet” védelmére hivatkoznak és akkor jön Mr. Deák, a tudós férfiú és kijelenti, hogy ezt nem a nagytőke intézi, mint ahogy a Mont- gomery-Ward ügyben is csak Sewell Avery harcát látja, holott az a nagytőke erőpróbája arra, hogy a szervezett munkások által kivívott előnyöket törvénytelennek jelenthesse ki. Azért ez nem a kormány és Avery ur harca, hanem a nagytőke támadása a munkásosztály ellen és itt egységesen kellene a harcot felvenni a kapzsi nagytőke ellen, nem pedig gyengíteni azzal, hogy a nagytőke támadását “egység kedvéiért” elhomályosítsák mint teszi a Magyar Jövő Deákja ,aki lehet nagyon jó nóta szakértő, de nagyon^rossz osztályharc és közgazdasági szakértő. Nem tudjuk, mint ahogy Mr. Deák orrára sem kötötték rá, hogy mit is határoztak Teheránban, de kétségtelen, ha ilyen taktikát Teheránnal takargat be, ezzel nagyon hamar lejáratják Teheránt. A háború nem szüntette meg az osztályokat, igy az osztályharcot sem, még akkor sem, ha azt kicsinyes politikai érdekekért a “haladók” fel is függesztik, annál is inkább, mert a nagytőke gondoskodik róla a folytonos támadásaikkal, hogy ezt a munkásosztály el ne felejtse. Erre tanulság azoknak akik látnak, a Wallace és a Montgomery-Ward ügy. BŰN ÉS BÜNHŐDÉS! Hát kezd nagyon aktuális lenni az, amiről pár hete Írtam, hogy mi lesz a büntetése a ná-i cik által elkövetett borzalmaknak, hogy melyik nézet kerül felszínre, az amelyik a háború és az elkövetett gazságok ki tervezőit, irányitóit akarja példás módon büntetni, vagy az a szélsőséges nézet amely az egész német népre akarja ráhúzni a vizes lepedőt. Aktuálissá tette ezt a kérdést a vörös hadsereg példa nélküli előretörése, amely talán e sorok írásakor már Berlin uccáin fog harcolni, illetve ha az eddigi iramot tartja meg, akkor már Berlinen túl kergeti az eljövendő nagy pör vádlottjait. Háborúban jósolni nem nagyon hálás feladat, de a jelenlegi helyzet és pedig nem csak a harctéri, de a politikai is, azt mutatja, hogy a nagy pör rövidesen megkezdődik. A nácik most ugyan még döntő ütközet nélkül tudták visszavonni a csapataikat, de ennek a visszavonulásnak is vannak határai és a végén, leszámítva a fő kutyákat, akik valahová el menekülhetnek, a bűnösök nagyrésze kézre kerül. Másrészt mutatja a cselekvés közelségét az is, hogy az a nemzetközi bizottság, amely arra volt hivatva, hogy a háború bűnöseit kikutassa és a büntetés módját megállapítsa szétrobbant, mert egy angol és egy amerikai tag lemondott, hogy igy tiltakozzon az angol és amerikai külügyi hivatal ama felfogása ellen, amely szerint a fő nácik és fasizták nem állíthatók bíróság elé, ezeket politikailag kell lehetetlenné tenni úgy, hogy deportálják őket, miként annak idején Napóleont. Nagyon érdekes és fontos annak az okát kutatni, hogy a két külügyi hivatal miért lett egyszerre olyan kegyelmes a főbitangokkal, hogy miért nem vonhatók azok felelősségre a nyilvános bíróságon a saját és idegen népeken elkövetett gazságokért. Nagyon kézenfekvő a dolog. Egészen biztosra vehető, hogy egy ilyen szabályszerű bírósági tárgyalás súlyosan kompromi- tálná ezeket a külügyi hivatalokat .amelyek valószínűleg elég sok titkos tárgyalásokat folytattak a nácikkal. Nagyon sok,) most oly hangos “demokratikus” államférfiről derülne ki, hogy nem is voltak olyan nagyon ellene a náci-fasizta rezsimnek, amig azok csak a munkások ellen használták a hatalmukat, ezeket a leleplezéseket akarják elkerülni, amikor nyilvános tárgyalás nélkül egyszerűen deportálni akarják a háború és a tömeggyilkosságok fő bűnöseit. A dolog nagyon úgy néz ki, hogy Hitler és társai meg fog- ját menteni a bőrüket, mert ha mindjárt a Vörös Hadsereg lesz is az .amely a végső csapást le fogja mérni, a fő kutyáknak módjuk lesz arra, hogy olyan helyre meneküljenek, ahol nem éri el a Szovjet keze, igy ha rá is bízzuk Oroszországra, hogy ő büntessen .akkor bizony csak a kuvaszok és a kis zavart fejű gyilkosok kerülhetnek kézre, tehát az nem megoldás ha “tudja Pál” szerint az oroszokra bízzuk a büntetés mivoltát, mert a legfelháboritóbb igazságtalanság lenne az, hogy a kis tolvajokat felkössék, de a fő bűnösök kényelemben élhessék le bitang életük hátralevő részeit/ »■ Még erkölcstelenebb lenne az hogy ugyan akkor az egész német népet kiirtani, vagy csak meg is büntetni úgy, ahogy azt a sok jóhiszemű, de túl elkeseredett náci ellenes azt elképzeli. Nyolcvan millió embert tudja Pál munkástárs, nem lehet csak úgy egyszerűen kiirtani, a tömeggyilkosságban olyan tökéletes nácik is “csak” 4-5 millió civilt tudtak leölni 6 év alatt, tehát már eltekintve az emberiességtől, technikailag is lehetetlen az, hogy a tudja Pál szerinti “igazságos” Ítélet végrehajtasson. Mi nem hiszünk abban, hogy a bűn útjára tévedt embert, még ha egy egész nemzet is az, drasztikus eszközökkel, jó útra lehessen téríteni, a modern igazságszolgáltatás, orvossal és nevesléssel vél eredményt elérni. Nem szabad minden jogos elkeseredés dacára sem, a német nép elleni gyűlöletet a végletekig fokozni. A német nép is munkásokból áll és éppen nekünk kell hinnünk abban, hogy az elszenvedett katonai vereség, a főbünösök kiirtása és a néppel szemben tanúsított jóindulat, észretériti a megtévedt embertelen tömegeket a kultur emberiség családjában. Ilyen alapon az egész magyar nép büntetését is követelni lehetne, mert ez nem tiltakozott a munkások tömeggyilkossága ellen, amit Horthyék végeztek, sőt a három év előtti bácskai mészárlás ellen sem, ahol«80 ezer szerbet és zsidót öltek le Horthy legényei. És sajnos ez letagadhatatlan tény, a magyar katonaság zöme, a debreceni kormány ellenére is a szövetségesei közül egyedül tart ki Hitler mellett, de itt nagyon helyesen tudja Pál sem gondol az egész magyar nép megbüntetésére, Nálamnál senki sem gyűlölheti jobban a nácizmust, senki jobban nem csalódott a német munkásokban, nem csak elvi, de személyi okaim is vannak erre, hisz csak a csoda lehet az, hogy ha valakit a hét testvérem és családja közül életben IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése