Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-01-27 / 1356. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. január 27. Hozzá szólás a “béke” kérdéshez Kétségkívül a náci hadveze­tőség tisztában volt az orosz nagy támadással. General von Rundstedt, dec. 16-iki támadá­sa a nyugati fronton, arra en­ged következtetni, hogy semle­gesíteni akarták a nácik az an­gol ,amerikai és francia erőket, ha tovább nem, legalább is míg az orosz- támadás krízisen túl eshetnek. Nem vagyok katonai szakér­tő és nem tudjuk a cenzuia miatt, hogy mennyire sikerült Rundstedt-nek a terve, de nun- den esetre az orosz tamadas krízise nyakukba szakadt a na,- ciknak. Berlin maga elismeri, hogy a világtörténelem eddig nem ismert erőivel áll szemben a keleti fronton. Hatalmas, eddig nem ismert tankokkal támad a Szovjet. Hatszáz mérföld kiterjedésű vo­nalon, több mint két millió em­bert vitt a harcba, amellyel szemben - a nácik beismerése < 57érint — tízszer kevesebb erőt bírtak fölvonultatni.. “Nincs módunkban megállítani az oro­szokat” siránkozik Berlin. Két* napos előnyomulása a Szovjet seregeknek, több mint hatvan mérföldet tett ki, miután át­törték a nácik frontját. A leg­gyorsabb náci “blitz” Francia- országban sem érte el ezen se­bességet. Érthető tehat a ná­cik rémülete Berlinben. Ebben a pillanatban amidőn ezen sorok Íródnak, a Szovjet csapatok német:szilezia hatá­ron állnak. Ha a jelentések iga­zat mondanak, — amit a nem tek is elismernek — nenj is fogják a Szovjet csapatokat egykönnyen megállítani. Ezre­dig azt jelenti, hogy a nácik napjai megvannak szaínl^'l bár gyermekek és öregek van­nak a küzdelembe vive, de ez sem segít ,a legjobb náci diví­ziók ellentámadásba mentek at a veszélyes frontszakaszokon, ez sem segít. A Szovjet gozhen- ger átgázolt már Poroszország­ba és kifogja kutatni a rablók házait, számon kéri a gaztette­ket, amit keleten elkövettek az “ur-népek”. Elő kell nekik ad- xü a lopott holmikat, be kell vallani, hogy hány ‘ férgét öl­tek meg Ukrainaban, Oroszor­szág és Lengyelországban, nem számítva Jugoszlávia es Cseh­országot ,ahol szinten féregként kezelték a népet. Talán akad közöttünk, aki túlságosnak tartja a bűnösség és azok kényelmének a korláto­zása nagyon sértene az alkot­mány adta szabadság jogokat, de arról rögtön elfelejtkeznek ha a munkásosztályról van szó, annak nem is kell előírni azt, mert ha nem dolgozna, úgy ha­marosan felkopna az ála. A “dolgozz vagy harcolj jel­szót azzal kellene felváltani es azt komolyan végre is hajtani, hoev “aki nem dolgozik az ne is egyék”. Hogy ezt miképpen kell végrehajtani, arra a közös érdekből, azt hiszem szívesen adna tanácsot a szövetsége­sünk, Szovjet Oroszország. ilyen általánosítását, aki azt tartja, hogy mindezekért csak a náci vezérek a felelősek. Nem igaz, nincs igazuk. Lehetetlen elképzelnénk azt, hogy a ne­met népnek nem’ lett volna tu­domása a tömeggyilkossagok- ról amit fiaik (én szörnyszülöt­teknek nevezném) Lengyelor­szág, Ukrajna és a Don menten elkövettek. Nem emelte föl til­takozó szavát a német papsag akkor, amidőn több millió zsi­dó, lengyel és ukrán védtelen gyermek, asszony és aggok ki- pusztitását végezte Hitler es “népe”, de tiltakozott azer , hogy Hitler a német hülyékét kipusztitani akarta. Nagyon sok körülmény ma­gyarázza, hogy a német nép egésze felelős a rémtettekert. Ezen invázió amit Hitler kelet felé indított, nem csak a nemet junkerek, gyárosok és kereske« dők inváziója akart lenni. Lát­tuk, közel százezer német föld­műves lett betelepítve Ukrajná­ba, akiknek menekülniük kel­lett az előnyomuló Szovjet csa­patok elől. A német proletáriá- tus, a felsőbbség helyzetét lett volna hivatott betölteni azáltal, hogy mint munkavezető és más szakmunkák végzésére lett vol­na alkalmazva, mig a más né­pek végezték volna az úgyne­vezett “labor” napszámos mun­kát. Nem említve baktertől föl a generálisig, minden német be lett volna osztva a hivatalok­ba ,ami egy nyert háború ese­tén bőven lett volna egesz Európában a német “ur-nep részére. Csakis ezen fölfogásból fa­kadhat a- német hadifoglyok arogáns viselkedése, amidőn ők csak “férget” pusztítottak a zsidó, lengyel és az ukrán né­pekben. Most, amidőn a nácik lélek­harangját rángatják a vörösök, önkéntelenül fölvetődik a kér­dés, de most már nem abban a formában, hogy milyen bünte­tést érdemel a német nép, ha­nem ihilyen büntetést fog a Szovjet mérni a német népre. Egyedül a náci vezéreket kí­vánja-e felelősségre vonni, avagy az összes kis és nagy bűnösöket, akik bármely gaz­tettet is követtek el? Kovách munkástárs fölveti lapunkban a kérdés: Hogy mi­lyen békét látnánk megfelelő­nek Németország részére. Ezen kérdést nekünk elbírálni igen nehéz. Hogy hosszan ne kelljen időznöm a kérdésen, először is meglepődtem Kovách munkás­társ ajánlatán azért, mert tu­dom, hogy csak amiket fölso­rolt a német nép bűnei képpen, elégséges volna az apagyilkos büntetését kimérni rájuk. Ko­vách munkástárs ajánlata nem egy büntetés a náci vezérek ré­szére, hanem köznyelven szólva igy hangzik: Hát nem addig van az gyerekek, hanem ha el­pusztítottátok Európát, hát építsétek vissza és megtanuljá­tok, hogy máskor ilyen rákon- cátlanságot nem fogtok elkö- vetni. Nem volt szép tőletek, hogy a zsidó fajt kipusztitottá­tok, csúnya dolog volt az is, hogy a lengyel és ukrán népet kiöltétek csupán azért, hogy némettel telepítsétek be. Szé- gyeljétek magatokat! Én nem vagyok hive a dolog ilyenkénti elintézésének. Ko­vách munkástárs — lehet — társadalmi hasznosság szem­pontjából bírálja a kérdést. Ta­lán lehetett volna erről ilyen formában beszélni közvetlen a nácik uralomra jutása után, amidőn nem döntötték kataszt­rófába az egész világot, de ma . . . most már a Szovjet fogja a kérdést elintézni, azon népek­kel egyetemben, akik elszen­vedték a náci atrocitásokat. Azon német munkások részé­re ,akik teljes odaadással végig szolgálták Hitlert, akik a tény­leges végrehajtói voltak Hitler és társai tervezetének egyene­sen jutalmat ajánl Kovách munkástárs, amidőn ezeket Ír­ja: “A német munkásság élet­nívóját, jövőjét a mainál (az aláhúzás az enyém) sokkal ma­gasabb és biztosabb alapokra ; fektetik” Ha ezt igy megcsinál­nánk — illetve az oroszok meg­csinálnák — körülbelül igy hangzana német oldalról: Lá­tod testvér, mégis csak megér­te és kifizetődött amit csinál­tunk. Bizonyos az, hogy érdem sze­rint én sem bírnám büntetni a német népet. Ha valaki meg­kérdezné tőlem, hogy kiölném-e a német népet? Nemmel felel­nék. De ha azok a népek, aki­ken elkövették a gyalázatot és kiölnék érte a német népet azt feleném, megérdemelték. Nagyon dicsérő elgondolás amit Kovách munkástárs a “bé­ke” kérdésben leír ,azonban fé­lek, hogy az ítéletnél csalódott. Nem hiszem, hogy jézusi elin­tézéssel kellene a nácikat kezel­ni, vagyis “aki téged kövei do­bál kenyérrel dobd vissza”. Végeredményben, lehet, hogy a józan ész nyomán igaza volna Kovách munkástársnak, de ho­vá vitték a nácik a józan észt, öt éves véres múltjukkal? . . . tudja Pál . . . JEGYEZD MEG... Ajánlja: St. Visi.. Amidőn valaki hamisat állít még nagyobb kárt okoz, mint a hamis cheket kiadó. De hát az ilyen haszonra épí­tett társadalmi rendszerben csak azokat büntetik meg, akik anyagilag csapják be egymást, akik a szellemi mérgezést és csalást végzik, azokat jutalmaz­zák. Kínában fehér a gyásznak a színe és a vörös az örömnek a jele, igy nem csoda, hogy a kí­naiaknak nagy része örömmel veszi a vörös zászlót jelvényük­nek. Hitler legutóbbi beszédéből ítélve azt hiszik, hogy kény­szerzubbonyban beszélt. A ren­des hadonászás elmaradt, igy a beszéde is egész misztikus lett. Main államban elfogott náci ügynököknek csak az volt a szerencsétlenségük, hogy ilyen időtájban nem vártak oda tu­ristákat. Még csak a rokonokat sem szokták arra ilyen idő­szakban látogatni. A választások előtt Roosevelt Hillmannak a vállát veregette. Választások után a világra szó­ló trösztöknek kedvez s a mun­kásokat kényszer sorozásra ítélte. Amely országnak két kormá­nya van, ott polgárháború kez­dődik. Ezt úgy Satlinéknak, mint Churchilléknek tudnia kel * lene és a lengyel kérdést régeb­ben elintézni. Az átlag ember, aki egy ki­csit gondolkozik azt látja, hogy minden oldalról támadják, be­akarják csapni, a pénzét elven­ni, amiatt hazudnak neki, butá­nak akarják tartani. így még azoktól is fél, akik tanítani akarják, hogy együttesen meg­akadályozhassuk az ilyen nagy mérvű becsapásokat, kizsákmá­nyolást. Hogy együtt védekez­zünk az ilyen becsapási törek­vések ellen. A detroiti rendőrség is ké­szül a békére. 150 darab uj puskát vettek, leginkább az úgynevezett zavargók ellen, akik alatt a sztrájkolókat értik. Ely Gilbertson, aki kártya mester és úgy mellékesen a vi­lágot is újjá akarja szervezni. Megérdemelné, hogy ott legyen a tanács asztalnál, amikor a vi­lágbékéről tárgyalnak, hátha észrevenné, hogy hamis kár­tyákkal játszanak az urak. Még eddig csak azzal védel­mezik Stettiniust ,az ecél tröszt képviselőjét az államtitkári po­zíciójában, hogy még jobb meg­jelenésű mint Eden ,az angol kollegája. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1944-45-re befizettek: Helen Alakszay, Tarzana 5.00 Bischof Józsefné, Akron 12.00 Deák Jánosné, Akron .... 6.00 Detky E.-né, Phila ........... 3.00 özv. Farkas, Imréné, Akron 6.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 5.00 Feczkó J.-né New York .. 6.00 Fodor J.-né, Cuyahoga ....12.00 Ganch L.-né, Carolina ......12.00 Helen Kanchar, Bay City 5.00 Kern Péterné, Akron ..... 5.00 Kollár Józsefné, Clev........ 6.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 7.00 Lefkovits, Lajosné, Clev. 6.00 Mary Mayer, Phila ......... 7.00 Molnár A.-né, Cleveland 3.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Székely S.-né, Cleveland 2.00 Udvarnoky K.-né, Flint .... 5.00 Visi Istvánná, Detroit .... 4.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 6.00 Zára Jánosné, Chicago .... 6.00

Next

/
Oldalképek
Tartalom