Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-27 / 1356. szám
1945. január 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal Üdvözlő sorok egy öreg forradalmárhoz (Az IWW mozgalom egy régi harcosa, Covington Hall, aki évtizedek óta “Covami” név alatt irta tanító cikkeit és forradalmi költeményeit és aki éveken át tanára volt az IWW által fentartott Work Peoples College iskolának, ahol ipari unionizmust és szónoklattant tanított, most, hogy elérte a 73-ik évet, az Industrial Work- ersben lemondó hangú cikket irt, részben azért, mert mozgalmunk nem fejlődött olyan mértékben, mint remélte és szerette volna; részben pedig azért, mert egyénileg is elhagyatottnak érzi magát és már a szemei is megromlottak. Erre a cikkre az egyik volt tanítványa érdekes hosszabb levelet irt, amelynek magyar fordítását, a személyes információk kihagyásával az alábbiakban adjuk. — Szerk.) HELLO COVAMI, ÖREG FORRADALMÁR Látom az Industrial Work- ersben irt cikkedből, hogy kikezdett az egyedüllét bogara. Kedves Covami, te, aki a Work Peoples Collegeban a szónoklatot s ipari unionizmust tanítottad, aki annyit harcoltál a szólás szabadságért, mérföldeket jártál sztrájkok piketvonalai- ban; akit már lent, Louisianna államban mint forradalmárt ismertek ; iró, előadó és költője nemcsak a mának, de a jövőnek is, — most unatkozol?! Ejnye, ejnye, ez igazán meglep bennünket. Most körülbelül 73 éves vagy és azt irod, hogy csaknem elvesztetted szemed világát, de azért a szellemi látásod tiszta. Azoknak a gondolatában és a sziveiben, akiket tanítottál, most is fiatal vagy és most is folytatod a nagy harcot. Nekünk olyan fiatal vagy, mint mi, Covami. Sokat nyertünk tőled a múltban és adsz kifogyhatatlanul még ma is. Elfogadjuk mindazt, amit adni tudsz, minden csepjét tudásodnak birni akar juk, mert amikor az élet terhe már elviselt, öreg IWW forradalmár, tanítványaid a tőled nyert tudással tovább fogják folytatni a nagy harcot. A holnap a miénk! Az a holnap, amelyért annyi álmodozó adta életét. És egy napon ezen jobb világért álmodozók návsorához hozzáadjuk a Covami nevet is. De nem még most! Még nagyon sok forradalmi gondolati maradt benned .aminek minden betűjét ki akarjuk préselni belőled, mielőtt halandó testedet, vagy hamvaidat eltemetnék oda, ahol a fü is zöldebben fog nőlni. EGY VILÁGOT NYERHETÜNK __ Ne keress erkölcsi támogatást a régi IWW tagoknál, sem a radikális mozgalomban; ne várjál onnan uj eszméket. Nem Kell meggyőznünk azokat, akik már látják a jobb jövő hajnak lát. Menj az újak, az elégedettek, a gyengék közé. Tanítsd a fiatalokat. Az ifjúságot kell meggyőzni. Ne kövessük el megint azt a hibát, hogy időpazarlásnak vegyük a fiatalság tanítását. A forradalom, — már amit mi forradalomnak tartunk, még nem érkezett el a sarokhoz. Még addig igen sok munka vár mindannyiunkra. Covami, öreg forradalmár, nincsen most időd az egyedülléthez, — egy világot kell megnyernünk ! A RÉGI BANDA Elgondolkozom, amint ide- oda hányódom .vájjon mi van a mi régi bandánk tagjaival? Covami, furcsa véletlen, de ugyanaz nap .amikor a Work- ersben érdeklődtél a régi tanítványaid iránt, engem saját kérelmemre elbocsájtottak a U.S. hadseregéből 2 év, hat hónap és 17 napi szolgálat után. Az egyenruha hatalmas erőt képez, mert a gyengéket ráveszi, hogy gondolkozásukat alá vés-- sék a militárista ideológiának, ami nem más, mint fasizmus, leszűrve. Mint Pope mondotta: “Ez a nevelés átformálja a gondolkodást, mert amerre a gályák húzzák, arra hajlik a fa is.” Megkóstoltam a katona életet: keserű. A jövő koncentrációs táborának a mai szemléje. De mi, a te tanítványaid, soha egy pillanatra sem adtuk fel az IWW elveiben és ideológiájában való hitet. Éppen ellenke« zőleg. A keserű tapasztalatok után ma sokkal jobban hiszünk azokban. Mi nem kértük az egyenruhát, felvettük akaratunk ellenére, mert a nagy tömegek taszításában mi, a kevesek, elveszünk. De azért a szabadságról, a demokráciáról és a négy szabadságról szóló pro- gandájuk nem tévesztett meg. De ne vádolj bennünket, nagyon kevesen vagyunk arra, hogy harcbaszálljunk velük. Tekints csak a múltba, egy pillanatra, — kérdezd magadtól, hogy a régi gárda megpróbálta-e az ifjúság nevelését? Ugye, hogy nem! Azt hitték, hogy a forradalom már a sarkon van. Ezért találjuk ma a fiukat katonai szolgálatban. Vonakodva mentünk tehát, mert azt tartottuk, hogy jobb élni, küzdeni és agitálni, mint a lelkiismeretes ellenállók táborában mártír gyanánt elrohadni. TERMÉKENY TALAJ A napi események azt mutatják, hogy világszerte nagymérvű forradalmi erők kirob-« bánásához közeledünk. Az európai kontinensen a népek a saját maguk által választott kormányokat követelik. Rongyosak, éhesek, betegségektől fertőzöttek és mégis egy kis szabadság után áhitoznak. Azon* ban még nem tanulták meg a helyes gazdasági szervezkedésben rejlő erőt. A nagyhatalmak a világtörténelem eddigi leg- I nagyobb katonai erejével készen állnak a hátsó ajtóknál Görögországban, Itáliában, Spanyol és Franciaországban. Készen állnak arra, hogy megrabolják szabadságuktól azon népeket, amelyeket bele tudtak vinni a huszadik század civilizációjának második világháborújába. De már látjuk az írást a falon. Képes lessz-e a munkásság megakadályozni a harmadik világháborúra való felkészülő« dést, amely háború borzalmasabb lesz a mainál is. Aratni fogjuk, amit ma vetünk. Ezt az eszmét kell elvetnünk a legtermékenyebb talajba, — az ifjúság tudatába. Ott ez a mag nagy fává fog fejlődni. A jövő harcait azok fogják megvívni, akiket ma még a bölcsőkben ringatnak. Az ifjúság nevelésére kell nagy súlyt fektetnünk. Az ifjúságnak kell átvenni az ipari szabadságért szóló forradalom eszméjét. Ebben rejlik a világ reménye. Ebben a tekintetben figyelembe vehetjük egyik ellenségünknek, Mussolini n e k ezen szavait: “Az olasz ifjúságot úgy fogjuk kiképezni, hogy ebben az országban mindenkinek lesz helye és mindenki a helyén lesz. Ma itt vagyok, holnap már a multté lehetek, de ne higyje senki, hogy a fasizmus velem együtt megszűnik.” Feczkó Béla Le a “Dolgozz vagy harcolj” törvénnyel (f.) A háború utáni időszakra lázasan folyik a készülődés, mintha csak a háború befejezése már csak napok kérdése volna. Pedig ahogyan a jelek mutatják még sokára lesz vége a vérontásnak, amit elkerülni lehetett volna ha a néptömegek a saját osztályérdekük alapján egyesültek volna, a háborúkat előidéző kapitalista társadalmi rendszer megszüntetésére. De a munkás tömegek sohasem figyeltek föl azokra a szavakra, melyek az ő érdekükben hangzottak el, sohasem olvasták azokat az Írásokat, melyek szorosan az ő érdekükben voltak papírra vetve és sohasem követték azokat, akik a helyes utat kijelölve mutatták az irányt a minden elnyomatást, kizsákmányolást és a háborúkat kiküszöbölő, szabad társadalmi világ felé. Sajnos ahogyan az eddigi eseményekből következtetni lehet, a világ munkásai most sem tanultak legalább annyit, mint a kapitalisták, hogy háború utáni saját javukat szolgáló jobb idők előkészítésére lépéseket tegyenek. A kapitalisták szorgos munkában vannak és készítik a talajt háború utáni szabad profit és még nagyobb kizsákmányolás lehetőségére. Ők már készen vannak terveikkel és ha a háború akár holnap, akár évek múlva fejeződik is be, ők ott lesznek, hogy a munkás verejtékéből aranyat sajtoljanak ki. Ezt a célt szolgálja az ismételten napfényre hozott “dolgozz vagy harcolj” törvényjavaslat, melyet mindenáron keresztül akarnak hajtani mint törvényt, a munkaerő fölött való korlátlan rendelkezés céljából. A kapitalista urak tudják, hogy most van itt az alkalom a munkaerő gúzsbakötésére. Most van erre a legjobb lehetőség, amit a háborús helyzet és a háborús propaganda képez. Most akarják a géphez kötni a munkást, hogy a háború után a jobbágyrendszerhez hasonló helyzetet állandósítani tudják. Azt jól tudják, hogy a harctérről hazatérő katonák ilyesmibe nem egykönnyen fognak beleegyezni, már jóelőre akarják kipróbálni annak működését és a munkástömegeket még a háború alatt hozzá idomítani. Mert azt mindenki tudja, hogy közönséges hazugság és kapitalista bérenc propaganda az, hogy az amerikai munkásokat törvényes erőszakkal kell a háborús iparokban való dolgozásra rákényszeríteni. Tessék csak megnézni a háborús iparok fölött rendelkező kapitalista urak mült évi profitját, tessék megnézni a corporációk és trösztök 1944-ik évi milliár- dokra menő 'tiszta haszon maradványait és ott a bizonyiték, a munkástömegek millióinak szorgalmas munkálkodása nélkül olyan horribilis hasznot elérni nem lehetett volna. Éppen ez hozta meg a tőkés urak étvágyát és ezt szeretnék megtartani a háború utáni időkre. Ezért van a nagy kiabálás a “dolgozz vagy harcolj” törvény mellett a kongresszusban, amit gőzhengerrel akarnak most keresztül vinni, mint az uj kongresszus 'első és legfontosabb ténykedését. 1 Egyes képviselő urak, már nemcsak 45 éves korig hanem egész a 60 éves korig akarnak mindenkit, minden sztrájkjog gyakorlása nélkül a hadi iparokba zavarni. Mert amint mondják a háború győzelmes és gyors befejezése most mindenek fölöt a legfontosabb cél. Ha ezt valóban igy érzik a bársonyszékbe üldögélő képviselő urak, akkor egészen nyugodtan elnapolhatják egy egész esztendőre a képviselő ház üléseit de nem ezért, hogy halászni és üdülni menjenek a képviselő urak, hanem álljanak a hadiiparok munkapadjához. De nem a tízezer dolláros évi fizetésért, hanem csak úgy mondjuk a 60-70 centes órabérek mellett és dolgozzák le a heti 60 óra munkaidőt. Majd meglátnák az év végén, hogy hogyan éreznék magukat a képviselő urak a “dolgozz vagy harcolj” törvényt illetőleg, különösen ha látnák azt is, hogy a gyáros akinek egész éven át robotoltak a “haza” érdekében, nyolc számmal írja ki az évi profitját. Ezt a helyzetet kell figyelembe vegyük, a “dolgozz vagy harcolj” tör vény ja vaslati lármánál ' és nem szabad engednünk, hogy a
