Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-20 / 1355. szám
1945. január 20. BÉRMUNKÁS 7 oldal Se eleje, se vége! (a.l.) A jelenlegi Írásomban olyan dolgokkal akarok foglalkozni, ami a mindennapi események közé tartozik. A napilapokat vagy folyóiratokat átolvasva, de különösen azokat a megállapításokat, amelyeket szakértők, vagy legalább az úgynevezett újságírás nagyjai írnak össze. Ha ezekből azután időközönként összefoglaló áttekintést merítünk, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy nem járhat semmi felelőséggel sem az újságírás, sem pedig a vélemények nyilvánítása. Nem pedig azért, mert a legtöbb esetben különböző időben ugyanazon lapban ugyanazon irő véleménye az időjárás szerinti változás módjára történik. Megállapíthatjuk mindezekből, hogy a eélnélküli irás mesterségéhez nem kell tudomány, sem előrelátás, csak hangzatos szavak, amit azután a felületes olvasó könnyen megemészt minden gondolkodás nélkül. Ebből a célból adtam a fenti címet. Tudva levő dolog, hogy úgyszólván az összes lapok és folyóiratok ebben az országban a fennálló rendszernek szószóli és mint ilyenek nem állhatnak ki és megírják azt a való tényt, hogy a mai felfordult világban mindennél a legfontosabb a magántulajdonra épült kapitalista rendszer megvédése. Ez ma a leggyakoribb jelszó! “Megnyerni a háborút és ezzel kapcsolatban az állandó békét.” Milyen békét biztosíthatnak annak a rendszernek irányitói, amely rendszer minden időben a háborúk kezdeményezője és irányitója volt. Hiszen magában egy-egy ország keretein belül olyan versengés folyik a különböző üzleti vállalatok között. Minden igyekezettel, minden ipari vállalat arra törekszik, hogy üzleti ellenfelét legyűrje. És azután egy ilyen rendszernek osztály intézményei nem is törekedhetnek másra, mint a világpiacot megszerezni uraik számára. Hej, ha az össz^ß országok úgynevezett újság firkászai, akik az igazságot úgy elburkolják, hogy a legtöbb olvasó minden ámításaikat elfogadja, egy szép napon azzal lepnék meg az olvasó közönséget, hogy a társadalom összes hibáiért a mai gazdasági oerendezkedést a felelős! Azért van az, hogy a mai közvéleményt irányitó íróknak naponta változik a véleményük a jövőre vonatkozólag, mert soha nem az igazat ,csak mindig a mai rendszert szolgálják. A mai rendszert pedig csak úgy szolgálhatják hatásosan, ha minden nap más nézetet vallanak, hogy a tényleges igazságtól eltereljék az olvasók figyelmét. Én, aki naponta elolvasom néhány lapban a vezércikket, azt állapíthatom meg, hogy a polgári lapok írásai de különösen vezércikkei, minden igazságot mellőzve úgy vannak összeállítva, mint az összes nemzetek történelmei, amelyek minden időben az uralkodó osztály dicsőítésével vannak telítve. Józan gondolkozásu ember időt vesz magának és elgondolkozik azokon a sok ellentmondásokon, amit naponta olvas vagy a rádión keresztül hall. Amint a történelmet olvasgatjuk megállapíthatjuk, hogy a háborúknak sem eleje, sem vége nincs, amig ugyanazon társadalmi osztály irányítja a háborút, akik mindig okai voltak az összes elmúlt háborúknak és ugyan akkor fegyverszünetet kötöttek egy újabb háború előkészítése céljából. Kezdjük tehát a végénél az elejét, talán igy hamarább dűlőre jutunk. Most már ugyanis nyakig vagyunk a háborúban, most már csak elő kell venni a józan észt és úgy cirkalmazni az állandó békét, hogy senkinek még eszébe se jusson, hogy háborút akar. Sokan mondják, fegyveres erővel kell biztosítani az állandó békét. Erőszakos békének csak gyülöletszitás a vége. Sokán azt erősitgetik, hogy a királyságok visszaállítása biztosítja a békétj Én ebből sem kérek, mert a királyság uralma már ezeréves és soha sem volt béke. Mások megállapítják, hogy vallási alapon kell a békét irányítani, ugylátszik kétezer év sem volt elegendő a békéért imádkozni. Hanem, hogy már végére jussunk az elejének meg kell keresnünk a társadalomnak azt a hibáját, amely tényleg okozója minden háborúnak és a papíron kötött békét akkor tépi széjjel, amikor üzleti érdekei azt úgy kívánják. Ne vegyék tőlem rosszgörög hadsereg külföldi csapatainak háromnegyed része föllázadt. Természetesen mindenki kérdi, hol van Amerika? Amerika — mondják — félre állt. De a görögök nem hiszik el. A görögök azt hiszik, hogy az Egyesült Államok a legjobb barátjuk és nagy testvérük. A nagy testvér nem teheti meg azt, hogy nézze amig a kisebb testvért ütik. Ha pedig azt teszi, akkor a fiatalabb testvér nem sokra becsüli ezután. A görögök azt mondják: “A ti tankjaitok és truckjaitok, az élelem és ruha ami itt van és jön mind az Egyesült Államoktól való. Miért kell nekünk ilyen drágán fizetni érte?” A görög munkások vasárnapi mészárlása után, feleségeik, gyermekeik és a többi tüntetők elájultak és megbotránkoz- tak, nehéz volt nekik a pillanat. Azután sírva fakadtak. “Roosevelt! Roosevelt!” és “Amerika! Amerika!” Ráborultak az amerikai tisztekre, újságírókra ,s csókolták őket, könny folyva arcukon kiáltották: “Miért nem segítetek rajtunk?” Hamarosan a tüntetők fölmentek egyenest az amerikai nagykövetségre segítséget kérni a küzdelmükhöz a fasizmus ellen és emlékeztették az elnök szavaira az Atlantic Chartert és a Four Freedomot illetőleg. Fordította: . . tudja Pál. . néven, de különösen azok, akiknek nem meggyőződésük, hanem csak a csörgő aranyok diktálják, hogy hogyan Írjanak és dicsőítsék a mai rendszert, minden intézményével. Mert akárhogyan próbálják védelmezni a magántulajdonra épült kapitalista társadalmi rendet és fegyverekkel őrködni a béke felett, ez semmi más, csak önámitás! Minden háborút az üzleti érdekek védése, vagy tovább való kiterjesztése idézte elő. Mi fogja biztositan a békét a jövőben ha ugyanazon üzleti érdekeltségek fogják irányítani az emberi társadalmat a jövőben is, akiknek üzleti érdekeik a múltban mindig úgy/kívánták, ha másképpen nem, akkor fegyveres erővel kell azt biztosítani. Nem régen lezajlott választásokkal kapcsolatban egy nagyon hangzatos jelszó maradt emlékezetemben. “Itt az ideje a változásnak’,’. (Time for a change) Természetesen a mi felfogásunk szerint nem jelent változást a társadalomban a politikai személyek kicserélése, ha ugyan akkor megmarad az a gazdasági rendszer, amelynek egy osztályintézményébe csak személyi változás történt. A munkásosztály szempontjából társadalmi változást csak a gazdasági rendszer magántulajdonból köztulajdonba való átalakulása jelent. Politikai téren a társadalom künböző osztályainak képviselői együtt működhetnek ugyan, de mind addig, amig a kapitalista rendszer bármilyen formája létezik, annak politikai gépezete akarva nem akarva kénytelen azt szolgálni, elvre való tekintet nélkül. Azért kezdjük az elejét a végén, még pedig úgy, hogy gazdasági változást idézzünk elő a társadalomban, mert ha nem ezt tesszük, akkor a dolgoknak se eleje, sévvégé soha nem lesz. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak:— Itt küldök négy dollárt a kalandár iumra, küldjenek nekem még egyet, ha még van. Szerettem volna előbb küldeni ezt az összeget, de nem igen lehet akkor, amikor akarnám. A mulkoriban olvastam lapunkból, hogy egyik munkástársunk arról álmodozik, hogy lapunkat át kellene helyezni Magyarországba. Talán igaza van, de azért én nem értem, vagy nem akarom megérteni, de a könnyeket kihozta a szememből, mert tudom, hogy be fog következni előbb, vagy utóbb. Mint az a munkástárs is irta, mi itt kiöregszünk és sajnos nincs kilátás arra, hogy fiatalok kerüljenek be sorainkba. Nem tudom leírni, hogy mit érzek, midőn erre gondolok, de szivem igaz érzelmeit küldöm münkástársaimnak. Mary Mayer Philadelphia Tisztelt Munkástársak:— Mellékelten küldőn az előzőleg megígért két dollárt a Naptár felülfizetésre, noha egyenlőre még nem tudjuk, hogy oly jó lesz-e mint a múltban, de ismerve az irók tehetségét, nem kételkedünk a kiválóságában. Ami a Bérmunkásra vonatkozó véleményünket illeti, azt tudják a munkástársak: egy union és egy újság! És a magyar nyelven ez a Bérmunkás. Folytassák továbbra is az igazi ipari demokráciáért folyó harcot. Kunst Pál és Kunst Irene Chicago, 111. Tisztel Munkástársak:— Most minden anya, akinek a szive fáj a fiáért és a többi anyák fiaiért, ha imádkozni akar, csak igy imádkozhat még itt a szabad Amerikában is: “Bocsássátok meg gyermekeink, hogy felneveltünk benneteket ágyutölteléknek, hogy a kapitalisták leöljenek benneteket, mert amikor több profitra van szükség, csak a mi drága gyermekeink vére folyik. Irgalom!” Rose Kurovsky Copley, O. Kedves Lefkovits Munkástárs! A Bérmunkást, amikor kiolvasom, rendesen el szoktam vinni az itteni magyar klubba és akik elolvasták .azoknak I annyira megtetszett, hogy en- jgem is reményen felül megle- | pett, mert pár évvel ezelőtt I nem is lehetett velük szóbaáll- ni, de ugylátszik, tanultak az utóbbi időben. Stéh József Canada A hires kiriminálista ügyvédnek két tárgyalása volt ugyanazon bíróság előtt. Az egyikben a vádló ügyvédje, amig a másik perben a vádlott védője volt. A tárgyaláson a segédje képviselte és ő csak az esküdtek előtti főbeszéd mondására ment el. Az első tárgyalásnál, belenézve jegyzeteibe, igy kezdte beszédét: “Esküdt uraim! Az önök előtt álló vádlott az ország egyik legismertebb, legmegrögzöttebb csalója ,akinek sötét lelkét már számos olyan bűntény terheli, melyért árvák és özvegyek könnyeznek.” A vádlott erre feljajdult, az ügyvéd ránézett és akkor vette észre, hogy összetévesztette a két port, ezt a vádlottat nem támadni, hanem védeni kell neki, beszédét tehát igy folytatta: “Igen, ezt mondják ellenségei az önök előtt álló, szelíd lelkű, ártatlan emberről, aki soha még a legyeknek sem .ártott. De vájjon van-e közöttünk bárki is, akit ellenségei nem gya- láztak volna? Éppen ellenségeink ily gyalázkodása a bizonyítéka ártatlan voltunknak . . .”
