Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-23 / 1377. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 23. A világbéke jelei Irta: KOVÁCH ERNŐ Nincs meg a világbéke még ezideig, nincs kérem, mert még nem fejeződött be az a háború, amelyet állítólag, nem csak a nácizmus kipusztitására, de azért is vívtunk, hogy egyszer és mindenkorra véget vessünk annak a barbár elgondolásnak, hogy a nemzetek közti ellentéteket, mint valahii rakoncátlan gyerekek fegyveres erővel in- .tézzük el. Világbéke még nincs, de jelek azok már vannak, de bizony ezek a jelek nem valami nagyon biztatók arra, hogy a hatalom urai komolyan gondolták és főleg gondolják, hogy megvalósul a háború halála. A san franciscoi konferencia, amely hivatva volna arra, hogy egy olyan világszervezetet alkosson, amely képes legyen megakadályozni a fegyveres összetűzést, már régen elvesztette az emberek érdeklődését, ma már mindenki tisztában van azzal, hogy ott végeredményben egy uj hatalmi cső-, portosulás alakul ki, amelynek a keretében két vagy több hatalmi csoportosulás fog egymással szembe kerülni. Ha történik is valami szervezet alakítás, az semmiben sem fog különbözni a dicstelenül kimúlt Népszövetségtől, amelyet a fenti célokért alakítottak az első világháború után, amely azonban egyetlen kérdést sem tudott megoldani és az egész fen- állása idején egy hét sem volt, hogy a világ valamely részén fegyveres harc ne folyt volna a nemzetek között, mig végre a világháborúba fordult át. Hogy mennyire nem hisznek abban, hogy az uj világszövetség el tudja érni a célját, azt elég élesen igazolják az események, mert most amikor az egyik “agresszív nemzet” a német nem csak le van verve, de olyan intézkedések történtek, hogy ha azokat betartják, soha többet támadásra nem lesz képes, csak abban az esetben, ha mint az első világháború után, a győztes hatalmak nem csak elnézték, hogy a nácik felkészüljenek az uj világháborúra, hanem azt nagy köz és magánkölcsönökkel elő is segítették, abban a reményben, hogy a fegyvereket a Szovjetek elpusztítására fogják használni és igy elvégzik helyettük azt a piszkos munkát, amelyre azért nem mertek vállalkozni, mert nem voltak biztosak a hadseregükben egy ilyen háború esetén. A másik “agresszor” a japán is rohan a teljes pusztulás felé, tehát nem lesz egyetlen egy nagyhatalom sem, amelynek a támadásától félni kellene, csak a szövetséges nagy hatalmak a “békeszerető” hatalmaknak lesz katonai ereje, de hogy ez a szövetség nem örök életre szól, hogy mennyire bizalmatlanul nézik a jövőt, ott látjuk azokat a jeleket, amelyek mindenre biztatók lehetnek, csak a világbékére nem. A kártyát Anglia keveri, most amikor az orosz és amerikai szövetségesek megmentették a világhatalmát, most már figyelmen kívül hagyja a világbékét, szabadságot, jogot, stb. szép jelszót. Egy a fontos, hogy az angol imperializmus világuralma biztosítva legyen, hogy a gyarmatok továbbra is abban az állapotban maradjanak, amiben a háború előtt voltak. Hogy a nagytőke befektetései és profitja zavartalanul biztosítva legyen. Amint most a Szovjet lapok megírják, a Szovjet és Amerika, már a háború idején óhajtotta azt, hogy a gyarmatok függetlenségüket visszanyerjék, de ezt Anglia megakadályozta, nem volt hajlandó erről tárgyalni. De ugyan akkor, amikor Indiát és a többi gyarmatokat fegyverrel tartja kordában a régi gyakorlat szerint, nem átalja a francia gyarmatokban lázadást szítani, amint ezzel a francia kormány nyíltan meg is vádolta és az amerikai lapok véleménye is ez volt. A cél az, hogy a “francia elnyomás” alól felszabadult gyarmatok, angol befolyás alá kerüljenek, ezért lett egyszerre oly nagy védője az arabok függetlenségének, hogy még fegyveres erővel is megfenyegette a franciákat. Ugyan akkor az európai kis népek “védelme” is szív ügye lett .Harcol a lengyel, román, magyar, csehszlovák, jugoszláv, bolgár és osztrák népek szabad kormányzatáért a Szovjettel szemben ,amely kereken kijelentette, nem hagyja magát mégegyszer bekeríteni, a nemzetközi nagytőke által pénzelt kis államokkal, mint tették azt az első világháború után. De, ugyan akkor minden eszközzel, biztosítani akarja a maga befolyását a többi európai országokban, amelyekben ha kell, tankokkal és repülőkkel is reájuk kényszerítik az angol imperializmus akaratát. Persze a Szovjet nem Görögország, még csak nem is Francia- ország, azt megijeszteni nem lehet holmi frázisokkal. Az angol tankok és repülők nem elegendők és nem megbízhatók az ilyen célra, tehát “nyomós érv” gyanánt elhatározta az angol kormány, hogy a már meglevő, külföldön élő lengyel hadsereg mellé ,a -londoni lengyel kormány fenhatósága alá egy újabb negyedmilliós lengyel hadsereget szervez, amelyet a legmodernebb módon szerel fel és a zsoldjukat is Anglia fizetné. Kétségtelen, hogy az európai háború befejezése után egy ilyen reakciós lengyelekből álló zsoldos hadseregnek a célja csak a Szovjet ellen irányulhat. Ez a fenyegetés majd a Szovjeteket is fokozott fegyverkezés- í re fogja kényszeríteni, hogy i megvédje az érdekeit a befő-1 lyása alá került országokban. I De Amerika sem bízik a világbékében, aminek a legközvetlenebb bizonyítéka az, hogy be akarják és amint látszik be is fogják hozni az állandó, kötelező katonáskodást a békeidőre is. A hatalmas hajóhad mellé, amely uralni tudja az összes tegereket, milliós állandó hadsereget, 10-12 millió tartalékossal akar készen tartani az az Amerika, amely fenállása óta béke idején, kötelező katonai szolgálatot nem ismert. Csehszlovákia uj hadsereget épit fel a Szovjet felügyelete és irányítása alatt, valószínű ugyanezt fogja tenni Jugoszlá via, Bulgára, Lengyel és Ma gyarország is. A háború befejezése után. amikor a támadó hatalmak, né met, olasz, japán, meglesznek semmisítve, őrült fegyverkezés fog megindulni. Egyelőre még nem nevezik meg a “jövő’ ellenséget, most még csak a “béke biztosítására” fegyverkeznek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az álig felfegyverzett kormányok, nem fognak az érdekellentéteikkel, az uj Népszövetséghez fordulni, hanem a fegyverekre bízzák a döntést. De ez a békebeli fegyverkezés, még ha nem is jelent fegyveres összecsapást, akkor is katasztrofális az emberiségre, mert millió és millió munkaképes embert von el a termelő munkától, más milliókat pedig a fegyverek gyártására használ fel, ennek a két csoportnak az eltartása és anyagokkal való ellátása a nép jövedelmének tekintélyes részét emészti fel, ezzel az életnívóját szállítja le. A másik veszély az, hogy a hadiszer gyárosok mellett most egy hatalmas uj kaszt épül fel, a hivatásos katonák, a katonatisztek osztálya, ennek a két' csoportnak, hadiszergyárosok és a hivatásos katonatisztek, az érdekei a háborút kívánják, vagy legalább is háborús hangulatot, hogy ezzel a hadi rendeléseket, illetve a katonatisztek szükségét biztosítsák. Fokozza a veszélyt még az is, hogy az igy kialakuló tiszti osztály reakciósá válik és mindenütt kész szolgája a reakciónak, ellensége a nép jogainak. Ahol a fasizmus, vagy diktatúra került uralomra, ott minden esetben katonatisztek játszották a főszerepet, vagy készséggel álltak a reakció szolgálatába. Ezek a “béke jelek” nem sok jóval biztatnak bennünket. Kisebb figyelmeztető jelekkel találkozunk naponta. A szovjet letartóztat 16 lengyel under- grundistát. Ami ellen Anglia és Amerika tiltakozik. Az angol kormány elfogat egy lengyel kormány (varsói) szerkesztőt mert az hűtlen a londoni lengyel kormányhoz, ez ellen a Szovjet tiltakozik. A Szovjet bizalmatlan, mert I az angol, amerikai kormányok, í nagyon enyhén kezelik a hábo- I rus bűnösöket és még csak > szándékot sem mutatnak arra, hogy össztörjék a német hadi ipari trusztot, ami érthető, hiszen Amerika és Anglia nagytőkései is bent voltak s a háború dacára is bent vannak ezekben a trusztökben. Oldalakon lehetne folytatni, felsorakoztatni azokat a jeleket, amelyek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy még a mostani háború folyamata alatt megkezdődött a készülődés a következő háborúra. Ez minket nem lep meg, mi minden esetben megírtuk, hogy semmiféle béke ligák, még ha azok jóhiszemüek volnának is, de legtöbbnyire nem azok, képtelenek a világbékét biztosítani, mert azt csak egy olyan társadalmi rendszer biztosíthatja, amelyben sem az egyének, sem a népek között nincsennek gazdasági ellentétek, hanem közösen termelnek, nem profitra, hanem szükségletre. A világ népei és főleg a munkásosztály, amely most ment keresztül egy olyan borzalmas korszakon, • ha nem akarja, hogy ennek a fokozott formáját, maga vagy a gyermekei átszenvedjék, ha nem akarnak ágyutöltelékek lenni, ha nem akarnak koncentrációs táborokba kerülni, rabmunkásokká válni, gázkamrákba kerülni, ha nem akarják a városok, gyárak szétrombolását, akkor teljes erővel kell hozzáfogni a szervezkedéshez, hogy megakadás lyozzák a harmadik világháború kitörését. Ezt csak olyan szervezkedés érheti el ,amely nem béke ligát, hanem a profitrendszer helyén egy uj társadalmi rendszert épit fel. Csak kizárólag a kollektív társadalmi rendszer, lett légyen megjelölve szocializmus, kommunizmus, vagy Ipari Demokrácia névvel, lényege, hogy csak ez a társadalmi rendszer biztosíthatja a békét, szabadságot és általános jólétét az emberiségnek. Kivétel nélkül mindenkinek, aki a közös 1 termelésben, tehetségéhez mérten résztvesz. A SZAVOLYA HÁZ ÉS A SZÖVETSÉGESEK (Folytatás az 5-ik oldalról) menekült és hogy meglepetés ne érje. Amidőn a hadosztály parancsnokok niegkapták a parancsot a visszavonulásra Ro-„ attatól, azt válaszolták, hogy lehetetlen végrehajtani a visz- szavonulást fedezékekből akkor, amidőn a németek támadnak ,de azért végrehajtották a parancsot. A németek közben megkezdték a támadást. Valamely egységek jól kitartottak, de mások megadták magukat. A tisztek nem kaptak tovább már utasításokat. A király szökésének hire elterjedt a táborban és ez rossz hatással volt a hadseregre, mire Róma elesett a németeknek. . . . tudja Pál . . . ^ "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ 1 yy Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy I yy
