Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-06-30 / 1378. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

CLEVELAND, 1945 JUNE 30

VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM

NUMBER 1378 SZÁM

Különvélemény az elitéit 16 lengyel fasizta ügyében

(f.) A múlt héten nyert befejezést a 16 lengyel fasizta tárgyalása Moszkvában. A világsajtóban és a rádión részletesen lett ismertetve ezen ügy valamint annak előzményei, olyannyira, hogy azokat nem szükséges megismételni. A tárgyaláson egy kivétellel mindannyian bűnösnek vallották magukat és elismerték, hogy a Vörös Hadsereg ellen, akciót szerveztek, melynek következményeképp közel hatszáz vörös katona életét oltották ki. A tárgyalás nyilvános volt, melyen résztvettek a világsajtó megbízottai.

A 16 lengyel elfogása ügyében különböző vélemények voltak, ugyanúgy a tárgyalással valamint az ítélettel kapcsolatban is különféle vélemények alakultak ki. Nincs olyan vélemény amely mindenkinek tetszene és nincs olyan vélemény amely valakinek ne tetszene. Ezen az alapon legyen szabad e sorok írójának elmondani a véleményét a lengyel kérdésben, leginkább azért is, mert e sorok írója volt az, aki különvéleményt mondott a nemrég kivégzett két lengyel szocialista, Erlich és Alter ügyében.

Mi nem vagyunk nyulszivüek különösen akkor ha a munkásnép ellen elkövetett bűnösökről van szó, de ugyanakkor nem vagyunk hívei a véres diktatúrának még akkor sem, ha azt a proletár diktatúra lepedőjébe is takargatják bele. De ugyanakkor nem csináltunk lelkiismereti kérdést abból, hogy ezt a szörnyűséges háborút előidéző szadista fenevadakat minden nagyobb teketória nélkül summásan kell intézni. Tiltakozást váltott ki belőlünk amikor azt láttuk, hogy a legnagyobb fasiztákat kastélyokba “zárva” úgyszólván hizlaló kúrán tartják, mig a néptömegek százai az európai háború befejeztével is éhen pusztulnak el.

Mindenki azt mondta, hogy az oroszoknak kellett volna a kezébe adni ezeket a gyilkos bitangokat, majd azok egy-kettőre elintézték volna őket. Ugyanis őnekik megvolt a gyakorlatuk nemcsak ebből a háborúból, hanem jóval előbb is, amikor az úgynevezett “belső” ellenséget kellett elnémítani és nem tétováztak sortüz elé állítani azokat, akik az orosz forradalom kezdetén mint a legjobb forradalmárok harcoltak. Az ilyen stalini módszer nyilvánult meg az Erlich és Alter ügyben is.

Mert a két lengyel szocialista nem tett önvallomást a bűnösségre vonatkozólag. Az akkori washingtoni orosz követ, Litvinov szerint a fővád ellenük az volt, hogy a vörös katonák között röplapokat osztogattak és titokban a nácikkal paktáltak. Ebben a vádban bűnösnek találtattak és a halál- büntetést végrehajtották rajtuk. Mi nem hallottunk bizonyítékot akkor és most amikor már a kivégzésük a feledés homályába merült még amúgy sem, hogy akciójuk miatt egyetlen egy vörös katona az életét vesztette volna. De ugylát- szik, hogy változtak az idők.

És a szegény lengyel szocialisták mennyire forgolódzhat- tak sírjukban a 16 lengyel generális urak és más tényleges fasizták fölött mondott szovjet ítélet hallatára. Mert ezeket, akik saját bevallásuk szerint közvetve és követlenül, de közel hatszáz vörös katona halálát okozták, 4 hónaptól kezdve a legmagasabb 10 évi börtönbüntetésre Ítélték el. És ahogyan a hírek szállingóznak legtöbbet közülök szabadon fogják engedni Persze ennek az ügynek a hátterében bizonyos “titkos” diplomácia húzódik meg, de ez még mindig nem változtat azon a tényen, hogy a véreskezü, gyilkos lengyel fasiztákat futni engedték, ellenben az egész életüket a szocialista eszméknek szentelt lengyel szocialistákat, mintha veszett kutyák lettek volna, irtották ki.

Persze ezt az intézkedést is í-áfogják huzni, arra a kaptafára, mely szerint mindent, amit az orosz vezérek csinálnak a nép érdekének szempontjából cselekszik. Vannak azonban tyukszemes emberek, akiknek a lábához nem pászol az egyfajta kaptafa. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a nép között többségben vannak az ilyen emberek csak nem jajdulnak föl, ha a tyúkszemükre taposnak. E sorok írója azonban nem azok közé tartozik. És ép ezért fájdalmasan szólalt meg akkor, amikor a lengyel szocialistákat a szovjet “munkáshaza” kivégeztette és ugyanolyan fájdalmasan regisztrálja, látjátok a legvéresebb fasiztákat a “munkáshaza” futni engedi.

A munkások jogai

(gb.) A hét folyamán az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága az unionokra vonatkozólag nagyfontosságu határozatot hozott. Mint minden ilyen határozat, úgy ez is a végső döntés egy bizonyos pörben. Jelen esetben a philadelphiai Hunt’s Motor Freight Transport Company pörölte az AFL-hez tartozó International Brotherhood of Transportation Workers 101-es számú lokálját, azzal vádolván az union tagjait, hogy összeesküdtek a cég tönkretételére.

Ez a cég éveken át ellenségesen viselkedett a truckhajtók unionjával, ami végre is sztrájkhoz vezetett. A sztrájk folyamata alatt az union egyik tisztviselőjét megölték. A munkások a cég egyik tulajdonosát, Edward A. Hunt-ot vádolták a gyilkossággal a bíróság azonban felmentő Ítéletet hozott, ennek következtében az union elhatározta, hogy ezzel a céggel többé nem állnak szóba, nem adnak neki munkásokat.

Tekintettel arra, hogy a szállító iparban a munkások igen gyakran példás szolidaritást mutatnak, a szóbanforgó cég forgalma leapadt, mert a truckjain a szkebek által szállított árut más, szervezett munkások nem voltak hajlandók kezelni. A cég ekkor a bírósághoz fordult, ahol nagy összegű kártérítési követelt. Ebben az ügyben hozta most meg a Supreme Court a végleges döntést.

Ez a döntés, — 5 szóval 4 ellenében kimondotta, hogy munkások gazdasági szakszervezetei nem alkotnak trösztöt. A munkások AKÁR EGYÉNILEG, AKÁR CSOPORTOKBAN KOLLEKTIVEN, ANNAK ADJÁK EL ÉS OLY FÖLTÉTELEK MELLETT ADJÁK EL MUNKAEREJÜKET, AKIKNEK AKARJÁK ÉS AMILYEN FELTÉTELEK MELLETT NEKIK MEGFELEL.

Ez a döntés számos hasonló pörnek a végét jelenti. Ily porokét az utóbbi időben nagy számmal indítottak. Az ellenkező döntés a szervezkedés szabadságát semmisítette volna meg, mert kimondotta volna, hogy a munkások kötelesek dolgozni minden munkáltatónak, akár akarnak, akár nem.

Mindazonáltal az ellenvélemény négy szavazatott kapott. Ez a kisebbség ugv érvelt, hogy az union is éppen olyan üzlet, mint bármilyen más, — mondjuk egy pék üzlet, ahol ki kell szolgálni minden vevőt, ha hajlandó megfizetni a kért összeget. Tekintettel azonban arra, hogy a munkaerőt nem lehet elválasztani magától a munkástól, igy annak kihasználása visszahat magára a munkásra, mig minden más árut, amit már elkészítettek, a munkástól függetlenül használhatnak el, igy az ily hasonlat nagyon sántít.

És mégis úgyszólván a véletlenen függött, hogy nem ez a nézet győzött, mert ha a bírák többsége közül csak egy másként gondolkozott volna, már óriási sérelem esett volna a munkásságon, óriási sérelem akkor, ha gazdasági szervezeteik nem lennének elég erősek arra, hogy a munkásság ily legelemibb szabadságjogait megvédjék.

És mert nemcsak a bíróság tagjai változnak elég gyakran, de egyes bírók is változtathatják véleményeiket, igy a munkásság ne bízzon túlságosan az ilyen döntésekben, hanem építse ki erős, harcias és szolidaritást gyakorló szervezeteit, hogy a munkáltatókkal elbánhasson.

Teherautó vezetők harca

(a.l.) Rövid időn belül másodízben mentek sztrájkba Chicagóban a független szervezethez tartozó teherautó vezetők (truck driverok). Az állandóan emelkedő megélhetési lehetőség cselekvésre kényszeritette az amúgy is rosszul fizetett truck drivero- kat. Néhány hét leforgása alatt, most másodszor hagyták abba a munkát.

Ugyanis a War Labor Board úgy döntött, hogy a bérjavitás- ra beadott követelésük nem jogos. Ha azonban az árak gyors emelkedését vesszük alapul, akkor láthatjuk, hogy bizony a jelenlegi fizetésük nem elégséges megélhetésre. Itt sorojuk fel a tényeket, ugyanis heti 50 órai munkáért 42.50-től 51.50 dollár és cent heti fizetést kapnák. Csak 50 órán felüli munkáért jár overtime fizetés.

Alig két napi sztrájk után kirendelték a katonai rendőrséget (M.P.) azzal az ürüggyel,'hogy háborús szempontból nagyon