Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-23 / 1377. szám
1945. juniüs 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az üzlet a fő (a.l.) Még a halottakat el sem temették és a háborúban elesettek vére fel sem száradt, máris a nagytőke üzlet után néz. Az amerikai nagytőkét képviselő ügynökök, már útban vannak Németország felé, hogy keblükre szorítsák Hitler pénz és iparmágnásait. Ugylátszik az események éppen olyan gyorsan változnak, mint maga az időjárás. Alig egynéhány héttel ezelőtt úgy hirlett minden, hogy a német pénz és iparbárókat éppen úgy felelőségre fogják vonni, mint a náci bűnösöket. De ahogy az események kezdenek kibontakozni, az amerikai nagy ipari mágnások szívesen kötnek ipari kartelt a német iparmágnásokkal Thyssen, Krupp és a hírhedt Farbenekkel. Mi nem vagyunk egy cseppet sem meglepve, hogy igy alakulnak az események. Mert hiszen tudjuk, hogy az amerikai nagytőke nagyon szívesen halászik a zavarosban, avval sem törődik, hogy még a jelen háború be sem fejeződött és már is készítik elő a talajt egy újabb háborúra. Tudnivaló dolog, hogy amig kapitalizmus létezni fog, addig akármilyen szerződést is fognak kötni, egészen bizonyosan nem fogja jelenteni a háborúk kiküszöbölését a jövőre vonatkozóan. Néhány héttel előbb megírtuk, hogy bárhogyan végződjön is a háború, úgy az angol, mint az amerikai tőkésosztály ragaszkodni fognak a magántulajdon további életben maradásához. El sem lehet még gondolatban sem képzeni, hogy a kapitalizmus által hirdetett demokrácia gazdasági egyenlőséget jelent. Ők a gazdasági demokrácia alatt azt értik, hogy mindenkinek joga van a magántulajdonból annyit összeharácsolni, amennyi csak lehetséges. Úgy az ország határain belül, vagy kifelé — mindig csak a profit a fontos. Ezek után gondolkodóba eshetünk, hogy minek is volt az a borzasztó vérontás, ha megmarad az a rendszer, amely minden háborúknak tényleges okozója volt. Most, amikor az amerikai katonáknak meg van tiltva, hogy a német népekkel bármilyen körülmények között barátkozzanak, hogy azonban az amerikai iparbárók sietnek keblükre ölelni, de csak üzleti szempontból a német iparbárókat, teljesen helyénvaló! A többek között egy osztrák tiszt a következő megjegyezést tett egy amerikai laptudósió előtt. “Ugylátszik az' amerikai katonai parancsnokság nem engedi meg a katonáknak, hogy a németekkel barátkozzanak, talán azért, hogy olyan gyenge lábon állnak a demokrácia terén, hogy velünk való érintkezés kiábrándítja őket a demokráciájukból.” Hol van az igazság? (a.l.) Nagyon sokszor felmerül az a kérdés, hogy kiknek és mikor van igazuk. Az utóbbi két év leforgása alatt nagyon sokat hallottunk Montgomery Wardról a munkás ügyekkel kapcsolatban. Tudvalevő dolog, hogy úgy a Montgomery Ward, mint minden más nagyipar, vagy kereskedemi vállalat, mindent elkövetnek, hogy munkásaikat távoltartsák a szervezkedéstől. Mint minden esetben, a munkások tarthatatlan helyzete szervezkedésre kényszeritette a Montgomery Ward munkásait két évvel ezelőtt. Azonban az ügy még mostan sem nyert befejezést. Ugyanis a nagy pénzérdekeltség Avery-vel az élen, mindent elkövet, hogy a munkások szervezkedését megakadályozza. A Montgomery Ward telepein a munkások már két Ízben mentek sztrájkba a Wagner-féle munkásvédelmi törvények alapján és a munkások a CIO mellett szavaztak, mint képviselet. Dacára a Labor Board határozata értelmében kötelesek lettek volna a munkások szervezetével megegyezni. Ez azonban nem történt meg úgy, hogy a kormány annak idején a Montgomery Ward telepeit lefoglaltatta és katonai vezetés alá helyezte és még a mai napig mindig ilyen körülmények között van üzemben. Néhány hónappal ezelőtt Sullivan szövetségi biró jogtalannak nyilvánította a kormány lefoglalását, amit a kormány megfellebbezett és még mindig újabb tárgyalást várnak. Azonban a Montgomery Ward Mr. Avery-vel az élen, egy millió dollár kártérítési port indított a CIO kebelébe tartozó kereskedelmi alkalmazottak szervezete ellen. Az ügy a napokban került a chicagói bíróság elé és Mr. Gräber törvényszéki biró, ugyan nem mondta ki a határozatot a pénzbírság megfizetésére vonatkozóan, de bírói parancsot adott ki és megtiltotta, hogy a szervezet hivatalos lapjában úgy a Montgomery Ward, njint annak elnökével foglalkozzon. Igen érdekes az ügy, a “szabad Amerikában”, ahol azt mondják van szólás és sajtószabadság és a népek által megválasztott biró egyszerűen, hogy a kapitalista osztályt hűségesen szolgálhassa, szájkosarat akar tenni a munkások lapjára. Természetesen a CIO lapja ismét megjelent és mit sem he- deritve az Averyéket szogáló “kis biró” határozatára, tovább is megírja Montgomery Wardról és annak hírhedt igazgatójáról a véleményét. Minden jel arra mutat, hogy az ügynek lesz folytatása és majd az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának kell, hogy eldöntse, hogy van-e a munkásoknak joga véleményt mondani a Montgomery Wardról és Mr. Averyről. Az üggyel kapcsolatban igen jól jegyzi meg a chicagói Sun, hogy ha “a munkások nyíltan valamit írni mernek a tőkésosztály érdekei ellen, ráfogják, hogy rágalom és lapjukat biróilag be kell tiltani, de vannak nagy lapok ebben az országban, amelyek a nagytőke érdekeit oly hűségesen szolgálják, amelyek bizony nem voltak válogatósak, hogy az elhunyt Roosevelt elnökről minden gyalázatos valótlanságokat írtak.” De amint tudjuk a bíróság ezen lapokat sohasem helyezte cenzúra alá. Nagyon könnyű megállapítani, hogy a megválasztott “kis bírók” kiknek az érdekeit szogálják hivatalból. A fasizta ügynökök (Vi.) Frank Ganett, akit a többi fasizta ügynökökkel egyetemben már régen a börtönbe kellett volna zárni, most olyan törvényjavaslatot dolgozott ki a nagytőkések érdekében, mely szerint az adóknak nagyrészét a kisebb keresetű munkásokkal fizettessék meg. Ugyanis a javaslatnak a célja az, hogy 25 százaléknál többet ne vonjanak le akármilyen magas a bevétele egy-egy embernek vagy családnak. így azok, akiknek sok százezer dollárra megy a keresetük csak 5 százalékkal fizetnének többet, mint a kisebb 2-3 ezer dolláros keresettel rendelkezők. Másszóval azoknak kell fizetni ma, akik arra legjobban képesek. De ezek az urak annyira demokratikusak akarnak lenni, hogy az adót egyformán akarják fizettettni úgy a két ezer dolláros, mint a kétszázezer dolláros jövedelemmel rendelkezőkkel. Mr. Ganett a Committee for Constitutional Government nagyon hangzatos jelszava alatt dolgozik, de úgy a lapokban, mint saját Írásaiban gyakran dicshimnuszokat zengett a fasizta kormányokról és ügynökökről. Itten is a reakciós tőkés csoport érdekében és pénzelése mellett dolgozik, akiknek még a “New Deal” is rémesen radikális dolog volt és a CIO uniók meg direkt Moszkvának az ügynökei képen vannak ismertetve általuk. Ez az adózásnak, a nagytőkésekről a munkásokra való tolása, mindég nagyobb méreteket fog venni dacára, hogy már eddig is aránylag sokkal nagyobb részét viselik a munkások, mint a tőkések. Mert például a forgalmi adóban éppen annyit fizet, vagy a nagyobb családdal rendelkező még többet, mint a nagy jövedelemmel, de kisebb családdal rendelkezők. Hiszen mindenkinek csak egy öltöny ruhában lehet járni és még a munkásnak többet kell enni, mint a könnyű munkát, vagy semmi munkát nem végző parazitának. De itten is, mint Európában úgy rendezik a dolgot, hogy, az urnák éppen úgy, mint a parasztnak egyformán meg kell fizetni a révpénzt. És bizony az adó mindég magasabban és terhesebben fog a fejünk felett lógni. Hiszen ezt a rémséges nagy pazarlást meg kell fizetni. Amig a gyárosok bírnak legjobb ügyvédeket és ügynököket felbérelni, hogy őket mentesítsék, a munkásoknak ilyesmire nem igen telik, inkább fizetik az adót, ha nagy nyögve is. “Magyarországnak van élelmiszere” WASHINGTON, junius — Az I Office of War Information köz- I közli, hogy Faragho Gábor élelmezési miniszter nyilatkozott a VILÁG cimü lapban. Ebben a nyilatkozatban azt mondotta, hogy Magyarországnak van elegendő élelmiszere. A bajokat nem az élelmiszerhiány okozza, hanem a szállító eszközök szétromboltsága. Ezért a kormány egyenlőre nem ellenzi, hogy a fogyasztók a termelőktől közvetlenül vásároljanak, csak éppen a fekete piacot igyekszik megakadályozni. “Azonban most már az élelmiszerek szétosztásában is javulás állt be”, — mondotta Faragho. — “Magyarország képes élelmezni úgy a Vörös Hadsereget, mint a saját katonáinkat, a kórházakat, a munkásokat és marad elegendő a közönségnek is. A burgonya készlet különösen kielégítő. Kenyér is lesz elegendő. Gyümölcs termésünk nagyszerűnek ígérkezik. Előkészületeket tettünk, hogy ahonnan lehet a gyümölcsöt a Dunán szállítsuk fel Pestre, máshonnan pedig teherautókon. Teherautójaink azonban nicsenek és az amerikai hadseregtől fogunk kérni cserébe szárnyasért és tojásért. A szárnyas és tojás készlet kielégítő.” “A következő pár hónap alatt Magyarországon kevés hús lesz,” — folytatta Faragho, — “mert a megmaradt állatokat tenyésztés céljaira kell tartani. így a vágás nagy meny- nyiségben esni fog. A közönségnek tehát meg kell elégedni halakkal és vadakkal. Valószínű, hogy cukrot is importálnunk kell Romániából. Később, ha a magyar cukorfinomitókat üzembe tudjuk hozni, képesek leszünk kielégíteni országunk cukor szükségletét.” TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN A Bérmunkás olvasói és támogatói Julius 1-én, vasárnap egész nap TÁRSAS KIRÁNDULÁST rendeznek a közismert Eden- wald Erdőben, fönt a dombon, melyre kérik a munkástársak megjelenését. Azonban hangsúlyozottan figyelmeztetjük a munkástársakat, hogy főzés nem lesz, amit nem is lehet a mai világban elvárni. Tehát mindenki hozzon magával ennivalót. Inni lesz bőven. Esős idő esetén a következő vasárnap lesz megtartva. Útirány: A Lexington Ave. subway a 180-ik utcáig s ott átszállni a Dyre Ave. vonalra az utolsó állomásig. Onnét pár perc séta az erdőbe.
