Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-06-23 / 1377. szám

1945. juniüs 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az üzlet a fő (a.l.) Még a halottakat el sem temették és a háborúban ele­settek vére fel sem száradt, máris a nagytőke üzlet után néz. Az amerikai nagytőkét képviselő ügynökök, már útban van­nak Németország felé, hogy keblükre szorítsák Hitler pénz és iparmágnásait. Ugylátszik az események éppen olyan gyorsan változnak, mint maga az időjárás. Alig egynéhány héttel ezelőtt úgy hirlett minden, hogy a német pénz és iparbárókat éppen úgy felelőségre fogják vonni, mint a náci bűnösöket. De ahogy az események kezdenek kibontakozni, az amerikai nagy ipari mágnások szívesen kötnek ipari kartelt a német ipar­mágnásokkal Thyssen, Krupp és a hírhedt Farbenekkel. Mi nem vagyunk egy cseppet sem meglepve, hogy igy ala­kulnak az események. Mert hiszen tudjuk, hogy az amerikai nagytőke nagyon szívesen halászik a zavarosban, avval sem tö­rődik, hogy még a jelen háború be sem fejeződött és már is ké­szítik elő a talajt egy újabb háborúra. Tudnivaló dolog, hogy amig kapitalizmus létezni fog, addig akármilyen szerződést is fognak kötni, egészen bizonyosan nem fogja jelenteni a háborúk kiküszöbölését a jövőre vonatkozóan. Néhány héttel előbb meg­írtuk, hogy bárhogyan végződjön is a háború, úgy az angol, mint az amerikai tőkésosztály ragaszkodni fognak a magántulajdon további életben maradásához. El sem lehet még gondolatban sem képzeni, hogy a kapitaliz­mus által hirdetett demokrácia gazdasági egyenlőséget jelent. Ők a gazdasági demokrácia alatt azt értik, hogy mindenkinek joga van a magántulajdonból annyit összeharácsolni, amennyi csak lehetséges. Úgy az ország határain belül, vagy kifelé — mindig csak a profit a fontos. Ezek után gondolkodóba eshetünk, hogy minek is volt az a borzasztó vérontás, ha megmarad az a rendszer, amely minden háborúknak tényleges okozója volt. Most, amikor az amerikai katonáknak meg van tiltva, hogy a német népekkel bármilyen körülmények között barátkozzanak, hogy azonban az amerikai iparbárók sietnek keblükre ölelni, de csak üzleti szempontból a német iparbárókat, teljesen helyénva­ló! A többek között egy osztrák tiszt a következő megjegyezést tett egy amerikai laptudósió előtt. “Ugylátszik az' amerikai ka­tonai parancsnokság nem engedi meg a katonáknak, hogy a né­metekkel barátkozzanak, talán azért, hogy olyan gyenge lábon állnak a demokrácia terén, hogy velünk való érintkezés kiábrán­dítja őket a demokráciájukból.” Hol van az igazság? (a.l.) Nagyon sokszor felmerül az a kérdés, hogy kiknek és mikor van igazuk. Az utóbbi két év leforgása alatt nagyon sokat hallottunk Montgomery Wardról a munkás ügyekkel kapcsolat­ban. Tudvalevő dolog, hogy úgy a Montgomery Ward, mint min­den más nagyipar, vagy kereskedemi vállalat, mindent elkövet­nek, hogy munkásaikat távoltartsák a szervezkedéstől. Mint min­den esetben, a munkások tarthatatlan helyzete szervezkedésre kényszeritette a Montgomery Ward munkásait két évvel ezelőtt. Azonban az ügy még mostan sem nyert befejezést. Ugyanis a nagy pénzérdekeltség Avery-vel az élen, mindent elkövet, hogy a munkások szervezkedését megakadályozza. A Montgomery Ward telepein a munkások már két Ízben mentek sztrájkba a Wagner-féle munkásvédelmi törvények alap­ján és a munkások a CIO mellett szavaztak, mint képviselet. Da­cára a Labor Board határozata értelmében kötelesek lettek volna a munkások szervezetével megegyezni. Ez azonban nem történt meg úgy, hogy a kormány annak idején a Montgomery Ward te­lepeit lefoglaltatta és katonai vezetés alá helyezte és még a mai napig mindig ilyen körülmények között van üzemben. Néhány hónappal ezelőtt Sullivan szövetségi biró jogtalannak nyilvání­totta a kormány lefoglalását, amit a kormány megfellebbezett és még mindig újabb tárgyalást várnak. Azonban a Montgomery Ward Mr. Avery-vel az élen, egy millió dollár kártérítési port in­dított a CIO kebelébe tartozó kereskedelmi alkalmazottak szer­vezete ellen. Az ügy a napokban került a chicagói bíróság elé és Mr. Grä­ber törvényszéki biró, ugyan nem mondta ki a határozatot a pénzbírság megfizetésére vonatkozóan, de bírói parancsot adott ki és megtiltotta, hogy a szervezet hivatalos lapjában úgy a Montgomery Ward, njint annak elnökével foglalkozzon. Igen ér­dekes az ügy, a “szabad Amerikában”, ahol azt mondják van szólás és sajtószabadság és a népek által megválasztott biró egy­szerűen, hogy a kapitalista osztályt hűségesen szolgálhassa, száj­kosarat akar tenni a munkások lapjára. Természetesen a CIO lapja ismét megjelent és mit sem he- deritve az Averyéket szogáló “kis biró” határozatára, tovább is megírja Montgomery Wardról és annak hírhedt igazgatójáról a véleményét. Minden jel arra mutat, hogy az ügynek lesz folyta­tása és majd az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának kell, hogy eldöntse, hogy van-e a munkásoknak joga véleményt mon­dani a Montgomery Wardról és Mr. Averyről. Az üggyel kapcso­latban igen jól jegyzi meg a chicagói Sun, hogy ha “a munkások nyíltan valamit írni mernek a tőkésosztály érdekei ellen, ráfog­ják, hogy rágalom és lapjukat biróilag be kell tiltani, de vannak nagy lapok ebben az országban, amelyek a nagytőke érdekeit oly hűségesen szolgálják, amelyek bizony nem voltak válogatósak, hogy az elhunyt Roosevelt elnökről minden gyalázatos valótlan­ságokat írtak.” De amint tudjuk a bíróság ezen lapokat sohasem helyezte cenzúra alá. Nagyon könnyű megállapítani, hogy a meg­választott “kis bírók” kiknek az érdekeit szogálják hivatalból. A fasizta ügynökök (Vi.) Frank Ganett, akit a többi fasizta ügynökökkel egye­temben már régen a börtönbe kellett volna zárni, most olyan törvényjavaslatot dolgozott ki a nagytőkések érdekében, mely szerint az adóknak nagyrészét a kisebb keresetű munkásokkal fizettessék meg. Ugyanis a ja­vaslatnak a célja az, hogy 25 százaléknál többet ne vonjanak le akármilyen magas a bevéte­le egy-egy embernek vagy csa­ládnak. így azok, akiknek sok száz­ezer dollárra megy a keresetük csak 5 százalékkal fizetnének többet, mint a kisebb 2-3 ezer dolláros keresettel rendelkezők. Másszóval azoknak kell fizetni ma, akik arra legjobban képe­sek. De ezek az urak annyira demokratikusak akarnak lenni, hogy az adót egyformán akar­ják fizettettni úgy a két ezer dolláros, mint a kétszázezer dolláros jövedelemmel rendel­kezőkkel. Mr. Ganett a Committee for Constitutional Government na­gyon hangzatos jelszava alatt dolgozik, de úgy a lapokban, mint saját Írásaiban gyakran dicshimnuszokat zengett a fa­sizta kormányokról és ügynö­kökről. Itten is a reakciós tő­kés csoport érdekében és pénze­lése mellett dolgozik, akiknek még a “New Deal” is rémesen radikális dolog volt és a CIO uniók meg direkt Moszkvának az ügynökei képen vannak is­mertetve általuk. Ez az adózásnak, a nagytő­késekről a munkásokra való to­lása, mindég nagyobb mérete­ket fog venni dacára, hogy már eddig is aránylag sokkal na­gyobb részét viselik a munká­sok, mint a tőkések. Mert pél­dául a forgalmi adóban éppen annyit fizet, vagy a nagyobb családdal rendelkező még töb­bet, mint a nagy jövedelemmel, de kisebb családdal rendelke­zők. Hiszen mindenkinek csak egy öltöny ruhában lehet járni és még a munkásnak többet kell enni, mint a könnyű mun­kát, vagy semmi munkát nem végző parazitának. De itten is, mint Európában úgy rendezik a dolgot, hogy, az urnák éppen úgy, mint a parasztnak egyformán meg kell fizetni a révpénzt. És bi­zony az adó mindég magasab­ban és terhesebben fog a fe­jünk felett lógni. Hiszen ezt a rémséges nagy pazarlást meg kell fizetni. Amig a gyárosok bírnak legjobb ügyvédeket és ügynököket felbérelni, hogy őket mentesítsék, a munkások­nak ilyesmire nem igen telik, inkább fizetik az adót, ha nagy nyögve is. “Magyarországnak van élelmiszere” WASHINGTON, junius — Az I Office of War Information köz- I közli, hogy Faragho Gábor élelmezési miniszter nyilatko­zott a VILÁG cimü lapban. Eb­ben a nyilatkozatban azt mon­dotta, hogy Magyarországnak van elegendő élelmiszere. A bajokat nem az élelmiszerhi­ány okozza, hanem a szállító eszközök szétromboltsága. Ez­ért a kormány egyenlőre nem ellenzi, hogy a fogyasztók a termelőktől közvetlenül vásá­roljanak, csak éppen a fekete piacot igyekszik megakadályoz­ni. “Azonban most már az élel­miszerek szétosztásában is ja­vulás állt be”, — mondotta Fa­ragho. — “Magyarország képes élelmezni úgy a Vörös Hadsere­get, mint a saját katonáinkat, a kórházakat, a munkásokat és marad elegendő a közönségnek is. A burgonya készlet különö­sen kielégítő. Kenyér is lesz ele­gendő. Gyümölcs termésünk nagyszerűnek ígérkezik. Előké­születeket tettünk, hogy ahon­nan lehet a gyümölcsöt a Du­nán szállítsuk fel Pestre, más­honnan pedig teherautókon. Teherautójaink azonban nicse­nek és az amerikai hadsereg­től fogunk kérni cserébe szár­nyasért és tojásért. A szárnyas és tojás készlet kielégítő.” “A következő pár hónap alatt Magyarországon kevés hús lesz,” — folytatta Faragho, — “mert a megmaradt állato­kat tenyésztés céljaira kell tar­tani. így a vágás nagy meny- nyiségben esni fog. A közön­ségnek tehát meg kell elégedni halakkal és vadakkal. Valószí­nű, hogy cukrot is importál­nunk kell Romániából. Később, ha a magyar cukorfinomitókat üzembe tudjuk hozni, képesek leszünk kielégíteni országunk cukor szükségletét.” TÁRSAS KIRÁNDULÁS NEW YORKBAN A Bérmunkás olvasói és támogatói Julius 1-én, vasár­nap egész nap TÁRSAS KIRÁNDULÁST rendeznek a közismert Eden- wald Erdőben, fönt a dom­bon, melyre kérik a munkás­társak megjelenését. Azon­ban hangsúlyozottan figyel­meztetjük a munkástársakat, hogy főzés nem lesz, amit nem is lehet a mai világban elvárni. Tehát mindenki hoz­zon magával ennivalót. Inni lesz bőven. Esős idő esetén a következő vasárnap lesz meg­tartva. Útirány: A Lexington Ave. subway a 180-ik utcá­ig s ott átszállni a Dyre Ave. vonalra az utolsó állomásig. Onnét pár perc séta az erdő­be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom