Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-16 / 1376. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 t>ne Year ........ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ........ 1.00 Egyes szára ára ......... 5c Single Copy ________ 6c (Jsomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. eintered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A háborús bűnösök ügye (gb.) A mult héten az oroszok azzal a szenzációval lepték meg a világot, hogy megtalálták Hitler holttestét, jobban mondva a berlini kancellária romjai alatt talált félig összeégett holttestek egyikéről csaknem teljes biztonsággal megállapították, hogy a világtörténelem legnagyobb gonosztevőjének a hullája. Az azonosságot a fej méretekből és a fogak vizsgálatából tudták megállapítani, mert ismerték Hitler tökéletes anatómiai leírását. Sőt mi több, Hitler közelében megtalálták a hazusgság nagymesterének, Dr. Goebbelsnek a hulláját is. A vizsgálat sok időt vett igénybe s az oroszok nem akartak nyilatkozni addig, amig csaknem feltétlen biztonsággal tehettek jelentést. így most már az Egyesült Nemzeteknek a háborús bűnösök megbüntetésére kiküdött bizottsága csaknem az összes főcin- Jtosok hollétéről tudomást nyert. Az egyetlen Ribbentrop, náci külügyminiszternek nem akadtak még nyomára. Hitler, Mussolini, Goebbels, Himler és többen a kevésbé ismert nevű bestiák már megkapták a kiérdemelt büntetést, ha mindjárt nem is törvényes formák között. De mi lesz a többiekkel? Azokkal, akiket az angol és az amerikai hadseregek ejtettek foglyul? . Semmi kétség, hogy úgy Amerikában, mint Angliában és valószínűleg a felszabadított európai országok mindegyikében akadnak elegen, akik szeretnék a háborús bűnösök ügyét eltussolni. Egy részük szentimentálisán érvel, hogy. a németek már úgyis eleget szenvedtek. Vannak, akik nyíltan hangoztatják, hogy nem kell túlságosan magunkra haragítani a németeket, mert még szükségünk lehet rájuk az oroszok elleni háborúban.. De jelentkeztek az ügyvédek ezrei is, akik nagyszabású tárgyalásokat szeretnének rendezni, vádlókkal, védőkkel és a beidézett tanuk ezreinek a kihallgatásával. A háborús bűnösök elleni eljárásban nagy pénzkereseti forrást látnak. És valószínű is, hogy jóidéig a prókátorok egész raja fog élni és gazdagodni belőle. És végre ellenzik a háborús bűnösök megbüntetését a mindenféle benszülött fasizták, nemcsak lelki rokonérzésből, hanem sok esetben azért, mert attól tartanak, hogy az ily tárgyalásokon olyan dolgok kerülnek napfényre, amelyek a saját becses személyük és a vádlottak közötti kollaborációra mutatnak. Ebbe a csoportba tartoznak azon nagyhatalmi iparmágnások, akik a kartélok keretében kerültek összeköttetésbe a nácikkal és idetartoznak azok a fillérek után szaladgáló féreg fasizták is, akik inspiráló ideológiai összeköttetést kerestek Hitlerrel, Mussolnival Horthyval és alantasabb pribékjeikkel. Hosszas hallgatás után végre hallottunk valamit ebben a kérdésben. Robert Jackson supreme courti biró, aki az amerikai bizottság vezetője, visszatért európai útjáról és terjedelmesebb jelentést nyújtott be Truman elnökhöz. Ebben a jelentében körvonalazza azt az eljárást, amit a háborús bűnösök megbüntetésére ajánl. Jackson elismeri, hogy ebben az esetben nem lehet semmiféle nemzetközi, vagy nemzeti törvényeket követni, nem lehet a vádlottaknak olyan széleskörű tárgyalást nyújtani, mint például teszik azt az amerikai bíróságokon. Azonban “a háború halottjainak a kicsúfolása lenne az, ha a háború bűnösei nem kapnák meg büntetéseiket”, — mondotta igen helyesen a főbíró. Jackson biró úgy tartja, hogy az általa vezetett háborús bűnösök ügyét vizsgáló bizottságok rendeltetése a bűnösök azonosságának pontos megállapítása, nehogy ártatlant érjen. Feltétlenül szükséges továbbá a vádlottak osztályozása, mert csak igy lehet őket a megfelelő bíróságok elé állítani. Jackson szerint az egyesültek hadseregei fogják kimérni a büntetést azokra, akik katonák ellen követtek el atrocitásokat. Idetartoznak például azok, akik agyonverték az ejtőernyőn leszállt repülőket, vagy kivégeztek hadifoglyokat, stb. Addig, mig a nácik kezeiben is voltak foglyok, a büntetésnek ezt a formáját beszüntették, mert attól tartottak, hogy a nácik kivégzik a többi foglyokat is. Azoban az ebbe az osztályba tartozó háborús bűnösöket most megint katonai bíróságok fogják megbüntetni. Olyan háborús bűnösöket, mint például Quisling, Laval, stb. ki fognak adni azon országoknak, amelyek népe ellen követték el az árulást. Az olyan háború bűnösök pedig, akik bizonyos geográfiai területen követtek el atrocitásokat, visszaviszik azon országok, hogy ott ítélkezzenek felettük. Igen nagyfontosságu Jacksonnak az a kijelentése is, hogy egyes önkéntes organizációk, mint például a náci párt, az S.S. terror szervezet, stb. HÁBORÚS BŰNÖS SZERVEZETEK és igy minden tagjuk automatikusan a háborús bűnösök tisztájára kŐ: rül. És végre az olyan vádlottak, mint például Goering, stb. akiknek nagy szerepük volt a második világháború felidézésében, az egyesült nemzetek által összeállított közös bíróságok elé kerülnek. Ennek a bíróságnak az összeállítása már folyamatban van. Nem vagyunk hívei a lines methodusnak hogy bűnösöket, ártatlanokat egyaránt felkössehek minden vizsgálat nélkül. De azért mégis jól esik hallani, hogy nem fogják a nemzeti meg a nemzetközi törvények paragrafusáinak miriádjai között keresni, hogy milyen büntetés is jár a halálgyárak felállításáért és üzem- beniartásáért. Remélhetőleg nem fognak előhozakodni azzal, hogy semmiféle törvény sem tiltja száz és százezer embernek élelmezés nélküli halálra dolgoztatását. És hiába keresnének törvény paragrafusokat arra vonatkozólag, hogy mily vétek virágzó városoknak, falvaknak oly teljes kiirtása, hogy a helyüket ma már csak egy emlékoszlop jelzi. A világtörténelem legnagyobb gaztettére nincsenek törvényparagrafusok, mert hiszen ilyen bestialitásokat soha eddig elképzelni sem tudtak így helyénvalónak tartjuk, hogy ezen besti- alitások elkövetőit minél hamarább megbüntetik, a széles, túlságos ceremóniát adó, időt és munkát pazarló hosszadalmas tárgyalások nélkül. Hoover-féle élelmezés (gb.) Az amerikai lapok és a rádió rendkívül örömmel jelentették, hogy Truman elnök meghívta a White Houseba tanácskozásra Herbert Hoover volt elnököt. Az elnök állítólag Európa élelmezésére vonatkozólag kérte ki Hoover tanácsát, mert mint ismeretes, az első világháború után ő volt az élelmet elosztó bizottságnak a feje. Nem tudjuk, hogy a “great engineer” milyenféle tanácsokat adhatott, ha ugyan valóban tanácsot kértek tőle. Azt azonban tudjuk, hogy annak idején az élelmezést a reakció szolgálatába állította. És egész bizonyos, hogy ezt igen jól tudta Roosevelt elnök is s azért mellőzte Hoovert. Bevalljuk, hogy nagyon nagy megtakarítást jelentene ma, ha az élelmezési segélynél a Hoover módszert követnék. Miután Hoover nem adott élelmet olyan országoknak, ahol a nép szélesebb rétegei, vagy gazdaságilag alantasabb osztályai vették át a politikai hatalmat, igy jelenleg a felszabadított Európa legnagyobb részétől megvonná az élelmet. Sőt, követve a Hoover gondolkozást, úgy véljük, hogy első sorban is azoknak juttatna élelmet, akik a különböző országok háborús bűnöseinek a lisztáján szerepelnek. Azokkal szimpatizál, tehát azokat segítené, mig a kommunisták, szocialisták, szak- szervezetekhez tartozó munkások, liberálisok, stb. éhenveszné- nek. Hiába távozott Hoover a fehér házi kihallgatásról olyan mosolygó arccal, mint a teljes holdvilág, nem hisszük, hogy reakciós barátain kívül bárki más is komolyan venné tanácsait. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. • E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- j szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein HeliU-
