Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-09 / 1375. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W, Előfizetési árak: Subscription Rates: ugy evre ......................t/ne tear ......................................... Félévre ........................... 1-00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ---------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az újjáéledt angol reakció (gb.) Lefpunk december 16-iki számának “Már nem félnek” cimü vezércikkét igy kezdtük: “A világtörténelemnek ősidők óta megismétlődő epizódjai, hogy midőn valamelyik uralkodó osztály bajba kerül, akkor az általa addig elnyomott osztályokhoz fordul segítségért. Hogy az ily segítséget megkapja, rendesen némi engedményemeket nyújt és még többet igér a veszély elmúlta utáni időkre. Az elnyomott osztályok eddig a legtöbbször behagyták magukat csapni, hittek az ígéretekben, mert Ítélő képességüket elhomályosították a hazafias frázisok. Azonban a veszély elmúltával az uralkodó osztály, ha sikerült hatalmát megtartani, nemcsak hogy be nem tartja Ígéreteit, de még a veszély óráiban adott engedményeket is igyekszik visszavonni s folytatni akarja a kizsákmányolást éppen úgy, mint a krízis előtt.” “A Churchill által képviselt angol uralkodó osztály most nagyon tisztán mutatja ezt a történelmi jelenséget. Addig, amig a németektől féltek a munkáspártoknak nagy szerepet adtak a háború és általában úgy a kül, mint a belpolitika irányításában. Most azonban, hogy a németek leverése már bizonyos, kezdik háttérbe szorítani a munkáspártokat és azok minden tiltakozása dacára, sőt az annyira magasztal Atlantic Charter dacára is a befolyásuk alá került felszabadított országokban csak olyan kormányokat engedélyeznek, amelyek megfelelnek az angol imperi- álista politikának.” Ma, félévvel ezen sorok Írása után az események egész sorozatát sorolhatjuk fel a fenti megállapítás helyes voltának bizonyítására. Ilyen események szinterei voltak előbb Belgium, majd Görögország, most pedig Olaszország és maga Anglia is. A Belga és a görög eseményeket nem kell újból felsorolnunk, hiszen csak a közelmúltban történtek és az olvasók még jól emlékeznek azokra. Sőt arra is emlékezhetünk, hogy az angol kormány a liberális Sforza grófnak nem engedte meg, hogy az olasz kormány tagjává legyen, mert ellenezte az olasz királyt. Most meg annak a híre érkezett, hogy az angolok letartózatták az olasz szociálísta párt vezérét, Pietro Nennit, mert politikai beszédet tartott a munkásoknak. Ugyancsak várják, hogy hasonló bánásmódban részesítik majd Palmiro Togliattit, a kommunista párt vezetőjét is, aki szintén beszélt egy népgyülésen. A Nenni letartóztatása azért keltett nagy felháborodást, mert szó volt arról, hogy Olaszország teljes felszabadítása után uj kormányt alakítanak, amelynek esetleg Nenni lenne az elnöke, mert az északi ipari városokban az olasz szociálísta pártnak sok hive van. így az angolok ily durva eszközökkel igyekeznek meggátolni, hogy Olaszországban szocálista-kommunista kormány alakuljon, amelyik esetleg kérdőre vonná a még mindig nagy jólétben élő olasz királyt a Mussolinivel együtt elkövetett bűneiért. Természetesen az ilyen balirányu kormány inkább Moszkvától mint Londontól kérne útmutatást, ezért Churchill inkább a volt fasiztákat segiti, mert azok készek szolgálni az angol imperiálista érdekeket. És végre legtisztábban mutatja a fenti megállapítás helyességét az a tény, hogy Angliában Churchill politikája szétrobbantotta az angol koalíciós kormányt. A Labor Party kilépett a kormányból, miniszterei otthagyták a bársonyszékeket és ennek következtében julius 5-ére kitűzték az országos választásokat. Churchill abban reménykedik, hogy most a németek leverése olyan nagy dicsőséget hozott számára, amely az angol átlagos szavazó előtt eltakar minden fogyatkozását, reakciós voltát és a királyi ház iránti bigott hűségét. Ily körülmények között a világ érdeklődése az angol munkásság felé fordul. Vájjon tanultak-e az angol munkások a két világháborúból? Ha igen, akkor végetvetnek az angol reakciós uralomnak, amivel együtt szabadabb szellem szállna az egész világra. Avagy tűrni fogják, hogy állítsák vissza a háború előtti állapotokat, amelynél a részvények profitjából, évjáradékokból élő kisszámú élősdi osztály irányítja Anglia és ezzel csaknem a félvilág sorsát. A felszabadított európai országok legtöbbjében már nyilatkoztak a munkások ebben a kérdésben. Szégyenletes kijelentés (gb.) A 630 ezer tagot számláló Internacional Teamsters’ Union of America (AFL) szervezet elnöke, Daniel J. Tobin, aki egyben egyik alelnöke magának az American Fedaration of Labornak is, szégyenletes nyilatkozatot tett hivatalos lapjuk, az “International Teamsters” júniusi számában. Tobin a szervezett munkások erkölcsi felfogásának megha- zudtolásával sárgáknak, gyáváknak nézi azon egyéneket, akik tiszteletben tartják a sztrájkolok által felállított piket-vonalat. Ezt a hihetetlenül hangzó kijelentést a következő módon indokolta meg: “A legtöbben azok közül, akik nem lépik át a piketvonalat sárgák (gyávák), ellenben igazi férfiasságról tanúskodnak azok, akik az International rendeletére ignorálják a sztrájkkörvonalakat, hacsak ellenkező utasítást nem kapnak. Azok, akik azzal dicsekszenek, hogy nem lépik át a piketvonalat, csak “bűnei artisták”, akik igy akarják tüntetőleg megmutatni, hogy ők milyen jó unionisták. Mi tudjuk, hogy mi a helyes és mi a helytelen a munkásmozgalomban és ezt meg is mondjuk local unionjainknak. Az az igazi jó unionista, aki követi a magasabbrangu (superior) union tisztviselők végzéseit és rendeletéit.” Tobin ezt a kijelentést a chicagói truckdriverok sztrájkjára vonatkozólag mondotta. Ennél a sztrájknál a Tobin szervezetéhez tartozó számos autóhajtó tiszteletben tartotta a piketvonalat és nem volt hajlandó Tobinék rendeletére sztrájktörő munkát végezni. Szolidaritást vállaltak a sztrájkolókkal dacára annak, hogy azok más szervezetbe tartoztak. Tobin kijelentése azonban még tovább megy ennél, hogy a más szervezetekhez tartozó munkások harcait nem ismeri el és hajlandó megtörni, mert egyszerűen kijelenti, hogy ők, — már mint az International tisztviselői szabják meg, hogy mi a jó és mi a rossz és a tagságnak azt kell követni. Ez teljesen azonos Mussolini-Hitler által hirdetett parancsuralommal, ahol felülről határozzák meg a nép véleményét. Az amerikai munkásságnak, amely oly nagy áldozatokat hozott a parancsuralmi rendszernek a politikai életből való kipusz- titására, rá kellene jönnie, hogy gazdasági szervezeteiben is éppen ilyen tisztitó munkát kell vegeznie. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársaim: Itt küldök három dollárt, kettőt a lapra, egyet a kalendáriumért. Bár lehetne, hogy a lap hetenként kétszer jelenne meg. Olvassuk mi az angol lapokat is, de a tiszta valóságot csak a Bérmukásból tudjuk meg. Jómultkorában a Munkástól jöttek errefelé s előfizetést kértek. Gondolkodtam nem árt, ha két munkáslap is jár a házhoz. De nem tudtam két lapszámnál többet elolvasni, még a levegő is megkotyvasodott körülöttem. Még mindig a harminc év előtti múlton rágódnak, pedig most, ebben a felfordult világban volna elég tanulságos irnivaló, de ehelyett személyes dolgokkal tölti meg a lapot. Ilyesmikre persze a valamit gondolkodni tudó ember nem kiváncsi. Joseph Simiz, Chicago, 111. Tisztel munkástársak: Az előfizetésemmel együtt itt küldök két dollárt külön a Vaszkó előfizetése helyébe. Jól jegyezte meg Visi munkástárs, hogy a gyávákért szenved a vi- lák. A csuhásokat le kell leplezni ! A. Lachkó E. Saugtuck, Mich. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az i let összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a térrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztesseges napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL? ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipar szervezkedéssel i»7 uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein beliil.
