Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-06-09 / 1375. szám

1945. junius 9.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI

SZINTVALLANAK

Az európai háborúnak vége, a náci imperializmus összetörve, a fajelmélet és a világuralomra való törekvés vezérei elpusztulva, börtönbe, vagy mint valami kis gangszterek ijedten bujkálnak az igazságszolgáltatás elől.

Nem csak a nagy háborúnak, de az isteni bekének is vége, úgy nemzeti, mint nemzetközi méretekben. Akik tegnap még a náci veszedelem elleni verekedésben szövetségesek voltak, ma már mindjobban szembekerülnek egymással, az elsimítani szándékolt osztályellentétek mind élesebben nyilvánulnak meg.

Hiába hirdetik még ma is, hogy tekintve a japán elleni háborút, összefogásra van szükség, a reakciós nagytőke türelmét vesztve, minden áron harcot provokál, megkezdte a támadását úgy a törvényhozás utján, ahol roosevelti munkásvédő törvényeket akarja szétzúzni, mint a munka színhelyén ,ahol a béreket és főleg az unionokat akarja leszorítani. Erre a támadásra, nagyon időszerűnek találják az európai front megszűnésével lecsökkent hadi rendelések miatti időleges letevéseket, hogy mire átszerveződnek a béke termelésre, már visszaszerezzék a nagytőke korlátlan uralmát.

Hogy Amerika szervezett munkássága mennyire készült fel erre az elkerülhetetlen küzdelemre, ma még nem látszik világosan, de egy kétségtelen, hogy a munkásosztályban meg van a hajlandóság arra, hogy még a vezetők fékezése dacára is, megvédje az elért eredményeket és a szervezkedési szabadságát. Sajnos azonban, hogy sok szakszervezet nem tartotta fen az összeköttetést a bevonult tagjaival és igy ma még bizonytalan, hogy a mindenből kivetkőző munkás ifjúság melyik oldalra áll.

Angliában a Munkás Párt felmondta a Toryknak a fegyverbarátságot, a kormányból kilépve uj választásokat kény- szeritettek ki. Gazdasági téren az amerikaiakhoz hasonló tüneteknek vagyunk tanúi ott is, mind a két fél, a nagytőke és a szervezett munkásság is készül a harcra.

Franciaorszában a községi választások és a francia munkásság harciassága azt igazolja, hogy erős balra tolódás tapasztalható és a munkásosztály nem csak a nagytőkével, de De Gaule kormányával is hamarosan szembe fog kerülni, amely úgy látszik jobbra akar kanyarodni.

Olaszországban is a megszállók minden terrorja dacára, a munkásság erősen balra tolódik, le akar számolni a nagytőkével és a fasizmus minden maradványával, köztük a korrupt, elsatnyult királyi családdal is. Ezt a balratolódást nem akadályozza az élelmiszerek tudatos visszatartása és a munkásvezérek börtönbe vetése

sem, sőt ez még olaj a tűzre és nem lesz meglepő, ha Churchill Olaszországba is megismételi a görög gyalázatosságot és tankokat, repülőgépeket vonultat fel a királyi család védelmére.

Amilyen éles a támadás az egyes országokban a reakció részéről, éppen úgy kezd kialakulni a reakció felvonulása nemzetközi méretekben is.

Ma már nem a “kipróbált, hősies szövetséges” a Szovjet, amely “megmentette Amerikát és Angliát az inváziótól”, hanem egy imperialista hatalom, amely bolsevizálni akarja egész Európát. Ez ellen a veszély ellen fuj harci riadót az egész reakciós propaganda szervezet, a lapok, rádiók, komentátorok élükön Churchillel, az egész nemzetközi reakció visszatért az eredeti hitleri tervhez, a Szovjetek elpusztításához.

A Szovjetek a fenállásuk óta vörös posztó volt a nagytőke szemében. Jól tudták azt, hogy mindaddig, amig a világ egy- hatod részén a profitrendszerrel ellentétes termelési rend áll fenn, addig az — különösen ha eredményessé válik és a nép életnívóját emelni tudja — állandó ösztönzésül szolgál a többi országok munkásságának arra, hogy megszabaduljon a saját kizsákmányolóitól. A nemzetközi nagytőke minden érdek- ellentéte dacára is, a legnagyobb egyetértésben volt az irányban, hogy ha lehet elpusztítja, ha nem akkor a fejlődését megakassza és olyan színben tünteti fel, amely a néptömegek előtt nem kívánatossá teszi a kollektív termelési rendszert.

Az első világháború után, a győztes hatalmak “védelmi vonalat” húztak a Szovjet körül, uj államokat alkottak, amelyeket az orosz birodalomból téptek ki, Latvia, Finn, Let és Észtországok, valamint Lengyelország volt az, amely tökéletesen elzárta majd két évtizeden keresztül a Szovjeteket Európától. A nagyhatalmak gazdasági bojkot alá helyezték, pénzelték és felfegyeverez- ték a különböző ellenforradalmi bandákat és egy soha nem tapasztalt nagyarányú rágalom hadjáratot indítottak a Szovjet ellen.

Ez a jól megszervezett s könyörtelenül végrehajtott hadjárat, ugyan nem tudta megsemmisíteni a Szovjeteket, de nagyban hátráltatta a fejlődését és csak az orosz munkás kimondhatatlan szívóssága és áldozatkészsége volt arra képes, hogy a háború, a forradalmak, polgárháborúk által teljesen lerongyolódott, feudális Oroszországból, egy modern ipari és mezőgazdasági országot építsen ki. Amig a nagytőke egységes volt a támadásban, addig a munkásosztály frakciókra szakadva, nem tudott oly védelmet adni a Szovjeteknek, amilyent a reakció támadása ki kellett volna, hogy váltson. Sajnos ebben a frakciókban való szakításban nem kis része volt a Harmadik Internacionále szerencsétlen taktikájának.

A háború folyamán, az orosz nép és a Vörös Hadsereg óriási teljesítményei, hatalmas változást idézett elő a világ népeinek a gondolkozásában.

Az orosz nép volt az, amely megtörte a nácizmus világuralmi törekvését, az adta meg a halálos döfést a már már diadalmaskodó nácizmusnak, még a legelfogultabb Szovjet gyűlölő is elismerte, hogy a Szovjet erőfeszítése nélkül, Amerikának nem lett volna módja úgy felkészülni, ahogy felkészült. Hogy erre ideje volt, az millió és millió amerikai életét mentette meg. Ez a hallatlan erőfeszítés, körülbelül 20 millió orosz életébe került.

Kétségtelen, hogy a Szovjet minden fogadkozás és szövetkezés ellenére sem bizott abban, hogy az angol imperializmus meg fog változni és azért olyan helyzetbe igyekezett kerülni, amely alaposabb védelmet és biztonságot jelentsen, mint amilyen a második világháború előtt volt, amikor köröskörül az angol-francia imperializmus szolgálatában álló kis országok vették körül, mint egy bázisul szolgálva, minden1 imperialista támadásnak. Ezért volt a Szovjeteknek az az elhatározása, hogy maga körül barátságos kormányzatokat akar látni.

Természetesen ilyen “barátságos” kormányzat nem alakulhat ki abból az osztályokból, amelyek gazdasági okokból, halálos ellenségei, nem csak a Szovjeteknek, de minden haladásnak. Nem lehet békés viszony a kollektiv termelési rendszeren álló Szovjet között és a lengyel, magyar arisztokraták, vagy a román bojárokból alakult kormányzatok, vagy az angol nagytőke által pénzelt politikusok között Azért a Szovjet, azokon a területeken, amelyeket a Vörös Hadsereg szabadított fel a náci uralom alól, összetörte az addigi uralkodó osztályok hatalmát azzal, hogy az uralmuk alapját a földbirtokot kihúzta a talpuk alól. A lengyel, román, magyar ezerholdakat felosztotta az általa jóváhagyott népkormányok a földnélküli parasztság között, ezzel megnyerte eme nagy rétegek szimpátiáját és barátságát, elősegítette azt is, hogy Jugoszláviában, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Ausztriában olyan kormányok kerüljenek hatalomra, amelyek nem lesznek eszközei a nemzetközi nagytőke Szovjet ellenes támadásainak. Az ellentétek Anglia és a Szovjet között ebben a kérdésben,a háború alatt is fenál- lottak, de azt fékentartotta egyrészt a háború sikerének a kényszere, másrészt Roosevelt haladottabb szelleme és az, hogy a Szovjet és Amerika között nincs közvetlen ütköző pont. Roosevelt korai halála és az európai háború befejezése, kirobbantották az ellentéteket. Anglia élesen szemben áll a Szovjet törekvésekkel. Ellenzi, hogy a Szovjet “beleavatkozik” más országok belügyeibe, elfelejtkezve arról, hogy Anglia milyen módon cselekedte ezt görög, olasz, belga, stb. esetekben, a különbség csak annyi, hogy amig Anglia a királyi család és a régi uralkodó osztály

érdekében “avatkozott” be, mert ez egyúttal az ő érdekeinek a védelmét is jelentette, addig a Szovjet, a régi uralkodó osztályok ellen, a nép érdekében tette azt, természetesen ez egyúttal a Szovjet védelmét is jelentette. Ez a különbség az, amely nem csak a kommunistákat, de minden amerikai munkást és haladó gondolkozá- su embert ebben a harcban a Szovjetek mellé és Anglia ellen kell, hogy állítsa, annál is inkább, mert az amerikai reakció is alkalmasnak látja az időt arra, hogy a munkásszervezetek elleni harcát összekapcsolja a Szovjetek elleni uszításával, amelybe siett belekapcsolódni a lengyel-magyar reakció, amelyek most a szülőföld “szabadságát, demokráciáját” védik, akiknek egy csepet sem fájt az, amikor Pilsudski, vagy Horthy semmisítették meg nem az urak, hanem a nép szabadságát és jogait.

Mi nem ülünk fel a magyar reakció Szovjet ellenes uszításának, mi jól tudjuk, hogy a magyar uraknak a haza, a szabadság, a demokrácia, az ezerholdasokat, a hatosos napszámot, a korlátlan kizsákmányolást jelentette, ennek az elvesztését siratják és mennek el itt Amerikában odáig, hogy ma már a Szovjet elleni hadüzenetet merik követelni.

Amerika népének semmi ellentéte nincs a Szovjetek népével. Amerika s a Szovjet, a két világhatalom, nagyon jól kiegészíthetik egymást gazdaságilag, a két országnak gazdasági kapcsolatokra és nem egymás elleni háborúra van szükségük.

Az amerikai katona, aki az európai harctereken keresztül magismerte nem csak a nácizmus borzalmait, de az egész európai nyomorúságot is, aligha lesz kapható arra, hogy a lengyel-magyar-román stb. földesurakért ingadozó királyi trónokért, hátbatámadja a háború alatti legértékesebb szövetségesét, legodaadóbb bajtársát, ar orosz népet.

Mi nem vagyunk kommunisták, mi egy tiszta amerikai munkásszervezet vagyunk, a mi szemeink előtt első sorban az amerikái nép érdekei állanak, de mélységes szolidaritást érzünk a világ összes népeivel szemben is, ezért mi a saját és a világ dolgozóinak az édeké- ben a leghatározottabban szembehelyezkedünk a szégyenletes uszítással és a mi területünkön, az Amerikában élő magyar származásúak között, leleplezzük azt, hogy milyen hazug, népellenes célokért folyik itt az uszitás nem csak a Szovjet, de minden haladás ellen.

Egy csep amerikai vérnek sem szabad folynia azért, hogy megmentsék az európai arisztokráciának, királyoknak és kitartottjaiknak a haszontalan, nép ellenes uralmát és a henye munkanélküli életüket.

Hogy a magyar amerikai reakciós sajtó aljas uszítását, minél eredményesebben ellensúlyozhassuk, minden olvasónknak a kötelessége az, hogy a Bérmunkást elterjessze a magyarság között, ezzel elérve azt, hogy megismerkednek az Ipari Unionizmus nagyszerű elméletével is.