Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-09 / 1375. szám
1945. junius 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------“LABOR NEWSLETTER” A bérek befagyasztása óta állandóan folyik a tusa a War Labor Board és a munkásság, illetőleg a munkásokat képviselő union tisztviselők vagy bizottságok között. A bérek befagyasztását tulajdonképpen nem a Little Steel Formulával hozták be, hanem az 1942- ben kiadott 9240-es elnöki rendelettel, amelyet az idevágó irodalomban röviden csak ‘“Executive Order 9240” néven említenek. Azonban mint minden törvényt vagy rendeletet, úgy ezt is értelmezni kell. Bizonyos speciális esetkeben döntést kell mondani. Az értelmezési jogot a munkaügyi minisztériumra ruházták. így az általános befagyasztás és a Little Steel Formula dacára, sok esetben kaptak béremelést a munkások egyes csoportjai, mert találtak valami olyan okot, amely alapján kilehetett magyarázni, hogy ily esetekben az “Executive Order 9240” megengedi a javítást. Az IWW-hoz tartozó 440-es számú Metal Machinery Workers Industrial Union clevelandi osztályának agilis titkára, Fred W. Thompson arra a gondolatra jött, hogy össze kellene gyűjteni azon érveket, amelyeket az ilyen béremelések kikövetelésénél használtak a munkások szerte az országban, mert igy közkinccsé lehetne azokat tenni és a munkások mindenütt kiválaszthatnák a nekik megfelelő dolgokat. A gondolatot tett követte. Az említett clevelandi IWW szervezet hajlandó volt finanszírozni a dolgot és igy megszületett egy igazán nagy szolgálatot teljesítő folyóirat, amelyet “Labor Newsletter” név alatt adtak ki. Tárgykörét kibővítették mindazon érvek és fogások felsorolásával, amiket a munkások eredményesen használhatnak a kollektiv szerződések kötésénél is. SIKERRE SZÁMÍTHATNAK Körülbelül egy hónappal ezelőtt adták ki a “Labor Newsletter” első számát. A napokban megkérdeztem Thompson munkástársat, hogy milyen fogadtatásban részesítették a szervezetek és általában a munkások ezt az uj “vállalkozást”. Örömömre szolgált, mikor mutatott egy egész csomó levelet, amelyben nemcsak dicsérik ezt a dolgot, de még pénzt is küldtek, hogy anyagilag is támogassák ezt az igazán hézagpótló intézményt. Ezt fogadtatást, vagy pártolást, ha úgy tetszik, valóban meg is érdemli úgy ez a kis lap, mint a szerkesztője, aki kettős célt kiván szolgálni ezzel a kis újsággal. Egyrészről olyan “gyűjtő állomást” akar teremteni az ilyen érveléseknek, ahol az union tisztviselők vagy az aktiv szervezeti munkások mindenkor készen találják azokat; másrészről ápolni igyekszik vele a szervezett munkások különböző frakciói közötti barátságos érintkezést. Én meg is mondottam neki, hogy véleményem szerint ez utóbbi még talán fontosabb, mint az első. Nagy kárára van mozgalmunknak, hogy szervezetünk központjában nem ez az irányadó elv az uralkodó. De térjünk csak vissza a kis havi értesítőre, — mert ha lesz elég anyag, akkor havonta fogják kiadni. Ez egy kicsit furcsán hangzik, azonban egész természetes, ha megértjük a dolgot. Thompson elgondolása szerint a különböző union tisztviselőknek és aktiv unionisták- nak kell ellátni anyaggal ezt a kis lapot. Nekik kell megírni a saját tapasztalataikat, azon érveket, amiket használtak á béremelés követelésnél. Ismertetni a végzéseket, akár előnyösek, akár hátrányosak voltak is azok. Mert igy meg lehet állapítani, hogy milyen érveket vett figyelembe a War Labor Board,' milyeneket hagyott figyelmen kívül; hogyan kény- szeritették a munkáltatót jobb vakációs engedményre, kedvezőbb munkafeltételekre, stb. stb. Mindezek az aktiv unionis- tának fölötte érdekes olvasmányok. A HELYES CÉLKITŰZÉS A folyóirat beveztő soraiban igy magyarázzák meg a lapocska célját: “Célja ennek a Labor Newsletternek az, hogy a munkások a szervezett erejüket hatásosabban tudják használni. Az önök kooperálásával az unionisták számára nagyon hasznos tippek gyűjtőhelyévé akarjuk tenni. Ha ön, ezen sorok olvasója, tud valami olyasmit, ami segítette önöket a szervezkedésnél, a kollektiv egyezkedésnél vagy bérkövetelésnél, nem-e készséggel adja tudomására a többi munkásoknak is. És minél több ilyen tippet küldenek be, annál értékesebb lesz ez a kis lap az unionisták számára. Mindenféle információ, amely segíti az uniont, segíti a munkásokat a kollektiv egyezkedésnél, akár a War Labor Board, vagy a National Labor Relation Board előtti tárgyalásoknál, vagy kon- penzációk megszerzésénél, stb. mind idevágó ügyek. Azonban politika, személyes támadások, stb. nem ide valók.” Ebben az első számban már valóban sok értékes tippet találhatnak az érdekelt union tisztviselők, vagy bizottsági tagok. Ilyen tip például az, hogy ki lehet vívni az “escalator” vakáció rendszert olyan helyeken, ahol mint nálunk is, csak egy év után kapunk egy heti vakációt és 5 évig kell robotolni, amig a következő skálába, a két hetesek közé kerülünk. A munkások több ilyen helyen kivívták, hogy a vakáció minden egy évi munkával női egy nappal bizonyos határig. Vagyis aki három éve dolgozik, az már 8 napi vakációra jogosult. (Igen, igen, hazabeszélek!) Aztán ime itt egy másik tip: Sok helyen a munkások i már kivívták, hogy a munkáltató szolgáltat bizonyos meny- nyiségü munkaruhát. Avagy ez: Elbocsájtás vagy letevés esetén a munkáltatónak fizetnie kellene bizonyos összeget. (Eltekintve a munkanélküli biztosítástól.) Aztán hosszasan magyarázza, hogy mit jelent a “fringe” fizetés emelés. Vagyis azon esetek, amelyekben a War Labor Board engedélyezett bér javítást. Ilyen “fringe” fizetésMeghalt az osztályharc egyik veteránja, Rezsőnya munkás- kástársunk North Hollywoodban, 1945 május 21-én. Egyik úttörője volt a munkásmozgalomnak, már ifjú korában ül- döztetve volt munkásmozgalmi tevékenysége miatt. Szerbiában, Fiúméban, majd Rólában szervezte a munkásokat és sztrájkba vitte'őket, amiért az- után üldözve volt. Amerikába vándorolt, mint fiatal házas és viszontagságok után St. Louis- ban telepedett le, ott is a szabó iparban, amelyben dolgozott és agilis munkát fejtett ki. Négy éve jöttek Californiába, a Bérmunkást csak néhány éve ismerte meg Bakos munkástárs által és azóta önzetlen olvasója volt és nagyrabecsülte a Bérmunkás Írógárdáját és nagyon helyeselte azt az álláspontot, melyet a Bérmunkás hirdetett a háború folyamata alatt. Kár, hogy előbb nem ismertük Rezsonya munkástársat, mert hasznos munkát tudott volna végezni mozgalmunk részére, de már előrehaladott korára tekintettel, nem sokat tudott tenni, 70-ik évében volt. A halála kívánsága szerint gyorsan végzett vele, sövényt vágott egész délelőtt, délután kissé rosszul érezte magát, ledőlt a díványra * pihenni és örökre elszenderült. Pár nappal halála előtt azt mondotta feleségének, csak addig éljek, amig az oroszok a Rajnához érnek, ez a kívánsága is teljesült és nagyon boldog volt. Még a san franciscoi konfeA Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Helen Alakszay, Van Nuys 9.00 Bischof Józsefné, Akron 12.00 Buzay Jánosné, Clevaland 6.00 Deák Jánosné, Akron ..... 8.00 Detky E.-né, Phila ........... 6.00 özv. Farkas Imréné, Akron 8.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 12.00 Fay Vilmosné, Akron ......12.00 Feczkó J.-né, New York ..12.00 Fodor J.-né, Cuyahoga ....12.00 Ganch L.-né, Carolina ......12.00 Helen Kanchar, Bay City 5.00 Kern Péterné, Akron ..... 7.00 Kollár Józsefné, Clev........ 6.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 12.00 Lefkovits Lajosné, Clev. 8.00 Mary Mayer, Phila...........10.00 Molnár A.-né, Cleveland 9.00 Schwindt Gy.-né, Canton 12.00 Székely S.-né, Cleveland 11.00 Udvarnoky K.-né, Flint ....12.00 Visi Istvánná, Detroit .... 9.00 Vizi Józsefné, Akron ........12.00 Zára Jánosné, Chiiago ....12.00 javítást sok százezer munkás kikövetelhet. A Labor Newsletter más hasábjain a másfélszeres és dupla munkabérekről van szó. Felsorolja azon eseteket, amikor a munkások ezt jogosan követelhetik. Ugyancsak érdekes szug- gessziókat találunk a háború utáni időkre is. Ezekre s általában ezen érdekes kis folyóirat adataira, — amiket ők “tip- nek” neveznek, alkalomadtán még visszatérek. ferencia befejezését is szerette volna megérni, de ez már nem sikerült neki, persze nem is várt semmit már tőlük, mert amint mondotta, az már rosz- szul kezdődött. Május 25-én kisértük utolsó útjára kívánsága szerint el lett hamvasztva. Az is kívánsága volt, hogy senki a koporsója felett ne beszéljen és igy a legnagyobb csendben ment végbe a temetése. Több ismerőse és néhány munkástárs vett részt a temetésen. Tudósitó. NÁCI RÉMTETTEK DÉL- AMERIKÁBAN BOGOTA, Columbia (OWI) — Azon a napon, midőn Németország kapitulációját hivatalosan bejelentették, egy Bernardo Gonzalez nevű egyetemi hallgató szerzett valahol egy ravatalt és egy temetkezési vállalati kocsit és merendez- te Hitler temetését. ő maga játszotta a halott Hitlert és koporsóba feküdt, melyet a kocsi végigvezetett Bogota utcáin. Barátai követték a koporsót, mintha Hitlert gyászolták volna, miközben spanyol nyelvre forditott náci énekeket dúdoltak. • A temetés után huszonnégy órával a rendőrség $ fiatal Gonzalez csúfosan megcsonkított holttestére bukkant Manizales városának közelében, amely városról köztudomású, hogy lakosai közül nagyon sokan szimpatizálnak a nácikkal. A holt diák egyik orcájára egy horogkeresztet metszettek be és a metszés közben kieset húst szájába tömték. A VÖRÖS KATONÁK CSEHSZLOVÁKIÁBAN PRÁGA (ONA) — Az oroszok Csehszlovákiában fegyelmezett és barátságos magatartást tanúsítanak a lakossággal szemben. Minden felmerült problémát barátságos módon intéznek el. így például először a Vörös Hadsereg elkobozott egyes dolgokat, melyek azelőtt a németek tulajdonát képezték, mikor azonban a csehszlovák kormány kimutatta, hogy a németek az illető tárgyakat és felszereléseket a csehektől lopták, az oroszok visszaadták azokat jogos tulajdonosaiknak. Városokban és falvakban az oroszok mindenütt átadták a közigazgatást a csehszlovák hatóságoknak. TEMETTÜNK i