Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-01-20 / 1355. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1945. január 20.

Fáy Fisher Andor levelét megírta...

A Magyar Bányászlap hasábjain Fay Fisher Andor, Horthy Miklós régi és kipróbált hive, a magyar fehér uralom egyik rendezetlen vallásu apologistá- ja, hosszú cikket eresztett meg egy levélre válaszul, amelyben egy magyar bányász TŐLE akarta megtudni, hogy mi okozta azt, hogy Románia katonái engedelmeskedtek Mihály királynak és a magyar hadsereg még ma is ott vérzik a nácik érdekében és “elárulta” Horthy Miklóst a fehér lovas tengerész tömeggyilkost.

Fay Fisher hosszú levélben próbálja megmagyarázni, hogy mindennek a tisztikar az oka. A magyar munkás és földműves követi tisztjeit és a tisztikar a németekkel tartott.

Nem akarok itt részletesen kitérni azokra a tényekre, amelyekből világosan kiderül, hogy a magyar népet Horthy Miklós és a többi kakas és egyéb tollas banditák árulták és adták el — egyszerűen azért, ■ mert hittek a német hadsereg lever- hetetlenségében. Ma sem lehet letagadni azokat a nyilatkozatokat és beszédeket, amiket a fehér lovas tengerész haramia elmondott különböző alkalmakkor. Ott láttuk a néhai Tirpitz hadihajó vizrebocsátásánál, mikor zsidó vérű felesége Hitler karján sétált el a disz-század előtt. Neki küldött Hitler egy dunai haj ócskát, hogy a kiöregedett gyilkos tengerészesdit játszhasson. És ennek a buta tökfilkónak, aki magyarul sem tudott jól, de már az első háborúban magyar tengerészeket akasztatott, német imádata vitte bele az országot abba a tragikus helyzetbe, amelyből nem volt kimenekülés. A tisztikar ép olyan aljas munkás és földműves nyúzó banditákból állott mint a gazdájuk. A magyar hadsereg “vasfegyelmét” pofonokkal, kikötésekkel és egyéb barbár gazságokkal tartották fenn.

Horthy Miklós volt a nácizmus apja Európában, ő kezdte a zsidó és munkás verést, rablást és fosztogatást. “Vitéz tisztjei” Siófoktól kezdve megmutatták a nagyon is tanulékony németeknek, hogy a zsidó “szabad vad”, akinek kiirtását meg lehet kezdeni először “legális” intézkedésekkel, majd át lehet térni a “felelőtlen” elemek garázdálkodására. A tisztek megcsinálják mind a kettőt.

A rablásba és fosztogatásba könnyű volt belevonni a tudatlan középosztály mindenre kapható elemeit, a csendőrség és rendőrség és egyéb “vitézi” és titkos • osztagokban összegyűlt elemeket. Ezek kaptak a rab- lott holmikból, földből, marhából, ékszerből, ruhából és más előnyökből. Horthy igyekezett őket megtartani úgy, hogy megtette őket bűntársaknak. Amikor ő megakarta magát adni, akkor a bűntársak tisztában voltak azzal, hogy Horthynak nem esik baja, de a bűntársak, akik a gazságokban résztvettek fizetnie kell. EZÉRT SIKERÜLT a Szálasi PUCCSA. Ezért sikerült a németeknek jelentéktelen tömegekkel átvenni Pestet és a magyar hadsereg maradványait. A rablóbanda vezérei, magukkal vitték a banda tagjait is.

Romániában a helyzet más volt. Ott a fosztogatást kis tömegű úri osztály irányította, de a tömegek nem kaptak belőle semmit. Az urak maguk szedték ki a zsidó asszonyok fülbevalóit és amikor jött az orosz vihar, a román paraszt és munkás egy néhány Maniu vezérlete alatt megtudta menteni hazáját.

A Vas Gárda banditái sohasem voltak olyan nagy számu- ak és főleg a.félintelligens ,alig iskolázott alakok vettek benne részt. A vezérkart még Károly lövette le “menekülés közben”.

Ezért tudott Bulgária is kimenekülni a nácizmus ölelő karjai közül, mert a néptömeg a pár bulgár nácit megvetette és a hadsereg vezérkara nyíltan megmondta a náci barát Borisnak, hogy elvágják a torkát, ha háborút mer üzenni az oroszoknak és katonát ad a náciknak.

A magyar paraszt és földműves most fizet a magyar városi svábok és egyéb renegátok bűneiért. Mert a magyar paraszt természetesen nem tehet arról, hogy éveken át a Horthy rezsim sötét butaságba taszította és- azt akarta neki bebeszélni, hogy Magyarország határait Stalingrádnál kell védenie.

Fay Fisher még itt sem meri megmondani a tiszta igazat, ő és az a sajtó, amelynek fürdő hirdetéseit Pest adta .falazott Horthynak és ma is ezt a vé- reskezü tömegyilkost fehér lovas genlemanként szeretné kijátszani, Az amerikai magyar tömegek Amerikában ma már tisztán látják, hogy a hirdetést, ér dem jeleket és címeket osztogató Horthy egyike a magyar történelem legsötétebb árulóinak, aki csak azért, hogy uraimond maradjon, eladta a népet, elpusztította fővárosát a gyönyörű Pestet és kigyilkolta a legmagyarabb tömeget a magyar parasztot, munkást és zsidókat. Mindezt nem kényszerből tette, mert amikor, ő kezdte, Hitler még valahol tak- nyos mázoló segéd volt és egy zsidó menhelyen • evett meleg levest.

Ezeket a dolgokat Fay Fisher elhallgatta, mert ő és társai morálisan viselik a felelősséget, ugyanis erősen rendezetlen nagyanyáikra való tekintet nélkül híven tusolták el a Horthy rezsim összes galádságait.

Azt mondja Fay Fisher ur, hogy ő nem volt bolsi és nem is lesz. Elhisszük neki és nem hiszem, hogy az orosz bolseviki Vörös Hadseregnek, mely megtanítja a német és magyar nácikat emberségre, nagyon is kellene Fay Fisher és társainak akármilyen támogatása is. Az orosz Vörös Hadsereg fütyül az ilyen elismerésekre, mint amilyennel most tisztelik

me gazok, akik az Anti Bolsevista Liga minden hazugságait és tudatos ferdítéseit boldogan kürtölték világgá. Akik részére a büdös muszka, a tetves oláh, a piszkos rácz volt a békés szomszédainak a neve, azoknak a dicsőítő jelzőire fütyül az a nép, amely megtanulta a saját vérén, kínlódásán és éhezésén keresztül, hogy azokra az elemekre, amelyek mindenkori hatalom talpnyalói, nem lehet támaszkodni.

A flrevezetett amerikai magyar munkás tömegek, most ráébrednék a valóságra és ép úgy mint odahaza, itt is kiverik azokat a “vezéreket” akik 25 év óta hazugságokkal és csalásokkal félrevezették őket.

R. J.

KÖNYVSZEMLE

IGAZ MESE NÉMETORSZÁGRÓL

(gb.) Amerika magyar olvasó közönsége az ujságirodal- mon kívül csak nagy ritkán kap valamilyen más szellemi terméket. Sajnos, ezeknek jelentékeny része is csak az olvasók igen alacsony irodalmi nívójának a kielégitését, vagy egyenst olvasóik még további elbolonditását szolgálják. Legtöbb esetben nem érdemlik | meg, hogy lapunk hasábjain említést tegyünk róluk.

így valóban örömünkre szol-1 gál ,ha időközönként olyasmi j kerül asztalunkra, amelyről dicsérő szavakkal emlékezhetünk meg. Egy ilyen kis füzetet! kaptunk a napokban, amelynek cime: NÉMETORSZÁG, (Téli

rege, 1844.) Heinrich Heine né-1 met költőnek ezt a szatirikus versét magyarra átköltötte Kelemen Viktor és kinyomatták New Yorkban.

Heinrich Heine, aki nemcsak a német, hanem a világirodalomnak is egyik legnagyobb költője, 1844-ben 13 évi önkéntes száműzetés után Párisból visszatért szülővárosába, Ham-| burgba. Mint magából a regéből is kiérthetjük, Heine szám-l üzetése csak névlegesen volt önkéntes, mert saját hazájában a cenzúra annyira korlátozta, hogy csak külföldön írhatta meg gondolatait és fejezhette ki érzelmeit.

Heinére radikálizmusa miatt azt szokták mondani, hogy korát megelőzte. Szerintem ez helytelen kifejezés az IGAZI KÖLTŐRE, mert az igazi költő — mint például nálunk, magyaroknál Petőfi vagy Ady is voltak, — látnoki tehetséggel bir; a jövőnek ma még népszerűtlen eszméit hirdeti. Az igazi költő az uj eszmék apostola. A Heine által hirdetett szabadeszmék is csak az 1848-as forradalmak után lettek népszerűvé.

Ebben az útleírásban nagyszerű szatírával mutat Heine a német tisztviselőknek a nép- szabadságok elleni gyűlöletére és a német nép jámbor, engedelmességére. A verses rege elolvasása után szinte önkéntelenül felkiáltunk: hiszen ezen állapotok ma is fenállnak Németországban, csak százszorosán nagyítva.

Heine az utazást csak ürügyül használta fel regéjének megírására. Saját értékét jól ismerte, amit kifejez abban a verszakaszban, amelyben leír-1 ja, hogy a határon a vámőrök átvizsgálják a holmiját, keresnek csempészárut vagy eltiltott könyveket.

Hiába kutattok ostobák, nem foghattok meg engem; a csepészárut, mi kincset ér, itt viszem a fejemben.

Heine kitűnő szatírájáról és egyben a műfordító ügyes munkájáról mutatónak ime ez a pár vers szakasz, amelyekben Heine kifejezést ád ama gondolatainak .amiket egy leánykának a “mennybéli boldog találkozásról” szóló dala ébresztett benne.

A túl világi kéjekről festett csalóka képet, mert mindig azzal szédítik az istenadta népet.

Ismerem jól a régi dalt s a szerzőjét még jobban; a népnek vizet prédikál, de bort iszik titokban.

Én az uj idők jobb dalait, újabb dalait költőm: a menyországot, híveim, teremtsük meg a földön.

Határozottan költői lélekkel és tehetséggel kell bírnia annak, aki most e rettenetes vér- özön idején, előveszi a száz évvel azelőtti irodalmi terméket és gondosan átülteti a magyar nyelvre. Mert ne feledjük, hogy 480 vers strófának VERS»' BEN való átültetése igen nagy munka.

Természetesen nem akarom azt mondani, hogy ezen vers füzet megjelenése most már eget-földet megrázó esemény. I De határozottan mondhatom,

! hogy a kis füzet az intelligens I olvasónak egy élvezetes estét (szerez, legalább is olyat, vagy sokkal nagyobbat, mint egy mozikép előadás, amelyért körülbelül ugyan annyit kell fizetni, mint ezért a műfordításért, amelynek ára 60 cent. Megrendelhető a fordítónál: Victor Clement, 202 West 40th Street, New York 18, N. Y. cim alatt.

őszintén megmondom, nekem olyan élvezetes estét nyújtott a Téli rege olvasása, hogy nem cseréltem volna el semmiféle mozi előadással.

Még a Horthy uralma idején történt, hogy az egyik magyar postahivatalban erős káromló szavakra fakadt egy férfi: “Micsoda rossz enyvet használnak,” — tört ki indulatosan, — “az ember képtelen felragasztani a bélyeget!” “Hadd nézzem csak?” — szólt az ablak mögött álló postatiszt és elvette a Horthy képét ábrázoló bélyeget, majd vissza adta ezen szavak kíséretében: “Persze, hogy nem tudja felragasztani,! ha mindig csak az arcába köp- dös.”