Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-20 / 1355. szám
1945. január 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------GARANTÁLT ÉVI BÉREK Elmúlt a karácsony, sőt már az uj évből is letapostunk pár hetet, de azért a munkabérek emelésére vonatkozólag Roosevelt elnök még mindig nem adott választ, noha nagyon sokan remélték, hogy azon munkások, akiknek keresete mesz- sze elmaradt a mai átlagos keresettől, karácsonyra, vagy újévre fizetésemelést kapnak. Mint ismeretes, ebben a kérdésben a War Labor Board a Little Steel Formulához tartja magát és Rooseveltre bízta azt, hogy ezt a formát megtörje-e vagy sem. Ilyen esetekben a semmi válasz is felelet, mert a döntés idejének eltolása azt jelenti, hogy az elégtelen béreket huzó munkásoknak és családjaiknak továbbra is szenvedniük kell. Pedig a kongresszus egyik albizottsága előtt egyes munkáscsoportok képviselői szinte hihetetlen dolgokat beszéltek arról, hogy egyes iparokban, mint például a szövő vagy a laundry iparokban milyen alacsony bérekért kell dolgozni a munkásoknak a mai nagy drágaság dacára is. A múlt hónapban például Chattanooga, Tenn, város öt mosodájában sztrájkba mentek a munkások, mert nem kaptak bér javítást. A vizsgálatoknál kiderült, hogy ezen mosodákban 18 és 25 cent között változó órabérekért dolgoztak. A 25 centet már csak nagyon képzett munkás kapta. És az ily alacsony bérek általánosak a déli államokban, különösen az olyan iparokban, amelyekben az alkalmazottak többsége a négerek közül kerül ki. Mi, magyarok, az ilyen béreket általában az “éhbér” szóval jelezzük. Az amerikaiak a “substandard” szót alkalmazzák rá. Ez a kifejezés egyben azt is jelenti, hogy az ily bérek nem elegendők a jelenlegi életszínvonal fentartásához. A kongresszusi vizsgáló bizottság előtt egyes szakértők azt a kijelentést tették, hogy az Egyesült Államokban több mint hét millió munkásnak van “substandard” bére. SUBSTANDARD ÉVI KERESET A standard és substandard bérek közötti határvonalat pontosan megszabni nem lehet. Nem lehet megállapítani azt a legkisebb órabért, amely még mindig standard bér lenne mindenütt és minden időben, mivel az élethez szükséges cikkek árai helyenként és időnként változnak. Azt azonban mindenki látja, hogy a 25 centes órabérek valóban csak éhbérek és mégis ezeknek a munkásoknak sem adták meg a béremelést és igy kénytelenek voltak sztrájkba menni. De ugyancsak ilyen substandard bérnek tekintik már a törvényileg kimondott negyven cent órabért is. Azért Pepper szenátor törvényjavaslata a bérminimumot 65 centre akarja felemelni. Tekintet nélkül arra, hogy törvény lesz-e ebből a javaslatból, amelynek természetesen igen sok ellenzője van a honatyák között, még mindig felmerül az a kérdés is, hogy ÓRABÉR minimummal lehet-e egyáltalán a tisztességes megélhetéhez szükséges keresetet biztosítani. Mert az órabér kereset valójában nem sokat jelent, ha ugyanakkor a munkaszezón hosszúságát figyelmen kivül hagyjuk. Közismert dolog, hogy a depressziós években is voltak olyan munkaalkalmak, amelye k n é 1 megmaradtak a magas órabérek és annak dacára is a munkások csak substandard keresethez jutottak, mert nagyon kevés alkalmuk volt dolgozni. Ezért mostanában mozgalom indult meg a szervezett munkásság körében, hogy a standard vagy substandard keresetet ne az órabérek után, hanem az ÉVI KERESETNEK megfelelően állapítsák meg. AZ IPARI BÉKE A múlt hónap közepe táján a U. S. Labor Department vezetése alatt a különböző államok munkaügyi departmentjei- nek és munkás szervezeteknek képviselői “National Conference on Labor Legislation” címmel tanácskozást tartottak ama kérdés fölött, hogyan lehetne a munkások számára bizonyos minimális ÉVI KERESETET biztosítani. Ugylátszik, hogy Amerikában a tőke és a munka frontján (ma ugyan már csak “labor bor and management” névvel jelölik) a közeljövőben ezen probléma fölött fognak harcolni. Pontosabban kifejezve: úgy a minimális béreket megszabó törvényekben, mint a kollektiv szerződésekben az órabéreket az évi keresetettel akarják helyettesíteni. Az eszme valószínűleg a szak- szervezeti vezetőktől származik, akiknek állásaikat és jövedelmeiket biztosítaná és növelné ez a dolog. Támogatják a dolgot úgy az állami mint a szövetségi labor departmentek- ben, amennyiben a látszat szerint a munkások évi keresetének biztosítása elősegítené az ipari békét, — vagyis elejét venné, a munkások elégedetlenségének. A munkáltatók viszont ellenzik, mert évi fizetésre kötelezné őket a profit biztosítása nélkül. Ez a munkáltatók üzleteit kockázatosabbá tenné, ami természetesen nem tetszik nekik. A munkások évi bére szóba- került az acélgyári munkások bérkövetelésénél is. Az érdekelt szakszervezetek ugyanis nemcsak a Little Steel Formula feladását követelték, hanem egyben azt is, hogy a munkások részére a magasabb órabérrel egyetemben meghatározott minimális mennyiségű munkát is garantáljanak évenként a munkáltatók. A minimális mennyiségű munka ugyancsak minimális órabérek mellett természetesen garantált minimális évi keresetet jelent. A FELTEVÉS ALAPJA A garantált évi keresetre vonatkozólag ugyan már történtek némi kísérletek a szabó iparban, ahol a munka szezonokkal hullámzott. Amig a szezon idején igen sok volt a munkaalkalom, addig a szezonok után munkanélkül maradtak & munkások. Azért egyes, de csak szórványos esetekben kísérletet tettek a munka arányosabb elosztására. Az ily irányú kísérleteknek a háború végetve- tett. Semmi kétségem sincs aziránt, hogy a minimális évi kereset biztosítása nem egyéb, mint egyike ama számos kísérleteknek, amelyek a mai termelési forma életének megnyújtására irányulnak. Nem mondom, hogy ezen mozgalom irányitói tudatosan gondolnak a mai termelési rendszer védelmére, de alapjában mégis azon célt szolgálják, amikor biztosítani kívánják a munkások és a munkáltatók békés együttműködését; bizonyos korlátozást akarnak szabni a profitharácsolás- ra, vagyis a kizsákmányolás fokára és végre lehangolni igyekeznek a münkások harci készségét. Ezek együttvéve a mai termelési rendszer életének a megnyújtását jelentenék. Azt mondom, hogy JELENTENÉK, vagyis a feltételes módot haználom, mégpedig azért, mert a standard évibérek biztosításának egész gondolata egy bizonyos feltevésen alapszik. Azon a feltevésen, hogy az ipari fellendülés bizonyos foka állandó marad, vagyis a termelés foka nem esik le annyira, hogy ipari pangás álljon be. Ez a feltevés a leggyengébb pontja az egész tervezetnek, mert ha egyszer megint beköszönt az ipari pangás, ami el-' kerülésének eddig semmi biztositékát nen* látjuk, akkor semmiféle törvényekkel és szerződésekkel sem lehet kierőszakolni a lezárt gyár tulajdonosaitól, hogy évi béreket fizessenek a nem dolgozó munkásoknak. GYILKOSSÁG (Vi.) A mai háborús világ- j ban ez nem volna újság, de mi- I vei egyik újságíró, George Weller, aki bizony sok tömeggyilkosságot látott, sok halott egyént, meg is botránkozva és mint legaljasabb bűnt ismerteti, igy mégis mint újságot leli^; kezelni. De viszont, akik ismerjük a Horthy fehér terrorját, a fasizta banditák működését, azoknak nem újság, csak ismétlése a mi szomorú emlékeinknek. “Harmincöt perccel ezelőtt láttam egy gyilkosságot saját szemeimmel” — vezette be Weller a cikkét és leírja, hogy egy ELÁS tag körül volt véve a kormány mellett levő tisztekkel és nagyobb tömeg követte őket, kiabálva, hogy ez egy kommunista, majd később bul- gárnak mondták. Amig igy jobbról balra lökdös ve bukdácsolt az áldozat, egyik tiszt hátulról fejbevágta, amire leesett. Ez az Akriebotou és Valouritou ucca sarkon történt. Az áldozat megpróbált felállni, de az egyik tiszt négy láb távolságról belelőtt az áldozatba, mire az véglegesen összeesett. Ámbár voltak még a tisztek között is, akik tiltakoztak ezen gyilkosság ellen, de a gyilkos lehurrogta őket és szabadon tovább ment, mintha csak ®|gy kutyát ölt volna meg. Ez Görögország fővárosában Athénben történt. Jelen voltak rendőrök is, akik a kormányt, a rendet voltak hivatva fentartani. Weller azt Írja, először látott ilyen gyilkolást életében, azért any- nyira megrendítette, hogy azonnal leült és megírta. De Weller nem lehetett mindenütt, igy ez csak egy szemléltető példa arra, hogy azok a tisztek, akik a rendet és a törvényeket volnának hivatva fentartani, minden országban, maguk rúgnak fel minden rendet és törvényt. De ezt nagyon kevés újságíró látja meg, még kevesebb Írja meg, azonban azokat a munkásokat, vagy kormányellenes egyéneket, akik az ilyen kormányt és rendet akarják megszüntetni, jnég a rendes fegyveres pribékek elleni harcokban is gyilkosoknak, banditáknak nevezik, még az angol kormány miniszterelnöke Church- hill is. Ezeket a gyilkos tiszteket, a monarkiát védi, amely évtizedeken keresztül hasonló módon gyilkoltatta az ellenzéket, azokat akik merték kritizálni őket, nem szólva azokról, akik fegyvert fogtak ellenük. Ezt akarják megszüntetni azok, akik most mivel fegyverhez jutottak, nem akarják a kérdést megoldani hagyni. Nem akarják, hogy az ilyen fenevad tisztikülönitmények gyilkolják a népet halomszámra és még formálisan sem tartóztatják le őket. Vagy ha le is tartóztatják, mint Horthyék tették, hamarosan felmentik őket, sőt még kitüntetik, mint a királyt olyan hűségesen szolgáló tiszteket. De viszont az ilyen büntetlen gyilkosságok adják meg a népnek azt az elszántságot, hogy egyszer és mindenkorra végezzenek az ilyen rendszerrel és úri bandával, akiknek szórakozás a gyilkosság. Bizonyos, hogy az ilyen gyilkosságok ,nem segítik létrehozni a békét és megegyezést, mert hogyan lehetne megegyezni azzal a kormánnyal, amely ilyen tisztek támogatásán létezik. Hogyan lehetne rábirni a forradalmárokat ,hogy adják fel a fegyverüket, amikor ilyen sorsba részesítik őket, ahogy fegyvertelenek, védtel e n e k ? Ennek a harcnak vége csak vagy egyik vagy másik csoport pusztulása lehet és mi is, valamint a munkástömegek mindenfelé, csak az ilyen uri-tiszti banda pusztulását kívánjuk.
