Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-05 / 1370. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. május 5. Jóslatunk megint teljesül (a.l.) Mi sohasem hittünk a mai rendszer igazi voltában és a társadalmi eseményeket mindig a maga valóságában bíráltuk meg. Voltak idők, amikor sokan azt hitték és még ma is állítják, hogy az a megállapítás nem helyes, hogy a jelen háború a magánkapitalizmus és a nemzeti kapitalizmus közötti harc. Észszerűen bírálva meg a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy a magánkapitalizmus rendszerében a kizsákmányolás a végletekig fokozódik, de ezzel szelnben a munkásosztálynak a legtöbb országban meg van a mozgási lehetősége a szólásszabadsága, sőt még ebben az országban a törvény biztosítja a szervezkedési jogát. Ebből a szempontból bírálva meg a helyzetet a munkásosztálynak több eshetősége van kiépíteni igazi forradalmi szervezeteit az Uj Társadalom megvalósítása érdekében. Hiszen maga az IWW elvinyilatkozatának egyik sarkalatos pontja: “Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.” Milyen lehetősége van bármilyen forradalmi munkásszervezetnek a nemzeti szocializmus vagy fasizmus véreskezü uralma alatt? Tudvalevő dolog, hogy a fasizmus vagy nácizmus pestise elsősorban minden munkásintézmény megszüntetését szorgalmazta. Csak a tudatlanok vagy náci gonosztevők állíthatják azt, hogy a munkásosztálynak mindegy, hogy a kapitalizmusnak milyen fajtájával áll szemben. Minden józan gondolkozásu ember tudja, hogy ott, ahol a munkásosztálynak meg van a szólásszabadsága, szabad sajtója, sőt még a törvényes szervezkedési joga, ott szabadon hozzáférhet a munkások tömegéhez, szervezheti, nevelheti őket. Hogy azután milyen irányba megy a szervezés, ví y nevelés, az már teljesen más lapra tartozik. Annyi bizonyos, hogy az a munkásmozgalom, amelynek forradalmi célkitűzései a munkás- osztály felszabaditása, az sohasem térhet le az osztályharc egyenes útjáról. Sőt ellenkezőleg, folytatni kell ezt úgy háborúban mint békében. Azok az elemek vagy munkásszervezetek és politikai pártok, amelyek bármilyen körülmények között behódolnak a mai rendszer urainak, azok teljesen elvesztik befolyásukat a forradalmi munkásmozgalom terén. A közel jövő megint bizonyságot fog szolgáltatni arra, hogy a kapitalizmus ragaszkodni fog uralmának megtartásához. Azok a “munkásszervezetek vagy pártok”, amelyek a jelen háborúban teljesen behódoltak a kapitalizmus ígéreteinek, arra a tudatra fognak ébredni, hogy szervezeteiket vagy pártjaikat újjá kell szervezni, hogy ismét valamiképen megnyerjék a munkásosztály bizalmát. Ilyen és ehez hasonló esetek hátráltatják a feltörekvő munkásosztályt az osztályharc tényleges megvívásában. Nem voltunk sohasem kárörvendők, mert komolyan vettük minden időben a munkásosztály felszabaditási harcát, éppen most a tizenkettedik órában amikor a világesemények olyan gyorsan peregnek le egymásután, amikor a magánkapitalizmus győzelme már egészen biztosra vehető a nemzeti kapitalizmus felett-, jóslatunk megint teljesülni fog arra vonatkozólag, hogy akik bármikor hisz- neK a kapitalizmus jóhiszeműségének, végeredményben csalódni fognak. Csak nagyon rövid idő választ el annak bizonyításától, hogy úgy maga Oroszország, mint mindazok, akik a jelen háborúban csatlakoztak a kapitalizmus további uralmának megtartásáért, lassan fognak kiábrándulni. A jelenben történő események arra fognak következtetni, hogy a nagyhangon beharangozott világbéke alapja továbbra is azon a korhadt alapon fog nyugodni, amely alap a múltban mindenkor tényleges okozója volt minden háborúnk. Ma, amikor 46 nemzet küldöttjei gyűltek össze San Franciscóban, hogy egy alapot dolgozzanak ki az állandó világbéke érdekében, azt tapasztaljuk, hogy az egész cécó semmi más mint fogadalmat tenni arra, hogy a jelen társadalmi rendszer további fenmaradását még egy időre biztosítsák. Hogy azután maga Oroszország milyen helyet fog betölteni, azt ezen körülményekből megállapíthatjuk. Nem célom jelenleg az oroszok mellett, sem ellenük pálcát törni, de annyit megállapíthatok, hogy a 46 nemzet közü 45 egyhangúlag fog felvonulni minden orosz javaslat ellen és eme sorsdöntő napokban megállapíthatjuk, hogy a kapitalizmus további uralmának megtartására minden más törekvés ellen szolidárisán fognak felvonulni. Amint sokán mondják 25 éven keresztül a világ kapitalistái nem jó szemmel nézték az orosz szovjet fenmaradását. Ám a jelen háború fegyvertársakká kovácsolta, de amilyen bizonytalanság jelezte az összetartásukat még a háború alatt is, a jövőben a bizonytalanság még fokozódni fog. Szakadni fog mindenfelé. Amikor a béketárgyalásoknál mindenki harácsolni akar a romok között, akkor fog kiderülni, hogy bizony a jelen háború nem is olyan jó üzlet az európai tőkések számára. Legjobban azonban a munkásosztályt fogja érni minden csalódás, ha idejekorán nem fog észheztérni. A munkáskezeknek kell megint téglát-téglára rakni, hogy abból lakóház legyen. A munkáskezeknek kell a földeket megmunkálni, hogy élelmiszereket termeljen. A kapitalizmus képviselői már mostan szervezik San Franciscóban a nemzetközi kapitalizmus vaskos láncát, amely befogja hálózni az egész emberi társadalmat. Jóslatunk megint teljesül, hogy a munkásosztálynak egy tényleges forradalmi és nemzetközi gazdasági szervezet hiányában, ott kell kezdeni, hogy újjá szervezze gazdasági erejét úgy, hogy a jól megszervezett nemzetközi kapitalizmussal szemben nem országonként, hanem MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI az ipari szolidaritás jegyében, nemzetközileg vehesse fel a harcot. Azok pedig, akik hittek abban, hogy a háború ideje alatt fel kell adni az osztályharcot, dobják a sarokba azokat a pártokat vagy szervezeteket, amelyek bármikor hajlandók a kapitalizmussal megalkudni vagy egységfrontra lépni. Mert az ilyen pártok vagy szervezetek, sohasem fogják a munkásosztályt a kizsákmányolás járma alól felszabadítani. Tisztelt Munkástársak:— Mellékelten küldöm az előfizetést és egy dollárt a szép Naptárért. Elnézésüket kérem, hogy igy elmaradtam. Az írógárdának azt üzenem, hogy csak rajta, igy tovább, a legjobb utón haladnak. Én olvasom a Munkást és a Magyar Jövőt is, igy van alkalmam az összehasonlításra és tudom azt, hogy melyik, micsoda. Martin Búza Elgin, 111. Kukla förmedvényekkel foglalkoztunk, ezt olvastuk: “Vaszkó György ismert new yorki munkásmozgalmi ember elszekadt tőlük . .%.” így tehát Vaszkó és Kukla egymásra találtak. Tisztelt Lapbizottság:— Kérem, legyenek szívesek a nevemet levenni az előfizetési lisztéről és a részemre küldött “Bérmunkás” lapot beszüntetni. Tisztelettel, Geo. Vaszkó, New York * A szerkesztő megjegyzése: Ezt a levelet vártuk, mert a Katholikus Magyarok Vasárnapja április 10-iki számában, amelyben válaszolnak lapunk azon cikkeire, amelyekben a Tisztelt Szerkesztőség:— Money Orderon mellékelten küldök három dollár 50 centet előfizetésre és a Naptárért. Ide-oda már 3 éve, hogy nem dolgozom, de a Bérmunkást járatni fogom, amig élek. Jár nekem a Szabadság meg a Jópásztor is és noha mindegyikkel meg vagyok elégedve, de én azt tartom, hogy habár magyarnak és katholikusnak is születtem, de MUNKÁS lettem és amikor a 3 lapból látom, hogy az eseményeket háromféleképpen magyarázzák, hát úgy találom, hogy legigazabb az, amit a Bérmunkásban Írnak. Bárcsak minden magyar olvasná, nagy hasznára válna, mert a világhelyzetről tiszta képet nyerne. John Nedin Laurel Garden, Pa. Miért jöttünk Amerikába A Bérmunkás január 6-iki számában cs . . . ő munkástárs felvetette a kérdést, hogy miért jöttünk Amerikába? Mivel cs . . . ő munkástárs szívesen látná az olvasóknak erre vonatkozó véleményét, ha ugyan késve is, de eleget teszek a kérésének. Szerintem valójában ki tudná megmondani, hogy a nagyszámú amerikai magyarság miért jött ide, ha csak minden egyes személy el nem mondaná a saját véleményét? De minden esetre mindenki mögött volt valami hajtóerő, ami idehozta, egyiknél talán kisebb, mig a másiknál nagyobb. De bármi volt is az ok, valószínű, hogy nem találta meg Magyar- országon azt, amit itt megtalálni vélt. Otthon csak két csoport maradt: .azok, akik meg voltak elégedve és azok, akiknek nem adatott meg az alkalom az idejövetelre. így például az én édes apám sokszor mondotta, hogy “nem mennék ki Amerikába, még ha elnöknek tennének is.” így ő a megelégedettek csoportjához tartozott. De én már nem és azért itt vagyok. Hogy miért jöttem ide? Talán mert fiatal és meggondolatlan voltam. Azután itt maradtam, mert az első világháború közbejött és amikor visz- szamehettem volna, már nem mentem, mert megszerettem Amerikát. Megismertem itt az igazságot. Olyan könyveket olvashattam, amilyeneket otthon soha sem láttam. Ha otthon ilyen könyvet kaptam, akkor kivették a kezemből azzal a megjegyzéssel, hogy úgy sem leszel te ügyvéd, olvasd csak a Szent Család naptárt. Azért örvendek hogy idejöttem és a haladás útjára léptem. Ha a férjemet kérdezem, hogy miért jött ide, azt mondja azért mert “nem voltam itten”. Gömör megyéből jött 15 éves korában. Ott tanyán lakott, • csak ketten voltak testvérek, óriási szükség volt rájuk otthon és a szülei pénzt is küldtek neki, hogy menjen haza, de rájuk sem hallgatott, holott nem tudta, hogy mi volt a nyomorodé azért mégis keresett valamit, ami idehajtotta. DOLGOZTATTÁK A GYEREKEKET Széles Amerikában talán akadnak többen is olyanok, akik otthon nem nyomorogtak, de viszont ezer számra vannak olyan szerencsétlenek, akiket a nyomor kergetett ki és éppen azért irom ezen sorokat. Viszont, ha én nem is láttam otthon szükséget, jól tudom, hogy például Devecserben, — ahol én születtem, valamelyik Esz- rerházi grófnak volt nagybirtoka, gyönyörű kastélya. Bent a
