Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-04-21 / 1368. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. április 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W, Előfizetési árak: Egy évre ...................$2.00 Félévre .......................... 100 Egyes szám ára .......... 5e Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: i/ne Year .............. $2.00 Six Months ...... 1.00 Single Copy ............. 5c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •^j^-42 Örökbéke (gb.) Világszerte nagy hü-hóval készülődnek a San Fran­cisco városba, folyó hó 25-én összehívott konferenciára. Ennek a konferenciának, — a beharangozás szerint, — a legfőbb felada­ta lesz a különböző nemzetekből valami olyan szervezetet össze­hozni, amelyik képes lesz biztosítani a világbékét. Ennek az uj nemzetközi szövetkezésnek egyenlőre még csak az “Egyesült Nemzetek” nevet adták, amennyiben a jobblétre szenderült Nem­zetek Ligája nevét nem akarják újból használni. Az Egyesült Nemzetek szervezetéhez az előkészületeket megtették már a Bretton Woods, a Dumbarton Oaks-ban tartott konferenciákon és tanácskoztak róla a yaltai találkozáson is. A jelenlegi tervezet szerint az Egyesült Nemzetek szervezetének lesz egy nagyobb, általános tanácsa, amelyben a szövetséges nemzetek mindegyikének lesznek képviselői. Ez az általános tör­vényhozó testületnek fog megfelelni, amely gazdasági, társadal­mi és kulturális intézkedéseket fog ajánlani. Az ily intézkedé­sek gyakorlati megvalósítására különböző nemzetközi bizottsá­gokat létesítenek. Az eddigi terv szerint ajánlanak általános gazdasági, munkaügyi, pénzügyi, élelmezési és kulturális bizott­ságok szervezését. A nemzetek között felmerülő vitás kérdéseket egy nemzet­közi bíróság elé terjesztik. És végre a terv szerint felállítanak egy “biztonsági tanácsot” (security council), amely rendelkezni fog az Egyesült Nemzetek katonai erejével és ha szükség lesz, ezen erőt alkalmazhatják a háborút kezdő nemzet éllen. Ebben a Security Councilban azonban csak 11 tagot terveznek, akik kö­zül Angia, a Szovjet Union, az Egyesült Államok, Franciaország és Kina küldenek egyet-egyet, a másik hatot pedig a többi nem­zetek választják bizonyos időtartamra, Amig tehát ez a hat tag változik, addig az öt nagyhatalomnak képviselői állandó tagjai lesznek a békét biztositó tanácsnak. Amint figyelemmel kisérjük az ezen terv felett megindult vitát, úgy látjuk, hogy a vitázók kerülik a leglényegesebb dolgot, f mint a macska a forró kását. Felhívjuk tehát olvasóink figyel-1 met bizonyos tényekre,' egészen elfogulatlanul, mert hiszen mi j éppen úgy, mint minden tisztességes ember szeretné, ha a hábo- j rukat az emberiség már csak a múlt történetéből ismerné. Azon- j ban ezen kivánságunktól nem hagyjuk elhomályositani tisztán­látásunkat. Ez a globális vérzivatar, amely a világ jelentékeny részét rombadöntötte, letagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy ma nem harciszellem, nem verekedési kedv és nem csak nagy tömeg em­ber kell a háború sikeres viteléhez, hanem első, másod meg ti- zedsorban is a legfőbb tényező a nagy ipari fejlettség. A háború kimenetele ma már nem a harctereken, hanem a hadigyárakban dől el. Ebből aztán nyomban az következik, hogy TÁMADÓ HÁ­BORÚRA CSAK NAGY IPARI NEMZETEK KÉPESEK. Ennek a háborúnak egyik eredménye az lett, hogy csak há­rom olyan nemzetet hagyott meg, amelyek belátható időkig tá­madó háborúra képeseik lesznek. Ezek a Szovjet Union, az Egye­sült Államok és Anglia. A következő évtizedekben ennek a három nemzetnek a hadereje fogja uralni az egész világot. Addig tehát nem lesz háború, amig ez a három nemzet valamelyike nem kez­di meg. Mindenféle szövetkezés érvénytelenné lesz, ha ezen három óriási nagyhatalom közül mondjuk kettő szövetkezik a harmadik felfalására. Avagy ha az egyik annyi kisebb országot tud maga köré gyűjteni, hogy úgy véli, sikeresen tud megbirkózni a másik kettővel. Ebben az esetben a békeszerződések éppen olyan papir- rongyokká lesznek, mint lettek a múltban. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy vájjon megszüntet­ték-e azon okokat, amelyek ezen három nagyhatalmat esetleg háborúba kevernék egymással. Bármennyire vizsgáljuk is a San ^Franciscoi Konferenciára előkészített terveket, ott nyomára se akadunk a háborút előidéző okok megszüntetésének. Legfeljebb csak azt látjuk, hogy a kisebb nemzeteket, — amelyek a valóság­ban már úgy sem kezdhetnének háborút, most még valamilyen nemzetközi egyezséggel is korlátozzák a támadástól. Bizonyos, hogy kis nemzet nem fogja a tamadó szerepét játszani máskép- | pen, csak ha arra valamelyik nagyhatalom biztatja és tudja azt, hogy ki áll mögötte. Mi már általánosan elismert tény, hogy a háborúk okait a gazdasági problémákban kell keresnünk. A néptömegek ínségeit mindenütt a nemzeti sovinizmus szemüvegén át nézték és ennek következtében azt állították, hogy az Ínség oka az, hogy a szó- banforgó nemzetet elzárták ettől, vagy attól a területtől, piac­tól, stb. Mindig azt hangoztatták, hogy ha egyes területeket, vagy azokon bizonyos kiváltságokat kapnának, akkor minden jó lenne. Ma már tudjuk, hogy nem a határkérdések, hanem maga a termelési rendszer az ínség és igy egyben a háború okozója is. Az a termelési rendszer, amelynél nem használatra, hanem csak profitra termelnek. Azért a múlt háborúk által megejtett határ- változások nem hozták meg a kívánt eredményt. A nemzeti so­vinizmus hívei azonban ezt nem akarják meglátni, mert akkor rájönnének, hogy az Ínség okait a nemzeti határokon belül kell keresni, ahol a profit érdekében kizsákmányolják a munkásokat. Az örök békéről álmodozók, akik most úgy néznek San Fran­cisco irányába, mint a mohamedánok Mekka felé, egyetlen szó­val sem említik, hogy ezt a profitért való termelési rendszert meg fogják változtatni. Sőt éppen ellenkezőleg, hirdetik, hogy a tő­kés termelési rendszert továbbra is megtartják, legfeljebb bizo­nyos intézkedésekkel korlátolni lógják a túlkapásait. Ilyen kor­látozások foganatosítására lesznek hivatva a munkaügyi és más bizottságok. A termelés azonban úgy Angliában, mint az Egyesült Álla­mokban, valamint a rájuk támaszkodó többi kisebb államokban is magántulajdonban marad. Ezen tulajdonosok továbbra is ver­senyezni fognak. Versenyezni fognak egymással úgy a belföldi, mint a külföldi piacokért méghozzá úgy, hogy a munkabérek le­szorítása utján áruikat olcsóbban adhassák, mint versenytársa­ik. Ez a magánüzlet törvénye. Ha pedig szövetkeznek egymással az árak (fentartására, amely esetben felosztják maguk között a piacot, vagyis kibővítik a kartel rendszert, annak lényege ter­mészetesen az, hogy az árucikkekben mindig hiányt teremte­nek, mert az árakat csak igy lehet mesterségesen fentartani. De úgy a munkabéreket folyton leverő verseny, mint az áru­hiányt mesterségesen fentartó kartelek csökkentik a nagy töme­gek vásárlóképességét. És amint ez a vásárló, vagy fogyasztó ké­pesség esik, úgy zsugorodnak ősze az iparok, amelyek mind na­gyobb számmal dobják ki a munkásaikat, ami megint további esést jelent az árucikkek eladásánál. Ez a bűnös körfolyamat az­tán rövidesen megteremti a már jólismert ipari kríziseket, ame­lyek Viszont képesek olyan nyomást gyakorolni a népekre, nem­zetekre és kormányaikra, hogy megint csak egymásnak esnek. Mi tehát nem bízunk az örök béke megteremtésében mindad­dig ,amig a termelésből ki nem küszöbölik a profitot. És arra sem Angliában, sem az Egyesült Államokban egyenlőre semmi kilátás sincs. így tehát úgy tartjuk, hogy amig a jelenlegi ter­melési rendszer megmarad, hiábavaló lesz minden szövetkezés, minden nemzetközi bíróság és “Security Council”, mert krízisek esetén mindezek alkalmazkodni fognak a profitharácsolók érde­keihez a jövőben éppen úgy, mint tették azt a múltban. TÉVES HÍREK AZ EURÓPAI POSTÁRÓL WASHINGTON, — S. W. Purdum, Second Assistant Postmaster, levelet intézett az Office of War Information iro­dához, mert több idegennyelvü lapban olyan hírek jelentek meg, hogy Csehszlovákiába már lehet leveleket küldeni, Mr. Purdum kijelenti, hogy ezen hírek nem felelnek meg a valóságnak. “Mihelyt a posta közlekedést újból felvehetjük valamelyik területtel”, — irta a Second Assistant Postmaster, — “arról azonnal hivatalosan is értesíteni fogjuk az ameri­kai közönséget.” Természetesen ugyanez áll a magyarországi postai összeköt­tetésre is. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák es ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitét hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!' A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom