Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-14 / 1367. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. április 14. — De hát ha mégis egyetértenek majd a lázadókkal! Mégis jobb lenne talán nem szólni nekik semmit, hanem értesíteni a városban a csendőrséget. Befogatnék s behajtanék a városba. Az ispán azonnal észrevette, hogy az írnok szeretne elmenekülni a sülyedő hajóról. De abból semmi se lesz. Maga fog a városba menni. — Igaza van, fiam. Csakugyan meglehet, hogy a cselédségben is csalódunk. Azért hát a csendőrséget értesítjük. Hanem én magam fogok odamenni, mert nekem az őrmester személyes ismerősöm s mint tudja, a szolgabiró meg sógorom. Menjen csak, fogasson be, én majd addig kipróbálom a puskámat. Néhány perez múlva előállott a kocsi. Az ispán az utolsó utasításokat adta meg az írnoknak. Hogy vigyázzon a családjára. Szemmel tartsa a lázadókat. Ami fegyver csak található a majorban ,mind készenlétbe helyezze. A cselédeknek ne szóljon semmit. A szolgabiróhoz hajtatott először, hol előadta micsoda lázadás folyik a pusztán. Hogy már az életük sincs biztonságban. Csak az erélyes és halasztást nem tűrő fellépés segíthet. Ki tudja, az is nem késő-e már?! Azóta talán az egész major füstölgő rommá lön. Családja felmészárolva, jószág, vagyon a dühöngök prédája. Lelkendezve s a rémület valamennyi jeleivel beszélte el azt az ispán. Mikor családja végpusztulásához ért, arczán sürü egymásutánban csurogtak alá a könnyek. Az egész ember maga volt a legteljesebb kétségbeesés. A szolgabiró hivatalos komolysággal hallgatta végig. Meg volt győződve róla, hogy semmi, túlzás nincsen a dologban. Sőt bizonyos, hogy az ispán el se mondott mindent, még kevésbé tudja elmondani azt amit látott. Megnyugtatta az ispánt, hogy mellé ad hat felfegyverzett csendőrt százszáz éles golyóval, táviratilag kér még vagy harmincz csendőrt, estig azok is megérkeznek, azonkívül két század gyalogságot a legközelebbi helyőrségből. Nagy csörtetéssel robogott a hat csendőr az ispán kocsija után. Itt-ott felröpültek előttük a varjuk s mint valami felhő vonult el csapatjuk a fehér hó fölött. — Rossz jel, rossz jel! — sóhajtott az ispán. Félelmes csend feküdte meg a pusztát. Az ilyen csendesség mindig aggasztó, valami nem jót rejt a méhében. Közel érve az uradalomhoz, semmi neszt nem hallottak a saját zörejükön kívül. Éppen dél lehetett. A lázadóknál nagy füstgomolyok szálltak fölfelé több helyen is egyszerre. Bizony megborzongtak a csendőrök is arra a látványra. De a major még épségben állott. Az ispán megkönnyebbülten lélegzett föl. Az írnok jelentette, hogy nem történt semmi, csak arról a fasor felől nagy kalapácsolás hallatszott ,talán fegyvereiket készítették. Megállapodtak a haditervben. Az őrmester javaslatát fogadták el, hogy egyenkint behivatják a lázadókat, kihallgatják s ha magaviseletüket gyanúsnak találják, letartóztatják és vasra verve beszállítják őket a városba. Egyenként ártalmatlanokká lehet őket tenni. Úgy is történt. Az elsőt behívatták. — Mit főztek maguk ma ki? — kezdte a faggatást az őrmester. — Nem főztünk mi, kérem alásan, semmit; kenyeret pirítottunk reggel is meg délre is. — Ne vicceljen, nem úgy értettem! Mit szándékoztak macsinálni ? — Hát azt, amit csináltunk is: galyalni. — Jó, jó, de mit terveztek? — Hogy mit terveztünk? Hát kiszámítottuk, hogy még ma a kisutig legalyaljuk, de hát az azért nem olyan bizonyos. Sok mindent tervez az ember, ami nem úgy üt be. — Ugylátszik, maga nem akar engem megérteni. Azt mondja meg, mit beszéltek reggel, mikor pirították a kenyeret? — Nem tudom én már azt, kérem szépen, beszéltünk mi sok mindenről. —Hát úgy az uraság földjéről nem esett szó? — De igen; arról is beszéltünk. — Mondja csak, mit? — Én mondtam: hej, de jó darab föld ez, ebből már jutna ám mindnyájunknak! — Milyen célzattal mondta ezt? — Nem is tudom, kérem alásan, hogy mi az a célzat. — Hát hogy miért mondta azt egyáltalán 7 — Csak úgy mondtam; éppen mintha azt mondanám, hogy: hej, de szépen süt a nap! — És a többiek mit szóltak hozzá ? — Semmit; rá se hallgattak. A többi munkások is ilyen értelemben vallottak. Mikor kinn voltak megint a fasorban, nem tudták eltalálni, hogy mi az ördögért zavarták meg őket a munkájukban. Másnap azonban az összes lapokat bejárta a hir, hogy a rárósi pusztán nagy lázadás volt. Csendőrök vonultak ki ellenük, s a csendőrök megjelenése nagyon csillapitó hatással volt a munkásokra. Két csendőrt kitüntetésre ajánlottak. A szolgabiró megyei főjegyzővé emelkedett, majd rá nemsokára, mint az alföldi munkáskérdés alapos ismerőjét, a földművelésügyi minisztériumba hívták meg és osztálytanácsosnak nevezték ki. Mégis csak szent a profit (Vi.) Amikor a munkások béremelést kérnek, hogy a magas árakat ellensúlyozzák, akkor hónapokig, sokszor több mint egy évig halasztják a határozat hozatalt, azon ürügygyei, hogy vizsgálják, hogy megadják-e vagy nem. Azonban amikor a nagytőkések akarnak valamit, mint ezen esetben a Steel Trust, akkor mindjárt, minden vizsgálat nélkül teljesítik azt. Dacára, hogy az úgynevezett “Little Steel Formula”-hoz van kötve a munkabér, mégis éppen a Steel Trustnak adtak áremelési engedélyt, mert valószínűleg valaki, (nem akarunk ujjal rámutatni) magasabb helyről megnyomta a gombot és a Steel Trust, melyet képvisel és amely még most is szolgáltatja legnagyobb részét a jövedelmének, igy kiváni^. Január elején az acél társulatok kérték az áremelkedési engedélyt, azt január 11-ikén meg is kapták, minden vizsgálat nélkül. Ámbár a formalitás kedvéért kértek tőlük adatokat hogy miért akarják az árakat emelni, ezen adatokat még a mai napig sem adták meg és nem is sietnek vele. Egy másik esetben a Stove Companiák már nem voltak oly szerencsések. Azok is kérték, hogy az árakat emelhessék. Ez csekély 25 millió dollár haszon többletet jelentett volna. De hát azoknak nincsen elég nagy emberük, elég magas kormányhivatalban • és igy azt visszautasították. De jellemző, hogy az ilyen stove társulatok, melyek kicsinyek ugyan és csak 34 százalékos hasznot csináltak a múlt években és éppen ezért nem voltak megelégedve és egy tiz százalékos áremelkedés, újabb 22-től 25 millióig szóló nagyobb A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Helen Alakszay, Van Nuys 7.00 Bischof Józsefné, Akron 12.00 Buzay Jánosné, Clevaland 6.00 Deák Jánosné, Akron ..... 7.00 Detky E.-né, Phila ........... 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 7.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 5.00 Fay Vilmosné, Akron ......12.00 Feczkó J.-né, New York .. 8.00 Fodor J.-né, Cuyahoga ....12.00 Ganch L.-né, Carolina ......12.00 Helen Kanehar, Bay City 5.00 Kern Péterné, Akron ..... 5.00 Kollár Józsefné, Clev........ 6.00 Kucher Andrásné, Pittsb. 9.00 Lefkovits, Lajosné, Clev. • 6.00 Mary Mayer, Phila...........10.00 Molnár A.-né, Cleveland 5.00 Schwindt Gy.-né, Canton- 12.00 Székely S.-né, Cleveland 6.00 Udvarnoky K.-né, Flint ....12.00 Visi Istvánná, Detroit .... 4.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 7.00 Zára Jánosné, Chicago ....10.00 hasznot jelentett volna a részükre. Valószínűleg most a stove gyárosok is bánják, hogy nem küldtek egy, (dollar a year) emberüket a kormányba. BŐSÉG ÉS ÍNSÉG JUGOSZLÁVIÁBAN BELGRAD, (ONA) — Az uj Tito kormány és az UNRRA múlt szombaton irta alá a Jugoszlávia megsegítésére vonatkozó egyezményt. Ezen egyezmény értelmében Jugoszlávia a közel jövőben nagymennyiségű élelmiszert fog kapni. Ha az ember Belgrádban és környékén sétál, azt hiszi, hogy a ju- goszlávok vannak ma a legjobban táplálva egész Európában. A mészárosok jegy nélkül adnak húst, úgy hogy még egy amerikai háziasszony is megirigyelné. A helyzet azonban a következő: mig Szerbia egyes részeiben bőség uralkodik, más területeken éhinség dúl. Ezt a visszás helyzetet a szállítási eszközök majdnem teljes hiánya okozza. A gazdag termőföldekről az élelmiszert lehetetlen Bosznia hegyes vidékeire szállítani. Az utak a hegyekben mindig rosszak voltak és a használható vasutakat a németek még mindig elzárva tartják. A keletről nyugatra haladó vasúti vonalon hét hidat a németek felrobbantottak, továbbá a megszálló csapatok minden vasúti kocsit és gépkocsit magukkal vittek. Az éhinség sújtotta területeket ma csak külföldről hajókkal lehet megközelíteni. Horvátország minisztere, Dr. Pavlo Gregorics kijelentette, hogy a hatáskörébe eső tartományban 1941 óta legalább tízezer ember halt éhen. Az áldozatok legnagyobb része tavaly télen pusztult el. AMERIKAI ÚJSÁG KÖLNBEN Németország legújabb újságja, a “Kölnisher Kurier” ma jelent meg Kölnben. A lap fő- szerkesztője Hans Habe kapitány, a magyar körökben is jól ismert iró. Ezt az újságot valószínűleg más városokban is kifogják hozni, mindaddig, mig megbízható németeket találnak a német sajtó vezetésére. A valamikor jóhirü “Frankfurter Zeitung” harminc egykori szerkesztője, akik különböző állásokat vállaltak máshol, amióta a nácik az újságot beszüntették, a hét végén az újságpalota romjai előtt találkoztak és felajánlották szolgálataikat a “Stars and Stripes” cimü amerikai katonai újságnak arra az esetre, ha az amerikai hadsereg uj lapok kiadását tervezné Németországban. "Szervezés" — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 ^ V/ ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ ® y/ ^^■wmmBt
