Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-21 / 1368. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under th£ Act of March 3, 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 APRIL 21 NUMBER 1368 SZÁM Reakciósok szárnybontogatása Californiában Franklin Delano Roosevelt (f.) Roosevelt elnök tragikus halála annyira megrázkódtatta az egész világot, hogy napok telnek el, mire az előbbi pontos híradás rendes menetére visszatérni lehet. A háborús fronton valamint az iparok szinterén nem volt munkaszünet a gyász jeléül, hanem inkább még intenzivebb munka. Addig mig a hadsereg a harctéren a további offenzivával mutatta ki a gyász jelét, a munkásmilliók az iparokban a további munkával éreztették, hogy nagy gyász érte az országot. A politikai téren teljes munkaszünettel gyászoltak. Ez nem azt jelenti, hogy talán csak a politikus urak fájlalnák legjobban Roosevelt halálát, hanem inkább csak azt mutatja, hogy a politikai munkálkodás nem annyira fontos, hogy egy kis szünetelés ottan ártalmára volna a népnek. A reakciósok, a munkás jogok és munkás szervezkedés ellenségei szintén nem szüneteléssel gyászoltak, hanem inkább gyorsütemü akcióval. Ennek a jelét mutatja a hírneves Cecil B. DeMille mozi producer és rendező, akinek most a rádión van kétezer dollár heti fizetéses munkája. Ezen egyén, aki tagja az American Guild of Radio Artist (AFL) uniónak, megtagadta 1 dollár külön adónak a befizetését az unió pénztárába, emiatt kizárták a tagok sorából. Természetesen igy elvesztette a kétezer dolláros heti fizetéses munkáját. Most aztán vádat emelt' az unió ellen és követeli a House Committee on Un-American Activities belső vizsgálatát az union ellen. Ha a dolgok hátterébe tekintünk, csak akkor tudjuk meg, hogy a reakciós erők milyen szorgos munkálkodásban vannak, még az oly lagymatag szervezkedés ellen is, mint amit az AFL képvisel. Mint ismeretes California államban egy akció van folyamatban, mellyel a zárt műhely rendszert törvénytelennek kívánják minősíteni. Egy ilyen törvénynek a meggátlására indítottak akciót az uniók és erre a célra 1 dollár adót vetettek ki a tagságra. Azt jól tudjuk, hogy a munkásság elég sok adót nyög ki és mire a fizetését kézhez kapja jó nagy részét, különféle adók címén lenyirbálják belőle. De azt is tudjuk, hogy különösen az, aki kétezer dollárt vág zsebre egy héten, fizetés címén, bármennyi adót is fizet, még 1 dollárt külön nagyon is könnyen elbírna. Tehát nem az 1 dollár befizetése, hanem egészen más van az ügy mögött. Ugyanis California állam volt mindig az elsők között az open shop rendszer megvédésében. Itt voltak működésben az úgynevezett “vigilantes” bizottságok, akik úgyszólván vadásztak az unionizmust hirdető egyénekre s sztrájkok esetén ők voltak a sztrájktörők védelmezői. A nagy farmeroknak és a gyárosoknak nem igen tetszik a mostani zárt műhely rendszer és a régi jó időket áhítozzak vissza. Állítólag csak a háború végét várják és készen vannak a régi szervezkedés elleni terrorizmus uj bevezetésére. Ennek a célnak a takarására már is megszervezték az úgynevezett Woman of the Pacific mozgalmat, melynek az úri dámák a vezetői és jó sok pénz áll rendelkezésükre a nyílt műhely rendszer ipari mágnásaitól. Ezek végzik most a propagandát az uj törvény érdekében, melyet referendum szavazással akarnak törvényre emelni. És ezek végzik az uniók elleni propagandát. És ezt a célt szolgálja De Mille reakciós viselkedése. Ha egyszerű tagot zártak volna ki az unionból, úgy az egyáltalán nem került volna nyilvánosságra. De egy ilyen közismert nagyfejü, az összes újságok hasábjaira került és utat nyitott olyan vizsgálatra, mely tovább a lapok hasábjain lesz és igy végeredményben a szervezkedés ellenségeinek a javát fogja szolgálni. A reakció munkában van és ezután még erősebben fog manipulálni minden eszközzel a munkásság szervezkedési joga ellen. A munkásságnak azt meg; kell érteni, hogy ami ma törvény, az holnap egy tolhuzással már megsemmisítve lehet. Állandó törvénynek csak az marad meg, amit a szervezkedési erő hatalma biztosit. A reakciós erők álma soha többé nem lesz valóság, ha a munkásság az ipari szervezkedéssel biztosítja a jövőjét. (gb.) Az Egyesült Államok harmincegyedik elnökének, Franklin Delano Rooseveltnek váratlan halála világszerte mély megdöbbenést váltott ki az emberiség minden rétegéből. Semmi kétség sincs aziránt, hogy F.D.R., — mint ahogyan népiesen nevezték, — az Egyesült Államok történetében Washington és Lincoln mellett fog helyet foglalni. Rooseveltnek egyik legnagyobb érdemét abban találjuk, hogy egyike volt azoknak, akik idejében felismerték a fasizmus dögvészét. Tudta, érezte, hogy ez az uj eszme a történelem legsötétebb korszakát hozta az emberiségre. Igyekezett tehát azt leleplezni, majd lokalizálni. És végre, amikor a fasizta erők titokban felkészülve támadásba mentek, Roosevelt segítette megszervezni, felszerelni és győzelemre vinni az antifasizta erőket. És ma, amikor már ellentmondást nem tűrő bizonyítékaink vannak arra, hogy a fasizmus első sorban is a munkásmozgalom teljes letörésére, az osztályharcot hirdető munkások teljes kiirtására törekedett, a munkásság is csak elismeréssel emlékezhetik meg arról, aki a fasizmus leverésében ily nagy érdemeket szerzett. De van még egy másik tényező is, amely miatt a munkásosztály kegyelettel fogja megőrizni Roosevelt emlékét, épen úgy, mint ahogyan kegyelettel emlékeznek meg Abraham Lincolnról is. És ez a tényező a munkásjóléti intézkedések, amelyeket Roosevelt inspirációjára hoztak a több mint 12 éven át tartó adminisztrációja alatt. Olyan dolgok ezek, mikért évtizedekig küzdött a munkásság, de csak a Roosevelt Adminisztrációja alatt, a Roosevelt segítségével tudta elérni. Hogy megmaradnak-e továbbra is, az a munkásságtól függ. Erős, harcias munkásszervezetekkel meg tudják tartani; ha feladják harci készségüket, elveszíthetik éppen úgy, mint ahogyan megkapták. Ez azonban nem von le semmit a Roosevelt érdemeiből. Rooseveltről még az ellenségeinek is be kell ismerni, hogy valóban hive volt a DEMOKRÁCIÁNAK. A Roosevelt demokráciája nem pusztán csak POLITIKAI demokráciát jelentett. Ezt bizonyította azzal, hogy két Ízben is megkísérelte keresztül erőszakolni azt a rendeletet, hogy a háború ideje alatt ne legyen senkinek 25,000 dollárnál nagyobb évi jövedelme. Úgy ebben, mint több más olyan elgondolásaiban, amelyek a gazdasági egyenlőség felé vezettek, a reakciós kongresszus megakadályozta. A Roosevelt esete világosan mutatta azt is, hogy milyen gyerekes az a felfogás, hogy az elnök mindent megvalósíthat, amit csak akar. Kitűnt, hogy igen sokszor meg kellett hátrálnia. Ennek következtében a fenálló erőkkel számolva hol jobbra, hol balra irányította tetteit. Ezért aztán úgy a szélső jobb, mint a szélső baloldalról ellenszenvet váltott ki és az ily “végleteken” álló egyének jobban gyűlölték, mint gyűlölik Hitlert. A fasizmus elleni küzdelemtől, vagyis a háborútól eltekintve Rooseveltet a történelemben úgy fogják említeni, mint annak az alapelvnek a képviselőjét, hogy az állam felelőséggel tartozik azokkal szemben, akik önhibájukon kívül képtelenek megélhetést szerezni maguknak. Ez az elv képezte a “New Deal” név alá foglalt adminisztrációjának az alapját, aminek értékét az amerikai nép felismerte, saját magán tapasztalta és az érdem elismeréséül minden eddigi tradíciót megtörve, Franklin Delano Rooseveltet négyszer egymásután választotta meg elnöknek. ÚJABB PÖRÖK PEGLER ELLEN Westbrook Pegler munkásellenes, reakciós kolumnista és a Hearst újságok ellen, amelyek rágalmakkal és hazugságokkal telitett írásait hozzák, már több becsületsértési per van folyamatban. A legutóbb ilyen port azonban nem a munkások, hanem az International Latex Corporation, egy Delaware állambeli nagy iparvállalat indította. Ennek a vállalatnak a tulajdonosai Henry Wallace mellé álltak pár hónappal ezelőtt, mikor nagy vita folyt Wallace kereskedelmi miniszterré való kinevezése körül. Kereskedelmi hirdetéseikben Wallacet dicsérő sorokat helyeztek el, ami nem tetszett Peglernek és erősen inzultáló cikket irt róluk. Ez a cég aztán most két millió dollár kártérítési port indított Pegler és a Hearst ujságvála- lat ellen.
