Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-14 / 1367. szám
1945 április 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal JEGYEZD MEG...----------------------Ajánlja: St. Visi_______________ Napokig füstfelhő takarta a Rajna északi részét, hogy az angol és amerikai sereg a folyón átkelhessen és amikor a füstfelhő elszállt, ott ült a parton Churchill egy csomó szivarvéggel körülvéve. A kelet felé gyorsan haladó amerikai katonáknak könnyű lesz megtudni, mikor érik el az oroszokat, komerad helyett “to- varish”-al fogják őket köszönteni. Azt tanácsolják Roosevelt- nek, hogy legyen szigorú Sta- linnal szembe, de akkor még hozzáteszik — ne nagyon szigorúan, mert esetleg Stalin megharagszik. A yaltai konferencián is úgy csinálták, mint a mamák szoktak ünnepek előtt. Ráírták az egyes pontokra, hogy csak akkor és akkor szabad felnyitni, így azt a csomagot, melyben az angolok 6 és oroszok 3 szavazatait kapnak a san franciscoi konferencián, husvétra nyitották fel. Vandenberg azt akarja befoglalni az Egyesült Nemzetek alapszabályaiba, hogy egy állandó vizsgáló bizottság legyen mely az olyan vádakat, mint a lengyeleké is az oroszok ellen, megvizsgálja. Valószínű, hogy a Dies bizottságot szeretné Vandenberg odaküldeni. A lublini lengyel kormány újjászervezésénél, melyet Yal- tában elhatároztak az angol, amerikai nagykövetek, Adam, Dapieha herceget akarták a kormány fejévé tenni. De a lengyeleknek nem kell, azok már nyakig vannak a hercegekkel, akár csak az amerikai magyarok. Mostanában sokszor említenek meg városokat, melyekről eddig is keveset hallottunk, de a harcok folyamata után még kevesebbet, még talán a romjaikról lem. Az angol urak minden hipok- rata mivoltuk dacára sem igen hisznek a bibliában, mely szerint Kanaán, vagyis a Palesztina országot az Isten direkt a zsidóknak adta. Az angolok azt tartják, hogy ők azt az araboknak adták és azoké marad. Most már azt állítják a nagy lapok, hogy szent lesz a béke, a CIO és az AFL vezérei és Eric dohnston aláírtak egy bizonyos “arany bullát”. De azért az osztályharc tovább fog folyni, még nagyobb elkeseredéssel, mint valaha. 1918 nem fog megismétlődni, mondta Hitler. Nem bizony, akkor nagyon is enyhe dolog volt a németek részére. Most megkapják ugyan azt, amit más nemzeteknek mértek ki az utóbbi öt évben. Azt is sokszor jelentették, hogy a nácik béke után tapogatóznak, de mostan úgy látszik a tapogatózónak a körmére ütnek. Emlékezünk arra a nagy lármára, melyet a Mead bizottság csapott, hogy a Packard munkásai nem dolgoznak, alusznak, stb. Most a társulat hivatalos jelentése szerint, miután az adókat és más félretett összegeket levonták, kiosztásra került 4,117,910 dollár és közel 3 milliót csatoltak a háború utáni alaphoz. Tehát minden adó kifizetése után, csekély hét millió dollár hasznot csináltak, holott 1939 és 1940 években alig zárták a könyveiket ráfizetés nélkül. HARRY BRIDGES ÜGYE DÖNTÉS ELŐTT WASHINGTON, — Rövidesen végleges döntés elé kerül, hogy vájjon az Ausztráliából ide vándorolt Harry Bridgest, az International Longhoremen and Warehousemen Union elnökét deportálni fogják-e, vagy sem. Bridges 25 évvel ezelőtt jött Amerikában, a nyugati partokon telepedett le, ahol a hajómunkások mozgalmában csakhamar vezérszerepet foglalt el. A munkásmozgalomban kifejtett aktivitása miatt nagy hajszát indítottak ellene. Ellenfelei azt állítják, hogy a kommunista párt tagja volt akkor, amikor kivándorolt és miután a később hozott törvények értelmében az ilyenek deportá- landók, Bridges ellen Francis Biddle igazságügyminiszter de- portálási rendeletet adott ki, noha az általa kinevezett vizsgáló bizottság éppen az ellenkezőjét tanácsolta. Biddle deportálási rendeletét megfellebezték és ez az ügy a jövő hónapban a Supreme Court elé kerül ,amely hivatva van eldönteni, hogy alkotmányos-e az a törvény, amelynek alapján Biddle kiadta a deportálási rendeletet. Miután számos hasonló ügy vár elintézést, országszerte igen nagy érdeklődéssel várják a Supreme Court döntését. KÁROLYIT RÁDIÓ UTJÁN HÍVTÁK HAZA LONDON, (ONA) — A hetvenéves Károlyi Mihály gróf tegnap este könnyekben tőit ki, midőn a magyar rádión hallotta a Budapesten székelő Magyar Nemzeti Tanács felhívását, hogy térjen vissza hazájába. Károlyi 26 éves számkive- tettsége után a lehető leghamarabb vissza fog térni Budapestre. Az Overseas News Agency munkatársa az ősszel meginter- juolta Károlyit, aki akkor kijelentette előtte, hogy csak akkor fog hazatérni, ha egy demokratikus magyar kormány képviselői felkérik erre. Ez most megtörtént és a huszadik század egyik leghányatottabb életű számkivetettje nemsokára haza fog térni. EGY SZARVAS FEJET, amely hozzáértően volt elkésat egy újabban ejtett jóval nagyobb díszíti.) Hetek múltak el anélkül, hogy annak rendeltetéséről értesítést kaptunk volna. Majd kérésünkre arról értesített Kozsány munkástárs, hogy azt a Bérmunkás részére kívánja kisorsoltatni. De ekkorra a most elhunyt Danka munkástársnőnk azt elkérte tőlünk, hogy Johny fiának uj házát azzal feldíszíti. Halála előtti napokban említette Danka munkástársnőnk, hogy ezt a tartozását legközelebb rendezi. Mivel a hirtelen beállott halál ebben megakadályozta és John Danka tudomást szerzett a dologról, húsz dollárt juttatott a Bérmunkáshoz a szarvas fejért, ami bizonyára kiengeszteli Kozsány munkástársat is. szitve, hozott az Am. Express Kozsány János munkástárstól, talán harmad éve. (Az ő lakáTÁRCA LÁZADÁS Irta: Csizmadia Sándor A magasban hófelhők kóvályogtak szomorú szürkeségbe vonva az egész láthatárt. Csendes ilyenkor az idő, mintha nemcsak a természet, de az emberek is elszunnyadtak volna. A messzeségből hallatszik néha egy-egy kiáltás vagy kutyaugatás, de az is úgy tűnik föl, mintha nem igaz lenne. Az ember képzelődik, hogy talán arrébb, ahová nem juthat el a szem, frissebb élet van s úgy rémlik előtte, mintha hallaná is annak a zaját. Fönn hófellegek, len hótaka- karó. A síkon mint valami fehér, befagyott tenger terül el a hó. A teteje meg is van fagyva, a verebek vígan ugrálhatnak rajta. Mindamellett ha ember lépne rá, bésüppedne alatta. Mert a hó nem arra való, bogy járjanak rajta, hanem hogy betakarja a gyönge vetést és megvédje a megfagyástól. Néha meg a tavaszi elmaradó esőt pótolja. Az erősebben tűző nap sugarára felolvad és leszivárog az anyaföldbe, hogy termékennyé tegye. íme hát a természet akkor is dolgozik, mikor az ember azt hinné, hogy már nem is él. A vallásos ember azt mondja, hogy az isten intézi igy. Kell is ahhoz Isten! Hogy a vizpá- rák a hidegben megfagyjanak és leessenek? Hát lefelé muszáj esniök fölfelé csak nem eshetnek. így aztán takaró lesz belőlük. A természet dolgozik, de nem azért, mintha valami célt tűzne ki maga elé, vagy valaki izgatná, hanem dolgozik azért, mert van. Hogy rendszer van a munkájában? Mindenbe van rendszer! Ha vetkőzni kezdek, először a cipőmet vetem le, azután a kabátomat s végül a kalapomat, hát ez rendszer. De az is rendszer, ha először a kalapomat ,azután a cipőmet és végül a kabátomat vetem le. Ki akarna ebben végtelen és föl nem érhető bölcsességet keresni?! A természet nem pihen, de nem alszanak az emberek se. Csak behúzódnak a viskóikba, mivel most a szabadban nincs mit tenniök. De meg hideg is van; ki szeretne a hidegben dideregni ? Mégis az érzi magát legboldogabbnak, ki nem kénytelen bent a kemencze mellett kuporogni. Furcsa állat is az ember! Jobb szereti a rosszat, mint a jót. Ki kívánkozik a be- retvaéles szél alá, mintsem, hogy nyugodtan maradna benn a jó helyen. Milyen vígan van az a tizenöt ember ott a fasorban! A nagy terebélyes fákat galyal- ják. Azért vannak hát vígan; pénzt keresnek. Minden napra harmincz krajczárt. Nem sok péz, de jóval több mint a semmi. Már pedig aki nem megy galyalni, az nem keres semmit, így mondja az ispán is, aki pedig nagyon jó ember, lám most is, ahelyett, hogy maga galyal- ná a fákat, szivességből átengedi a munkásoknak. Hadd keressenek egy-két garast. Az ispánnak az a nézete, hogy az uradalomnak csak egyetlen célja van; kenyeret adni a munkásoknak. A fákat is pusztán azért tartja, hogy legyen mit galyalni a falusiaknak télen. A munkások most éppen tüzet raknak. Egyikük-másikuk nyársot farag, amin majd megsüsse a szalonnát, ha van neki, vagy vöröshagymát. Mert 'S hagyma is jobb sülve; kicsurog belőle a nedvesség, rá a pi- tosra s olyan, mintha zsir volna. Evésközben persze beszélgetnek. Ilyenkor cserélik ki a gondolataikat, mivel munkaközben nem érnek rá. Jobbára tréfálkoznak. A munkásember nem igen szeret a nyomorúságról beszélni. Úgy gondolja, elég ha nyakig benne van, minek még beszélni is róla. Észre se veszik, hogy az Írnok a hátuk mögött settenkedik. Egy-két szót elkap, aztán rohamlépésben siet a majorba. Mire az irodához ér, alig tud fújni. — Ispán ur, nagy baj van! Veszedelem fenyegeti a gazdaságot! A fagalyalók föllázadtak! Nem vették észre, hogy a hátuk mögött vagyok s hallottam az egész összeesküvést. Föl akarják osztani az uradalmat. Már meg is egyeztek, hogy melyik darab kié lesz. Az ispán meredve hallgatja ezt a rémhiradást. Hosszuszáru pipája kiesik a szájából s darabokra törik a szoba padlóján. Arczán valami fagyos ijedtség árnyéka fut keresztül, mely villámgyorsan ejti hatalmába az egész testét. — Borzasztó! — nyögi nagy kétségbeeséssel. — Gondoltam ezt ! Mindenfelé ilyen hírek szállingóznak. Féltem is ezektől az emeberektől. Olyan marcona kinézésüek. Csak balták meg fűrészek ne volnának náluk! — Jó volna talán a cselédséget összehívni s először felemelni a kommenciójukat egy- egy véka árpával, azután figyelmeztetni őket, hogy mivel tartoznak a gazdájuknak.
