Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-14 / 1367. szám
1945 április 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------------(gb) ROVATA--------------------------MAGYARORSZÁG TÜKRE Megírtuk annak idején, hogy a felszabadított Magyarországon első ízben Debrecen városban adtak ki magyar újságot, amelyekből pár példány eljutott már Amerikába is. Ezeket a “Magyar Jövő” és a “Szabadság” hü másolatban spkszoro- sitották és melléklet gyanánt szétküldték. Multheti lapszámunkban Kovács munkástárs már említést is tett róluk a rovatában. Dacára annak, hogy ezen lapok hírei már elavultak, én mégis a mai rovatot a NÉPLAP március 2-án megjelent számának szentelem, mert úgy vélem, hogy az én tudatosan fejlesztett megfigyelő képességemmel igen sok olyan érdekes dologra tudok rámutatni, amelyek fölött az átlagos olvasó könnyedén elsiklik. Maga a NÉPLAP körülbelül olyan nagyságú, mint a mi lapunk, de csak négy oldalra terjed. Első sorban is azt kerestem, hogy kik a kiadói, a tulaj - donosái? Van-e valamilyen hivatalos színezete? Erre azonban semmi választ nem találtam. Az első oldalon két incses betűkkel szedték a lap címét, amely alatt csak ez a felvilágosító sor áll: DEMOKRATIKUS NAPILAP. A cim fölött balról olvashatjuk, hogy ez a szám már II. évfolyam, 48 szám. Jobbról pedig a dátum és középen az ár, amely 50 fillér. Ugyancsak láthatjuk még ebben a “fej’’-ben a szerkesztőség és a kiadóhivatal címét és az előfizetési árat, amely egy hóra 12.50 pengő, negyedévre pedig 37.50 pengő. Gondoltam, hogy talán belül is találok valamilyen “fejet”, ami bővebb felvilágosítást ad, de bizony semmit sem találtam. Később azonban, midőn a hirdetésekkel tele negyedik oldalt olvastam, a hirdetések között, ugyancsak hirdetés alakjában, eldugva rátaláltam, hogy a felelős szerkesztő Dr. Taris- ka István, a szerkesztő pedig Radó István. Azonkívül itt van a nyomda cime is, de semmi további információ. Sehol semmi jelzés sincs arra, hogy van-e ennek a lapnak valami kapcsolata valamilyen párttal, vagy csoporttal, avagy csak egyszerűen magánvállalat. A KOMMUNISTÁK FELÉ HAJLIK Ebben a számban azonban úgy a vezető cikk, mint a 3-ik oldal leghosszabb cikke a Moszkvából hazatért Rákosi Mátyásnak a budapesti népgyü- lésén elmondott beszédével foglalkozik, a negyedik oldalon pedig a Magyar Kommunista Párt debreceni szervezetének két gyűlését is hirdeti, amelyből az egyik csak “tagértekezlet”. Ezekből és általában a hírek tónusából arra lehet következtetni, hogy ez az újság vagy a kommunistáké, vagy ha nem is, de nagyon szoros viszonyban van velük. Ismétlem, hogy ez csak az én következtetésem, mert erre vonatkozólag semmit sem írnak, de ez csak megegyezik a kommunisták legújabb irányvonalával, hogy sok esetben nem hirdetik a párt- szervezettel való kapcsolatukat, hanem, hogy úgy mondjam, álcázva igyekszenek híveket szerezni. Lehet, hogy a cél szentesíti az eszközöket, nekem azonban az ilyen taktika mindig ellenszenves volt és lesz a jövőben is. Én hive vagyok az olyan taktikának, amit a Bérmunkásban követünk, hogy nyíltan hirdetjük úgy a végcéljainkat, mint azt, hogy hová tartozunk és csak azokra számítunk, akik mindezeket tudva állnak soraink közé. A háborús hírei, mint mondottam, már rég elavultak. Itt csak az felemiltésre méltó, hogy az orosz frontról jövő hírekben a “mi csapataink” győzelméről Írnak. Sietve néztem meg, hogy vájjon ily “szövetségesek” lettek-e már a nyugati fronton is, de az onnan szóló hírek csak az amerikai, az angol és francia seregek győzelmeiről számolnak be. EGY TÁL ÉTEL S EGY KARAJ KENYÉR A helyi, az az a debreceni hirek a németekkel kollaboráló egyének letartóztatásáról Írnak. Ilyenek Went István orvosprofesszor, továbbá az Ist- ván-malom, hadiüzem vezetői: Szilágyi Mihály és Stettka Kálmánná, letartóztatásai, akik sok munkást juttattak a gesz- tapo kezére. Ugyancsak ismerteti Vas Zoltán kormánybiztos budapesti rendelkezését is, amely szerint a gyárakban “közélelmezési szelvényeket” adnak a munkásoknak, amelyekkel az élelmezési elosztó helyeken “meleg egy tál ételhez és egy karaj kenyérhez jutnak.” Ez Budapest felszabadításának első napjaiban történt s minden részletes hírnél tisztább képet nyújt arról, hogy milyen ínség lehetet Budapesten. Rámnézve azonban a lap legérdekesebb részét a hirdetések képezik, amelyekből a tragikus, meg a humoros dolgok özöne bukkan ki. Még a háborúra vonatkozólag is tisztább képet nyerünk a hirdetésekből, mint a hírekből. A három hasábot kitevő apróhirdetések fele például az egymást kereső férj, feleség, szülők, gyermekek és rokonok hirdetéseiből áll. íme itt van egy pár, mutatónak: “Barna főmolnár Mátészalkán jól van. Keresem családomat, tudassák, hol vannak.” Egy másik: “Keresem lányomat, Kovács Rózát, aki lakott Budapesten, VII. kér. (stb.)” Avagy nézzük ezt: “Reich Ibolya kéri hozzátartozóit adjanak élet jelt magukról.” Van az ilyen kerestető hirdetések között több olyan, amelyek a háborús borzalmakat még jobban kimutatják. íme, például ez: “Kétezer pengő jutalom annak, aki fiam, Fisher István Tamás, 18 éves, munkaszolgálatos hollétéről értesít, (cim).” Itt a MUNKASZOLí GÁLATOS szóra akarom felhívni az olvasók figyelmét. Ez a hirdetés valójában azt jelenti, hogy a nácik ezt a 18 éves gyereket elvitték rabszolgának. Mert az a kényszermunka valójában rabszolgaság volt. Ez volt a náci uralom egyik legborzalmasabb gaztette. ORVOSOK “SZABAD SZERVEZETE” Mint már említettem a hirdetési oldalon ott látjuk a kommunista párt hirdetéseit, az egyik PÁRTHÍR cim alatt jelent meg. A következő hirdetésnek a fejeimé viszont SZAK- SZERVEZETI HÍREK. Ebben szakszervezeti bizottság tagjait hívják gyűlésre, majd a rokkant épitőmunkásokat hívják fel valamilyen jelentkezésre és ugyanezen focim alatt felszólítják az “üzemképes cséplőgép- tulajdonosokat”, hogy bizonyos cim alatt azonnal jelentkezzenek. Ugylátszik, hogy annál a lapnál még összezavarják a szak- szervezeteket és az ipartestületeket. A géptulajdonosok hirdetése jobban beillett volna azon másik csoport hirdetésbe, amelynek ez a fejeimé: “Ipar- testületi közlemények.” Itt az ipartestület — vagyis a munkáltatók — keré'kgyártó és cipész szakosztályainak a hirdetéseit találjuk. így ez a lap úgy a munkások, mint a munkáltatók egyesületeinek a hirdetéseit közli. De azért mégis tapasztalhatunk például valami haladást is. Ilyen haladásra enged következtetni ez a hirdetés: “Ma tartja az orvosi szabadszerve- zet az alakuló gyűlését.” Szóval az orvosok is uniont alakítottak. Ez határozottan haladás. De viszont vannak olyan hirdetések, amelyek sok “szaktársban” felébresztik a hajdani “boldog időket”. íme például ez: “Egy jó családból való fiút tanulónak felveszek”. Nagy Béla, uriszabó mester ur még mindig válogatja a családokat. Közönséges munkás, vagy paraszt gyerek neki még mindig nem elég jó. SPORT De érdemes elolvasni azt a hirdetést is, ami a SPORT cim alatt jelent meg. Ebben a hirdetésben valami Székely nevű “szakosztály elnök” az hirdeti, hogy az “MTE birkózó szakosztály tagjai és a birkózó sporttal foglalkozni kívánó munkás- ifjuság az ipariskola tornatermében minden kedd és péntek délután 3 órától kezdődőleg a birkózásból szakszerű oktatást kaphat.” Az ember valóban joggal csodálkozhat, hogy az annyira lerombolt városban, ahol azonkívül még nagy élelmiszer hiány is van, akadnak olyanok, akik hetenként két hétköznap délután a birkózó sportot űzhetik. Erre amerikai munkásoknak még békeidőben sem lenne idejük és alkalmuk. Hogy birkózás helyett menynyire inkább a rombadőlt házakat kellene javítani és felépíteni, arról számos hirdetésből következtethetünk. A lakáshirdetések jórészben a “bombasérült” kifejezést találjuk. íme mutatónak egy ilyen hirdetés: “Egy szoba, konyha, speiz, bombasérült, kiadó a javításért.” Egy másik hirdetés viszont azt mutatja, hogy a telekspekulánsok még a bombázásból is pénzt tudnak csinálni. “Keresek megbízóim részére lebombázott házakat”, — mondja ez a hirdetés. Egyes hirdetések belőlünk, “öreg amerikásokból” mosolyt csalnak ki. íme például ez: “Kétszemélyes nagy pehely dunna eladó.” — Oh, az a drága jó pehely dunna, amely egész családot áld és betakar! Amelyek mint a szállóigék, nemzedékről-nemzedékre maradnak! Egy másik hirdetés speciálisan debrecni karakterű: “Elveszett (cim alól) heréit pejcsikó. Ismertető jele, félhold homlokon. Nyomravezető 200 pengő jutalomban részesül.” Amerikában, ahol már csak automobilokat lopnak, mo- solytkeltő a homlokán félholdat viselő, heréit pejcsikó eltűnése. Persze, persze, mint a nóta is mondja, Debrecenben még mindig csak csikót lopnak. BLACK-MARKET HIRDETÉS Ugyancsak meghökkentem, amikor ezt a hirdetést olvastam : “Moslék és krumplihaj kapható.” Még akkor is feltűnő az ilyen hirdetés, ha sertések hizlalására kínálják a moslékot, mert itt a vendéglősöknek még fizetni kell azért, hogy a “garbage” név alá foglalt ételmaradékot elviszik tőlük. De ugylátszik, hogy akinek van elég pénze, ott is szerezhet élelmiszert. Erre vall ez a hirdetés : “Vagyonmentő, megbízói részére vásárol kávét, teát, cukrot, mézet, szalonnát, zsírt, füstölt húsokat és kolbászt.” Hát itt, Amerikában, a “szabd- ság hazájában” és ahol állítólag több élelem van, mint Debrecenben, egész biztosan azonnal lefognák ezt a “vagyonmen- tőt”, mert nyilvánvaló, hogy black-marketet hirdet. A nagymérvű háborús ínséget festik az ilyen hirdetések: “A Zöldkereszt-tanácsadó (Hajdú Szoboszló) kéri azokat a mamákat .akiknél babakelengye van, sürgősen hozzák be, elmaradt kölcsöndi jakkal együtt.” A “Zöldkereszt” tanácsadót nem kell összetéveszteni az itteni pelenkákat szállító társulatokkal, amelyeknek szolgálatait azért veszik igénybe a mamák, mert nem akarják mosni a pelenkákat. Sok kis lakásban nem is igen lehet. A Zöldkereszt tisztán adja kölcsön és használat után megint tisztán kapja vissza, hogy másoknak tovább kölcsönözze a baba felszerelést. Egy másik hirdetésben szétbontott horgolt áruk fonalait kínálják megvételre stoppolás- ra. Keresnek azonkívül rongyot megvételre és árulnak viselt ruhákat és használt “ruhaanyagot”. És végül megemlítem még azt a hirdetést, amit a lerombolt épületek következtében beállt lakásínség még feltűnőbbé tesz: “Lakótársnak ingyen szép lakást adok Kismaroson.” Kár, hogy az illető nem tette oda, hogy a férfi vagy a nőnemhez tartozik-e ? így nem érdemes elmenni Kismancsra, hogy bővebb információkat szerezzünk a lakásról, meg a hirdetőjéről.
