Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-14 / 1367. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3. 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 APRIL 14 NUMBER 1367 SZÁM 60 milliós munkaalkalom, vagy “aki nem dolgozik ne is egyék” (f.) Amilyen hangos győzelmi hírek jönnek a háborús frontról a szövetséges haderők részéről, annyira halk csak alig hallható jelentések jönnek a hazai háborús frontról, a munka frontjáról. Ahogyan látszik a szénbányászok sztrájkját egyenlőre Ígéretekkel leszerelték és a bányászok ismét a saját bőrükön fogják tapasztalni, hogy érdemes-e a Lewis-féle fék vezéreket követni.' A többi munkás megmozdulásokat, a hadi iparokban virágzó kizsákmányolás ellen, csak a hírek között eldugva hozzák a nagy napilapok. Az iparok nagyfejei jól tudják, hogy nagy bajok vannak és rettegnek az olyan háborús győzelemtől, mely a haditermelést hirtelen tetemesen redukálná. Egyik konferenciát a másik után tartják az ipari harctér fejei, hogy valahogyan a nagy kirobbanást, amely a háborús győzelmek után várható, valahogyan elhárítani tudják. Wallace volt alelnök erre jó előre figyelmeztette az ipari fejedelmeket és 60 milliós munkaalkalom előkészítésére ösztökélte őket. Lehet, hogy ezt annyira komolyan vette, vagy az iparok urai vették annyira komolyan, hogy jónak látták Walla- cet lecsusztatni az alelnöki székből. Amint tudjuk Wallace azonban visszakapaszkodott a politikai kormányszékbe és nemcsak, hogy elhallgatott volna a 60 milliós munka alkalom követeléstől, hanem könyvet irt, hogy hogyan lesz lehetséges 60 millió munkaalkalmat megteremteni. Ez a könyv pár hét múlva kerül ki a sajtó alól és egész biztos, hogy bármily lehetetlen elgondolás az irányelve a tőke és munka közös érdekeiről, a nagytőkések orra alá mégis sok borsot fog hányni. A gyárosok szövetsége a múlt napokban tanácskozott és az egyik főkolompos nyíltan kijelentette, hogy a békés termelésre egyenlőre ők csak 15 milliós munkaalkalmat tudnak biztosítani. Ez a szám nagyon messze van a 60 milliós számtól, de nem az a nagy baj, hanem a nagy baj ott lappang, hogy a gyáros uraknak semmiféle ajánlatuk vagy tervük sincsen, hogy mi történjék a 15 és 60 milliós számok közötti tömegekkel. A gyáros urak csak annyit tudnak, hogy há nincs profit, akkor nincs termelés, ami a gyárosok részére továbbra is a javakban való duskálást jelent, mig a munkanélküli munkás milliók részére, hogy nincs mit enni. A magántulajdon szentségét védelmező nagytőkéseknek azonban ez nem jelent lelkiismeret furdalást, csak rettegést attól az elgondolástól, hogy mi történne akkor, ha a munkástömegek föllázadnának a dolgok ilyen menete ellen és saját kezükbe vennék a sorsuk intézését. Szóval nagy bajok vannak az itthoni fronton, ahol az igazi offenziva a háborús offen- ziva befejezése után fog megkezdődni. Ezt jól tudja az előrelátó Wallace is, aki látszólag nagyot mondott, amikor 60 milliós munkaalkalomról tett kijelentést. Pedig ez a kijelentés nem is tőle ered és habár nem volt rányomva washingtoni patent engedély, de azt mindenki tudja, hogy az ipari munkások, vagyis az IWW ipari szervezete, már majdnem 40 évvel ezelőtt, programjába vette, “hogy aki nem dolgozik, ne is egyék” és ezen az alapon még a henyélő gyáros urakat is a munka pádhoz kívánta állítani. Az igaz, hogy nem mondta ki, hogy pont 60 millió, mert lehet, hogy csak 59 vagy talán éppen 61 millió munkaalkalomról lehet szó, de “aki nem dolgozik ne is egyék” alapgondolatba bele volt számítva mindenki. Igen MINDENKI még a Washingtonban üldögélő politikus urak, és minden a nép zsírján élősködő bürokrata is. És ennek a programnak a gyakorlati elgondolása az ipari szervezet szerkezetében van, mely- lyel átvenni, irányítani tudják a termelés menetét és azáltal munkát és jólétet biztosítani minden élőlény javára. Ez az a program, mely kivezetné az emberiséget abból a káoszból, mely nyomort, nélkülözést és háborút idéz elő az egyik oldalon, mig a másik oldalon, mint a magántulajdon rendszer haszonélvezői, csakis jólétet és dőzsölést. A 60 milliós munka- alkalom nagyon könnyen valóság lehet, de csak akkor, ha a munkástömegek követik azt a zászlót, melyen LE A BÉRRENDSZERREL felirat van és segítik az osztálytudatos munkások szervezkedési harcát a végcél felé. Gazdasági tényezők (Vi.) Legtöbb polgári iró, köztük Walter Lippman is, állandóan a politikai tényezőkről írnak és beszélnek. Nagyon ritkán említik meg, vagy ismerik be, — akkor is mint mellékes tényezőt — a gazdasági érdek- csoportokat, a népek gazdasági érdekeit, mint főtényezőket a politikai csoportosulásoknál is. De ha visszatekintünk az utóbbi harminc év történetére, akkor fogjuk látni, hogy úgy a világháború, mely a piacok megszerzéséért -indult meg, valamint az ezt követő forradalmak utána pedig az ellenforradalmak, mely megszülte a diktátorokat, mind a gazdasági elnyomás, a haszonrendszer elleni harcok és azok védelme- zése, csak természetes folyamata volt a gazdasági harcnak. A nép már nem bírta a terheket viselni, amiket a fokozódó fegyverkezés, nagy és állandó hadsereg fentartása, később az őrült vérengzés, háborús pazarlások, rombolások hoztak, az érintett népekre. Ezért próbálkoztak azon forradalmak utján segíteni. Mert józan ésszel el sein tudták képzelni, hogy mindezeket megtudják fizetni amellett, hogy a haszonrendszert is fentartják. Amilyen mértékben most az öldöklés és rombolás emelkedett, amivel nagyobb összegekbe kerül a gyilkolás! eszközök nagy halmaza és a megnövekedett harácsolás a tőkésosztály részéről, éppen olyan fokozott mértékben válik szüksgessé az elhalasztott gazdasági forradalom. A haszonrendszer eltörlése, mely minden darab kenyér és minden szál ruha után megköveteli a többszörös hasznot, ha azt nem kapja meg, akkor éheztetik a népet, sőt munkához sem juthatnak. Ámbár lesznek reform törekvések, haszon korlátozási törvények. De mind ezzel már megpróbálkoztak Európában, először a szociálista vezérek, sőt még a fasizták is ilyen reform törekvések beigérgetése folytán és megvalósításával jutattok hatalomra. De a lényeges változást egyik sem merte, vagy akarta megcsinálni. Most már még a korlátozott haszon mellett sem maradhat meg a kapitalista rendszer. Sőt még Angliában sem, ahol már úgy orvosi kezelést, mint a halottak eltakarítását az állam biztosítja, de amig a haszonrendszer megmarad, úgy az éhség, betegségek és halálozások nagyrészét éppen az a rendszer okozza, melynek á megvédésére hozták azokat a reformokat, hogy az áldozatokról az állam gondoskodjon, ne hogy az igazi okok ,a haszonrendszer ellen forradalomba menjenek. De amint itten, úgy Angliában látjuk meg ezeken a reformokon sem tudnak a kapitalisták megegyezni, amig vannak sokan, akik azt helyeslik, még többen vannak akik az ellen harcolnak kézzel-lábbal. Itten Amerikában most szemlélhetjük mindazokat a reform törekvéseket, melyeket Európában megpróbáltak az első világháború után. Ugyancsak azt is, hogy egyik oldalról a reform törekvések, másik oldalról a vas sarok diktatúrájáért folyó harc, hogy úgy a készülődő reformokat, mint a feltörekvő forradalmi próbálkozást vérbefojtsák, amint azt Európában tették egy ideig. Amig itten végig harcolhassák azt, amit Európában tettek, de már Európában nem igen állíthatnak fel ily vas diktatúrát, hiszen éppen azért harcolnak éveken keresztül, hogy azt leverhessék. Ottan már reformokkal sem elégíthetik ki a néptömegeket, mert a rombolás, úgy ember életben, mint termelési eszközökben és otthonokban olyan nagy, hogy azt a haszonrendszer keretein belül már nem építhetik fel. Nem várhatnak, hogy más helyekről kölcsönöket kaphassanak kamat mellett és hasznot fizethessenek a közbejárónak, amiért otthonaikat, gyáraikat felépíthessék, vagy hogy dolgozhassanak. Mindezen gazdasági tényezőket elhallgatják a polgári irók, szekértők, nem azért mert ők nem ismernék, hanem nem merik azt a nép szemei elé terjeszteni, mert az igazság megismertetésével, ők maguk igazolnák a gazdasági forradalom, a haszonrednszer ‘eltörlésének szükségességét. DEFINÍCIÓ Radikális az az egyén, áld hajlandó verekedni elveiért. Liberális az az egyén, aki elhagyja a termet, amikor a verekedés kezdődik. Konzervatív az, aki nem veszi tudomásul a verekedést. Reakciós az, aki másokat fogad fel, hogy verekedjen helyettük.
